Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1-3. szám
Hírünk a Világban 25 TUDÓSAINK KÜLFÖLDÖN E rovatunk szerkesztését múlt számunkkal Kezdődően Dr. Szabó György vette át, aki egyúttal lapunk szerkesztésébe is bekapcsolódik, mint főmunkatárs. Szabó György archaeologus és történész az új magyar tudósnemzedék egyik kiváló képviselője, a Magyar Nemzeti Mxízeum kutatója volt 1950-1956 között. A forradalom alatt a Nemzeti Múzeum forradalmi bizottságának tagja volt. A forradalom leverése után Nyugatra menekült s jelenleg Washingtonban és New Yorkban dolgozik. Bobula Ida, történész és a szociális munka kiváló magyar ismerője a Washingtonban székelő World Confederation of Organizations of the Teaching Profession (WCOTP) nevű pedagógus világszervezet Kutató és Információs Osztályának vezetője lett. A szervezet Echo cimiű lapja (1959, I.) beszámol arról a sikeres munkáról, amelyet Bobula vezetésével az Osztály végzett. Kiterjedt adatanyag és hosszú könyvtári kutatómunka eredményeinek felhasználásával több nagysikerű munkát publikált az Osztály s terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete elé. Ezek közűi kiemelkednek : « Audio -Visual Aids for International Understanding » * (A nemzetek közötti együttműködést elősegítő filmek, diapozitiv-filmek és hanglemezek jegyzéke), « Women’s Access to the Teaching Profession » (Nők előrejutása a tanítói foglalkozásban), valamint « Teaching about the United Nations » (Mit és hogyan tanítanak az Egyesült Nemzetekről). Borhegyi István anthropologus-régészt a milwaukee-i Public Museum igazgatójának választották meg. A Közep-Amerika régészetével foglalkozó fiatal tudós személyében igy magyar kutató kerül az Egyesült Államok egyik legnagyobb és kiválóan felszerelt múzeumának élére. Borhegyi István a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett doktori címet régészetből. Tanulmányai befejezése után az Országos Szépművészeti Múzeum Antik Osztályán végzett kutatómunkát majd a new-yorki Wenner-Gren Foundation ösztöndíjával az Egyesült Államokba jött, hogy itt az amerikai kontinens régészetét tanulmányozza. Később kutató-munkát végzett és nagy sikerrel múzeumokat is rendezett Közep-Amerikában. Végül az Oklahoma Egyetem tanára s egyben az Egyetem Stowall Múzeumának igazgatója is lett. Több kitűnő munka publikálásával, a múzeum kiállításainak átrendezésével, új régészeti módszerek bevezetésével. (vizalatti régészeti kutatás búvárfelszereléssel) és egyéb tudományos munkáival szerzett hírnevet. 10 éves komoly munkájának gyümölcse ez a választás, mely egyben a magyar tudományosság elismerése is. Fejős Pál anthropológus, a Wenner-Gren Foundation igazgatójának cikkét közli a « Medicine and Anthropology» (New York, International Universities Press, 1959. p. 11-35.) című gyűjteményes kötet. A « Man, Magic and Medicine » (Ember, Mágia és orvoslás) című tanulmányban Dr. Fejős az ember, a mágia és az orvoslás viszonyát tárgyalja főleg az anthropológia szemszögéből. Tiszta megfogalmazásban magyaráz meg olyan fogalmakat mint: mágia, fekete és fehér mágia, mana, tabu, sámán etc. Különösen érdekesek a tanulmány azon részei, melyekben beszámol sámánokkal kötött barátságairól. Megtudjuk, hogy ezek megtanították őt különféle gyógyítási módszereikre, amiért cserébe sokszor olyan különös « mágikus jelek » használatának engedélyezését kérték Fejős professzortól, a « fehér sámántól », mint az összes gyógyszerein szereplő B betű, a Bayer gyár hires márkája. Foltiny István archaeologusnak két nagysikerű tanulmánya jelent meg nemrégen. Az egyikben « Velemszentvid, Ein urzeitliches Kulturzentrum in Mitteleuropa » (Veröffentlichungen der österreichischen Arbeitsgemeinschaft für Ur- und Frühgeschiente, Bd. 3, Wien 1958. p. 1-123) a velemszentvidi hires bronzkori telep és bronzfeldolgozó központ Bécsben (a Naturhistorisches Museum-ban) őrzött leleteit dolgozza fel. A leletek leírása és időrendi besorolása mellett a tanulmány összefoglalja a Kárpát-medence bronzkori bányászatára és metallurgiádra vonatkozó újabb irodalmat és annak eredményeit. A fontos dolgozat - melyet szerzője a magyar régészet doyenjének, Banner János professzornak ajánlott 70. születésnapjára - a magyar régészeti irodalom nagy nyeresége. Nem kevésbé fontos Foltiny másik cikke sem. Ebben az egyedülálló budakalászi késői neolitikus székért ábrázoló edény-lelet ismertetése kapcsán összefoglalja a Közép- és Délkelet- Európában előkerült korai szekér-leleteket. (The Oldest Representations of Wheeled Vehicles in Central and Southeastern Europe. American Journal of Archeology 1959 : 53-58). A lelet - a szekér első ábrázolása s egyben első adata a Kárpát-medencéből - igen fontos kultúrtörténeti emlék. Foltiny feltételezi - s feltételezését igen meggyőző érvekkel támasztja alá - hogy a szekér és annak használata (melyet a Krisztus előtti negyedik évezredben találtak fel Mezopotámiában) kaukázusi, arméniai és Dnyeper-kömyéki népcsoportok közvetítésével került a Kárpát-medencébe.
