Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
10 Hírünk a Világban n.agyar nép, mert teljesítette megint hivató sát. A világ szeme is Magyarországon függ. Megtörtént az, amit hihetetlennek tartott : egy nép egyedül, elhagyottan, határozott a sajat sorsa felől.” Nagy Ferenc arról beszélt, hogy a nagyhatalmak közti konferenciákról hiányzik egy probléma, éspedig éppen az, ami a jelenlegi nemzetközi helyzetet megteremtette« a világfeszültségeket, és a hidegháborút és a fegyverkezési versenyt: „Ez a probléma a keleteuropai nemzetek sorsa. A második világháború után minden világpolitikai zavar Keleteurópából vette eredetét. A világ nem azért szakadt ketté, mert Németország lett kettévágva, hanem mert Európát vágták ketté. A Szovjetunió Jaltában kötelezte magát a keleteurópai államok támogatására szabad választásokon alapuló demokratikus intézmények és képviseleti kormányzatok megteremtésében, ahogy a nyugati hatalmak Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Japánban jártak el. De a Szovjet csak Magyarországon és Csehszlovákiában tette lehetővé a szabad választáso' kát s két év alatt ezeknek eredményeit is1 megsemmisítette. Felmerül a kérdés : a keleteurópai nemzetek vájjon minden lehetőt megtettek-e a számukra biztosított jogok kihasználására. A magyar nép választ adott erre a kérdésre éppen tiz évvel ezelőtt. A magyar nép világosan látta, hogy soha ezeréves története folyamán ilyen fontos döntés előtt nem állt. S a magyar nép a demokráciára, szabadságra és' nemzeti függetlenségre szavazott... Amikor a magyar demokráciát és függetlenséget eltiporták, a vasfüggöny legördült. Mi magyar vezetők voltunk az utolsó nem-kommunista vezetők Kelet-Európábán.. . Őszintén meg kell mondanunk, hogy főleg Nyugat-Európa részéről- a magyarság nem kapott elég megértést... Szenvedő nemzetünk nevében ismét Amerikához fordulunk. Amikor a gyarmati népek ujult erővel folytatják a harcot szabadságunkért, akkor nem lehet hagyni, hogy nemzetek — mint a magyar, mely bizonyítékát adta tiz évvel ezelőtt államvezetési képességeinek — szolgaságban éljenek, idegen elnyomás alatt.” Flarriman kormányzó, aki a budapesti választások után személyesen is meggyőződött a magyar nép kommunista ellenes hangulatáról, többek közt ezeket mondta: „Budapesten voltam tiz évvel ezelőtt, egy nappal a községi választások után, amikor a Kisgazdapárt — egy parasztpárt — első Ízben a történelem folyamán megnyerte a választást ebben a városban. És utána megnyerte az egész országban is. Miért aratott a Kisgazdapárt ilyen nagy győzelmet? Azért, mert tudták róla, hogy a legerőteljesebben kommunista-ellenes az összes pártok között és hogy mereven szembenáll az orosz uralommal. Érezni lehetett a budapesti levegőben az izgalmat s az örömet- attól a perctől kezdve, hogy az ember a városba ért. Szabad választások ! Es győzelem a szabadság számára ! Azon a napon magasra lobbogott a szabadság lángja a Kossutlvtéren. Pár Héttel később, az országos választásokon, még magasabbra csapott a láng-. De a szovjet megszálló hatóságok, cinikusan és könyörtelenül, hozzáláttak, hogy eloltsák azt. Megfontolt szándékkal elindították a kommunista nyomásnak és aknamunkának azt a szörnyű folyamatát, melynek során az emberek elvesztették szabadságukat és a nemzetek függetlenségüket. Másfél év alatt befejezték a munkát: Magyarország rab lett. .. Idén nyáron Párizsban azt mondtam, hogy nyíltan szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a szovjet vezetők Genfben elérték azt, amiért odamentek ■— a feszültség csökkenését — és hogy ezt úgy érték el, hogy ők maguk semmit sem adtak cserébe. Utána azt mondták nekem — olyan tökéletes volt akkoriban a genfi szellem átmeneti bűvölete •— hogy szavaim, melyeket az itteni újságok közöltek. úgy hatottak, mint egv istentisztelet megzavarása. Azóta eloszlott a köd és a kémén}' valóság sziklás csúcsai állnak körülöttünk. . . A legcsekélyebb szándék sem mutatkozik orosz részről arra, hogy tiszteletben tartsák háborúalatti szerződéseiket s megengedjék a szabad választásokat Közép- és Keleteurópában. Eisenhower elnök felvetette a kérdést Genfben. Bulganin elvetette és mégcsak napirendre se tűzték. Ez rendkívül kiábrándító volt mindnyájunk számára, de még inkább az (Folytatása a 31. oldalon)
