Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2-3. szám
Hírűnk a Világban 11 hető el egy olyan politika, mely felszabadításhoz vezet és ezzel együtt az orosz nagyhatalom befolyási területének további kiterjesztését, a bolsevizmus világuralmát és Amerika rohamos elszigetelődését meggátolja, ha kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy katonai eszközök alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha ezt a Szovjet tartja idő- és célszerűnek, akkor egyetlen irányban lehet csak járható utat találni: a háború alatt már kipróbált, a bolsevizmus fegyvertárának százszorosán bevált legjobb eszközét: a hatalom megdöntésére irányuló belső erők megszervezését és támogatását, a kommunista államok forradalmasítását. A pszichológiai hadviselésben a bolsevisták a tapasztalt mesterek és a magyar forradalom cserbenhagyása is rontja a lehetőségeket, de mivel nincs más út és a Clausewitz-i elveknek is legjobban megfelel, az ellenség főerejének felkeresése és megsemmisítése a győzelem lehetőségét leginkább biztosítja. Erőteljes fenyegetést jelent egy igen sebezhető ponton és alkalmas lehet, hogy engedményekre kényszerítse Moszkva urait, miután kétségtelenné vált, hogy az erőteljes és veszélyes fenyegetés az egyetlen, mely a kommunista magatartást és politikát befolyásolni tudja. A jelenlegi kompromisszumra hajló, engedékeny politikának csak abban az esetben lehet jelentősége, ha nagyarányú engedményekre, a diktatúra, a terror komoly lazítására vezet, mert — mint Magyarországon is — ilyenkor törnek elő az évtizedes lefojtott indulatok az elkeseredett tömegek leikéből. Eredménye azonban csak akkor lehet, hogyha ennek hatályos támogatására a szabad népek elszánják magukat, ezzel számolva az előkészületeket politikai és katonai vonalon megteszik és nem érik újra váratlan sikerek a nyugati politikusokat. Kossuth Lajos: Kozmopolita pedig nem vagyok, nem tudom a nagyvilágra átvinni az érdeklődést, a munkásság erélyét, melynek kútfeje a honszerelem. tmigráns „győzelem“ - az araszok javára Mindeddig Íratlan szabály volt az emigrációs magyarság körében, hogy a nemzetközi sportmérkőzéseken szereplő magyarországi versenyzőket nem a kommunista kormány, hanem a magyar nép képviselőinek kell tekinteni. Még szélsőségés anti-bolsevista lapok is ezt a felfogást követték. Ezen a magyar érdekeket szolgáló magatartáson legutóbb súlyos csorba esett. Egyes emigráns sporttényezők politikája a Philadelphiában rendezett augusztusi vívó-világbajnokságokon legalább egy, de valószínűleg két világbajnokságtól fosztotta meg a magyarságot! A megfelelő edzés hiánya, stb. miatt eleve a győzelem reménye nélkül induló emigráns vívóink beneveztetése igen könnyelmű lépésnek bizonyult. S bármennyire elítélendő is a budapesti kormánynak az ügy jelentőségéhez képest kicsinyes ellenhúzása, t. i. a magyar épé- s kardvívók letiltása az egyéni világbajnokságokon való részvételtől, — ez a reakció várható volt. Az az érv, hogy a nemzetközi vívószövetség tagállamai elfogadták a menekültek nevezését, mivel állampolgárság-nélküli a státusuk, nem meggyőző. A tagállamok képviselői bizonyára sejtették határozatuk következményeit s talán titokban örültek legveszélyesebb ellenfeleik várható eliminálódásának. Ha valakinek a verseny folyamán vissza kellett lépniök, ezek csakis a jóhiszemű, de beugratott emigráns vívóink lehettek volna, de nem a magyar sport büszkeségeinek, akik biztos győzelmükkel a magyarság jóhírét gyarapíthatták volna. Többek között azzal is, hogy az orosz vívókat az amerikai közönség előtt tönkreverik, ahogy az a kard-csapatbajnokság során történt. Így azonban a kard egyéni világbajnok, valamint a második helyezett orosz lett! Az emigráns sportpolitika győzött, hisz benevezettjei a legjobb esélyekkel indulhattak — egy Gerevich, Kovács Pál, Kárpáti, stb. nélküli mezőnyben. A magyarság azonban vesztett: elvesztette a hagyományosan magyar világbajnokságot — az oroszok javára... (R)
