Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1-4. szám
HÍRÜNK A VILÁGBAN 0 Kipling: If you can trust yourself when oil men doubt you But matte allowance for their doubting too Kosztolányi : "Ha kétkednek benned s bizol magadban. De érted az 6 kétkedésüket" Szebenyei: "Ha hinni tudsz magadban, mig a bárgyúk Kételkednek s az életed pokol*. /Sajátom:/ "Ha kétkedők közt enmagad nem kétled, De nem neheztelsz kételyük miatt" Kipling; Tours is the Earth and everything that-s in it, And - which is more - you’ll be a Man, my sonl Kosztolányi: "Tiéd a Föld és minden, ami rajta És - ami több - Buber leszel, fiam!" Szebenyei: "Tiéd a világ s annak minden kincse, Sőt, mi több, fiam: Bnber leszel!" /Sajátom:/ "Tiéd a Föld és minden földi szerzet S mi annál is több; Bnber léssz, fiam!" * A szabad világban élő regényíróink munkái néha meglepően jó fordításokban jelennek meg. Máskor, nagyobb vonalaik szaggatottságáról, görbeségéről, szintelenségéről nem is szólva, nyüzsögnek bennük a "leiterjakab"-ok. Nemrég angol nyelven megjelent egy-egy kitűnő magyar regényben ilyesmik lelhetők: Egy dadogó mellékalak odaszól a levelet iró főalakhoz: "A k-k-kiss for Gwen..." És: "His letter K sent a tiny spray of spittle onto the letter paper. " A levélpap Írből "letter paper" lett; Berlitzék elfogadná:. Nagyobb baj az, hogy "K" kiejtésével egyszerűen nem lehet bepermetezni a papirt. Annál inkább lehet azonban "cs"-vel - és nyilvánvaló, hogy -az eredetiben az volt; "kiBS" helyett "csók". Dgyanannak a regénynek egy kis politikai hátteret festő részében Ottó "örökös király" mint "everlasting king", örökké tartó, hogy ne mondjuk: elnyűhetetlen király, szerepel. Persze a "perpetual" sem volna helyes, hanem csak a "hereditary". A fordító nem tudta, hogy itt az örökösnek nem az örökléthez, hanem az örökséghez van köze /"rex hereditarius"/. Egy másik regénynek mindjárt a harmadik mondatában az "istenes" angolul "something glorious", nyilván a "divine" fogalomkörből, mint "isteni",: A nyelvtudás a műfordítónak csak ggy eszköze a többi között. * Egy herkulesi feladat tiz különféle megoldása, Poe The Raven-jének tiz különböző magyar fordítása, különösen érdekes példákkal szolgál. Az eredeti költemény gondolatait és hangulatát még prózában is nehéz szépen, hűségesen visszaadni más nyelven, hát még rímben, ritmusban, formában, szellemben, tartalomban, színekben, együtt és egyszerre. A soroknak a versszakokban való változatos elrendezése olysi ritmusokból alkotott szerkezetben,mint aminőt Poe dolgozott ki, sehol másutt nem takálható a világirodalomban. Mindjárt a kulcs-szó, a "Nevermore", súlyos probléma elé állítja a műfordítót. Ezt a szót ismételgeti a holló, erre tanították meg. Poe a Philosophy of Composition c. tanulmányában, mely példa nélkül álló -■ de nem egészen hihető -• vallomás egy mestermű létrejöttének minden pillanatáról gondolatról-gondolatra, sorról-sorra, azt mondja, hogy azért választotta éppen a "Nevermore"-t, mert szerinte az angol nyelvben az "o" a legzengőbb magánhangzó, az "r" a legnyomatékosabb mássalhangzó, és a szóból ellenállhatatlanul árad egy kétségbeejtő melankólia. Karinthy gyilkos gúnnyal figurázta ki a szót, azt a “fordítást" javasolván rá, hogy "nevem Mór”, aminél képtelenebb és egyben hangzatilag tökéletesebb "műfordítás" el son képzelhető és aminek mulatságos voltát fokozza Poe megjegyzése, mely szerint a "Nevermore" esetleg a neve a hollónak, igy tanulta meg éppen ezt a szót... A nyolcadik szakaszban és attól kezdve mindegyikben megjelenik a tragikus szó, mint a szakaszok zárőszava. Vibrál rá minden érzék, mint Beethoven ötödik szimfóniájának négyhang jegyes "sorscsapásaira". Döntő fontosságú sarkkő az a szó; szilárdsága az egész építményét nagy mértékben határozza meg. Hat műfordítónk a szót igy adta magyarul: "Sohasem". /Franyó Zoltán, Babits Mihály, Faludy György, Kosztolányi Dezső, S2ász Károly és az amerikai magyar John Szabó Taylor/. Három igy: "Sohamár", egy szóban. /Tóth Árpád, Harsányi Zsolt - aki két eltérő fordítást készített a versről - és Pásztor Árpád. / Idézzük eredetiben a költemény első két so rát, a legsejtelmesebb, legmegkapőbb zenei megnyitó-akkordok egyikét: Once upon a midnight dreary, while I pondered, weak and weary, Over many a quaint and curious volume of forgotten lore Műfordítóink ezt igy adták vissza: Franyó: "Egyszer, éjféltájt, a rejtett, dnt magányban elfelejtett furcsa könyv mélyébe révül elborongva bús eszem" Babits; "Egyszer, • mint éjfél közelgett, bóbiskoltam elfelejtett tudományok furcsa könyvén, ellankadva, terhesen" Faludy; "Egyszer,késő téli éjben ül tan sárga lámpafényben vén könyvek közt, álmodozva régi-régi rímeken" Kosztolányi : "Egyszer, elmúlt régen éjfél, ültem sárga lámparfénynél régi bflvös fóliánson tétovázott a kezem"'