Hiradó, 1967. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-27 / 30. szám
VOL. 46. ÉVFOLYAM No. 30. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY ÁRA 20c—SINGLE COPY 20c Thursday. July 27. 1967 Az újság versenye rádióval, TV-vel GENF, Svájc — A Nemzetközi Sajtó Szövetség évi gyűlésén, amelyen több mint 200 újságíró, szerkesztő és kiadó jelent meg, Fred W. Friendly előadást tartott a sajtó mai szerepéről és feladatairól, különös tekintettel az újság és a rádió-TV versenyéről, valóságos versenyfűtásról. Friendly a CBS TV-rádió hírszolgálati osztályának vezetője volt, állásából nemrég távozott, mert a CBS hírszolgálatát nem tartotta kielégítőnek; nem sokkal utóbb a new yorki Columbia egyetem ujságirási osztályának professzora lett. A nemzetközi ujságiró-közönség előtt tartott előadásának fő pontja az a megállapítás volt, hogy a hírközlési technológia fejlődése folytán lényeges eltolódások álltak elő: ma minden fontosabb helyi és nagyvilági eseményről az emberek először a rádió és a televízió utján értesülnek és az újságnak csak kivételes, ritka esetekben sikerül elsőnek közölni valamely hirt, többnyire oly eseményt, amelyről kizárólagos értesülése volt. Ez változhatatlan tény és a sajtónak ehhez alkalmazkodnia kell, az egyszerű hirközlésről át kell térnie a hirmagyarázatra, az események hátterének és jelentőségének elemzésére. A rádió és a televízió ilyetén elsőbbségének elismerése mellett Friendly kritizálta a hírközlésnek mindhárom eszközét, főleg laposságot és középszerűséget vetett a sajtó, a rádió és a televízió munkásainak szemére. Fontos tényekről, életbevágó problémákról egyszerűen nem vesznek tudomást, mondotta. Például : Amerika természeti szépségeit, kincseit, növényi s állatvilágát károsítja a mérges anyagokkal való permetezés, erről a veszedelemről az ország népe mitsem olvashaban, a rádióban és a televízióban, erre Rachel Carson írónő könyve hívta fel a figyelmet és ez a könyv felrázta a közvéleményt, a nemzet lelkiismeretét. Más példa: Az amerikai életnek egyik sokáig diszkréten elhallgatott viszszássága volt a temetés nagy költsége, egyszerre szállóigévé lett a “drága halál” frázis, miután ezt a visszásságot nem az újságok, rádiók vagy televíziók kritizálták, hanem Jessica Mitford Írónő. Minden versenyben vannak győzők és vésztők. Az újság és a rádió-TV versenyében rossz újságok alulmaradhatnak, de a versenynek lehetnek, és kellene, hogy legyenek, jó következményei is: az újságoknak magasabb nivóra értékesebb tartalomra kell törekedniük. Friendly ebben az összefüggésben említette a New York Times egyik kiváló cikkírójának és kommentátorának, James Restonnak példáját, aki az izraeli-arab háború kitörésének hírére Tel-Avivba repült és onnan lapjának oly tudósításokat küldött, amelyekben — ahelyett, hogy megismételték volna azt, amit mindenki már a rádióból és TV-ból tudott — a konfliuktus mélyebb okait és hátterét elemezte. Ugyanakkor a francia főváros legnagyobb lapja, a Le Monde, megmagyarázta az olvasónak a szovjet szerepét a közelkeleti konfliktusban. Ez kell az újságolvasónak, mondotta Friendly; amig az újság ezt nyújtja, nem kell félnie a rádió és a TV versenyét. A m ü ncheni Abendzeit unk kiadója hozzászólásában megerősítette Friendly nézetét. Az izraeli-arab háború rohanó eseményeit a televízió szinte pillanatnyilag az emberek otthonaiba vetítette és az újság úgy kullogott a TV után, mint a konflis az autó után. A nyugateurópai lapok képvitott és hallhatott az ujságok-selői a konferencián egybe-GYANAKVÁS KÍSÉRI HABSBURG OTTÓ AUSZTRIAI KÖRÚTJÁT hangzóan vallották, hogy az újságnak a változott körülmények közt lényegesen változniok kell. A friss újsághírek, szenzációk kora lejárt. De egyes felszólalók szerint ez nem jelenti “istenek alkonyát.” Egy stockholmi lap szerkesztője rámutátott arra hogy az újság tovább is nélkülözhetetlen forrása marad sokféle információnak, mert gazdagabb, változatosabb a tartalma; a rádió és a televízió hírszolgálata és hírmagyarázó szolgálata a médium drágasága miatt percekre van korlátozva. Egy párisi lap szerkesztője úgy vélekedett hogy a televizió nem pótolja, nem helyettesíti az újságot ellenkezőleg, az emberek arról, ami a televízióban felkeltette érdeklődésüket még többet akarnak tudni és ezt a többet az újság nyújtja nekik, rőfénye az egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szivünkben. Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással és lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó fölött a madár. Ahogy igy a kályha langyos melegáramlatában üldögélve nézem az örökszép parazsat, arra gondolok, hogy miért nem ül abban még egy valaki, akinek a kezére rátehetném szelíden és gyöngé-James Bede első világkörüli repülési kísérlete Clevelandból nem sikerült, a következő remélhetőleg sikerülni fog. den a kezemet és aki a fejét a vállamra hajtaná. A csöndnek szárnytalan óráiban megjelenik néha előttem ez a gondolat és tündérorcával mosolyog reám. De én szomorúan nézem őt vissza. Mert az egyedülvalóság nem is nehéz másképpen, mint szomorúan. Az egyedülvalóságnak hosszú az árnyé ka. Az egyedülvalóságnak árnyéka az a gondolat, hogy nem fogunk soha az életben találkozni azzá* *, kivel álmainkban mindig találkozunk. Ez az árnyék engemet se hagy el. De hogy is gondolhassam, hogy van a világon mellém, ebbe a szegény kis szobába bekivánkozik. Ha volna olyan valaki, az már rám nézett volna és nyújtotta volna nekem a kezét. Azt mondta volna: — A szobád nem szegény, mért te is benne vagy; — és nem kicsinye mért én elférek a szivedben is. A parázsra hamu kezd borulni. Homály homályra száll a szobában. Úgy érzem: igy, amint ülök belemulandó árnyék az árnyékba; puszta értéktelen árnyék, amit a tűz véletlen vakokból jelenített meg és amely éppúgy véletlen vak okból enyészik és muvalaki, aki reám vár és ide ük bele a sötétbe. Apjuk feje fölé nőnek a fiuk BÉCS Habsburg Ottó nelk, érzem. Figyelmeztetnem teljes lendülettel folytatja nemrégiben megkezdett ausztriai körútját, amelyet “villám-kőrútnak” nevez. Ottó előzőleg biztosította az osztrák kormányt arról, hogy ninsenek hatalmi és trónkövetelői ambíciói. A volt osztrák-magyar trónörökös, aki most (55 esztendős és hivatalosan 1961-ben mondott le trónkövetelői jogáról, eddig Dél-Tirol 15 különböző kisvárosába látogatott el. Ottót mindenhová elkíséri “udvartartása” és személyes biztonságára négy testőre ügyel. Habsbug Ottó ausztriai körútját általános gyanakvás kiséri az osztrákok részéről. A szocialisták kezdettől fogva ellenezték Ottó beengedését Ausztriába, most azonban már a konzervatív kormányzó-párt, a Nép Párt is elégedetlen Ottó kőrútjával. Hermann Witham, a Nép Párt főtitkára, kijelentette: — Habsburg Ottó ausztriai kőrútjának homályosnak és tisztázatlannak, sőt, kéteskell azonban Ottót és az ostrák monarchistákat: az Osztrák Köztársaság nem lehet megbeszélés tárgya. Ausztria köztársaság és köztársaság is akar maradni. Az osztrák monarchisták mindenütt ünnepélyes fogadást rendeznek Ottó tiszteletére és örömüknek adnak kifejezést -‘őfelsége hazatérése” felett. Az osztrák Szocialista Párt, a konze rvativ, kormányzó Nép Párttal együtt, főként a következőket kifogásolja: Habsburg Ottó nem utasítja vissza az “őfelsége” címzést, ezenkívül, kétes kijelentéseket tesz. Ottó több Ízben kijelentette az őt fogadó monarchista bizottságok tagjai előtt: boldog, hogy hűségesek maradtak Ausztriához. — Vájjon, amikor az Ausztria iránti hűségről beszél, nem az önmaga iránti hűségre gondol-e Habsburg Ottó? — Vetette fel a kérdést egy sajtóértekezleten Hermann Withalm, a Nép Párt főtitkára. WASHINGTON - Az amerikai külpolitika irányát és céljait a hidegháború problémáin és krízisein túl a világ népeinek élelmezési helyzete is nagyban befolyásolja. Ahol emberek milliói nélkülöznek, éheznek, ott előbb-utóbb robbanás várható és felfordulásokat, forradalmaikat könynyen kiaknázhat az ellenség. Johnson elnök mellett egy tanács működik, amelynek feladata az élelmezési világhelyzet tanulmányozása és megoldások javaslása. Ennek a “special panel”-nek munkájából most egy érdekes részletet emelünk ki, amely nem közvetlenül a közélelmezéssel kapcsolatos, hanem az élelmezési viszonyoknak az emberek testalkatára való befolyását ismerteti és elemzi. A század eleje óta a gyerekek a szüleik feje fölé nőnek és ez összefügg a táplálkozási szokások és lehetőségek változásával. Az Egyesült Államokban a második világháború újoncai kétharmad inccsel magasabbak voltak, mint az első vi'ágháboru rekrutái. Harminc és alatt az “átlagos amerikai” férfi egy és egynegyed inccsel magasodott. Emelkedett a testsúly is. A második háború pontosan lemért újonca csaknem n fonttal volt nehezebb, mint 1917 évi elődje. És 10 évvel a második hátpru után az amerikai férfi további 7 fontot vett magára. A különbség a vizsgálat tárgyává tett 40 év alatt 18 font volt! Az elnöki bizottság a testmagasság és a testsúly ilyetén növekedését főleg annak tulajdonítja, hogy folytonosan javult Amerikában az élelmezési helyzet és a gyermekek egészségügyi gondozása javult. Ilyen vizsgálatnak ellenpróbáját nyújtják az angliai állapotok. Ott is a közélelmezé si helyzet folyamatos javulása a gyermekek fokozott növekedésére vezetett 1911 és 1953 közt — minden évben, kivéve a második világháború sovány éveiben. A 12 éves angol fiú ebben a négy évtizedes periódusban csaknem 14 font testsúllyal gyarapodott. Hogy a testmagasság és a testsúly változása az élelmezéssel függ össze, azt igazolja a japán példa is. Japánban a második viláigháboru után erős volt az amerikai befolyás sok tekintetben, a táplálkozás rendje gyökeresen megváltozott, a bus nagyobb szerepet kapott az élelmezésben, és ezzel a változással függ összckétségtelenül, hogy a 12 éves japán fiú testsúlya 1948 és 1960 közt 5 és fél fonttal gyarapodott, magassága pedig több mint két inccsel nőtt. Az elnöki panel vizsgálatokat folytatott hat ázsiai országban és a következő érdekes megállapításokra jutott: A bat ország közül Malayában legnagyobb a férfiak test súlya, ami az ottani aránylag magas életszínvonallal magyarázható. A második világháború utáni állami elrendezkedések egyik legkülönösebbje volt az Indiából kivált mohamedán Pakisztán megalakulása E két nagy darabra szakított ország, Kelet-Pakisztán és Nyugat-Pakisztán közt ezer mérföldnél több indiai terület van, pakisztániak, ha országuknak egyik részéből a másikba akarnak utazni, idegen országon kell átutazniok. De ez ■sak egyik jellegzetessége a xétdarab országnak; a másik az, hogy a keleti és a nyugati országrész férfi lakosainak testsúlyában 20 százalék eltérés mutatkozik. A nyugati részben jobb az élelmezés és az egészséggondozás. összegezve az észlelt jelentéseket, az elnöki bizottság hangsúlyozza a fcalóría-menyayiség befolyását az emberek testi méreteire. * * * Kalória — ez a második világháború utáni generációnak valóságos varázsszava. Soha azelőtt nem volt a kalória általános beszélgetési téma, vita tárgya. Az, hogy naponta mennyi kalóriát fogyaszt egy nép, befolyásolja a testalkatot és az egészségi állapotot, az emberek élettartamát. A legfejlettebb, leggazdagabb országokban, az Egyesült Államokban és Kanadában, a napi kalória fogyasztása körülbelül 3000, a kevésbbé fejlett országokban 2000 kalória. De ezzel nincsen minden megmondva, fejtegeti Freeman amerikai földművelésügyi miniszter a Foreign Afrairs cimü félhivatalosnak nevezhető folyóirat júliusi számában. Lényeges az, hogy milyen forrásból származik egyik és másik nép kalóriája. Leghasznosabb a fehérjékből (proteinokból) nyert kalória és az amerikai diétát éppen PARIS-LONDON: 4 ORA VONATON, HA ELKÉSZÜL AZ ALAGÚT PÁRIS — A csatorna alatt felépítendő alagutról szóló legutóbbi angol-francia közös bejelentés szerint 1975-re te” vezik a század egyik legn; gyobb nyugat-európai műszaki vállalakozásának létrehozását. Az angol sajtó azóta felsorakoztatta az összes lehetséges érveket és ellenérveket. A tenger alatt, körülbelül ötven méter mélységben haladó kettős alagút — a tervek szerint — legalább 200 millió fontba kerülne. A két kormány elsősorban a magántőke beruházásaiból és csrk kisebb részben állami eszközökből kívánja előteremteni a szükséges anyagi fedezetet. Csak vonatok haladnának át az alagután, az auókat vasúti kocsikon szál- Htanák. Huszonnégy óránkint 72 személy- és tehervonat futna át az alaguton. Az alagút mellett a következő érvek szólnak: az eddigi kompmegoldással szemben a közlekedés teljesen függetlenné válnék az időjárás viszontagságaitól, a gyakori ködtől ás viharoktól, a személygép kocsik és utasaik szállítása 25 százalékkal, a teheráruk fuvarköltsége 50 százalékkal olcsóbb lenne, mint eddig. A személyvonatok 4 óra alatt tennék meg a London-Páris közötti utat, s ez nagyjából megfelel a jelenlegi repülőgép-sebességnek ((természetesen beleértve a városközpont és a repülőtér-közti “bumli zást”, ami ma tovább tart. mint maga a repülőút.) Lehetővé válnék, hogy gyakran úgynevezett iránv vonatokat indítsanak, ami különösen vonzó az export-import cégek számára, mert igy sokkal gyorsabban szállithatnának megrendelőiknek. A csatorna medrét alkotó mész kőréteg minden alagutfuró mérnök vágyálma, a franciák némi túlzással azt mondják, hogy olyan könnyű benne a fúrás, mint a gruyere sajtban. Ám vannak elenérvek is. Elsősorban a jelenlegi vállalkozók, a komp- és repülőtár saságok keltenek hangulatot a várható nagy Ikonkurrencia lien. Reklámozzák szédítő fejlesztési terveiket, hirdetik az autószállitó áriás repülőgépeket, őst — a szigetország oldalán — olyan híreket is terjesztenek, hogy az alagút megszüntetné Anglia szigetjellegét és megkönnyítené az esetleges inváziót. A komolyabb ellenérveket a közlekedési szakértők hangoztatják: nagyon nehéz lesz “táplálni” az alagutat, a megközelítési útvonalak már most is tulzusfoltak, s ha az alagút működnék, a forgalmasabb időszakokban elképzelhetetlen zűrzavart teremtene az érkező gépkocsik és vonatok iszonyú tömege. A westenhangeri angol hídfőnél már most is leírhatatlan “dugók” tömik el az utakat minden nyáron. Ha az alagút kapacitását is figyelembey vesszük, a többlet egyszerűen nem férne el a jelenlegi utakon. Még nem tervezik az alagút bejáratához vezető uj autóút építését, pedig az idő rnár sürget. A hallatlanul drága autóutak építéséhez Angliában is tiz-tizenikét évre van szükség. A “Chunnel” (ez a beceneve, amely a “channel tunnel”, azaz csatorna, alagút sza szavak összevonásából keletkezik) eszméje körül heves csatározás folyik mind az angol, mind a francia fővárosban. Reális ítéletükről ismert megfigyelők véleménye szerint a nagyszabású terv megvalósításával belátható időn belül nem lehet számolni. Költekező demokraták WASHINGTON — A Federal Communications Commission közli: az 1966-os választások alkalmával a republikámsok 12.2 millió dollárt költöttek televíziós és rádió választási kampányukra, mig a demokraták 18.5 millió dollárt. a fehérje-gazdagság jellemzi. Az amerikai fehérje-gazdag diéta személyenként és évenkint egy tonna kenyérmagvat övetel meg. Ebből az amerikaiak csak 150 fontot fogyasztanak kenyér és más liszttermékek formájában, a maradék takarmányozásra megy és mint hús., tej és tojás kerül az amerkiai asztalra. Az amerikai egy tonna kenyérmagvval szemben a visszamaradt országokban az évi fogyasztás csak 400 font, vagyis kevesebb, mint fele az amerikai fogyasztásnak. Ha ebből leszámítunk 10 százalékot vetőmagra, marad 360 font évi fogyasztás, vagyis naponta egy font. Napi egy font kenyér, rizs, kukorica, stb. oly kevés, hogy azt az elmaradott országokban nagyobbára közvetlenül elfogyasztják és igy vajmi kevés marad annak hússá, tejjé, tojássá válására. És ihus, tej és tojás az ember fő fehérjeforrásai ! Ahhoz, hogy az emberek több fehérjéhez jussanak, több pénzre van szükségük. Minden 2 dollár évi jövedelem gyarapodással legalább 1 fonttal több kenyérmag fogyasztás jár. A világ élelmezési helyzetének megjavításához eszerint ez az ut vezet: Töveim az általános jövedelmet, a nemzeti jövedelmet. Ha az elkövetkező években az emberek jövedelme az elmaradt országokban is, mint várható, emelkedni fog, több ennivalónak kell rendelkezésre állnia: a mezőgazdaságnak többet kell termelnie. Ezen a ponton bekapcsolódik a problémába a politika. Nagy baj, hogy egyes országokban, melyek régebben kenyérmagfeésleggel rendelkeztek és exportáltak, most búzaimportra vannak szorulva, mint Oroszország, Magyarország, stb. A megváltozott helyeinek elemzése egy későbbi cikk tárgya lesz. MUNKAALKALOM NŐKNEK EGÉSZEN UJ ÉLETET ÉLHET, mini egy ''Avon Hölgy". Érdekes, megbecsülést nyújtó, törekvést fejlesztő foglalkozás az Avon kozmetikai cikkek árusítása. Otthonában történő megbeszélésért telefonáljon: New Brunswick környékén KI 5-1345, Perth Amboyban Hl 2-2462, Allenlown-Bethlehem vidékén pedig 432-0916 számon.
