Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2-3. szám
Hírűnk a Világban 17 lakításában tevékeny részt vesz. 1945 nyarán a kormány egyik legfontosabb tárcája, az Üjjáépítési Minisztérium megszervezésében segédkezik, Nagy Ferenc belső munkatársa. Még az ostrom után került személyi kapcsolatba Nagy Ferenccel, akinek megnyerő egyénisége, a paraszti politika öntudatos képviselete és kiváló politikai rutinja nagy hatással van rá. Megismerkedésüktől kezdve hosszú időn át hű munkatársa — talán tudat alatt az árva apát is látott benne — mig e viszony az összeesküvési per kirobbanásával meg nem változott. 1945 őszén a közelgő választási kampányban veszi ki a részét. A választás — az egyetlen szabad titkos választás a Szovjetunió által megszállt Keleteurópában —• kisgazdapárti győzelemmel végződik. A kommunistákat megzavarja ez a győzelem és a Független Kisgazdapárt támadásba indul a Kommunista Párt ellen. A támadási terv egyik kidolgozója Saláta Kálmán. Az akció olyan sikeresnek bizonyult, hogy a Szovjetunió és a Kommunista Párt már nem remélheti, hogy politikai erőkkel meg tudja állítani a demokratikus erők felülkerekedését. Ezért 1946 őszén a hatalomnak erőszakos úton való megszerzését határozzák el. A Kommunista Párt titkos terveinek ismeretében világos volt, hogy a Szovjetunió fegyveres ereje ellen nem lehetett győzelmet remélni. Ekkor készült el — Saláta Kálmán annak is egyik előkészítője — az a nagyszabású terv, amelynek központi gondolata, hogy a szabad világ számára megmutatta: Magyarország a nép akarata ellenére kerül kommunista uralom alá. Saláta Kálmán, éppen a nemzeti összefogás koncepciója alapján, a volt Magyar Közösség tagjait is bevonta e munkába. Ezt használták fel a kommunisták az ún. „összeesküvési" per megkonstruálására, amelynek Saláta Kálmán volt egyik fővádlottja. A küzdelem, tudjuk, elveszett. Az „összeesküvési" perrel a kommunisták elérték céljukat, a hatalom átvételét — részben a Független Kisgazdapárt habozó magatartása miatt is. De ezzel be is igazolódott az 1946-os őszi terv létjogosultsága. Saláta Kálmán álruhában bujkálva elhagyta az országot, mielőtt elfoghatták volna. A Magyar Közösség, az a titkos társaság, amelynek tagjai mint „összeesküvők" szolgáltak ürügyül a perre s a magyar politikai élet vezetőinek félreállítására és bebörtönzésére, nemcsak a kommunisták számára volt ürügy, hogy Saláta Kálmánt eltávolítsák a közéletből. Az ún. kommunistaellenes magyar emigráció is ugyanazokat a vádakat használta fel. Hogy helyes volt-e 1945-46-nak érzékeny és kényes politikai viszonyai között a Magyar Közösség nevű szervezettel operálni, az vitatható. De hogy erkölcsi és politikai morál tekintetében hol állanak az emigrációnak azok a tényezői, sokan még ma is vezetői, akik a kommunista népbiróság vádjait szószerint szajkózták feléje az emigrációban — mert tehetségével és politikai koncepciójával szemben csak ilymódon tudtak harcolni — arról Ítéletet nem én vagyok hivatva mondani. A kommunista népbíróság vádjai Saláta Kálmánt nem tudták elmarasztalni Magyarországon, itt az emigrációban azonban eredményeseknek bizonyultak. Kiüldözték az emigrációs közéletből. 1951-től Saláta Kálmán magánember lett. Saláta Kálmán politikai tevékenységét azonban nem az elmondottak jellemzik igazán. Talán diplomáciai képességéből, talán belső természetéből és ösztönéből is folyt, hogy többre tartotta a vezető politikusokkal való magánbeszélgetések és tárgyalások kapcsán valósítani meg terveit, koncepciót, semmint a politikai hatalom birtokába kerülni és szerepelni. Ambíciója nem politikai bársonyszék, de koncepcióinak megvalósítása volt. Talán lesz egyszer alkalom, hogy a magyar politikai életre e téren kifejtett hatását, különösen 1945 és 1947 között, tüzetesebben is tárgyaljuk. Saláta Kálmán pályája — korai halála ellenére is — befejezett mű. A nemzet két szabadságharcában vett részt, nemes eszközökkel, bátran, tiszta fegyverekkel küzdve, s folytatva a magyar államférfiaknak a századfordulón elakadt sorát a klasszikus magyar politikai gondolkodás képviselőjeként. Klasszikus műveltség, európai távlat, nemes vonzalom a nép iránt, józan
