Hiradó, 1966. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-04 / 31. szám

6. OLDAL híradó r-"~' " " -----------------------------------------------------------------------------­­—~~----------- ;■ Minden évben húszmillió dollárt “keresnek” a hitel-kártyák csalói Az FBI már azt is kideri- ellenőrzi kellőképpen, hogy tette: a hitel-kártyákkal elkö-Hivatales statisztikai ada­tok bizonyítják, hogy az Egye­sült Államokban minden esz­tendőben, összesen körülbelül h-uszmdllió düliárt vágnak zsebre a hitelkártyák csalói és üzérkedői. Nemrégiben tartóztattak le például egy 45 esztendős pitts­­burghi állástalan ügynököt, aki össziesiein 125,000 dolláros hitel-kártya csalást követett el. A borbélynál a haj vágást és a mianiikürt is, a borravaló­val együtt, a hitelkártyára íratta. Amikor elfogták a de­tektívek, mindettől függetle­nül, 10,000 dollárt találtak le­véltárcájában. Az állástalan ügynök meg­lehetősen jó munkát végzett, tekintettel arra, hogy mind­ezt alig három hét leforgása alatt sikerült véghezvinnie. Számos hitelkártyára vásárolt árucikket áron alul eladott, valamint nagymennyiségű Re­pülőjegyet adott el áron alul azoknak, akiknek sürgősen kellett valahová repülőgépen utazniuk és már nem kaptak jegyet a megfelelő repülőjá­ratra. Egyáltalán nem bizonyos azonban, hogy ezt az ügynö­köt sikerül majd elítélni. A helyzet ugyanis az, hogy azok, akik hitel-kártyát elfogadnak fizetésül, csak a legritkább esetben emlékeznek vissza ar­cokra. Határozott tanú vallom ások hijján pedig, a pittsburghi ál­lástalan ügynök elitélése, egé­szen bizonytalan. A hitelkártyákkal elköve­tett csalás olyan általános és j ólj öVédelmező üzlet lett az Egyesült Államokban, hogy egy jó, hitelképes, úgyneve­zett “forró” hitel-kártyát az ezzel foglalkozó alvilági szer­vezeteik, hozzávetőlegesen 250 dollárért adnak el New York Cityben, San Jüanban, Los Angelesben és Miamiban. A rendőrség jól tudja, hogy bizonyos amerikai városok­ban jólszervezett csoportok működnek, amelyek prostitu­áltaikat és zsebtolvajokat al­kalmaznak megfelelő napidij ás százalék ellenében azért, hogy a “megfelelő” szemé­lyektől ellopják hitel-kártyá­jukat. A hitel-kártya csalásokkal foglalkozók valóságos művé­szei annak, hogy miképpen le­het egy-egy “forró” hitel-kár­tyát készpénzzé változtatni. íme, egy példa a sok közül: egy Sol G. Gould nevű, holly­woodi hirdetési ügynök, meg­próbált New Yorkban 700 dol­lárért eladni egy férfinek ösz­­szesen 1,365 dollár értékű re­pülőgép-jegyet. Mr. Gould a repülőgép-j egyek mindegyi­két lopott htlielkántyára vá­sárolta. A baj csak az volt, hogy a férfi, akinek Mr. Gould a jegyeket eladásra kínálta, a new yorki rendőrség egyik polgáriruhás detefctivje volt. Mr. Gould tehát nemsokára — sajnálatos módon — bíró­ság lelőtt számol be tevékeny­ségéről. Külön problémát jelenít az a körülmény, hogy a hitel­kártya csalásokkal foglalko­zó törvények rendkívül bi­zonytalanok. Ezenkívül: a leg­több hitel-kártyát kibocsátó cég ellenzi a nyomozást, mért nem akarja ügyfeleit elbá­tortalanítani. Az ügyfelek jórésze ugyan­is meglehetősen kompromit­táló körülmények között ve­szíti el hitelkártyáját. (Példá­ul: prostituáltnál történt láto­gatása alkalmával, vagy egy irosszhirü szállodában, ahol egy éj szakát töltött egy nővel. Különlegesen gyakorlottak a hitel-kártyák ellopásában a homoszexuálisok.) vetett csalás olyan nagyszerű üzletnek bizonyult, hogy a Co­sa Nostra nevű bün-szindiká­­tus is a tettek mezejére lépett. Nyílt titok az FBI előtt, hogy a Cosa Nostra new yorki szervezetének két “vezető sze­mel ysége”, John (Sonny) Franzese és Felice (Philly) Viazzari, rendszeresen követ el hitel-kártya-csalásokat, és mindeddig azonban még nem sikerült ezt rájuk bizonyítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a Cosa Nostra hatalmas országos hálózatot épített ki a hitel-kártyák ellopására és biztonsá g o s felhasználására vonatkozóan. Az egyik, ezzel kapcsolatos probléma az, hogy a hitel-kár­tyával rendelkezők túlnyomó többsége, nem értékeli kellő­képpen saját hitelkártyáját. Olyan emberek, akik egyéb­ként gondosan megfontolják, miélőtt 10 dollárt kiadnak va­lamire, jóformán nem is tö­rődnek hitelkártyájuk elvesz­tésével. — Az egész nem egyéb, mint egy apró plasztik kár­tya, nem érdemes törődni ve­le — mondják és legyintenek. Nem gondolnak arra, hogy néhány napon belül az elvesz­tett hitelkártya olyan súlyos adósságokba verheti őket, amelyekből alig sikerül majd kilábalniuk. Gyakran előfordul, hogy a hitelkártya csaló körülutaz­za egész Európát, a hitelkár­tya segítségével. Az elmúlt esztendőben, 1965- ben, összesen 300,000 hitel­kártyát vesztettek el az em­berek Amerikában. Az elmúlt évben a hitelkártya csalók a legszerényebb számítás sze­rint is, legalább húszmillió dollárt kerestek. S mivel egyre több és több cég és vállalat csatlakozik a hitelkártya mezőnyhöz, egy­re nagyobb a lehetősége an­nak, hogy mindig több s több hitelkártyát vesztenek él, il­letőleg lopnak el és a hitel­kártya csalók egyre jelentő­sebb jövedelemhez jutnak majd. Külön problémát jelent az, hogy nagyon sok, hitelkár­tett büszkeségében azt hitte, hogy Szendrey Julia nem le­het az övé, Pestre utaztában érintette Debrecent, hogy fel­dúlt lelkét szórakozással eny­hítse. Debreceniben éppen egy színtársulat működött. Rögtön elment a színházba. Amint a közönség fölismerte a költőt: lelkes éljenzésben tört ki. A “Két pisztolyt” adták, Szig­ligetitől. A szinóaznő, ki az énekes szerepet adta, Petőfi egyik dalát szőtte játékába: A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet, Kikelet a lány, virág a szerelem. Kikeletkor virítani kénytelen. E lelkesedéssel fogadott rög­tönzés balzsamként hatott a költő beteg szivére. Amint a kárpit legördült, Petőfi felment a színpadra, hogy a színésznőnek — kit már Pestről ősömért — köszö­netét kifejezze. Forró kézszo­­ritás, s hosszú hőn lángoló te­kintet volt köszöntésére a vá­lasz. Előadás után fölkereste a társulatot a vendéglőben, s Feleki Miklós, a társulat fia­kineik ad hiteil-kártyát. Az egyik jellemző és elret­tentő példa: egy nagy ame­rikai olaj-vállalat az elmúlt évben egy középnyugati kol­légium mindegyik ' végzett diákjának hitelkártyát kül­dött ajándékba. A hitel-kár­tyákat egyébként a végzett diákok nem kérték. Az amerikai jogászok és bí­rák egybehangzó véleménye a következő: A jelenleginél sokkal szi­gorúbb törvényeket kellene hozni a hitel-kártya csalók el­len. A nagyközönséget tájé­koztatni kellene arról, hogy milyen komoly veszélyt je­lenthet az elvesztett, vagy el­lopott hitel-kártya. A hatóságoknak a jelenlegi­nél sokkal nagyobb erélyelliei kellene folytatniuk az eljá­rást a hitelkártya-csalók el­len. Egy amerikai vállalat ja­vaslata: olyan különleges com­puter-gépek beállítása, ame­lyek azonnal jelezni tudnák, különböző fények felvillaná­sával, ha valami baj van a hitel-lkártya körül. A new yorki rendőrség vá­lasza: ez olyan hosszadalmas előzetes e,l j á r á s t igényei hogy olcsóbb és egyszerűbb, ha a hitelkártya tulajdonosa — készpénzt hord magával. Oldalt gombolós, ujjatlan ruha, Kimberly szalonjából. tál igazgatója, bemutatta az összes tagoknak, kik kitörő lelkesedéssel fogadták a kői tőt. Vacsora alatt Prielle Kor­nélia, ama kedves énekeisné mellett ült. “Nelli”, ahogy a társulat Prielle Kornéliát hívta, csinos, eleven, üde teremtés volt. Pe­tőfit annyira elbájolta, hogy egészen elfelejtette Júliáját. Másnap megjelent a próbán, odament a színésznőhöz, s rö­viden, minden ceremónia nél­kül elmondta, hogy fülig sze­relmes belé, s hogy ezt be is bizonyítsa, másnap délután meglátogatta a szállásán, s kijelentette, hogy ezennel megkéri feleségül. Kornéliának az előadásra kellett menni ,s Így a vallomá­sok megszakadtak. Szerepé­ben véletlenül fehér ruhában s fátyollal jelent meg. Amint Petőfi igy megpillan­totta, odament hozzá s igy szó­lott neki: — No lássa, kész a meny­asszonyi ruha, itt a menyasz­­szony. — A vőlegény is itt van — egészíti ki vidáman a leányka .—, csak a pap hiányzik. — Az is mindjárt itt lesz, ha kegyed kimondja az igent. — Nos tehát: igen­— Ha papot hozatok, aki megesket, elmondja a hitet? — El. Akkor Petőfi odafordult a színészekhez, hogy végezzék be hamar az előadást, s marad­janak együtt, mert olyan bol­dog lakodalmat látnak, ami­lyen még nem vo't a világon. A fiatal leá.-.yka zavartan nézett ide-oda, de boldog volt. Petőfi pap után járt, aki hir­telen tisztába hozza a dolgot. Mig a heves házasulandó ügyé­ben járt-kelt, a leány nagy öröméből kezdett ébredezni; finom női érzéke átlátta, hogy ő mégse való Petőfihez, ör­vendett, hogy nem találkozott pap, aki a törvényes formákon túl merte volna magát tenni. Petőfi a következő napon a préposthoz is elment, hogy diszpenzációt kapjon. Még ar­ra is kész lett volna, csak az esküvő megtörténhessék, hogy katolikusisá lesz. Oly lázas, in­gerült állapotban volt, hogy nem bírt magával. Elutazása előtti este imá­dott Nellijének szerenádot adott s a bandával eljátszatta ablaka alatt “A virágnak megtiltani nem lehet” népda­lát. Korán reggel gyorskocsi­ra ült s visszautazott Pestre. De előibb megírta Kornéliá­nak, hogy addig is, mig a tör­vényes eskü megtörténhetik, viselheti a nevét. Pestről is többször irt a szép kis színész­nőnek. A, szerelem töl áradozó levelek mély hatást tettek az ifjú leánykára, annyira, hogy elhatározta, hogy ha a művé­szetben föllebb haladhat egy­kor, s a nevét mint művésznő megalapíthatja, részéről is megtesz mindent, hogy házas­ságuk létrejöhessen. De mind e szép álmok szerte­foszlottak, mikor egy Szat­­márról jövő látogatótól meg­tudta, hogy Petőfi ott egy leányba fülig szerelmes s eget­­poklot megmozdított, hogy el is vehesse. Nagyon termiésze­­es, hogy ezután Kornélia Pe­tőfi leveleire igen kurta- vá­laszt adott: hogy az igazi sze­relmet csak kitartás által le­het megmutatni, s az ő sze­relme csak olyan szalmatüz, amilyenre anyagot minden vármegyében könnyen talál. Erre Petőfi egy hónap múlva válaszolt csak, de levelére Kor­nélia mindaddig nem akart felelni, mig egy megjelent köl­teményének első strófáján föl nem lelkesedett. Azt hitte, hogy ez a vers őhozzá szól: Mi van innen távol? a Tisza... Mi van a Tiszán túl? Hortobágy, — Hortobágyon túl egy szép leány, Kihez lelkem vissza-vissza­­vágy! Majd azonban, amint to­vább olvasta a verset, s látta, hogy a megénekelt szem, haj 3 egyéb vonások őreá sehogy se illenek: akkor egészen alá­esett álmodott mennyországá­ból s megirta a költőnek egy paródiában, hogy “Nos, nem igaz-é, hogy a Hortobágyon túl két ut van? Szerencsés utat kivánok azon a másikon, amelyik nem a Királyhágó fe­lé vezet.’"’ 1948-ban ismét találkoztak Debrecenben. E találkozásnál a két szívnek drámai mozgal­massággal indult története vi­dám vígjátéki megoldást nyert. Petőfi szembe találta Kornéliát. Hidegen haladtak el egymás mellett, de néhány lépés után Petőfi visszafor­dult a művésznő felé: — Fiam van. — Nekem meg férjem — vá­laszolta hasonló rövidséggel Kornélia. — Isten áldja meg, kedves Nelli. — Isten áldja meg, Sándor. TERJESSZE LAPUNKAT' tyát kibocsátó vállalat, nem A KÖLTŐ ÉS A PRIMADONNA Mikor Petőfi 1846 őszién sér-Thursday, August 4, 1966. A clevelandi Hough körzetben viszik a lopott szőnyegeket a fosztogatók, a zavargások alatt Germanus Gyula: Királyok barátja, Emlékezés Vámbéry Árminra Vámbéry munkássága oly sokoldalú, hogy nehéz megha­tározni helyét nyelvész, et­nográfus, földrajztudós, poli Likus, vagy elragadó iró volt-e. Mindeme tudományágakban oly jelentős eredményeket ért el, hogy a szaktudósok érdek­lődését, helyeslését, ellent­mondását a legmagasabb fok­ban felkeltette és olyan viha­rokat korbácsolt fel, mint ke­vesen — pedig mindezekben a tudományágakban csak maga­tanult amatőr volt. Amikor Anglia kormányá­nak tanácsadója, tudósok ta­nítója, királyi családok ven­­lége lett, akkor sem tagadta meg magyarságát és az igazi udós szerénységével lebilin­cselte mindazokat, akik színc­­slé kerülhettek. Eme szeren cséisek közé tartoztam én is, hatvannégy évvel ezelőtt, ami tor tanítványa lettem. Azóta 's kegyelettel őrzöm. emlékét,, anitását és számtalan leve lét, amelyeket szultánokhoz, fejedelmekhez, minisztereikhez .ntézett és amelyékkel életé ben megajándékozott. Egy le pergett évszázad történelmi dokumentumai ezek. A róla való emlékeimből ’sak néhányat ragadok ki: az 1900-as évek elején minden délután három órakor megje­lent a Duna-partun egy bice­gő öregur, vastag botjára tá­maszkodva, egy pillanatra megállt, azután lassú lépteik kel megindult a Nemzeti Ka­­izinó felé. A boltosok, a rak­part munkásai megigazitották óráikat, olyan pontos volt az öregur. Edward, walesi herceg korá­ban többször ellátogatott Bu­dapestre. A Nemzeti Kaszinó arisztokrata tagjai egy alka­lommal díszes estét rendeztek számára. Az elegáns világfi­herceget kitüntető tisztelettel fogadták a grófok. — Where is my friend Vam­­béry ? — kérdezte, barátját fürkészve az urak között. A grófok összenéztek, tana­kodtak: — Ki lehet az? Vala­ki mégis megsejtette, hogy a herceg “barátja”, a szerény kis tanár lehet és elrohant Vámbéry lakására a hirrel, hogy a walesi herceg csak őt kívánja látni. — Sajnálom — f elelte a pro­fesszor —, én hajnalban kelek és dolgozom, este korán lefek­szem, nem fogadhatom el a kaszinó meghívását, de a her­ceg urat szívélyesen üdvöz­löm. A kaszinó kiküldött tagja sietett vissza a hirrel és az üdvözlettel. Másnap Edward felkereste Vámbáryt lakásán (Ferenc József rakpart 19., I. emelet) és hosszan élbe szélgetett vele. Az exluziv arisztokrata Nemzeti Kaszinó pedig ezután Vámbéryt egy­hangúlag tagjának választot­ta és megtette könyvtárosá­nak. Múltaik az évek, és én, mint tanítványa jelen voltam, ami­tudósok tanítója kor Lord Curzon of Keddles­­tone, India alkirálya látogatta meg Vámbéryt, aki akkor be­tegen feküdt. A régimódi gan­gos lakás nem volt összkom fortos és Vámbéry egy éjjel meghűlt. Lord Curzon azonnal értesítette Victoria királynőt, hogy Vámbérynek jó felsze­relésű lakásra volna szüksé ge. A királynő méltányolta alkirályának javaslatát és Vámbérynek évi 200 arany fontot utalt ki házbérre. így a takarékos tudós kénytelen volt ócska bútoraival a rak­part újonnan épült 24. számú ház II. emeleti óriási méretű ötszobás lakásába költözni. A házban lift nem volt, és ami kor az öreg urat a lépcsőház ban felkisértem, testi ereje e büszkén hivatkozva igy szólt: — Nekem nem kell lift. Nem 's tudom, van-e még egy ilyen erős ember a világon ! Nem vásárolt uj bútort, a régi is megfelelt. De öreg iró asztalán évről évre uj müvek keletkeztek. A költözködéssel Húsz esztendővel ezelőtt, 1946. augusztus 1-én — egy hallatlan méretű infláció után — megszületett Magyarorszá­gon az uj pénz: a forint. Ha valaki megírná a forint regényét, évszázadokat ölelne át a beszámoló.- A forint ugyanis a 13. század óta hasz­nált pénznem. Nevét 1252-ben Firenzében először veretett aranyérme virágos címeréről kapta. A szó latin (florenus) illetve olasz (florino) erede­tű. Európa-szerte elterjedt, viszonylag állandó értékű pénz volt. Magyarországon az Anjouk alatt, 1325-ben kezdték el az aranyforint verését, amely egyike volt a legértékállóbb forintoknak. A magyar forint bevezetése Róbert Károly ne­véhez fűződik, aki csaknem két évtizedes küzdelem után megszilárdította az országban a központi hatalmat, leverte az oligarchákat. A belhábo­­ruk megszűnésével az áruter­melés fejlődése uj pénzforrá­sokat nyitott a királyi kincs­tárnak. Róbert Károly egy merész “újítást” vezetett be, többek között megteremtette a magyar bányaipart, különö­sen a nemesércbányáiszatot és ennek nyomán aranyforintot veretett. Fia, I. Lajos — akit hóditásaiért a régi magyar történetirás Nagy Lajosiként emlegetett — azonban hábo­rúival hamarosan kiürítette az apja reformjai következtében megtelt kincstárat.. . A forint tehát több mint hétszáz éves; a magyar fo -int pentosan 636! Az uj pénz­nem hamarosan elterjedt 1559-ben Ferdinand császár általános birodalmi éremmé tette, később Lengyelország. Hollandia, Ausztria, pénzegy ség-e volt. sok könyv feleslegessé vált, ezeket mind nekem ajándékoz­ta, közöttük egy értékes per­zsa kézirattal együtt. — Gyakran tartottam Ang­sában politikai előadásokat — mesélte egy alkalommal. 1885- ben olyan sikert értem el elő­adásommal, amilyennel még idegen nem dicsekedhetett. In­dia védelméről volt szó. A hallgatóságban Gladstone mi­niszterelnök az első sorban ült, őhozzá intéztem előadá­­:om zárószavait: Ön brit oénzt és brit vért tékozolt el ! . . Gladstone sápadtan hagy­ta el a termet és másnap le­mondott. Amikor elérkezett Vámbéry Ármin nyolcvanadik születés­iapja küldöttségek keresték fel jókívánságaikkal. Engem óért fel, hogy kínáljam a ven­dégeket némi kis süteménnyel is egy pohár borral. Felejthe­tetlen élményben volt részem: ’sodálattal hallgattam, milyen ékesszólóan tudta a szerencse­­" ki váriatokat német, francia, Jász, angol, szerb, dán, orosz, török, perzsa, azerbajdzsáni, .atár és arab nyelven megkö­szönni. Bámulatos nyelvtehet­ség volt. A magyarok az aranyforin­tot duikátnak hívták — a hát­­apján lévő körirat utolsó sza­va (ducatus) után. Az első ol­dalt Szent László képe díszl­etté. A magyar forint s-ulya 3,52, a németé 3,49 gramm, i hollandié ennél is kisebb volt. \ magyar forint végig érté­kes pénz maradt, ezért mintá­jára gyakran készültek után­­veretek a 17. század folyamán; ilasz és németalföldi o-ngaro, svéd ungarsk gylden, stb. A 17. századtól kezdve egyébként már inkább ezüst­­forintokat vertek. Az Osztrák- Magyar Monarchiában az ezüstforint helyett 1892-ben az aranykoronát vezették be. MEGVALÓSULT ALOM NÁPOLY. Domenico Rieoi teherautó sofőr 240 ezer dol­lárnak megfelelő összeget nyert osztálysorsjegyen. Arra a kérdésre, hogy mit csinál majd a pénzzel, ezt válaszolta: — Veszek magamnak egy játékvasutat, a legmodernebb kivitelben, amire gyermekko­rom óta vágyom. A többi pénzt a bankba teszem. Mégis teljesednek az ifjú­kori vágyálmok. OLCSÓ HÁZI BÉKE PÁR IS. — Egy francia gyár nagyon olcsó porcelánedényt hozott forgalomba dobálási cé­lokra, házi jelenetek esetén. A gyár reklámhadjáratot in­dított az olcsó porcelán érde­kében ilyen jelige alatt: “Ne szívja mellre a bána­tát! Kapcsolódjon ki porcelán­­dobálás révén! Házi boldogság kevés pénzért.” a r. A FORINT TÖRTÉNETE

Next

/
Oldalképek
Tartalom