Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

6 Hírünk a Világban ment előtti vérengzésekről például sokáig egyetlen kép sem jelent meg, holott ez sem volt hozzáférhetetlen és azóta ilyen kép is napvilágot látott. A képek mellett vezércikkek is utallak az úgynevezett ellenterrorra. Ja, ha a ma­gyarok nem szervezték volna meg a ma­guk ellenterrorját — elmélkedett az egyik nagy washingtoni lap, amikor egyes körök úgy látták, hogy a Gerő-féle ellenakció mégis csak letöri a forradalmat. Ez a rágalom sem volt sokáig a forga­lomban — legalább is nem az első vonal­ban. A hadjárat elült, mert közben mé­giscsak a forradalmárok kerekedlek felül. Igaz, hogy csak egyidőre, de a rágalmak is csak egyidőre ültek el. A képek megmarad­tak, újra kiadták őket, igaz ekkor már a cseh fényképész gyalázatos szövege nélkül. Azonban az is beigazolódott azóta, hogy rágalmak nehezen vesznek ki a köz tud ál­ból: legutóbb megint előkerült egy amerikai folyóiratban a terror rágalma, ezúttal meg­toldva az antiszemitizmus borsával. Az utóbbival kapcsolatban a legszebb az, hogy egyetlen antiszemita kilengésre sem került sor a forradalom alatt... c) Egészen uj tápot kaptak a kritikus hangok az oroszok visszatérése után. Ezút­tal a kritikusok sorában olyan magas sze­mély is megszólalt, mint az Egyesült Álla­mok elnöke, akihez egy sajtókonferencián az újságírók kérdést intéztek: biztatta-e az amerikai kormány a magyarokat fel­kelésre. A kérdés aktuális volt, tele politi­kai jelentőséggel és súlyos morális aggodal­mak húzódtak meg mögötte. A sajtókonfe­rencia szabályai szerint az elnököt nem szabad szórul-szóra idézni, a többféle va­riánsból nehéz megállapítani, hogy az el­nök pontosan mit is mondott, de az világos, hogy a forradalmat legalább is helytelen­nek minősítette azzal az egyszerű érveléssel, hogy sikertelen maradt. Némely vezércikk­írók is megpendítették ezt a hangot, de amerikai lapokban az olvasók tollából nem egy levél jelent meg, amely utalt rá, hogy az amerikai Függetlenségi Háború legalább ilyen reménytelennek indult, mint a magyar forradalom. d) A forradalom helytelen voltának gon­dolatát bővitették ki azután azok a cikkek és kommentárok, amelyek igyekeztek meg­magyarázni mindazoknak, akik sajnálkoz­tak a forradalom bukásán vagy felhábo­rodtak a szabad világ hivatalos köreinek a passzivitásán, hogy a forradalomnak egy hibája volt: túlszaladt... már t.i. a titoiz­­muson vagy annak lengyelországi formá­ján. Eszerint az érvelés szerint a magyarok csak saját magukat okolhatják a szovjet beavatkozásért. Ennek egész irodalma tá­madt. Egyik-másik tételről érdemes külön is beszámolni. Mindszenty bíboros, akik nyolc esztendőn ál többé kevésbbé a val­lásszabadság nagy mártírjának és szim­bólumának szerepét töltötte be a nyugati sajtóban, ezúttal egyes kommentátorok tol­la alatt bűnbakká sülyedt. Jellemző erre a Christian Science Monitor hasábjain meg­jelent kommentár, amely szerint a magyar és a lengyel események közötti különb­séget legjobban Mindszenty bíboros és a lengyel prímás ellentétes egyénisége ma­gyarázza: míg a varsói érsek a Gomulká­­val való együttműködésre biztatta a népet, Mindszenty más utal követelt. Mini a to­vábbiakban a cikk elmondja, Mindszenty egy sajtókonferencián elhangzott kérdésre, hogy belép-e a kormányba, azt válaszolta: Én vagyok a hercegprímás! A cikkíró eb­ből azt próbálja a levezetni, hogy a prí­másnak a tizenhatodik századba illő fel­fogása van a társadalomról és politikáról, magát a királyi hatalom utódjának tekinti, stb. és ezt az oroszok nem hagyhatták. Ar­ról persze egy szó sem jelent meg a cikk­ben, hogy a primási kijelentés egyszerűen annyit jelentett: kérem én vagyok a her­cegprímás — másszóval olyan hercegprí­más, aki közben a kormánynak is tagja lett volna, még nem volt a magyar tör­ténelemben. Ez a kis történet kellős szép célt is szol­gál: egyfelől a magyarokat megrágalmazza, bukásukat igazolja (elmaradt emberek, el­maradt célokért küzdöttek), ugyanakkor az oroszokat némileg kedvezőbb fénybe ál­lítja be: végre is egy nagy visszakanyaro­­dást, a tizenhatodik századba való vissza­térést akadályoztak meg, ha módszereik nem is helyeselhelők. e) Az ötödik csoportot csak futólag em­lítjük meg: ez a menekültek ügye. Közel

Next

/
Oldalképek
Tartalom