Hiradó, 1966. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-16 / 24. szám
6-IK OLDAL HÍRADÓ Thursday, June 16, 1966 WASHINGTONI LEVÉL írja: SPECTATOR Japán és amerikai pacifis ták ara kérték Johnson elnö köt, hogy halassza el Luci augusztus 6 ra kitűzött esküvőjét, mert — augusztus 6 a hiroshimai atombombatámadás 21-ik évfordulója. Leon Keyserling, aki Truman elnök gazdasági tanácsi adója volt, azt mondja, hogy teljesen alaptalan az a meglehetősen általános felfogás, hogy némelyek azért adják fel kormányhivatalukat, mert állásukra ráfizetnek. Szó sincs róla! Az a kormányhivatal nagyon jó reklám, hivatali működésük során felfigyel rájuk az ipari és üzleti világ s amikor kilépnek a közszolgálatból, üzleti elnöki és igazgatói állásokat kínálnak nekik magas fizetéssel. Legújabb pél da: Valenti, Johnson elnök hűséges titkára, elment a Fehér Házból és azonnyombar kapott 175,000 dollár évi fizetéssel járó állást a filmiparban. * * * Az 1964. évi kampányok ban a két párt összes (országos, állami és helyi) kam pánykiadásai 200 millió dollárral rekord magasságot ér tek el. Ez szavazó-fejenként 3 dollár. Megért mindenkinek 3 dollárt, az összességnek 200 millió dollárt, hogy nem ez. hanem az a jelölt győzött? A, Citizens Research Foundation elemzés alá vette a választási eredményeket és arra a megállapításra jutott, hogy a befektetett tőkék nem hozták meg a kellő profitot. A két párt majdnem négy millió dollárt költött TV reklámra és a TV hallgatókat számontartc vállalatok feljegyzései szerint a sziavazópolgárságnak fele sem hallgatta azokat a programokat és rövid jelszavas be mondásokat. 29,300 ilyen politikai hirdetés volt s azt lehet mondani, hogy felerészben kidobott pénz volt az a négy millió dollár. A demokraták két millió dollárt költöttek At lantié Cityben tartott jelölő konvenciójukra, amely megle hetősen hatástalannak bizo nyúlt. Miért költenek mégis oly sok pénzt? Talán csak azért mert a pártok, a pártszerve zétek a szokás rabjai. A Fehér Ház és a Gapito tájékán sürgő forgó politikai riporterek serényen kémlelőd nek a vietnami helyzet kulcsa után. Ott fent biztosan tudják, hogy mi van és mik a kilátások, de, hogy, hogy nem, senkisem nyilatkozik félreért hetetlen nyíltsággal. így volt ez régebben is. Például az első világháború idején is. A riporterek Foch francia tábornok főhadiszállásán összebarátkoztak a mindentudó főparancsnok soffőr jével, lesték annak minder, szavát: hátha kikotyogja azt, amit legfelülről hallott. De a soffőr minden alkalommal közömbös .jelentéktelen dolgokról beszélt. Egy alkalommal aztán büszkén közölte az uj ságirckkal, hogy Foch tábornagy bizalmasan beszélt vele. Mit mondott? “A tábornagy ur Szólt hozzám: Pierre, mit gondolsz, mikor lesz vége en nek a háborúnak?” A múlt évben csaknem egy és eigyharmad billió adóval maradtak adósok hanyag vagy bűnös adóalanyok, jelentette a szenátus előtt Williams delawarei szenátor, a szenátus “főügyésze”. Az adóhivatal, ileltőleg a kormány több mint 328 millió dollár adó-adósságot; mint behaj ihatatlant, leirt X * * Johnson, Rusk, McNamara és egyáltalán Washingtonban mindenki, akinek nincs szüksége newyorki szenátori tanácsra, tudja, hogy a reménykedés, hogy Mao Ce-tung után jobb, liberálisabb politikusok jutnak hatalomra, öncsalás. A liberális elemek mostani tisztogatása előkészület arra, hogy ez ne következzék be. A dominika szabad válasz, tást Washingtonban Johnson elnök számlája javára írják. Az intervenlió szükséges volt , annak megakadályozására, hogy Lat in-Amerikában ne -le gyen több Bay of Pigs ka tasztrófa; ezt most már belátják azok is, akik az intervenciót elhamarkodottnak vélték. * * * Ócska-automobil-temetési biztosítás törvénybehozását javasolta Paul H. Douglas illinoisi szenátor a szenátus közmüvekkel foglalkozó bizottságának. Minden uj autó vásárlásánál ki kellene venni ilyen biztosítást, és az eredmény az lenne, hogy gondoskodás történnék az ócska autók elégetéséről s a megmaradt ócskavas értékesítéséről. Tarthatatlan állapot, mondta a szenátor, hogy az egész ország székében hosszában autóroncs-hegyek csúfítják el az országutakat, de a városokban sem szép látvány az ócska-autótemető. Több mint húsz millió használatlan tragacs van az országban; ezeket el kell tüntetni. Villanyossági vállalatok együttműködése PHILADELPHIA. — Három nagy villamossági válla lat azzal a tervvel foglalkozik, hogy tervezési, mérnöki és más szolgálataikat egybehangolják anélkül, hogy önállóságukat feladnák. Ezek a vállalatok: Philadelphia Electric Company, az igazgatóság elnöke R. G. Rincliffe; Atlan tie City Electric Company James P. Hayward elnök; Del marva Power & Light Com pany, Frank P, Hyer, az igaz gatóság elnöke. A három vállalat bevételei a múlt évben 465 millió dollárt tettek ki. együttesen 1,560,000 otthont vagy vállalatot látnak el villanyerővel. MINDEN szóra érdemes ma gyár esemény hü krónikása lapunk. Rendelje meg! Szomszédok panaszt emeltek, amint a 21 éves Mrs. Marla Hood ebben az öltözetben dolgozott előkertjében. A Baríók-Kodály népdalgyiijtemény 60 évvel ezelőtt jelent meg Nevezetes dátum a magyar zene történetében 1906 de eembere. Akkor jelent meg Bartók Béla és Kodály Zol tán közös kiadványa, a népzenei gyűjtőmunka első eredménye a “Magyar népdalok”. Húsz népdal, énekhangra, zongorakisér ettel. “T alálnának bár népünk lelkének ezek a sokszor őseredeti megnyi ’atkozásai feleannyi szeretetre, mint amennyit érdemel nek” — irta az előszóban Ko dály Zoltán. “A magyar tár* sadalom túlnyomó része még nem elég magyar, már nem lég naiv és még nem elég növelt arra, hogy ezek a dalok közelebb férkőzzenek a szi véhez ... De megjön az ideje ennek is ... Mikor nemcsak a ritkaságok kedvelője tudja majd, hogy másféle “magyar népdal” is van a világon, mint a “ritka búza” és az Ityóka, pityókát”. A magyar közvélemény abban az időben és még hosszú éveken át az olyan dalokat /élte népdalnak, mint a “Ritka búza” s ezeket tartotta Igazán magyarnak. Bartók és Kodály hatalmas népzene tyüjtő munkája, életének ja /a része a magyarabb és mü vészi szempontból értékesebb népzene érdekében vívott küzdelemben telt el. Amikor ők a romantikus, szentimentális álmagyarság, művészi igénytelenség és a zenei művelet lenség ellen, az ősi magyar népdalokért fölvették a harcot, szembe találták magukat a “cigányzene” és a “magyar nóták” híveinek ellenségeske-Az olasz köztársaság születésének 20-ik évfordulóján katonaság vonul fel Róma utcáin, felette jet repülőgépek. désével, a magyartalanság, sőt a hazaárulás vádjával. Miközben Bartók és Kodály a népdalban nemcsak a magyarság hamisítatlan zenei örökségét, hanem a magasabbrendü művészi értéket is fölfedezte, a magyar közvélemény zöme magyarságban és műveltségben is megrekedt valahol a félúton s elszánt makacssággal védte a saját illúzióit. Ebben a megreke lésben elsősorban a dzsentri a bűnös, az akkori idők lecsúszott nemese, aki fölfelé ka aaszkodva sokszor külföldi — elsősorban német — divatokat utánzóit, ugyanakkor elúszott földjét és vagyonát siratva valamiféle hamis busmagyarkodásba menekült. “Szövege czikornyás, dalia ma német” — mondja Arany lános is, amikor gyermekkori fallamemlékeit idézi. De szól másféléről is: “régi dal, csula hangmenettel”, jellemezve egyúttal a kettő közötti kü lönbséget. Már Liszt Ferencet is kisértette az a gondolat, hogy batyuval a vállán neki vág a magyar falvaknak s fel kutatja a magyar népzene kin ’seit. Liszt, aki akkor már az európai hangversenytermek közönségének dédelgetett kedvence volt, sohasem indult e’ erre az útra. De ha elindul, aligha jutott volna tovább azoknál a dallamoknál, ame lyeket általában “magyar nóták” néven emlegetünk: az úgynevezett cigányzenénél. A múlt század társadalmi viszo nyai között Liszt nemigen jutott volna el a parasztházakba, ahol az ősi népzenét megtalálhatta volna. Voltak ezeknek a daloknak ismert, népszerű szerzői. Olyanok mint Szentirmay Elemér, Szerdahelyi József, Egressy Béni vagy Dankó Pista, akkoriban közkedvelt népszínművek dalszerzői, akiknek dalia» mai közül jó néhányat Liszt Ferenc a hires Magyar rap szódiákban is feldolgozott. Dalaik között akadnak értékes, szép dallamok, amelyek még ma is joggal népszerűek. De 3k sem tartoztak a jelentős muzsikusok közé, alkotásaik a nagy mesterek mértékével nem mérhetők. Ezért is mondta némi gúnnyal Liszt Ferenc, amikor Szentirmayról úgy beszéltek előtte, mint a “magyar Schubertről”. “Még sohasem hallottam, hogy Schubertét úgy emlegették volna, hogy ő az osztrák Szentirmay.” Olyan dalok, -mint Szentir maynak “Csak egy széplány van a világon” cimü dala (ez később “Csak egy kislány”-ra módosult), vagy Szerdahelyi nótája, a “Magasan repül s daru”, avagy Egressy dala, a “Ne menj rózsám a tarlóra”, a 19. század jellegzetes magyar müdalai közé tartoznak. Híven őrzik a romantikának, a 19. századbeli magyarság nak az ízlését. Ezeket és a nyomukban ezrével feltűnő dilettáns dalszerzők nótáit tartották Bartók és Kodály fel lépéséig magyar népdaloknak. Dallamaik főként az utánzó ké — nem élnek önálló életet, egy-egy harmóniát Írnak körül, hangszeres elképzelésűek, édeskések, cikornyásak. díszítésük nem disz, hanem cicoma. A nyugati hatásokon kívül azonban sokat felszívtak magukba a népzenéből, az igazi népdalokból is. Ezért nevezi őket Bartók “városi nép zenének, más «éven népies müzenének”, majd megállapítja: “Szerzőik nyugateurópai dallamfordulatokat kevernek bizonyos parasztzenei sajátságokkal ... Valószínűleg szerzőinek izléshiánya miatt sok itt a mindennapi és a Nyugat :ól kölcsönzött zenei közhely.” Hogy mégis tovább élnek, annak nyilvánvalóan nem zenei értékük a magyarázata, hanem az, hogy sok embert — és különösen az idősebb nemzeiékek tagjait — a színvonalasabb müdalokkal vegyesen ezekhez is kedves emlékek fűzik, rajtuk nevelődtek. Azóta már azonban tért hóditott az a felismerés, hogy van a magyar zenének olyan dallamkincse, az igazi népzene, mely ezeknél a művészi szempontból értékesebb is meg magyarabb is. Ezt az ősi népzenét a magyar parasztság őrizte meg, ezért is nevezi Bartók parasztzenének. A magyar né» ák szerzőit ismerjük: dalaik már csak emiatt sem lehetnek népdalok. Mert az igazi népdal szerzőjét nem ismerjük. Egy-egy dallamot évszázadokon át megőrzött a nép emlékezete, és mint a követ a folyó, úgy csiszolta, tökéletesitette. Bartók is azt mondja hogy “a népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekeltek”. S egyúttal a természeti erők munkájához hasonlítja kialakulásukat. “A szükebb értelemben vett parasztzene öntudatlanul működő természeti erő átalakító munkájá nak eredménye: minden tanul tságtól mentes embertömeg ösztönszerü alkotása. En nek folytán egyedei - -az egyes dallamok — a legmagasabb művészi tökéletesség példái. Kis arányaikban éppoly tökéletesek, akárcsak a legnagyobb szabású zenei mester-» mü. Valósággal klasszikus példái annak, miként lehet lehető legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamelyen zenei gondolatot a maga frissességében arányosan, a lehető legtökéletesebb mó ion kifejezni.” A legszebb népdalok a nagy zeneszerzők mesteri dallamai val érnek fel, hiszen ők is arra a sallangmentes egysze rüségre, tömör kifejezésre, a kicsiben is megmutatkozó mü vészi formálásra törekednek, ami a népdalok tömörségére jellemző. Hogy miért értéke sebbek a népdalok, mint a mü dalok, a magyar nóták ? Össze hasonlításuk már a dallam esztétika, a zeneesztétika te rületére vinne bennünket. D< elég talán, ha olyan ismert népdalokra hivatkozunk, mini a Tavaszi szél vizet áraszt Elmegyek, elmegyek. Hej ha lászok, halászok, Elindultam szép hazámból, vagy a Eéres legény, jól megrakd a széké rét, hogy még a zeneileg kép zetlep fül is megérezze ben nük azt a művészi értéket, amely például egy Petőfi ver set a silánytól, megkülönböz tét. A magyar népzene és imüzeme dolgát bonyolította, hogy cigányok játszották és játszszák ma is. Ezért terjedt el az a vélekedés, hogy a magyar zene azonos az úgynevezett cigányzenével. Ezt a zenét azonban helytelenül nevezik cigányzenének. Mert a cigányok nem a saját zenéjüket játsszák — ahogyan a múltszázadban még Liszt Ferenc is gondolta —, hanem népies müdalokat, magyar nótákat. V tájékozatlan külföldiek még na is a cigányzenekarok előidásában megismert népies magyar zenét vélik magyar népzenének. E cigányzenéka•ok zenélésének is megvannak t maguk értékes múlt századbeli hagyományai. Ők voltak erjesztő! a katonai toborzáshoz kapcsolódó verbunkosnak: Bihari, majd Csermák, Lavotta dallamai az ő révükön jutottak el az európai zene nagy mestereihez is. Ezt az értékes múlt századi müzenei örökséget idézi például Kodály i “Galántai táncok” zenéjében. A népzene é3 népies müzene, müdal, cigányzene határvonalai világosan megvonhatok. A magyar népdalok ma már kezdenek az egész ország ialaivá válni. A magányos fiatalember beleszeretett Audrey Hepburn filmsztár fényképébe FUNCHAL, Madeira. — Antonio Abreu Madeira szigetén élt egy kis helységben. Mint gépész jól keresett, és szépecskén volt már megtakarított pénze is a bankban. Szeretett volna megnősülni, de nem ismert egyetlen olyan lányt se, aki megfelelt volna igényeinek. Elhatározta, hogy apróhirdetés utján keres fele séget. Kapott is rengeteg ajánlatot, köztük egy rendkívül kedves, intelligens levelet, amelyre azonnal válaszolt is a megadott jeligére, poste restante, Spanyolországba. A második levél után már fényképet kért a lánytól és ő is elküldte a magáét. Izgatottan bontotta fel a válaszlevelet, és amikor meglátta a lány fényképét, meglepetésében felkiáltott : a kedves levelek írója minden képzeletet felülmúlóan szép volt. Azonnal beleszeretett és elhatározta, h,ogy el fogja venni feleségül. Csakhogy a megoldás nem volt egyszerű. Őt még kétévi szerződés kötötte Madeira szi getéhez, a bűbájos Dolores pedig közölte, hogy nem hagyhatja ott öreg, beteg édesanyját. Levelei tele voltak panaszszal. Olyan szegények, hogy sokszor napokig csak száraz kenyeret esznek, és egyetlen ruhája van csak. Ettől kezdve Antonio állandóan küldött tekintélyes ősz-‘hogy az elmúlt hónapok tószegeket a lánynak, akit már menyasszonyának tekintett. Szerelemtől és hálától túláradó leveleket kapott válaszul, sőt már azt is irta Dolores, hogy jó lenne kelengyéről, lakásról és bútorról is gondoskodni. Antonio kivette a bankból megtakarított pénzét s elkf/1- te menyasszonyának, hiszen néhány hónap múlva lejár a szerződése, és végre személyesen is találkozhatnak. Erre a pénzküldeményre azonban nem érkezett válasz. Hiába küldte a táviratokat, exipresszleveleket, a menyasszony hallgatott. Nem volt más hátra, még szerződése lejárta előtt elutazott a kis spanyol városba, hogy eltűnt menyasszonyát megkeresse. A rendőrséghez fordult. Néhány nap múlva legnagyobb megdöbbenésére közölték vele, hogy ilyen nevű nő a városban nem létezik. — De kérem, ilyen ne mondjanak, hiszen itt a fényképe! A rendőrtiszt megnézte a képet és felkacagott. — De hiszen ez Audrey Hepburn! Maga nem szokott moziba járni? Ezzel azonban a becsapott fiatalember ügye nem fejeződött be. Miután elmondta, A felszállás és visszatérés előtt a két ürpilóta gyakorlatokat végzett. lyamán minden pénzét erre a Doloresre költötte, megindították a nyomozást. És kiderült, hogy a bűbájos menyasszony, aki a vilgáhirü filmszínésznő képével hódította meg Antóniát, nem is egy, hanem két — férfi. Két munkakerülő ifjú Így akart pénzhez jutni.
