Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1956-11-01 / 5-6. szám

Hírünk a Világban

3

EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz !“-ban, ,,tűz!“-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten

besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet

növelő néma könnyek

zuhatagában,

kimeredt szembogárban,

Irta: ILLYÉS GYULA

ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben,

külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban

s abban,

megállt a kapualjban ;

hol zsarnokság van, ott van

jelenvalóan

mindenekben,

ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban;

az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves, mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban,

nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban,

mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,

fönt a tejút is már más: határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak,