Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-7. szám
2 Hiriink a Világban gokkal. Ezekről a részletekről a delegáció értesítette a szovjet kormányt, de december 5-ig nem jött semmi válasz. Még november 27-én megkérdezték Telekit, hogy milyen vallású. Ez a kérdés, melyre a választ az oroszok nyilván maguk is tudták, csak azt indikálhatta, hogy az oroszok most készítik elő saját magyar kormányalakítási tervezetüket és Telekit kultuszminiszternek kívánják talán jó névjegyként a leendő magyar kormányba. December 5.-én estefelé hirtelen elszállították autón a három vezérezredest, Szent-Iványit és Telekit a kémelháritó irodába. Itt Kuznyecov fogadta őket Gerő Ernő, Nagy Imre és egv Grigorjev nevű pártmegbizott jelenlétében. Grigorjev, aki tökéletesen beszélt magvarul, lett később a budapesti szovjet követség titkára és egyben Vorosilov tolmácsa. Gerő ezen a megbeszélésen átadott egy kormánylistát és egy gépelt kormánynyilatkozatot. A kormánylista tökéletesen egyezett a később Debrecenben ,.megválasztott” ideiglenes kormánnyal. A kormánynyilatkozat is majdnem szószerint egyezett a Miklós Béla által a debreceni nemzetgyűlés előtt elmondott kormánynyilatkozattal. Változás csak annyi volt, hogy Miklós és Teleki megállapodtak a többiek tudomása nélküli abban, hogy a harmadik paragrafus utolsó mondatából kihagyatik majd a felolvasás alkalmával Debrecenben egy közbeszúrt mondat, amely a Szovjetuniót ,,a népek szabadsága és függetlensége védelmező jé”-nek aposztrofálta. Már akkor legszívesebben azt Írták volna a ..védelmezője” szó helyébe, hogy „leigázója”. E mondat mindenesetre szatírába illő volt és szemtelen hazugságnak kellett tekinteni. Az iratok átadásával a tárgyalás Kuznvecovnál be is fejeződött, mert a fegyverszüneti bizottság három tagja gondolkozási időt kért, nem akarván megbeszélés nélkül azonnali választ adni. A megbeszélés után nagyszabású vacsora, majd mozielőadás következett. Minden arra mutatott, hogy még az éjjel fontos tárgyalás lesz Molotovnál. Szent-Iványi és Teleki nem mentek el a moziba, beteget jelentve, de valójában elő akartak készülni a tárgyalásra. Szent-Iványi később valóban lázas idegösszeroppanást kapott és így nem is ment el a december 6-án hajnali 2 óra 30 perckor kezdődő tárgyalásra. Csak a három vezérezredes és Teleki vettek ezen részt a Kremlben, ahol orosz részről Molotov, Dekanozov, Kuznyecov, Susejkov, Puskin, Grigorjev, egy Podzerov nevű tolmács és néhány magasrangú katona, — „fél-orosz” részről pedig Gerő és Nagy Imre vettek részt. Ez volt az utolsó, de egyben talán legfontosabb tárgyalás Moszkvában. Molotov először bemutatta az orosz urakat : Susejkovot, mint aki Vorosilov megérkeztéig a magyar kormányt ,,be fogja vezetni Debrecenben működésébe”, Puskint mint a jövőbeli magyarországi szovjet követet, Grigorjevet mint a szovjet kommunista párt megbízottját és „felügyelőjét.” A tárgyalást Molotov azzal kezdte, hogy „örömmel hallom, hogy az urak elfogadták javaslatainkat a kormány és nyilatkozata tárgyában”, majd hozzátette, hogy mégegyszer személyesen és egyenként is megkérdi a jelenlevő magyarokat, hajlandók-e a kormányban résztvenni. A vezérezredesek sorban igennel válaszoltak. Teleki azonban visszautasította. De a szovjet kormánynak érdeke lehetett őt a kormányban látni és ezért Molotov elfogadta Telekinek azt a kérését, hogy az ideiglenes nemzetgyűlésbe a közjogi méltóságok, egyházak képviselői és egyetemi tanárok is behívhatok legyenek. Részben ezekből alakulhatott meg később Debrecenben a Polgári Demokrata Párt. Teleki azon kérdésére, hogy elismeri-e továbbra is a szovjet kormány a fegyverszüneti bizottságot, Molotov határozott nemmel felelt. Ez azt jelentette, hogy a bizottság megszűnt és az abban résztvevők most már mint egyének vállalhattak felelősséget tetteikért. Teleki azon kérdésére pedig, hogy elismeri-e a szovjet kormány a Magyar Királyságot és1 annak államformáját, Molotov csak ennyit válaszolt : „Ezzel a Magyarországgal már négy éve háborúban vagyunk.” Azután, szinte mérgesen, és újjal mutatva Telekire, azt mondta: „Ön részt vehet vagy sem. Ez magánügye. De ha nem vesz részt, úgy a magunk módján fogjuk megoldani a problémát.” Hivatkozással erre a kijelentésre Teleki elfogadta a kormányban való részvételt. Gerőt és Nagy Imrét Molotov meg sem kérdezte, pedig „magyar uraknak” állította be őket. Ebből nyilvánvaló volt, hogy ezek ketten a szovjet kommunista párt tagjai és nem magyar állampolgárok. A tárgyalás végeztével
