Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-01 / 4-6. szám
2 Hírünk a Világban fővárosban és vidéken az egységes nép pár óra alatt megtörte. Csak a szovjet fegyverek árnyékában mertek újra harcbaszállni. A forradalom tehát átalakult szabadságharccá, kitört a szovjet-magyar háború. Gyerekjáték lenne azt az ideológiai zűrzavart nevetségessé tenni, amit az ellenforradalmi mesével a szovjet és magyarországi csatlósai produkálnak. Elég, ha Kádár János november 1-én este 22 órakor tartott rádióbeszédét idézzük, amiben így szólt a magyar néphez: „Rákosiék súlyosan megsértették nemzeti tisztességünket és önérzetünket, amikor semmibe vették hazánk szuverenitását, szabadságát és könnyelműen tékozolták nemzeti vagyonúnkat. Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus. Bátran elmondhatjuk, ennek a felkelésnek eszmei és szervezeti vezetői, előkészítői a ti soraitokból kerültek ki. A magyar kommunista irók, újságírók, egyetemisták, a Pelőfi-kör fiaLaljai, munkások, parasztok ezrei, a hazug vádak alapján bebörtönzött régi harcosok az első sorokban küzdöttek a Rákosi-féle önkényuralom és kalandorpolitika ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok, áthatva igaz hazaszeretettől, a szocializmus iránti hűségtől.“ Kádár a forradalom megítélésében ugyanazt a kaméleon szerepet járta végig, mint Rákosi Tito értékelésében. Emberi jellemét, politikai szerepét, eszköz-voltát egymás utáni nyilatkozatai tökéletesen igazolják. Magyarországon nemzeti, demokratikus, az egész nép spontán felkeléséből származó forradalom és szabadságharc volt, amelyet a szovjet brutális erőszakkal, összes szerződéses kötelezettségei, igy a békeszerződés, a varsói paktum1, a U. N. alapokmánya, a genfi emberiességről szóló egyezmény semmibevételével szegett meg; egy háborúban, melyet a világ közvéleményének szóbeli tiltakozása, de assziszlálása mellett kíméletlen és embertelen erőszakkal, véres kegyetlenséggel viselt egy magára hagyott kis néppel szemben. Magyarországon nem volt gyökere a fasizmusnak. A második világháborút megelőző időkben és alatt keletkeztek maroknyi töredék, súlytalan fasiszta pártocskák, amelyek a hitleri Németország fegyveres ereje nélkül soha győzelemre nem juthattak volna. Tagjaik vagy nyugatra menekültek, vagy 1945-ben beléptek a kommunista pártba. A forradalom féltve őrizte tisztaságát. A Közép- és Kelet-Európábán minden forradalmi változáskor feldobódó antiszemitizmus, a tiszta demokratikus célokban, vágyakban és küzdelemben nem jelentkezhetett. A magyarság származásra, nemre, korra való tekintet nélkül izzóit egy rettenetes elnyomásból fakadó, egész nemzetet átfogó, demokratikus forradalomban, egy új ország megteremtésének vágyában. A forradalomban végig nem vett részt olyan szervezet, amely ne tiszta demokratikus programmal rendelkezett volna. A szellemi előkészítésben az írószövetség és a Petőfi-kör játszóit szerepet. Az írószövetség éppen 1956. nyarán választott új vezetőséget. 1947. óla ez volt az első titkos és demokratikus választás egész Magyarországon. A Petőfi-kör a kommunista rendszer által nevelt fiatal értelmiség köre volt. Az ifjúság a rendszer által dédelgetett egyesületekbe tömörült. A katonaság, a rendőrség a rendszer támasza lett volna, nem is beszélve a munkásságról. A pártok, akiket a forradalom életrehívolt, 45-ös demokratikus koalíciós pártok voltak. Vezetőik szinte kivétel nélkül a hitleri fasiszta idők üldözöttjei, halálraítéltjei, akik a kommunista rendszerben is sok évi fegyházbüntetést szenvedtek. A magyar forradalomban ha még lettek volna is egyénenként ellenforradalmi meggyőződésűek, nem érvényesülhetlek, mert a forradalom politikai célkitűzéseiben, emberi magatartásában, eszközeiben sohasem tért le a tiszta, demokratikus alapról. A Kádárék által kiadott Fehér-könyv mintegy 100-nál több esettel igyekszik bizonyítani az „ellenforradalmi“ terrort. Most nem beszélünk a hamisításokról, képekben, szövegben, adatokban, amelyeknek részletes cáfolására és elemzésére nincs