Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-11-01 / 6. szám

Hírünk a Világban 3 és Weiner munkáit. Másik főcéljuk, hogy minél szélesebb körökben ismertes­sék meg a komoly magyar zenét Nyuga­ton, amerikai kőrútjukon is domináló volt. Három, váltakozó alapprogramjuk­ban a következő hét magyar mű szere­pelt: Liszt Esz-dur zongoraversenye; Bar­tók Tánc-szvitje, a Divertimento, a Zene vonós- és ütőhangszerekre s celestára; Kodály Galántai táncai, a Páva-variációk és a Háry János-szvit. A magyar zene si­kere feltűnő volt s a zenekritikusok új alkalmat találhattak Bartók és Kodály művészetének méltatására. A zenekari tagok szerint az új magyar komponistá­kat még melegebben és megértőbben fo­gadták, mint Európában. Programjuk­nak legalább a fele magyar kompozíciók­ból állt, mégis többen sajnálkozva jegyez­ték meg, hogy szerettek volna « a husza­dik század két talán legkiemelkedőbb zeneszerzőjének » egyéb műveiből is hal­lani. A magyar zenével kapcsolatban olvassuk el az alábbi kivonatokat: « Bartók Béla és Kodály zenéje tapsvi­harra indította a közönséget. E híres ze­neszerzők szinei és ritmusai tele vannak csillogással és izgalommal » (The Le­xington Herald, 1959. X.19.) « A közönség olyan melegen reagált, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy legszívesebben tisztán magyar művekből álló műsort hallgatna végig... Csak saj­nálhatjuk, hogy az egész műsort nem a nemzeti zenéjükből állították össze. » {The Norfolk, Dispatch, 1959.X.13.) « Nyilvánvaló volt, hogy ez az izgalmas zene, mely mélyen a népzenében gyöke­rezik, felkavarta a hallgatók érzéseit. » (Cleveland Plain Dealer, 1959.XI.12.) Doráti Antal kitűnő neve föltétlenül nyereséget jelentett az első amerikai tur­né megindítása szempontjából, de ez a későbbiek folyamán majdnem szükségte­lenné vált. Rozsnyai nagyszerűen ellátta szerepét s a legkitűnőbb elismeréseket kapta. Hogy mennyire összenőtt a zene­karral s érdemeit hogyan értékelték Amerikában, arra a legjobb bizonyíték a kritikákban található. Ungár Tamás is nagyon kedvező benyomást keltett. A két fiatal karmesterről így nyilatkoztak: « A fiatal magyar karmester [Rozs­nyai] jelentősen fejlődött mióta utoljára hallottuk, három évaddal ezelőtt; előa­dása a zenekar tagjaival szoros közelsé­get mutat; formáló és irányító készsége elevenséget, lehelletszerű árnyalatokat és a kompozíció egységének finom érzékel­tetését hozza ki az együttes játékából. » {The Minneapolis Star, 1959. XI5.) « Rozsnyai előadásában van tartalom, lendület, kultúráltság és finom érzékeny­ség; ezek olyan adottságok, melyeket a legkiválóbb fiatal karnagyokban is nehéz fellelni... Tudom, hogy Magyarország ismét egy újabb karmestert indított el Reiner, Solti, Fricsay, Ormándy és a töb­bi hozzájuk hasonló kiválóságok nyomá­ban. » {Chicago’s American, 1959.XI.9.) « Ungár, akihez hasonló karmestert Shreveport ritkán, vagy talán sohasem látott, egyetlen hiábavaló mozdulatot sem vesztegetett a zenészekre, akik nyil­vánvalóan kitűnően képzettek és vezény­lésére érzékenyen reagálnak. » {The Shreveport Journal, Shreveport, La., 1959, X.21.) New Yorkban harmadszor is találkoz­tunk velük, mikor a « Rotterdam » fedél­zetén búcsúzkodtunk. A hajón alkalmuk lesz végre kipihenni magukat. Mindössze két napjuk volt Amerikában, amikor ép­pen nem koncerteztek, vagy utaztak. Mosolyogva hallgattuk, mikor megálla­pították, hogy az amerikaiak « túlzott rohanásban élnek. » Az ő « kényelmes » időbeosztásuk miatt sokat nem láthattak Amerikából, de a hatalmas területek, a fejlett technika, rengeteg autó erősen impresszionálta őket és nagyon barátsá­gosaknak és kedveseknek találták itt az embereket. A hallgatóközönségről az a véleményük, hogy « romlatlanok, őszin­ték és fogékonyak ». A kritikusokról az, hogy « ha nem is mindegyikük tökéletes ismerője hivatásának, rengeteg sok jó meglátásuk volt. » Amerikai zeneszerzők műveiből még ugyan nem játszottak ed­dig, de « átolvastak » néhányat s hama­rosan programjukon is lesz valamelyik. Rozsnyai meglehetősen jól ismeri az új Világ zenealkotásait s véleménye az, hogy több komponista műve igen « egészsé­ges, frissen lüktető » s az amerikai zene­kultúra fejlődésének komoly lehetőségei

Next

/
Oldalképek
Tartalom