Hiradó, 1967. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 3. szám

8. OLDAL h'lRADí Thursday, January 19» 1967 Kállay Miklós, volt miniszterelnök halálát gyás NEW YORK Újra teme­tünk, a magyar emigráció Grand Old Man-je, Kállay Miklós, aki Magyarország leg­kritikusabb idejében ült a miniszterelnöki székben, ja­nuár 14-én new yorki laká­sán 80 éves korában meghalt. Kevés érdekesebb alakja és jelentékenyebb politikusa élt az első világháború utáni Magyarországnak, mint Kál­lay Miklós. Gyönyörű férfi volt daliás alakjával, busa magyar fejével, tatár bajszá­val, művész hajával, derűs, nyílt tekintetével. Valóságos mintapéldánya a kitenyész­tett piagyar fajtának. Külse­je híven tükrözte jellemét: emberséges embernek bizo­nyult a legembertelenebb időkben, hü sáfárja igyeke­zet lenni a rábízott országnak és az ország minden polgárá­nak, akárhogy is igyekeztek tébolyult elmék atomokra bontani a mi kis világunkat. Persze az emberfeletti neki sem sikerült. Pedig mindent megpróbált. Nyiltan, szóki­mondással, rábeszéléssel, dip­lomáciával, csellel. Ha ke­mény törvények hozatalára kényszeritették, kacsint ott hozzá azokra, akiknek a tör­vények a húsúkba vágtak, mintha csak azt mondta vol­na: nem lehetett másként, de ne vegyétek komolyan, úgy­sem hajtom végre őket. Mi­alatt úgy tett, mintha telje­sítené a nácik kegyetlen kö­veteléseit, közben megbízot­tai a nyugati hatalmakkal tár­gyaltak. Gyűlölte a német imperializmust, mint minden olyan imperializmust, amely a magyarság mellére telepe­dett, hogy még a lélekzetét is elfojtsa népünknek. Ő volt az ellentipusa a ma­gyar politikában Teleki Pál­nak, aki tragikus revolver­golyóval próbált megálljt pa­rancsolni az erkölcsi és anya­gi pusztulás folyamatának. Kállay nem a halálra, hanem az életre helyezte a súlypon­tot. Két nagyszerű magyar figura: Teleki a negativ. Kál­lay a pozitiv hős. Élete gaz­dag volt alkotásokban. Nem tartozott sem a dőzsölő, ja­vait vetélő dzsentri, sem pe­dig a Pató Pálok táborába. A modern világ gondolatköré­ben élt, a politika mellett a közgazdaság érdékelte a leg­jobban, sokat tett a magyar földért és a magyar iparért. Az amerikai emigrációba már öregurként érkezett, de még mindig erejének teljé­ben. Megirta emlkiratait rö­vid miniszterelnökségének ne­héz éveiről. Könyve, amelyet több országban és számos nyelven kiadták, nagy figyel­met keltett őszintesgével, ér­dekes adataival, éles elem­zésével, világpolitikai útmu­tatásaival. Az utóbbi években ereje na­zolja a világ gyón megcsökkent. Súlyos be­tegség támadta meg, operál­ták is több-kevesebb sikerrel. De azért minden komolyabb magyar összejövetelen megje­lent és díszt- tekintélyt köl­csönzött annak, mint ahogy díszt és tekintélyt kölcsönzött minden intézménynek, amely­ben közreműködött. Kállay Miklós volt magyar miniszterelnök, utolsó fényképe Halála nagy vesztesége a magyar emigrációnak, noha az ő életműve tulajdonképpen már előbb befejeztetett. Még­is, az, hogy itt járt közöttünk, valahogy a biztonság és re­ménység érzésével töltött el minden magyart, mint ahogy ezeket az érzéseket sugároz­ta lénye akkor is, amikor egy nagy tragédia kellős közepén a miniszterelnöki székben vi­gyázta az országot. Kállay Miklós Kállósemj én­ben, Szabolcs megyében szü­letett 1887. január 23-án, te­hát most töltötte volna be 80. évét. Családja a Szemerék mellett a legrégibb magyar családok közé tartozott, az Ár­pádokig tudták levezetni csa­ládfájukat. Apjától földbirto­kot örökölt iés azt nagy szak­értelemmel vezette, általában már kora ifjúságában nagy érdeklődésts mutatott az ag­rárkérdések iránt. Emellett az ipar és közigazgatás problé­máival is foglalkozott. Tanul­mányait a budapesti, genovai ás párisi egyetemeken végez­te. 1922-ben Szabolcs megye fő­ispánjává nevezték ki, 1924- ben a tiszaháti kereskedelmi kamara elnöki székében talál­juk, 1929-ben a Bethlen-kor­­mány ipar- és kereskedelem­ügyi államtitkárja lett és egy évvel később megválasztották budapesti országgyűlési kép­viselőnek. 1933-ban földműve­lésügyi miniszternek nevezték ki. Ez utóbbi működéséhez fűződik az erdőtörvény meg­alkotása. Később az Öntözési Hivatal elnöke lett és ebben a minőslégében a magyar rizs­­termelés fellendítésén is dol­gozott és el is érte, hogy a termés rövidesen elegendőnek bizonyult az ország belső szük­ségletének fedezésére. Teleky Pál öngyilkossága, majd Bárdossy rövid minisz­terelnöksége után 1942-ben a kormányzó Kállayt nevezte ki miniszterelnöknek és ebben a minőségében minden tőle tel­magyarsága hetőt elkövetett, hogy Ma­gyarországot kimentse a hábo­rúból vagy legalábbis a há­ború utánra a nyugati szö­vetségesek jóindulatát bizto­sítsa az ország részére. Titkos tárgyalásokat kezdett velük és annyit sikerült elérnie, hogy az országot mindaddig meg­­kiméltak a bombázástól, amíg a németek 1944 márciusában el nem foglalták az országot. Ugyanekkor Kállay erélyesén tiltakozott Roosevelt elnöknek a föltétel nélküli megadásra vonatkozó terve ellen, amelyet katasztrofálisnak tartott a vi­lágpolitika szempontjából. Po­litikája általában a hagyo­mányos “Martinuzzi”-politika volt: vigyázott arra, hogy ami­kor váltig a nácik ellen dolgo­zott, ne hívja ki haragjukat és' ne súlyosbítsa az ország amugyis nehéz (helyzetét. Po­litikáját a pesti humor “Kál­­lay-kettős”-neik keresztelte el. Amikor a németek bejöttek az országba, Kállay egy per­cig sem volt hajlandó együtt­működni velük. A várhegyi barlangokon keresztül a török követségre menekült. Egy ide­ig ott tartózkodott, majd ki­jött és tanácsaival segítette Horthyt Hitler-ellenes állás­­foglaláséban. 1944 novembe­rében elfogták, előbb Maut­­hausenbe, majd Daeíhauba in­ternálták, onnan jutott ki a háború végén Olaszországba, ahonnan többé nem tért visz­­sza (Magyarországra. 1953-ban Amerikáiba jött, ahol a Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottságának lett a tagja. Megirta emlékiratait, amelyben miniszterelnökségé­nek két küzdelmes évét bon­colgatta nagy tárgyilagosság­gal és történelem-kritikával egyúttal éles reflektorfénybe helyezte (a jövő kialakulásának lehetőségeit. Kétszer nősült, mindkét feleségét eltemette. Első házasságából három fia született, Miklós, Kristóf és András, az első orosz fogság­ból tért haza és Magyaror­szágon él, Kristóf Rómában és András Németországban. Holttestét New Yorkban a Madison Avenue és 81-ik utca sarkán lévő Campbell Fune­ral Hornéban ravatalozták fel és a new yorki Szent István magyar római katolikus tem­plomból temették, január 17- én, kedden, délelőtt, 11-kor. (M.Gy). ÖNÉLETRAJZ LONDON. — A Women cí­mű angol hetilap pályázatot hirdetettt olvasóinak rövid és szellemes önéletrajzra. Az el­ső dijat a londoni Gvendolyne Weels nyerte el, a következő “életrajzzal”: “Néhány évvel ezelőtt az arcom volt sima és a szoknyám ráncos; most for­dítva van.” RCA technikusok bemutatják Princeton, N. J.-ben a 4.5 font súlyú fényképezőgépet, melyet az ür­­pilóták magukkal visznek az első Apollo repülésen. 1—Julie Andrews 2—Sean Connery 3—Liz Taylor 4—Jack Lemmon 5—-Richard Burton 6—Cary Grant 7—John Wayne 8—Doris Day 9—Paul Newman 10—Elvis Presley Az 1966-os év 10 legkedveltebb film-csillaga Képeslap a nagyvilágból • EGY SZULTÁN, AKINEK CSAK A VÁLLÁT CSÓKOLHATJÁK ALATTVALÓI GAAR, Alsó Yafa. — En­nek az Adeni-öböl partján le­vő arab országocskának 18 éves szultánja, Mahmud Afii­­fi, hadat üzent a kát üzérek­nek. Kát a neve egy kevéssé mérgező kábitószernek, ame­lyet Yafa és a szomszédos or­­szágocskák népe használ. Min­dennap rágcsálja mindenki a kát növény leveleit. A napi adag rendes ára 70 cent lenne, de a nép sokszor jóval többet fizet, az üzérek kihasználják az időnkénti kat-hiányt. Hogy véget vessen az üzérkedésnek, a szultán- államosította a kát forgalmát, a behozatalt, az el­adást. A kát monopólium jö­vedelmét özvegyek és árvák megsegítésére, fiatalok 'kül­földi tanulásának előmozdítá­sára fordítja, lakóházaikat épít munkásoknak, akiknek legtöbbje most üres nádzsá­kokban tölti az éjszakákat. Mahmud Affifi modern, ta­nult fiatalember, az oxfordi egyetemet végezte. Ö maga nem rág katot és szeretné, ha népe — 150,000 lélek — le­szokna erről a szenvedélyről; de belátja, hogy ez lehetetlen­ség, jobb tehát a kisebb bajt, az árdrágítást megakadályoz­ni. A kát álmatlanságot okoz a fogak zománcát sárgítja és az arcnak küldés színárnyala­tot ad. Alsó Yafa angol protektorá­tus, éppen úgy, mint Felső Ya­fa, de lakosai inkább Parti Yafának nevezik, mert az Al­só szó méltóságukat sérti. Al­só-Parti Yafának négy váro­sa van: Rawa, Ba Tais, Gaar és Husn. Gaar a főváros. A szultán sokat tesz népe javára. Van már a főváros­ban footballpálya, mozi, egy kis muzeuni, amelyben régi arab fegyverek vannak. A honvédelmet egy géppuska szólgálja, amelyet a szultán sötétzöld Ford Mustangjának hátsó ülésén tart. • SZERELMI KÉMHISTÓRIA FRANKFURT. — Martina Kischke, a Frankfurter Rund­schau cimü lap női rovatának vezetője, 30 éves csinos le­ány, orosz fogságból, mint cse­refogoly, egy cseh mester ké­mért, hazaérkezett és így mondta el oroszországi élmé­nyeit és kalandját: — Az utolsó hat évben öt­ször jártam Onoszroszágban, négy utazásom után otthon a legjobb benyomásokról szá­moltam be, különösen az em­berek meleg, barátságos visel­kedését dicsértem. Egyik lá­togatásom alkalmával Alma Atában, Kazaksztán főváro. sában megismerkedtem Boris Romanovics Petrenko kor­mányhivatalnokkal. Azután ■ ötödik látogatásom alkalmá­val, magammal vittem a ma­mámat is, bemutattam neki vőlegényemet. Ekkor azonban az a benyomásom támadt., hogy nem is én kellek Boris­nak, hanem ő csak Nyugatra szökésére akar engem felhasz­nálni. Egy napon Borisnak va­­’arai sürgős dolga akadt, azt mondta, pár perc múlva vissza­jön és én az autóban marad­tam, Boris egy pakli cigaret­tát adott nekem. Néhány perc múlva nem Boris jött, hanem a titkosrendőrség embere. Ez elvette' tőlem a cigarettapak­lit és én csak ekkor láttam, hogy abban kis fotográfiák voltak. — Moszkvába vittek és az én nyolc hapra tervezett kirándu­lásom 141 napig tartott. Az egész idő alatt f aggattak, mint kémgyanus idegent, de nem emeltek vádat ellenem . . . Minden jó, ha a vége jó. Ha nem is egészen igy volt, mindenesetre érdekes riport­tal tért haza a frankfurti ri­porterit. V h- *•’ • kártérítési per napoleon szelleme ELLEN PÄRIS. — Furcsa jogeset foglalkoztatja a francia igaz­ságügyi fórumokat. Mrs. Goa­­de keresetet indított 800 ezer tallér és kamatjai megtéri­­tésére. Ezt az összeget Bona­parte Napoleon 1796-ban, az A vlág személygépkocsi-ter­melése — különösen a máso­dik világháború óta — erőtel­jesen fejlődik. Mig 1929 és 1949 között a világtermelés 5,3 millióról mindössze 6,2 millióra emelkedett, addig az utóbbi másfél évtized alatt az 1950. évi 7 millióról 1965-ben körülbelül 19 millióra nőtt. E növekedés gyorsabb volt, mint a világ ipari termelésének át­lagos fejlődése. Az utóbbi másfél évtized alatt j elentősen változott a vil ágtermelés országonként: aránya is. A háború előtt a világtermelésnek még körül­belül 84 százalékát az Egye­sült Államok adta. A háború Után előretört a négy nyugat­­európai ország: Anglia, Fran­ciaország, Nyugat-Németor­­szág és Olaszország is. 1950- ben ezek az országok a világ­­termelésnek még csak körül­belül 13 százalékát adták. 1965-ben azonban már itt ter­melték a világtermelés 37 szá­zalékát és az Egyesült Álla­mok részesedése 50 százalék alá esett. 1965-ben az Egye­olasz hadjárata idején fog­lalta le az egyik velencei bank­nál, amely Mrs. Coade ükap­jának, John Thieny ango' alattvalónak a tulajdonát ké­pezte. Az ükunoka arra hivatkozik, hogy a francia köztársaság a napóleoni császárság jogutó­da, igy tehát köteles vissza­szolgáltatni a jogtalanul le­foglalt összeget, kamatos ka­mataival együtt. A per megjárta az összes bírósági fórumokat és a kere • setet a legfelső fokon is eluta­sították, azzal az indokolás­sal, 'hogy Eonäparte Napoleon a győző jogán kobozta el az angol állampolgár pénzét, ez háborús cselekedet volt, igy jogorvoslatnak nincs helye. Mrs, Coade nem nyugszik bele a jogerős Ítéletbe, ha­nem uj eljárást indított a pá­risi közigazgatási bíróságon' Érvelése szerint Bonaparte Napoleon köztisztviselő volt és ezért cselekedete hivatali ha­talommal való. visszaélésnek minősíthető. így az ügy a köz­­igazgatási bíróság hatásköré­be tartozik. Ügyvédje arra figyelmeztet­te Mrs. Coade-t, hogy ezen a bíróságon az ügyek intézése sokáig eltart. —- Annyi baj legyen — vá­laszolta Mrs. Coade. — Ne­kem van időm és türelmem. •Ha 170 évig várhatott a csa­ládunk, még ki fogjuk bírni ezt az időt. Önök, franciák, csak Napóleonra gondolnak, én viszont Waterloora és Welling­­tonra is. sült Államokban 9,3 millió, az említett négy nyugat-európai országban összesen 6,9 millió autót gyártottak. A kommunista országok ipa­rában a személygépkocsi-gyár­tás megközelitően sem játszik akkora szerepet, mint a nyu­gati országokéban. Ami a fej­lődés ütemét illeti: 1950-ben az európai kommunista orszá­gok együttesen 97,000 sze­mélygépkocsit gyártottak, — a világtermelésnek akkor 1,2 százalékát. Az elmúlt évben részesedésük a világtermelés­ben megduplázódott: elérte a 2,4 százalékot. 1965-ben az eu­rópai kommunista országok együttvéve 44,100 személyko­csit gyártottak. Jelenleg az európai szovjet­blokk öt országában gyárta­nak személygépkocsit. A leg­nagyobb mennyiséget a .Szov­jetunió után Kelet-Németor­­szág és Csehszlovákiában ál­lítják elő. A termelés fejlődé­sének üteme az elműt években Jugoszláviában volt a leggyor­sabb. AUTOMOBIL-IPAR ITT ÉS OTT Hallotta már... . . . hogy 1966-ban az ameri­kai posta 80 billió levelet és csomagot szállított — többet, mint az egész többi világ együttvéve. . . . hogy 1966-ban tüzesetek 12.000 ember halálát okozták ás 1800 millió dollárnyi anya­gi kárt okoztak. A halálozási statisztika l00-zal feketébb, mint volt az előző évben, az anyagi kár pedig minden ed­digi rekordot megdöntött. A tűzvészek áldozatai közt volt a múlt évben 2100 gyermek. . -. . hogy Marlene Dietrich,; az örökifjú nagymama, 65 éves. . . . hogy Peking északi fővá­rost, Peiping pedig északi vá­rost jelent. . . . hogy Angliáiban és Belgi­umban csaknem valamennyi országút kemény burkolatú. . . . hogy Mary skót királynő­ről nemcsak azt jegyzi fel a krónika, hogy Erzsébet angol királynő lefejeztette, hanem azt is, hogy ő volt az első nő, aki a golf sportnak hódolt. . . . hogy a Fehér Házban 1891-ig nem volt fürdőkád. . . . hogy a “depot” tehervo­nat- és személyvonatállomás, a “station” pedig oly állomás, amelyen csak személyvonatok állnak meg. . . . hogy az élelmiszer drágu­lás az állatkerteket is sújtja. Egy oroszlán vagy egy tigris naponta 30 font lóhust kap és még a lóhus is drágult most. . . . hogy Amerikában vad te­vék barangoltak még száz év­vel ezelőtt is. . . . hogy az amerikai családok száma 1961 óta csak 6 szá­zalékkal nőtt, ellenben az évi 10.000 vagy nagyobb jövedel­mű családok száma 31 száza­lékkal növekedett. DZSUNGEL BRONX, N. Y. — Elkészült a két Arthur Murphy House, városi lakóházak szerény jö­­védelmü családok részére és — félig üres. Nem bérelnek ki ott olcsó lakást szerény jöve­delmű családok és amelyek be­költöznek, azok már ki is köl­töznek egymásután. Miért? Azért, mert a környék nem biztonságos. Szinte szabály­szerűen minden második nap történik ott valami: betörés, nők megtámadása, molesztálá­­sa, világos nappal és sötét éj­szakában. Az a pár öreg, aki még nem költözött ki, minden hónap 3-ik napján a kapu­ban várja a levélhordót, aki a Social Security nyugdijcsek­ket hozza, mert ha nem sze­mélyesen veszik azt át, gaz­emberek kilopják a feltört le­vélszekrényből . . . BABONÁS KLUB PITTSBURGH. Pa. — Van itt egy klub, amelynek neve: Péntek és 13-ika. A klubnak 13 tagja van, ezek mindegyike január 13-án, pénteken, egész nap ágyban maradt, nehogy valamilyen szerencsétlenség érje. Régi görög olimpiai staféta for­májában vitte a 18 éves Kris­­topheros Dejerenis az ajándék­illatszert Gina Lollobrigida film­­színésznőnek New Yorkban, amint végigrohan a város utcáin.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom