Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-3. szám
1957 január—március • • VII. évfolyam 1—3 szám. HÍRÜNK A VILÁGBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában P. O. Box 1005 Hungarian Bimonthly — Revista Hungária egész évre $ 4.00, félévre $ 2.00 WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coupon EGY ÉVFORDULÓN Tíz évvel ezelőtt ezekben a napokban Magyarország izgalmas órákat élt: az úgynevezett összeesküvési ügy napjait. December közepén kezdődtek a letartóztatások. Január elejéig azonban csak egy aránylag szűk réteg: az akkor már élet-halál harcol vivő Kisgazda és Kommunista pártok vezetősége tudott az eseményekről. December tizenhatodika és január ötödiké között a nyilvánosság teljes kizárásával folyt a harc az összeesküvők, de valójában az ország sorsa felett. Ennek a harcnak voltak biztató fordulatai. Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy sikerül a kommunista hamis vádak egész szövevényét visszafordítani a gyártókra és a magyar függetlenség maradványainak eltiprásán acsarkodó kommunisták saját kelepcéjükbe bonyolódnak. Ehhez azonban nem kedvezett a nemzetközi helyzet. Elsőizben ekkor bizonyosodott be, hogy a magyar szabadságot hathatós külső támogatás nélkül nem lehet helyreállítani. Januárban még az volt a remény, hogy az egész ügy megáll a Kisgazdapárt néhány fiatalabb tagjának letartóztatásánál. Ezeknek a fejét Rákosi már korábban is ismételten követelte. Februárra azután a legoptimistábbak is tisztán láthatták, hogy Rákosinak nincsenek feltételei: az egészet akarja. Kovács Béla nevét is belevonták az ügybe. Aki tisztában volt a magyar belpolitikai élet valóságos összefüggéseivel, az előtt ennek a mindent átfogó jelentősége egy pillanatig sem maradhatott kétséges. Sajnos azonban a küzdelemnek ez a második fázisa már megkezdése előtt eldőlt. Az összeesküvési ügy első szakaszának ugyanis éppen az volt a főcélja, hogy megbénítsa a magyar politikai ellenállást. A szovjet megszállás állandósításának előharcosai ugyanis nagyon világosan felismerték azt a szerepet, amelyet az összeesküvők viszonylag kicsiny és a nyilvánosság előtt keveset szereplő csoportja a valóságban játszott. Az összeesküvők között a társadalom minden rétege, minden magyar foglalkozás, minden felekezet papja, sőt minden politikai árnyalat képviselve volt. Az összeesküvők ennek megfelelően sok mindenben különböztek, de három pontban feltétlenül egyetértettek. így egyetértettek abban, hogy az első magyar politikai feladat az ország függetlenségének és szuverenitásának helyreállítása. Egyetértettek abban, hogy az országnak a maga sorsát demokratikusan, a demokrácia eszközeivel, a legszélesebb magyar tömegek aktiv részvételével kell kialakítania. Végül egyetértettek abban is, hogy a magyar függetlenség, a magyar demokrácia szilárd társadalmi alapja egvesegyedül csak a magyar parasztság széles tömege lehet. Ebbe a három alapelvbe vetett hitlel ez a viszonylag kis csoport minden magyar társadalmi réteg, felekezet, és társadalmi erőcsoport felé fennálló összeköttetéseit igen hatékonyan tudta felhasználni a történelem kirótta feladat — a megszállókkal és csatlósaikkal szemben kialakult társadalmi és politikai front egységének csendes és szívós szolgálatára. Erre a munkára igen-igen nagy szükség volt. Ez a korszak a rohamos társadalmi és politikai változások ideje volt. Ez a változás a kommunisták és szövetségeseikkel szemben az országért és népéri küzdő
