Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7-9. szám
Hírünk a Világban 5 ban valóban seriff lett belőle. „1852-ben —• folytatja az amerikai könyv — a kaliforniai törvényhozás képviselőjévé választották, ahol azonnal vezeLő szerepre tett szert. San Diegoba azonban már nem tért vissza, figyelme San Maleo megye felé fordult. Intézkedett, hogy Európából szőlőtőkéket hozzanak. Ezek közt volt az Alexandria (alexandriai muskotály) és ezért őt kell tekintenünk a jelenlegi kaliforniai mazsola-ipar atyjának. Utána féltucat különböző tőkefajtát kapott Magyarországról. Azonban Haraszlhy ezredes (valahol Sauk City és Kalifornia közt megszűnt gróf lenni és ezredes lett) hamarosan rájött, hogy San Mateo megye nem valami eszményi vidék a szőlőnek, és 1856-han Sonoma Valley-ban szerzett egy földsávot, ahová átvitte feleségét, növekvő számú gyermekeit és apját, a szelíd és tudós-szerű ,öreg generális’-t, valamint ingóságait. Az a felfedezés, hogy Sonomából származnak a legjobb ferences borok, bizonyára némi hatással volt választására. Két év alatt 85.000 tőkéből álló szőlőhegye volt és460.000 gyökeres szőlővesszője. Vesszőt és szőlőlövet szinte tékozlóan osztogatott és Haraszlhy első nagyobbarányú szétosztásából keletkeztek bizonyos varielások, amelyek azóta a kaliforniai szőlőmívelés főterményeivé váltak, köztük a Flame Tokay, az Emperor, a Riesling, a Traminer. Előadásokat is tartott s tanulmányokat irt mezőgazdasági társaságok számára. Nagyarányú tunyaságot kelleti legyőznie. A U. S. Patent Office 1856-os jelentése (ez volt a Földmívelésügyi Minisztérium elődje) nem említi Kaliforniát, bár szőlőről és borászatról hosszan számol be. Haraszthynak azonban sikerűit egy egész csomó olyan embernek az érdeklődését felkelteni, akiknek nevei a kaliforniai szőlő míveléssel szinte egyértelműek lellek: Charles Krug, Jacob R. Snyder, Emil Dresel, Jacob Gundlach, stb. 1861-ben Haraszlhy meggyőzte az államot, hogy egy Szőlészeti Bizottságot állítson fel s őt nevezze ki elnökének. E címmel felszerelve saját költségén európai szőlészeti körútra indult Attila és Árpád nevű fiaival. Az ezredes visszatérte után még nagyobb véleménnyel volt Kaliforniáról, mint azelőtt. Magával hozott kétszázezer tövet s vesszőt, köztük Európa összes fontos szőlőfajtáját. Ezeket faiskolába ültette el, majd szétosztotta kisérleli célokra. Nem kétséges, hogy lelkesedésében egy csomó címkét összekevert és hibákat követeti el. Mégis valamivel több mint egy évtized alatt erőfeszítései Kaliforniái az európai szőlőmívelés két évezredes eredményeivel ajándékozták meg. Miután ezt véghezvitle, eltűnt a színről, majdnem olyan hirtelen, ahogy megjelent. A nagvratörő borászati vállalkozás, amit alapított, tönkrement. Haraszthynak nem volt üzleti érzéke.“ A könyv nem tudja, mi történt Haraszthyval azután, hogy a kaliforniai szőlőtermelést megindította. Arról se látszik tudni, hogy egy ideig mással foglalkozott, új mesterségbe fogott: aranyfinomilót s olvasztót alapított. Banküzlele is volt s milliomos lelt. Azonban rövidesen visszatért a szőlőtermeléshez, még 1857-ben. Hanem borászati részvénytársasága bukása után végleg búcsút mondott az Egyesült Államoknak. Nicaraguában cukornádültetvényre s cukorgj'árlásra szerzett szabadalmat. Egyszer kilovagolt a közeli folyó partjára és soha többé nem tért vissza. Talán az aligátorok falták fel fürdés közben. A könyv világot vet arra a rejtélyre is, amely minden magyarban felmerül, amikor „Tokay“-t kóstol Amerikában. „Az ismert vörös Tokaj' valójában nem az igazi Tokaji szőlő Magyarországról (amit viszont Furmiut-nak hívnak), hanem egy arab szőlőfajta, neve Ahmar abu Ahmar, vagyis ,Vörös, a Vörös atyja1.“ Hiába követelt el azonban mindent Haraszthy a szőlőmívelés meghonosítására Amerikában, bizonyos határon túl sohasem fog az továbbfejlődni. Okát fia, Haraszlhy Árpád, világította meg a legjobban: „Sikerünknek nagy akadálya az, hogy az átlag amerikai whisky ivó, vizivó, kávéivó, teaivó s ennek következtében egyenesen kihívja a gyomorbajt; nem ismeri a hasznát vagy értékét a megfelelő időben s mérsékelt mennyiségben fogyasztott tiszta könynyű bornak. Az a feladat áll előttünk, hogy megtanítsuk népünket, hogyan kell bort inni, mikor kell s mennyit keil.“ (R)
