Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1-3. szám

Hírünk a Világban

Írás elsajátítására. — kínaiul még Hongkongban kezdett tanulni. Majd hozzálátott, hogy a helyi dialektusra fordítsa át a Szentirást. S ezt olyan felkészültséggel, annyira lelkiismeretesen végezte, hogy fordítása Okinawán mai napig használatban van, Japánban pedig az ő fordításai minden későbbi bibliafordítás alapjául szolgáltak. Egyik levelében azt Írja Angliába, hogy mestere lett a helyi nyelvjárásnak, ami inkább a japán nyelvhez áll közel, mintsem a kínaihoz. Bizonyos, hogy a nép megértette, mert olykor kérdéseket is intéztek hozzá, mint pl. : « Ha szellemi értelemben véve esszük Krisztus testét és isszuk az Ö vérét, milyen akkor a lélek szája? »

Nyolc év alatt egyetlen egy embert téritett meg. Bár amikor ez kitudódott s a szegény polgár bevallotta keresztyénségét, letartóztatták s becsukták. Bettelheim titokban látogatta meg börtönében. Csak amikor ez is nyilvánosságra került, vitték a foglyot messze el a mai fővárosból, Nahaból. Később hire ment, hogy a fogoly meghalt a börtönben. Bettelheim meggyőződése volt, hogy halálra verték s ennélfogva az mártírrá vált.

Levelei Londonban és Hongkongban jó kezekbe kerültek. Olyanokhoz, kik rendesen ellátták őt pénzzel, ajándékcsomagokkal, cipővel, szappannal, élelemmel és borral. Feleségének harmoniumot küldtek, hogy a piacon játszhasson a népnek, lányai meg fehérneműt kaptak.

Politikailag Bettelheim megérezte, kulcshelyzete némiképpen lehetővé teszi közreműködését abban, hogy Japán megnyissa kikötőit a rohamosan fejlődő angol-francia-amerikai kereskedelem előtt. A nagyhatalmak fejlődő gyáriparuk számára piacot kerestek s Japán, Kinával egyetemben, nagyszerű felvevő piacnak kínálkozott. Bettelheim a kötelességének érezte, hogy a britteket segítse Japán felé. Minden hajón, mely kikötött Naha kikötőjében, az önkéntes tolmács szerepét vállalta: nem volt utas, akinek el ne mondta volna személyes felismerését és követeléseit. Mindent elkövetett, hogy nyomást gyakoroljon a brit kormányra. A helyi kormányzat, a kínai hatóságok és őfelségének, Viktoria királynőnek kormánya számtalan jegyzéket cserélt, amelyek valahogyan mind érintették Bettelheim személyét. Sőt, okvetetlenkedő öndiplo-29

matáskodása, a helyi kormánnyal való örökös szembenállása, - mely minduntalan el akarta távolítani őt s számtalanszor kérte elszállítását, - sokszor került a legmagasabb kabinet elé Londonban. Viktoria királynő akkori miniszterelnöke, lord Palmerston, utasította a kínai vizeken szolgálatot teljesítő hadihajókat, hogy « kevésbé barátságosan » látogassák Okinawát, amennyiben Bettelheim nem részesül előnyösebb elbánásban az ottani hatóságok részéről. Másrészről támadták Bettelheimet, hogy Őfelsége hadiflottáját miszszionárus célokra akarja használni. De ez Bettelheimet cseppet sem kedvetlenítette el. Tovább is sürgette Japán « meghódítását » a brit miniszterelnöknél s egyben, természetesen, az ő helyi fontosságának elismerését is. Csaknem egy évtizeden keresztül, amig Okinawán tartózkodott, az angol érdekeket a legkövetkezetesebben védte, ami ekkor az egész nyugati civilizáció érdekeit is jelentette. Hajthatatlan magatartásával, rátermettségével, kitartásával és meggyőződésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Japán megnyissa kapuit a nyugati világ előtt.

1852 őszén a hajók már készen álltak az Egyesült Államokban egy japán expedícióra. A következő év tavaszán e hajók Commodore Matthew C. Perry vezetésével meg is érkeztek Naha kikötőjébe. Perry fényes kísérettel, Bettelheim társaságában felkereste az uralkodó helyettesét és örökösét palotájában. A tengerészzenekar a népet szórakoztatta. S egymást követő megbeszélések véget érni nem akaró sorozatába is bevonták Bettelheimet, mint tolmácsot és szakértőt. Ezt Bettelheim el is várta s ragaszkodott ahhoz, hogy tanácsait megfogadják. Az amerikaiak felismerték az okinawai szigetek hallatlanul fontos jelentőségét, nemcsak Kina és Japán felé, hanem hadászatilag is. Száz évvel ezelőtt.

Perry kapitány felszólította Bettelheimet, hogy vesse papírra,-mialatt ő Japánba látogat, mindazt, amit hallott és összegyűjtött ottléte alatt Okinawáról, népről és a szigetek történetéről. Ezt Bettelheim gondolkodás nélkül meg is Ígérte. Perry a japánoktól öt kikötő megnyitását követelte az amerikai kereskedelem számára. Naha köztük volt s az egyezség a japán uralkodóval 1854 március 31- én Yokohama közelében jött létre. Amikor