Hirünk a Világban, 1954 (4. évfolyam, 7-8. szám)
1954-11-01 / 7-8. szám
IV. évfolyam 7-8. szám 1954. november-december. __ hírünk a világban Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában P. O.- Box 1005 Hungarian Bimonthly — Revista Hdngara egész évre 4., fél évre 2. dollár. WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coup. A MAGYAR IRODALOM AZ AMERIKAI ANGOLNYELVŰ VILÁGBAN Irta: REMÉNYI JÓZSEF 3T~ A Magyar Irodalom.......... A csillagtalan magyar téli éjben Megálltam szobrod előtt ősi, szent Elődöm és a csendben és setétben Érced szava nékem vigaszt izent. (Juhász Gyula: Csokonai szobránál.) Nem véletlen, hogy a fenti idézettel kezdem cikkemet; a magyar szellem kanyargó utján rendesen viszszatérünk oda, ahonnan elindultunk; ahhoz a tudathoz, hogy akár a szó aranyművese a magyar irodalmi alkotó, akár gladiátor a sors porondján, előbb-utóbb ráébred arra, hogy a történelmi helyzet s a nyelvi elszigeteltáég határozza meg helyét a világirodalomban. Vigaszt azoktól kap, akik maguk is magányosak voltak. Nem mi szűkítjük meg a világot, hanem a világ szűkít meg bennünket. Az irodalomnak a többi között az a célja, hogy az embert ne gismertesse önmagával s erre a magyar költőnek s Írónak tulgyakran honfitársai körében sincs alkalma s még kevésbbé a nagyvilággal való viszonylatban. Babits Mihály Írja, hogy “a magyar irodalomban igen nagy az olyan művek száma, amelyek bármily mélyek tartalomban s magasak formában, mégis csupán nekünk tudnak szólni s világirodalmi szerepre igényt nem tarthatnak.” — Kijelentésében, sajnos, sok az igazság, ám annyira nem mennék, hogy a világirodalmi szerep igényét meg - tagadnám tőlük. Viszont kétségtelen, hogy a külföldi kritikus vagy olvasó megítélésében a legkülönb magyarművek sokszor hem látszanak “klasszikusnak.” Hogy is irta Vergilius ? Quidqoid id est,timeo Danaos et dona ferentesl Félni kellett a görögöktől, még ha ajándékot hoztak is s valahogyan igy vagyunk a külfölddel, amikor dicséretet hallunk. Vájjon csakugyan elismerés-e az ajándékba menő megbecsülés ? Talán inkább vállveregetés ? Talán csodálkozás az exotikusnak feltételezett élményen, amelyről kiderül, hogy kapu-kitáró értelme lehet egyetemes vonatkozásban ? Hol is a hiba ? Bennünk ? Sajátos szomorúságunkban ? Sajátos humorunkban ? A fordításokban ? Miért nem látják értékeinket azok sem, akik nem hunyják be szemüket az értékek jelenlétében s különbséget tudnak tenni a valódi s hamis drágakő között ? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre igyekszem válaszolni. Hadd állapítsam meg már most, hogy “idegenségünk” ellenére tudok olyan esetekről, amikor a magyar Írói mű— a fordítás lelki s technikai akadályait legyőzve — méltó visszhangot keltett az amerikai olvasóban. Nagyjából azonban az a tény, hogy nem tudnak rólunk, esetleg keveset s felszíneset, ami bosszantóbb a bevallott tájékozatlanságnál. Jelzem, a többi “kis nemzet” világirodalmi helyzete nem igen előnyösebb, a skandinávok kivételével,ami alighanem Ibsennek tudható be s G.B. Shaw Ibsent propagáló műveinek, valamint annak, hogy a Nobel-dijat Stockholmban osztják ki. John Gassner The Masters of the Drama c. munkájában néhány elismerő szóval adózik Madách Imrének s kihangsúlyozza Molnár Ferenc “mondaine cinizmusát”. A lengyelekről az a véleménye, hogy “gyógyíthatatlan romantikusok” s a lengyel társadalmi drámát “erőtlennek” nevezi. Sienkiewicz világhíre (amelynek alapja nem a művészet, hanem a népszerűség) nem változtat azon, hogy a lengyel litteraturáról az amerikai kritikai fórumon általában tétova vagy semleges vélemények hangzanak el s még ritkábban találkozunk a cseh, román, jugoszláv, bolgár, finn, észt, litván, lett, ujgörög irodalmak érdemleges értékelésével. Noha Írország “kis ország”, az ir irodalomról sok szó esik; ennek természetesen az a magyarázata, hogy Yeats, Synge, Joyce s a többi kiváló ir költő, regényíró és drámairó angolul fejezte ki magát. Ben Jonson Írja: “Speek, that I may see thee.” Beszélj, hogy láthassalak. Látható-e Ady angolul? Móricz Zsigmond Fóklyá-ja, mely angol nyelven is megjelent, valóban őt beszélteti ? Az angol nyelvű magyar költői antológiák, bár olykor visszhangozzák az eredeti mű szépségét, igazi tükrei-e a magyar költők közvetlenségének vagy tudatosságának ? Mikszáth mesélő kedvéből mi sarjad ki az angol szavak
