Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1-4. szám
HÍRÜNK A VILÁGBAN IB K07ÁTS MIHÁLY EMLÉKTÁBLÁJA CBJH.ESS)NBAN Kovát8 Mihály ezredes emléktábláját, mely bz Amerikai-Magyar Szövetség kezdeményé zésé re készült, május 27-én leplezik le katonait diszbompa keretében Charlestonbari, ahol Kováts ezredes hjai' halált halt az amerikai szabadságharc egyik csatájában. Clark tábornok, akinek az eredeti amerikai elgondolások szerint tiz évvel ezelőtt az oroszok helyett kellett volna bevonulni Magyarországra, a parancsnoksága alatt állő Citadel, kartonai akadémián helyezteti el az emlékművet. Bácskai Bélához, a szövetség főtitkárához intézett táviratában Clark tábornok ezt Írja: “Hálásán köszönöm a Finta Sándor remek beké szitette művét, mely a huszárlovat megülő Kováts ^lihály ezredest, az amerikai szabadságharc lovasságának megszervezőjét ábrázolja. A gyönyörű emlékmű ünnepélyes leleplezésére legalkalmasabbnak a május 27-i diszes katonai felvonulást ajánlom, mikor is egy teljes tiszti zászl.őalj tiszteleghet az amerikai magyarság első hősi ha lottjának... " Április végén Bush szenátor törvényjavaslatot terjesztett a kongresszus elé, mely javasolja, hogy május 11-ét, Kováts halálának napját, országos ünneppé proklamálják. Eisenhower elnök pedig Szántay Déliéihez, a szövetség elnökéhez intézett levelében ezt Írja: "...A.fiatal amerikai nemzetnek tett szolgálatai Lafayette, Pulaski, Von Steuben és Kosciuszko, valanint más nemzetiségű hősök vitéz társaságéba emelte Kovátsot... " Miért állott meg ez a dekolonizálás? Mert ugyanakkor a Szovjet 100 millió európai embert kolo- _ nizált. A régi kolóniák felszámolásának legfontosabb feltétele a szovjet kolóniák felszámolása. Bnnek a felfogásnak világosan ki kell jönnie a bandungi határozatból, mert másképen a kolonializmu8 elleni határozat irreális lame. Nagyon fontos kérdés az ázsiai és afrikai nemzetek gazdasági és kulturális felemelése. A technika és tudomány áldásait még kell ccsztani a világ népei közt. E tekintetben azonban Ázsia ős Afrika nemzeteinek, a saját erőfeszítéseik mellett, szükségük van a Nyugat támogatására is. És a nyugati világ kész a támogatásra teljesen önzetlenül. Nagy hiba lenne, ha a Bandungi Konferencián úrrá lenne egy Nyugat ellenes hangulat, mely elvenné a nyugati <crszágok kedvét a támogatástól. Nagy felelősséget vennének magukra azok a politikusok, akik egy nyugatellenes hangulatkeltéssel meghosszabbítanák az ázsiai és afrikai nép di elmaradottságét. Meg vagyok győződve, hogy Ázsia és Afrika szabad nemzetei - amelyek függetlenek a világkomimini wml« kötelező irányától — eredményesen fognak tanácskozni à felsorolt nagy feladatok megoldásán.’ Pár nappal később Nagy Ferenc elhagyta Karacsit, hogy előadássorozatát Nyugat-Pakiaztán ás Kelet-Pakisztáh városaiban folytassa. A BANDUNGI KONFERENCIA A 29 ázsiai és afrikai nemzet indonéziai találkozása előtt a nyugati fővárosokban az volt az érzés, hogy a régi anti-kolonial ista és Amerika-ellenes hangulat fog a konferencián felülkerekedni. Ehelyett, ahogy a few York Times ,/l955, IV. 04./ Írja, "a megfigyelők nagy meglepetésére a kommunistáéi!enes és a Nyugattal, ill. az USÁ-val való együttműködésben hivő nemzetek öntudatos és erőteljes magatartása" vált dominálóvá. Egyik delegáció a másik után foglalt állást a kommunizmus ellen, éspedig: a török,a libanoni, a líbiai, a libériái, az aranyparti, az iraki, a szudáni, az iráni, a pakisztáni, a ceyloni, a sziámi, a japán, a fülöpszigeti. Mindegyik összehasonlítást tett a régi s az űj, kommunista kolonizáciő között. "Mi itt mindnyájan -mondotta Sir John Kotelawala, ceyloni miniszterelnök Bandungban - gondolom szembenállunk a kolonializmussal. De ugyanilyen egységesen"® ugyanilyen határozottan adjuk tudtára a világnak, hogy egyhangúlag szembenállunk a kolonializmus minden formájával és egyhangúlag elhatározzuk, ■ hogy döntő és eredményes akciót kezdünk a kolonializmus minden formájának eltörlésére a föld színéről... A kolonializmusnak több formája van. Az első s legnyilvánvalóbb a nyugati kolonialisnus. De van a kolonializmusnak egy másik megjelenési formája is. Gondolok például a közép- és keleteurópai csatiósállamokra kommunista uralom alatt - Magyarországra, • Romániára, Bulgáriára, Albániára, Csehszlovákiára, Lettországra, Litvániára, Észtországra és Lengyelországra. És ha mi egységesek vagyunk a kolonializmus elutasításában, nem kötelességünk-e nyiltan kifejezni elutasításunkat a szovjet kolonializmuasal szemben éppúgy, mint a nyugati imperializmussal szemben? ... A konferencia hívjon fel minden nemzetet, mely idegen területeket tart uralma alatt, hogy 10 éven belül adjon az alárendelt népeknek teljes függetlenséget. " /The fashington Poet and Times Herald, 1955,IV. 22./ Az utolsó napon, a határozatok megfogalmazása közben, a kolonizáciő elitélése körül fejlődött ki a legs zen vedélyesebb vita. Mivel két kommunista résztvevője is volt a konferenciának /Kina és Vietmin/, egyhangú határozat csak úgy jöhetett végülis létre, hogy a kolonializmus elítélésénél kihagyták az utalást mind a szovjet, mind a nyugati formájára. Ez lett a végső szöveg: "... A konferencia megegyezett abban, hogy 1. a kolonialianust annak minden megjelenési formájában elitéli és szükségesnek tartja gyors felszámolását; 2. a népek alávetése idegen leigázásnak, uralomnak és kizsákmányolásnak az alapvető emberi jogok megtagadását jelenti, ellentétben áll a UNO Alapokmányával s gátolja a világbéke s -együttműködés fejlődését; 3. támogatást nyújt a szabadság és függetlenség kérdésében mindezen népeknek és 4. felhívja az érdekelt hatalmakat, )iogy adják vissza e népeknek a szabadságukat s függetlenségüket."'
