Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11-12. szám

V. évfolyam 11—12 szám. 1955 november—december HÍRÜNK A VILÁGBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában P. O. Box 1005 Hungarian Bimonthly — Revista Húngara egész évre 4., félévre 2, dollár. WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coup. BARTÓK BÉLA ÉRTÉKELÉSE A Hírünk a Világban számára irta : Szigeti József Ahelyett, hogy Bartók tragikus, betegség­től kínzott utolsó éveinek történeténél időz­nénk. azt hiszem, hogy most — tíz évvel kö­rünkből való távozása után — inkább azt kel­lene számba vennünk- milyen hatással volt halála utáni dicsősége zenéjére, helyesebben életművének jelenlegi állására, értékelésére. És hogy milyen hatással volt ez a tiz év ..hírünkre a világban”, mivel valóban figye­lemreméltó, mennyire mélvre hatolt az ..utca emberé”-nek tudatában Bartók azonosítása Magvarország fogalmával. Ez az azonosítás egy finom s alig kiérté­kelhető folyamat. Sem közvéleménykutatás, statisztika nem áll rendelkezésre ilyesféle té­nyek „bizonyitására”. Mindazonáltal elkerül­hetetlenül erre a következtetésre kell jutnia mindenkinek, aki sokfelé s nyitott szemmel jár és levonja a konklúziót. Amikor nemrég Bartók 1907-ben írt Por­trait No. T. című művének általam való elő­adása után Clevelandban- a CLEVELAND NEWS elragadtatott bírálatában ezt írta: „Rejtély, hogyan nélkülözhettük eddig ennek a műnek a hallását” — a kritikus ebben a mondatban az egész „problémára” tanint rá. Hason!élképpen az ismert zeneszerző és kriti­kus. Herbert El well, is a CLEVELAND PLAIN DEALER-ben: „Különösnek tűnik, hogy ilyen sokáig kellett várnunk, hogv hall­hassunk egv kompozíciót, mely minőségében bizonyos- hogy Chausson .Poéme’-jével egy sorban áll... ” Hogy Bartók Béla zenéjének megítélése milyen változáson ment át, arra jellemző az a fogadtatás, melyben a kritika Bartók néhány korai müvének bemutatását fogadta. Azt hi­szem 1910-ben történt, Budapesten, hogv elő­ször hallottam Bartókot. A hangversenyen Frieda Hampel, Bartók és én szerepeltünk. A kisérő egv fiatal muzsikus volt. Reiner Fri­gyes. íme néhánv idézet a sajtóbeli : A PESTI NAPLÓ ezt irta: ”...Ez a Bartók valóban kiváló muzsikus, amikor Cher pint játszik, saját három darabját bizonyos ideges türelmetlenséggel hallgattuk ; egészséges zenei fülek nem ilyen dolgok meghallgatására vannak teremtve.” A PESTER LLOYD „Bartók Béla úrról” beszélt, aki ,-nagyon te­hetséges vezetője anarchista zenei ifjúságunk­nak.” Egy másik lap így vélekedett: „Bartók úr előadását a közönség tetszéssel fogadta, a­­mikor nem a saját zenéjét játszotta.” Azonban még 1926-ban is történt hasonló eset, itt Amerikában. Mint Reis „Composers, Conductors and Critics” c. könyvében olvas­hatjuk : „Bartók műveit 1926'ban még kevéssé is­merték ebben az országban, amikor II. Zon­gora és Hegedű Szonátájának ősbemutatóját rendezt:k. Bartók honfitársát, egy fiatal ma­gyar zongoraművésznőt hívtuk meg, aki kitű­nő pianista volt, hogy Albert StoesseHel, a je­lentős hegedűművész-komponistával s Bartók nagy tisztelőjével, adja elő a művet. A szoná­tát a közönség nehezen tudta megérteni és ha­marosan nyugtalanság vett erőt a hallgatósá­gon... Amikor a szonáta befejeződött és a művészek felálltak, a zongorista hirtelen a kö­zönség oldalára ment át s nevetésben tört ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom