Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

2 Hírünk a Világban gyarországon Munkácsy emlékbélyeg-sorozat kiadását tervezték s a 60 filléres érték ezt a képet ábrázolja. Lásd: „Filateliai Szemle”, 1955, február 1.) A kép — melynek eredeti címe „Virradatkor” („Um Morgenrot”) •— e sorok Írójának tulajdona. Munkácsy lassanként felbátorodott s nö­vekvő önbizalommal új nagy alkotásba kez­dett, a „Siralomház”-ba. Kollégái csodálattal nézték az új képet. Ugyszo’ván egész Düssel­dorf oda vándorolt, hogy láthassa a müvet. A kép 1870-ben a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott s ezzel Munkácsy egyik napról a másikra elismert festővé vált. Ezt a festményt a philadelphiai Wilstack vette meg 2000 dollárért, majd később a Philadelphia Academy of Fine Arts-nak adományozta, ahol jelenleg is látható. A vételár valóságos vagyont jelentett a fiatal művésznek. Mun­kácsy ugvanis eleinte igen szűkös viszonyok között élt s még a munkájához szükséges anvag beszerzése is nehéz feladat elé állította. Festékébe gyakran aszfaltot kevert, mert ez olcsó volt. Emiatt ebben az időben készült képei lassan megsötátednek és állandó restau­rálást igényelnek. Düsseldorfi tartózkodása alatt egy luxem­burgi emberrel ismerkedett meg. báró Mar­­ches-szel. 1871-ben Munkácsy Párizsba köl­tözött, ahol Marchesék nagv segítségére vök tak a tapasztalatlan, fiatal művésznek. Mű­termet rendeztek be neki, a Rue de Liűshon­­ne-on, ahol Munkácsy hozzáfogott „Éjjeli csavargók” című munkájához. A siker ellenére állandó félelemben dolgo­zott. Attól tartott, hogy következő munkái nem fogják elérni hírnevét megalapozó' ko­rábbi munkáinak színvonalát. Valósággal lám­­pajáza volt. Napról-napra növekedett elége­detlensége és az a kényszerképzete támadt, hogy semmit sem fog tudni már alkotni. A- mint báró Marches ily állapotba látta őt ma­gával vitte Colpach-i (Luxemburgé kastélyá­ba. Itt Munkácsy fokozatosan megnyugodott, visszanyerte életkedvét és ismét hozzálátott az „Éikri csavargók”-hoz. Ennek befeiezése ti­tán a ..Zálogház” című művét festette meg. M’ndkcttő óriási sikert aratott. Az utóbbi a newyorki- Metropolitan Museum of Art tu­lajdona. Időközben Munkácsy jóbarátja, Marches báró súlyos betegség után meghalt. Egy évvel később, 1874-ben, a harmincéves művész fe­leségül vette a fiatal özvegyet. Újonnan be­rendezett otthonukban a mester szivvehlélek­­kel hozzákezdett új munkájához, a „Falu hő­­sé”-hez, amit 1875-ben fejezett be. Ez a nagy csoportkép a kölni múzeumban van. A fő­alakról egy tanulmányt is festett. Ez a kép e sorok írójának tulajdona. Ezután a “Műteremben” (Atelier) c. képe készült el, mely Munkácsyt és feleségét ábrá­zolja a festőállvány előtt. E nagysikerű képe az 1878-as párisi világkiállításon is szerepelt. Jelenleg amerikai magántulajdonban van. •— Utóbbi munkájával uj területre lépett, felha­gyott a népélet ábrázolásával és gazdag, előke­lő társaságok belső életét, lakásait kezdte fes­teni ; ő maga is magasabb társadalmi fokot ért el, otthonában Párizs előkelőségeit fogadta. 1877-ben kezdett hozzá “Milton az ‘Elve­szett Paradicsomot' diktálja lányainak” c. al­kotásához. Ezzel uj területre tért át: a törté­nelmi genre-festésre. E gyönyörű kép, mely az 1878 évi párizsi Szalonon “médaille d'honne­­urt” nyert, a következő évben pedig München­ben aranyérmet - igen nagy hatással volt Char­les Sedelmeyer, hires párizsi műkereskedőre. Sedelmeyer nem emlékezett, hogy valaha látott volna festményt, mely a lelket, szivet és sze­met ennyire lekötné. Kérte Munkácsyt, adja el neki a képet. Egyúttal biztositotta, hogy min­dent meg fog tenni, hogy a festményt és alko­tóját a megérdemelt elismerés érje. A mester beleegyezett az eladásba. Sedelmeyer a Milton-t szalonjában állította ki és meghívókat küldött szét. Tizennégy nap alatt művészek, kritikusok, gyűjtők nagy szá­ma tekintette meg a képet. Elragadtatásuk egy­hangú volt. Ez 1878-ban történt, a Párizsi Világkiállítás idején. A Milton itt is ki lett állítva, a Műte­remben c. képpel együtt. A siker óriási volt. A kiállításon nem volt még egy kép, amely ily általános tetszést és egyhangú elismerést kel­tett volna. Munkácsyt a francia kormány a Legion d’Honneur tisztjévé nevezete ki. Fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom