Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
16 Hírünk a Világban rikai zenei életben. Beers műsorának egyik felét Debussy, Strauss, Chopin, stb. szokta alkotni, mig a másik felében régi amerikai, ir„ angol, velszi, német, görög, stb. népdalok szerepelnek. Újabban magyar nótákat is játszik abban a stílusban, ahogy nagyapjától, valamint Kóezétól és Magyaritól elleste, akiknek lemezeit magyar barátai révén ismerte meg. Bartók László az Európai Rabnemzetek Közgyűlésén, 1955, XII. 13.-án, a titoizmus ellen beszélt: “A rabnépeknek nincsen lehetőségük a totalitárius rendörállamokban arra, hogy nagyobb megmozdulást szervezzenek. Ha a magyar nép megmozdulhatna, azt teljes szabadságának és önrendelkezési jogának visszaszerzéséért tenné, nem pedig azért, hogy újból egy kommunista rendszer alatt nyögjön. Mindegy, hogy ki az úr, ha a börtön ugyanaz.’’ Bartók László v. bécsi követ beszélt magyar részről a Colgate egyetem nyári külügyi konferenciáján is. (NYT, 55, VII. 13.) Anda Géza hangversenyköruton járt az USA- ban. Főleg Washingtonban volt hatalmas sikere, de a NYT (55, XI. 6.) is “jelentős pianistá“-nak nevezi. Ferenczi Sándor Freud leghübb munkatársa életéről és tanairól szól egy nemrég megjelent könyv (Izette de Forest: The Leaven of Love; New York, Harper, 1955). A könyv szerint Ferenczi járult hozzá a legjelentősebb módon a pszichoanalízis fejlődéséhez. Ferenczi szembehelyezkedett Freud azon tételével, hogy az analistának a beteget kívülről, tudományos objektivitással kell vizsgálnia, minden érzelmi részvételtől tartózkodva. Ferenczi szerint u. i. nélkülözhetetlen gyógyító erő a szeretet. (NYT. 55. VIII. 7.) ANGLIA Batók-iiimepségek Bartók-emlékhangversenyt rendezett 1955, XI. 19-én a British-Hungarien Friendship Society Londonban, a Wigmore Hall-ban. A Társaság mögött a budapesti kormány áll. Az est szólistái Kovács Dénes és Vadas Ágnes voltak, akik 1955, XI. 8-án Londonban megnyerték a Carl Flesch nemzetközi hegedűverseny első, ill. második diját. (A Flesch-dijat néhány évvel ezelőtt is magyar, Lengyel Gabriella nyerte; mindhárman Zathureczky Ede tanítványai.) A két magyar hegedűművész kitűnő kritikát kapott. A DAILY TELEGRAPH (55, XI. 21.) “Ragyogó hegedüjáték — Fiatal magyarok* eimmel irt bírálatot. “Mindkét előadó a legkiválóbbak közé tartozik, akik előtt ragyogó karrier kilátása áll“ — irta a LONDON MUSICAL EVENTS (56. I.) Ugyanezen a napon játszott a Wigmore Hall-ban Siki Béla is, aki az utóbbi lap véleménye szerint “a ieg kitünöbb all-round zongoraművészek közé tartozik jelenleg“; ö is játszott Bartóktól. A DAILY TELEGRAPH (55, XI. 21.) “mesteri technikáját emeli ki. Bartók VI. Vonósnégyesét játszotta a Magyar Vonósnégyes az Edinburghi zenei ünnepségeken. (DAILY TELEGRAPH, 55, IX. 10.) A B. B. C. a hat vonósnégyes sorozatos előadásával hódolt Bartók emlékének. Mindegyiket a Juiiliardkvartett adta elő. A sorozat bevezetésekép Mosco Carner ismert zenekritikus és Bartók szakértő tartott 45 perces ismertetést. Londoni munkatársunknak alkalma volt megkérdezni M. Carnert, hogy mi késztette őt a Bartókra való specializálásra. Válaszul ezt mnodta: “Én születésemnél fogva osztrák vagyok s úgy tűnik, mintha ez a tény magyarázná meg érdeklődése-! met egy szomszédos ország nagy ze-l neszerzöje iránt; azonban ilyen jelentéktelen okokon felül elsősorban a nagy zenész és zenei gondolkodó j Bartók az, aki érdeklődésemet és csodálatomat felkeltette, tekintet néi-j kül más tényezőkre.“ A British-Hungarian Cultural Fellowship december 20-án kilenc nemzet képviselőinek a részvételével sikeres karácsonyi ünnepélyt rendezett. A Társaság magyar emigránsok és angol barátaik önkéntes egyesülete. Elnöke C. A. Macartney professzor, angol alelnöke Miss E. Kendall, magyar alelnöke Dr. Torzsay-Biber András, titkárai: Miss Ida Gányi, Mr. Angus McKenzie, A. Tárczy; — jegyzője Dr. Kelemen József, pénztárosa Mrs. V. Gruber. V ör< )smarty-kiáLlitás a British Museumhan A költő halálának 100-ik évfordulóján, 1955. XI. 19-én Vörösmartyemlékkiállitás nyílt ,a TIMES irodalmi melléklete pedig másnap egész oldalas ünnepi cikkben foglalkozott a nagy magyar költővel. Ez volt az első eset, hogy a British Museum kiállítással hódolt egy magyar költő emlékének. A magyar sport továbbra is az angol sportvilág csodálatának a tárgya. “Hungary's Great Champions“ cimmel a THK MANCHESTER GUARDIAN (55, XI. 16.) Írja: “Majdnem az egész 1955-ös atlétikai évad alatt három ragyogó magyar köztéptávfutó (Iharos, Tábori és Rózsavölgyi)
