Hiradó, 1967. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-10 / 32. szám
VOL. 46. ÉVFOLYAM No. 32. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY ÁRA 20c—SINGLE COPY 20c Thursday, August 10. 1967 Belső válságokkal küzd Amerika - közben pedig a világ rendőre Az Egyesült Államok a jelen pillanatban tevékenyen részt vesz egy nagyarányú ázsiai háborúban, többé-kevésbé beleavatkozik a zűrzavaros kongói ügyekbe, békeközvetitőként szerepel a közelkeleti válságban, a rendfenntartó szerepét vállalja a Földközi-tengeren, hatalmas lépésekkel tör előre a Holdutazás megvalósítása felé — tehát mindenképpen a világ vezető hatalmának és nem utolsó sorban a világ rendőrének szerepét játssza. Ugyanekkor azonban, amikor a külföld Amerika felé tekint, nem lát egyebet, mint egy olyan hatalmas és erős országot, amely mindezek közben — súlyos belső válságokkal küzd. A külföldi megfigyelők egyre inkább úgy vélik: miközben az Egyesült Államok megpróbál rendet, nyugalmat, törvényességet teremteni Ázsiában, Afrikában és a Közel- Keleten, odahaza, a legteljesebb mértékben képtelen rendet, törvényességet és nyugalmat teremtetni. íme, az Egyesült Államok belső válságainak összefoglalása, amint azt tárgyilagos külföldi megfigyelők — és tárgyilagos amerikaiak is — kénytelenek számba venni és megfigyelni: Az amerikai városokban egymás után törnek ki a faji zendülések. Nem egy esetben olyan mértékű a zendülés, hogy a kérdéses város szinte ostromállapotban él és az utcai harcok polgárháborúra emlékeztetnek. Ennek következtében az amerikai középosztály tagjai — fehérek és négerek egyaránt — igyekeznek a külvárosokba költözni és a nagyvárosba csupán dolgozni térnek vissza, naponta néhány órára. A világ gazdaságilag fejlett és gazdaságilag fejletlen területei között kevés olyat találhatunk — a háborús területeket kivéve — ahol az élet az átlagpolgár számára olyan veszélyes, mint egyes amerikai nagyvárosokban, beleértve az Egyesült Államok fővárosát, Washingtont is. Az amerikai nagyvárosok jórészében törvénytisztelő, adófizető polgárok, óvakodnak attól, hogy alkonyat után az utcán tartózkodjanak. Ugyanekkor, a városi rendőrségek emberhiányban szenvednek és mind nehezebb az uj rendőrlegénység toborzása. Az amerikai helyi rendőrségek vezetői egyre gyakrabban panaszkodnak affelől, hogy — állításuk szerint — a szövetségi kormány felbátorítja a bűnözőket, azáltal, hogy számos újabb rendelkezést hoz — a bűnözők védelmében. Ugyanekkor, az amerikai munkások — a világ legjobban fizetett, középosztálybeli körülmények között élő munkásai — meglehetősen gyakran hajlandók sztrájkba lépni és ezáltal veszélyeztetik az amerikai nemzetgazdaság érdekeit. A szakszervezeti vezetők — nem egyszer, viszonylagosan csekély ok miatt — hajlandók arra, hogy sztrájkba szólítsák a munkásokat. A pedagógusok jórésze azzal fenyegetőzik, hogy ősszel nem foglalja el munkahelyét és az iskolákat nem lehet majd megnyitni. Az amerikai politikusok pedig olyan mértékben és szinte kétségbeesett igyekezettel igyekeznek kielégíteni a szakszervezeti vezetőket, hogy az engedelmes választó polgárok érdekeinek védelmére idejük sem marad. Az amerikai főiskolák campusain egyre gyakrabban törnek ki rendzavarások — fehér és néger diákok részvételével, egyaránt. Egyes amerikai nagyvárosokban növekszik a társadalmon kivül élő hippyk száma — akik valami ellen tiltakoznak, ami meglehetősen homályos a többiek és önmaguk előtt is. Sokan felvetik a kérdést? Mi is hát voltaképpen a Johnson-adminisztráció által meghirdetett “Great Society”? Gyakran úgy tűnik, hogy a “Great Society” billiókat költ az afrikai elmaradott országok támogatására, az indiai éhínség leküzdésére, az ázsiai háborúra — miközben odahaza, belföldön, fehér, néger, eszkimó és indián amerikaiak milliói éheznek és élnek nyomorúságos körülmények között. Érdemes szem ügyre vennünk a ‘Great Society” uj költségvetési kerettervét, amely julius elsején kezdődött meg. A költségvetési keretterv leg-MUNKAALKALOM NŐKNEK $ TERVEZZEN ELŐRE! $ Jönnek a2 őszi ruházkodási számlák. Avon kozmetikai cikkek árusításával saját területén extra KÉSZPÉNZT kereshet és élvezni is fogja ezt a munkát. Információért telefonáljon még ma Perth Amboyban: Hl 2-2462. New Brunswickon KI 5-1345, Allentown- Bethlehem környékén 432-0916 számra. SZESZES ITALT NE VIGYÜNK ÓHAZABA BUDAPEST — Egy uj rendelkezés szerint, nem lehet szeszesitalt vámmentesen bevinni Magyarországra. Az uj rendelettel kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda a következő jelentést adta ki: A pénzügyőrség megállapítása szerint az utóbbi időben a külföldről érkező turisták egy része egyes határállomásokon nagyobb mennyiségű szeszes italt és kakaót csempészett be az ország területére, hogy azoknak törvénybe ütköző értékesítésével is forinthoz jussanak kiadásaik és vásárlásaik fedezésére. E törvénysértő cselekmények megszüntetése szükségessé tette a szeszes italok behozatalának megtiltását, a kakaó behozatalának korlátozását, és a rendelkezések betartásának szigorúbb ellenőrzését. Ezért a Magyar Közlöny julius 28-i számában megjelent rendelet megtiltja az utastarifa alapján ezideig vámmentesen behozható szeszes italok behozatalát. A kakaó behozatalát pedig személyenként V2 kilogrammra korlátozta. érdekesebb tételei a következők : A vietnami háború finanszírozására 24 billió dollár, egyéb külföldi segélyprogra mokra 6,3 billió dollár, ugyanekkor viszont, a hazai programokra, tehát a “Great Society” programjaira, a következő összegű tételek szolgálnak : A közegészségügyi és orvosi kutatásokra 1,1 billió dollár, a városi, alacsony lakbérü bérházak építkezésére 275 millió dollár, iskola-fejlesztésre 2 billió dollár, a szövetségi kormány népjóléti segély-programjaira 4,2 billió dollár, a szegénység elleni küzdelem céljaira 1,9 billió dollár, az automatizálás következtében munkájukat vesztett személyek átképzésére 296 millió dollár, a városfejlesztési célokra 469 millió dollár. A felsoroltak a szövetségi kormány uj költségvetési kerettervének leglényegesebb tételei s szemügyre vételük alkalmával nyomban kiderül, hogy a “Great Society” programjai, egyes tételeikben és összességükben is, csupán kis részét jelentik összegszerűségükben a vietnami háború és a külföldi segélyprogram ösz- 3zegének. A kongresszus előtt elhangzott szakértői tanúvallomások egybehangzóan bizonyították, hogy a városfejlesztési célokra legalább egy trillió dollárt kellene fordítani. Ugyanekkor, az adminisztráció, erre a célra kevesebb, mint 500 millió dollárt irányzott elő. Gyakran hangoztatják, hogy az amerikai négerek azért robbantanak ki zendüléseket, mert nyomorúságban élnek. Ennek azonban ellentmond az a letagadhatatlan körülmény, hogy a depresszió idején, az 1939-as években, a városi néger lakosság nyomora és állásnélkülisége a jelenleginél sokkal nagyobb volt. Ennek ellennére, az akkori bűnözés meg sem közelítette a jelenlegit, valamint nem voltak országszerte szervezett négerlázadások. 'Sokan a társadalomtudósok közül úgy vélik, hogy a jelenlegi nyugtalanság oka elsősorban ez: Johnson elnök túlságosan sokat ígért a “Great Society” keretében és azután ezekből az Ígéretekből nagyon kevés valósult meg. A városi néger lakosság pedig most az eredeti, álomszerű ígéretek valóra váltását akarja. A szövetségi kormány sokbillió dollárt fordít — a helyi hatóságokkal együtt —a népjóléti programokra. Ezek a programok azonban a nagyvárosi nyomortanyák körülményeinek (sok gyerek, nyomorúságos megélhetési viszonyok, stb.) próbálják enyhíteni, nem foglalkoznak azonban magának a problémának — a nyomorúságnak — az okaival. Sokak szerint, elérkezett az ideje annak, hogy Amerika, a világ rendőre, saját földjén próbáljon rendet teremteni a zűrzavarban. A Szűz Mária kegyhely Ephesusban, ahol most VI. Pál pápa járt. Ml ALL A PAPA TÖRÖKORSZÁGI LÁTOGATÁSA HÁTTERÉBEN ISTAMBUL, Törökország — Az első pápai látogatás több mint 12 évszázad óta ismét találgatásokra adott alkalmat, a római és keleti ortodox ritusu katolikusak kö zött. VI. Pál pápa, aki a világ 600 millió katolikusának képviselője, két napot töltött Törökországban, julius második felében. Látogatásának ideje alatt tárgyalásokat folytatott Törökország elnökével, Cevdet Sunay-al, a jelentések szerint azért, hof>y török segítséget kapjon, az izraeliarab konfliktusban való közvetítésben, A pápa ugyancsak meglátogatta Ephesust, az egykori pápai zsinat helyét, melyen 431-ben elfogadták a dogmát, mely szerint Szűz Mária Istennek Anyja. Utazásának főcélja azonban az volt, hogy találkozzék Athenagoras pátriárkával, a 150 millió lelket kitevő keresztények szellemi vezetőjével. A katolicizmus két ágra való szakadasa 1054-ben következett be, a pápai tekintély kérdése fölött. Ez a kérdés még mindig elválasztja a két egyházat, bizonyos elvi külömbözések vonalán. így például az ortodoxok elve, hogy elfogadják házastársak válását és a római egyház szilárd kitartása a papok nőtlensége mellett. A két egyházfő már találkozott egy alkalommal 1964- ben, amikor a pápa meglátogatta a Szentföldet. Legutóbbi találkozásuk alkalmával a hírek szerint megegyeztek abban, feltétlenül szükséges, hogy megegyezés jöjjön létre a két ágazat között, további megbeszélések segítségével. Athenagoras pátriárka máris kijelentette, hogy a közel jövőben meg fogja látogatni a Vatikánt. VI Pál pápának ez volt az ötödik külföldi látogatása miután meglátogatta Indiát, a Szentföldet, az Egyesült Államokat és Portugáliát. A jelentések szerint a pápa újabb látogatásokat mérlegel, valószínűleg DélAmerikába. TITO SZEMBETŰNŐ SZOVJET BARÁTSÁGÁT MÉRLEGELIK Ho győzelmet ígér HANOI, Észak-Vietnam. — Eltökélt szándékunk, hogy leverjük az amerikai imperialista agressziót, amely Hiroshima és Nagasaki katasztrófájáért felelős — irta Ho Ohi Minh, északvietnami elnök a tokiói atom-ellenes konferenciához intézett üzenetében. BELGRÁD, Jugoszlávia — Amerikai megfigyelők mind gyakrabban vetik fel a kérdést: lehetséges e, hogy Ju goszlávia visszahintázik szovjet táborba? Alig három hónappal ezelőtt, ezt a kérdést nem lehetett volna komolyan feltenni A jugoszláv kommunista párt reformjait élesen támad ta a szovjet sajtó és Tito elnök — legalább is saját szavai szerint — nem tartott lehetetlennek egy komoly öszszeütközést a Kreml-el. És egy egész sereg külpolitikái kérdésben nyilvánvalóvá vált a külömbség a Szovjetunió és Jugoszlávia hivatalos fölfogása között, Vörös Kínától Nyugat Németországig. Azóta azonban radikális változás látszott beállani a két ország viszonyában és Tito két kommunista csúcskonferencián is résztvett, elsőiz ben két kommunista ország között 1948-ben bekövetkezett szakadás óta. Ugyanekkor legújabban Jugoszlávia az Egyesült Államokat vádolja a közelkeleti háborúért, kapcsolatba hozza Amerikát Görögország jobbratolódásával és általában a világ minden legújabb bajáért az Egyesült Államokat teszi felelőssé. Mindezek a változások, továbbá szovjet hadihajók látogatása jugoszláv kikötőkben, szovjet katonai delegációk jövés-menése azt az aggodalmat keltik nyugati követségeikben, hogy Tito nagyszabású Pál-fordulásokra készülődik. Mások viszont azt hangoztatják, hogy miközben Jugoszlávia közelebbről működik most együtt a Szovjettel, alapvető külpolitikája nem változott. Tito legutóbbi akciói a Nyugat iránti gyanúból származhatnak, főleg az Egyesült Államok politikája iránti gyanúból. Az uj görögországi kormány határozott ellenségeskedést mutatottt Tito ellen és a jugoszláv vezér szerint katonai gyakorlatokat tartott a jugoszláv határon. Azután két hónappal a görög államcsíny után jött a közelkeleti krízis és a kiáltó arab vereség, ami különösen érintette Titot, mivel évek óta közeli kapcsolatot tartott fenn az egyiptomi elnökkel, Nasserrel. Gsiirik-csavarják elméletüket Vörös Kína kommunista lapjai HONG KONG — Vörös Kina — Mao Tze-tung és társai által irányított sajtója mely sohasem mulasztja el, Mac szellemi nagyságát hangsúlyozni, abban a számára jóleső illúzióban ringatja magát, hogy az Egyesült Államokban megkezdődött az osztály-forradalom, mint azt az agg vezér évek óta jósolgatja— Ami Detroitban történt — Írja Peking “Népújságja” határozott és öntudatos forradalmi mozgalom, “nagyvonalú” erőszak alkalmazása ellenforradalmi erőszak ellen. KANADA TART KAROKKAL FOGADIA A BEVÁNDORLÓKAT OTTAWA, Kanada — Kanada, az Egyesült Államok nagyrabecsült szomszédja, a világ egyik legnagyobb bevándorló országának küzdötte fel magát az elmúlt két évtizedben. Az 1950-es években, amikor Kanada nagymértékben kifejlesztette ipari alapjait, számos bevándorlóra lett szükség, hog yezek betöltsék a külömböző munkakivánalmakat, úgy képzett, mint nem képzet munkás-kategóriákban. Közel 30,000 bevándorló lépett partra Möntreáíban, vagy szállt, ki repülőgépekből 1957-ben, a több mint 36,000 magyar emigránson kivül, akik a szabadságharc után érkeztek Kanadába. A következő években azonban a bevándorlás kissé lelassult, az elmúlt két évben azon megszorozódott, évenkint 200,000 bevándorló érkezett ebben közelmúlt időszakban és a kormány bevándorlási minisztériuma még emelni óhatja ezt a számot. A második világháború befejezése óta 2 millió emigráns érkezett Kanadába, a mai lakosság mintegy 10 százaléka és az ország éhsége emberanyag után az 1970-es években meg óhatja duplázni ezt a számot. Amikor Kanada most nemzeti fennállásának 100-ik évfordulóját ünnepli, az ország fontos és növekvő nemzetközi szerepet játszik, összeolvasztotta az angol francia kultúrát, ami a montreáli “Ex,po 67”-ben jut kifejezésre és ez szükségessé teszi azt, hogy feltárja fokozott mértékben természeti kincseit, melyek szükségesek iparának fejlesztésére. Ez részben meg is történt már, Kanada a világ egyik legnagyobb fa és érc exportőr je, a városokban felhőkarcolók épülnek és a gyárak valósággal a földből nőnek ki. Kanada legutóbbi, visszautasított ajánlata, hogy befogadjon a legközelebbi öt év alatt mintegy 40,000 arab emigránst, abban leli magyarázatát, hogy bevándorlók szerzésében, hatalmas versenytársakra akadt Ausztráliában és New Zealandban. Kanada csak nemrégen újraszervezte bevándorlási programját és hivatalokat ál litott fel Hong Kongban, New Delhiben, Izraelben, Egyiptomban, Lebanonban és Nyugat Európa csaknem valamennyi országában. Az elmúlt évben legjobb bevándorlási forrásai voltak A Brit Szigetek 43,000, Olaszország 31,000, az Egyesült Államok 17,000, Nyugat- Németország 9000, Görögország és Portugália egyenkint 700 és Jugoszlávia 1500. GUEVARA “SZELLEME” HAVANA. — A latinamerikai kommunista országok itteni értekezletének tiszteletbeli elnökéül Ernesto (Che) Guevarát választották meg, akinek tartózkodási helye egyébként még mindig ismeretlen. Amit az elnyomottak tettek, azt jól tették. Ez után a bevezetés után izgatásra fogja a dolgot a “Népújság” — hanyagul elfeledkezve a kínai tartományokban folyó komoly Mao-ellenes harcokról — és biztosítja az amerikai négereket a “világ támogatásáról.” Ez pontosan a következőképpen hangzik: Legyetek bátrak afro-amerikaiak, harcoljatok elszántsággal. A kinai nép veletek van, a ti oldalatokon. A világ forradalmi népei ugyanezt teszik. A végső győzelem a tiétek. A vezércikk azután így folytatja: — Mao pártelnök már régen állította, hogy az amerikai dolgozó tömegek érettek a felkelésre a Wall Street kormány eilen Washingtonban. Mao régebben úgy gondolta, hogy a felkelés egy gazdasági depresszió utján fog jönni. De 1963-tól azt kezdte jósolni, hogy a négerek elnyomása révén fog jönni, a reakcionárius U.S. körök által. Az újság szerint a Los Angelesben, a Watts körzetében lefolyt zavargások képezték az első nagyobb harcot az amerikai forradalomban. A detroiti zendülések voltak a sorban a második megmozduás eredményei és a Peoples Daily most azt jósolja, hogy az erőszakkal felidézett viharok gyalkoriabbakiká válnak az amerikai osztályharcban. Húsz évvel ezelőtt Mao arról beszélt, — ezt már nem a “Népújság” írja — hogy az Egyesült Államokban a forradalom küszöbön áll. Ez természetesen nem következik be, a detroiti zendülés azonban Maoék számára tápot adott annak, hogy egész idő alatt igazuk volt.
