Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1956-11-01 / 5-6. szám
10 Hírünk a Világban AZ ÉV HŐSE: A MAGYAR MUNKÁS A londoni DAILY MIRROR 1956, XII. 21-i száma egyik oldalának kétharmadát egy magyar munkás képének szenteli (Vicky rajza). A képen egy magyar munkás holtteste látható tüzelő tankágyúk tövében. A kép aláírása: „Az év hőse“. Alatta Keith Waterhouse Írása: „Sírfelirat a halott magyar fölé.“ A sírfelirat így szól: „Nevét, még ha tudnánk is, nehéz volna kiejteni. Talán Jonesnak felel meg. Egy olyan világ polgára, ahol sokszor fogtak fegyvert az emberi jogok ügyéért, de ritkán a Jonesok jogainak a védelmében. Ez az ember félretette a szerszámait és kiment az utcájára harcolni. Nem földért, nem pénzért, nem területi nyereségért, csupán saját népe emberi méltóságáért. Keveset mondhatunk róla, hisz ez nem olyan ügy, melynél rang vagy szám fontos szerepet játszana. Lehet, hogy autóbusz-sofőr vagy bányász, vagy utcaseprő, esetleg irodai alkalmazott. Ez sem lényeges. Lehet, hogy él, lehet, hogy meghalt. Nem tudjuk, hol a felesége vagy a gyermekei. Talán azok közt vannak, akik ilyen felírással a hátukon mentek át a határon: „Kérünk benneteket, gondoskodjatok erről a gyermekről, mi itthonmaradunk, hogy harcolhassunk.“ Az ember, aki visszamaradt, hogy harcolhasson, nem kap kitüntetést, mert olyan érdemérmet még nem vertek, amely elmondhatná, hogy mit tesz ő vagy hogy miért teszi. Hősiessége nem abban a tényben rejlik, hogy puszta kézzel tankokat támadott meg, vagy hogy kézigránátot dobott egy előrenyomuló hadseregre, hanem abban, hogy minden emberi jutalom közül a legkevésbé meghatározhatóért s a legkevésbé kifizetődőért harcolt: saját becsületéért. Ezért ne szánjuk őt. A csatát nem vesztette el; ellenkezőleg, megnyerte. Ö az év hőse. Az ember, aki utcai ruhában ment a háborúba. Ez ma a magyar egyenruha. És ez az egyenruhája a mi büszke és könnyező emberi nemünknek.“ A RÁDIÓ MELLETT Irta: JOBBAGY KÁROLY Rólunk beszélnek minden nyelven sikong az éter és csodál. „Dávid harcol Góliát ellen.“ Népmilliók aggódva nézik, hányán indulnak halni még? S küldi a nép ifjú vitézit. Fiatalok, még alig éltek s füttyöngő golyók hangja közt támadnak neki a pribéknek. Nem akartunk híresek lenni, ilyen áron meg semmiképp, hisz’ bánatunk már végtelennyi, de nekünk mindig az jutott, hogy a világ minket csodáljon s fiaink kapják a golyót. Kint ágyú szól, gyors lövés pattan, a falról Petőfi figyel, ahogy járkálok egymagámban. így járkált ő is átkozódva „Európa újra csendes ... “ O! csak minket húz a sors karóba, csak minket öl száz év után is ugyanaz, aki hajdan ölt, hogy hányán hullunk? — sose számít. Mások csodálják bátorságunk m i meg naponta meghalunk, dzsida, s golyó veri át hátunk, de megmutatjuk a világnak, hogy mikor mindenki lapul s csak a rádiók kiabálnak, mint akinek már mindenképpen minden mindegy, hát Életet adunk Szabadságért cserébe. És ha a Sors minket így büntet, mert hogy tűrtünk tíz éven át, felmutatjuk véres fejünket, s tudjuk, hogy mindent megbocsát. (Budapest 1956, október 29) AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 1801 “P” Street, N. W. — Kossuth House — Washington 6. D. C., USA. Az egyetlen magyar egyesület, amelyet az Egyesült Államok kongresszusa látott el charterral. 8 :millió dollár vagyonunk, 30 millió dollár érvényben lévő biztositásunk van. Felveszünk az USA területén élő és 55 évesnél nem idősebb személyeket. Adunk élet-, balesetbetegsegély-, valamint egyéni és családi kórház-biztositást. KÉRJEN TÁJÉKOZTATÓT!
