Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4-5. szám

14 Hírünk a Világban drámát, francia vígjátékot, sex-filmt, vagy musicalt választhat bárki, saját aznapi hangulata és igénye szerint és mindegyik lehet jó a maga nemében. A rutinos mo­zilátogató pontosan felismeri már a sze­reposztásból, vagy a címből (hála a sab­lonnak), hogy mit várhat és azt kapja, amit választ. Biztos rengetegen választ­ják Cziffra és Peter Alexander másik zenés vigjátékát is — «Salem aleikum... » — melyet Tangerben forgattak. Két másik magyar rendező — tele « von » - nal : Ákos von Rátonyi és Eduard von Borsody. Mellesleg lehetsé­ges, hogy a filmtudósítok már merő meg­szokásból imák minden magyar film­rendező neve elé <<von»-t (Géza von Bolvary, Géza von Cziffra, Géza von Rad­­vanyi, Ákos von Ratonyi, Eduard von Borsody, Josef von Baky). Talán pirul­nánk, ha nem látnánk a motívum mögött magát az ezerfejű közönség sznobizmusát, mely szívesen helyezi maga fölé ideáljait, akikkel legalább szórakozásban azonosít­hatja magát. Rátonyi Ákos Hamburgban Shaw: «Warrenné mesterségeit rendezte Lilli Palmerrel a címszerepben. Borsody Ede nevét is kétszeresen látjuk (forgatókönyv és rendezés) « Ha megkon­­dulnak a harangok» c. film vezérgárdájá­ban, melynek főerősségei Willy Birgel, Annie Rosar és a Wiener Sángerknaben­­kórus. Beszámolónkban utoljára hagytuk Baky Józsefet, mint egész nemes ízt. Az ő film­jei nemcsak biztos közönségsikert je­lentenek (« Az eszményi feleség »), hanem élő problémák felvetését és megoldását. Nagyon sok film készül a fiatalságról mostanában, — minden nemzet sajátos előadásában. A fiatalok természetesen ki­váncsiak arra, hogy ők milyenek is a va­lóságban és sajnos sok film esik abba a bűnös hibába, hogy az « elrettentés » módszerével csak a népszerű romlottságot segíti megszokni. Helytelenül alkalmazott realizmussal olyan képet mutat a sokszor «biztos» családi fészekből moziba ruc­canó fiatalságnak, amihez még nem nőtt fel és amiből nem remélhet kiutat. Min­den serdülőnek első diadalai közé tarto­zik az első cigaretta, vagy a hajtási en­gedély és természetesen mindenféle szó­rakozás « Csak felnőtteknek ». A moziban aztán idő előtt válik kiábrándulttá és örömtelenné, elveszik illúzióit, mégha nem is mind próbálta ki személyesen a «ve­szélyes játékokat». Ezt a szülők érthet­nék meg a legjobban és elsősorban ők hibáznak végzetesen, ha zsebpénzzel ráz­zák le gyermekeiket, akik a mozikban koravén mindenttudókká válnak. Elég sok film már lemondó beletörődéssel re­gisztrálja a reménytelen generációt, a­­melynek felfokozott fantáziája a slágerő­rületben és unalomból űzött bűnözésben keres izgalmat. Baky József megérti a fia­talság szórakozásait, lépést tart és mel­lettük van, filmjeivel megtanítja őket jazz mellett is helyesen élni. Lám a fiatalok elsőszámú kedvencükké avatták Baky leg­újabb felfedezettjét, Sabine Sinjent, az üde és tiszta kislány-tipust, aki azért min­den porcikájában «mai» («Stefanie»), Éj ez nagyon biztató. « Paprikásán » kezdtük, de nem szeret­nénk ha valaki is azt a benyomást szűr­né le, hogy ez a szimbolikus márka még ma is csupán elsöprő lendületet, vagy pusztai romantikát produkál barna szép­ségekkel. Beszámolónkban el szerettük volna mondani azt is, hogy a magyar származású tehetségek olyan magasnívójú művészetet nyújtanak, melyet nyugodtan meghonosíthatnak « más nemzet konyhá­ján » is. Németh Ildikó ( Bécs) KATOLIKUS SZEMLE Negyedéves folyóirat a keresztény szellem és a magyar kultúra szolgálatában Via della Conciliazione 44 Roma (Italia)

Next

/
Oldalképek
Tartalom