Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1-3. szám
Hírünk a Világban 7 A kiállítás az állami egyetem, a University of the Philippines legszebb épületében, az óriási Liberal Arts College földszintjén és első emeletén volt elhelyezve. A kiállítási hely elosztásánál viszont már igazán szerencsések voltunk. A földszintről az első emeleti óriási csarnokhoz vezető lépcsöház egyenesen nekivezetett a magyar kiállításnak. Több látogatónk is volt, mint akármelyik másik országnak. Kár hogy valamiféle számláló berendezés nem volt elhelyezve. Pedig India Kina, Japán, az indonéziai és Philippine szigetvilágok sokezerévek kultúrája mutatkozott be az egymásután következő csodálatos szobákban és fülkékben. Hátha még lett volna, aki szervezi és finanszírozza a magyar kiállítást, úgy mint a másik 29 országét, nempedig egyetlen magyar család és annak filipino és ceyloni barátai segítettek volna csupán... . Magyar házi-szőttesek, kézimunkák, azután mintegy száz színes kép a magyar vidékek népviseletéről, fazekasiparról, faragott bútorokról, hímzésekről ábrázolták a sajátos motívumainkat. Százszor meg százszor kellett megmagyarázni az egyes ázsiai népi kultúrával való hasonlóságunk történelmi hátterét. Még soha életemben nem láttam annyi csodálkozó embert mint ezen a héten, amikor a mi népi kultúránk Középázsiáig visszanyúló gyökereiről beszéltünk. És alig szerezhettünk volna mással több barátot, egész életre szóló igaz barátot, mint ezeknek az általunk jól tudott de eleddig jobbára elhallgatott történelmi tényeknek a feltárásával. Anynyi kiállítási meghívást, előadási és cikkirási invitációt kaptunk, annak lebonyolítás bizony még egy jólmüködö intézmény számára is túlsók tennivalót adna. Buda és Pest egy-egy tablón 15-15 képen volt látható, azután mintegy 20 fénykép ábrázolta a vidéket. A művészi kiállítású budapesti képektől jobbra látható volt a négy nem olyan művészi fénykép, ami a város utcáin készült 1956 október végén és november elején. A mozi előadás sorozatban számunkra adódott alkalmat sajnos nem tudtuk kihasználni, mert nem volt filmünk. Az ünnepi hetet befejező « International Night »-nak is volt magyar száma. Az International Club tagjai megtanultak két magyar népdalt erre az alkalomra. Bartók és Kodály gyűjtései népszerűvé váltak az ázsiai diákok között, mert — mint mondták — csak a szöveg nyelvezete idegen, de a pentaton muzsika igen ismerős fülüknek. Azóta itt is ott is dúdolják vagy fütyülik hogy « Úgy tetszik hogy jó helyen vagyunk itt, úgy tetszik hogy máskor is voltunk itt. . . » A rádióállomások is szívesen veszik elő ezt a hangszalagot ismételten. Tény az, hogy Ázsiában szívesen látott vendégek voltunk az elmúlt év során. Hasonlattal élve azt mondhatnám, hogy végelláthatatlan szűz földek termik itt meg a bevetett magot, százmilliói a fogékony, nyiladozó lelkeknek keresik, kutatják az emberi boldogulás útját. Rajtunk is áll, hogy kerül-e jó mag ebbe a talajba. És itt találkozik a magyar érdek, az ázsiai érdek, az egész szabad világ érdeke. Horváth János (Manila) BÍRÓ LAJOS: Én itt csak bányász vagyok, (új-Guineából) ki tördeli és napvilágra horja a durva sziklát, miből avatottabb kezek választják ki a drágakövet s illesztik be a természettudományok ékes koszorújába. Érzem és tudom, hogy minden magyar természettudós együtt érez velem akkor, mindön e távoli világrészben abban a reményben küzdőm és dolgozom, hogy majdan örömmel és büszkeséggel mutathassak rá: ime ezeket a természeti kincseket egy ismeretlen világrészben magyar ember kutatta fel, magyar természettudósok ismertették meg a tudományos világgal, az eredeti és mértékadó darabok magyar gyűjtemény tulajdonai s bármely nemzetből való későbbi tanulmányozója a messze tájnak nem nélkülözheti többé a magyar irodalmat.
