Hiradó, 1966. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-26 / 21. szám

7-IK OLDAL " Thursday, May 26, 1366-____HIR A D Ó Eladják az atom és hidrogén-bomba történelmi jelentőségű szülőföldjét A közeljövőben alighanem sor kerül a világtörténelem legkülönösebb és legérdeke­sebb adás-vételére: rövidesen eladják Los Alamost (N.M.), az atombomba és a hidrogén­bomba történelmi jelentősé­gű és nevezetes szülőföldjét. Los Alamos több, mint húsz esztendőn keresztül volt az amerikai federális kormány tulajdonában — ezen belül az Atomic Energy Commis­sion tulajdonában. Most az­után, az Atomic Energy Com­mission takarékossági akciója következtében Los Alamos el­adásra kerül. Az Atomic Energy Commis­sion becslése szerint a lakó­­gesen nehézzé teszi az a kö­rülmény, hogy a jelenleg 15,- 000 főnyi lakosú város annak­idején úgy épült, hogy mind­örökre a federális kormány tulajdonában marad. Los Alamos lakói meglehe­tősen vegyes érzésekkel fo­gadják az eladás hírét. Van­nak olyanok, akik fájlalják az eladást, mert ezzel ők ma­guk érzékeny pénzügyi vesz­teséget szenvednek. Másök viszont örülnek az eladásnak, mért úgy érzik, hogy a federális kormány “apáskodása” féket rakott a város fejlődésére. Az AEC-nek el kell adnia 3,600 egycsaládos és kétcsalá­­dos lakóházat, valamint bér­házakat, kereskedelmi jelle­gű épületeket és el kell adnia a város egész kereskedelmi központját. Mindez, minded dig a federális kormány tulaj­donában volt. Az Ttomic 7nergy Commis­sion becslése szerint a lakó­területek értéke körülbelül 39 millió dollár, a kereske­delmi negyedeké pedig hozzá­vetőlegesen 22-24 millió dol­lár. Minden egyes lakóházat és épületet külön felbecsültek és az abban lakók kapták az elő­jogot, hogy ha akarják — megvásárolhatják. A közszolgáltatási hálózat — gáz, villany és vízmüvek — a megye tulajdonába kerül ingyen, mert a közszolgálta­tási hálózatot a federális kormány a megyének ajándé­kozza. Los Alamos megye 110 négyzet-mérföldjéből mind­össze 10-11 négyzetmérföldet adnak el magánosoknak és az AEC bizonyosra veszi, hogy ezen a területen hatalmas ma­­gán-épitkezések kezd ődnek majd. A megmaradt területet, va­lamint a los alamosi kutató­laboratóriumot nem adják el. Ebben a laboratóriumban ter­vezték és tökéletesítették a bombákat és ez a laboratóri­um jelenti Los Alamos egyet­len iparát. Ez a laboratórium körülbelül évi 60 millió dollár tiszta jövedelmet eredményez a városnak és a környező te­rületnek. Az amerikai hadügyminisz­térium, amelyet 1942-ben még War Departmentnek nevez­tek, elhatározta, hogy Los Alamosban fogja felépíteni Amerika első használható és harebavethető nukleáris fegy­verét. Ebben az időben Los Ala­mos Amerika egyik legérdek­telenebb kisvárosa volt: “leg­nagyobb nevezetessége” egy olyan fiu-iskola volt, ahol a növendékek bennlaktak. Az első amerikai lánc-reak­ciót egy cihcagoi laboratóri­umban valósították meg. A szövetségi kormány birtokba vette a los alamosi fiúiskolát, hogy munkahelyet és lakást biztosítson az első tudósok­nak. A kutató-csoport vezető­je a később sok ellentmondást kiváltott Dr. J. Robert Oppen­heimer volt. Miközben a tudósok dolgoz­tak az atombombán, a federá­lis kormány gyors iramban építette számukra a lakóhá­zakat és a laboratorium-rész­­legeket. Los Alamos lakossá­ga egyideig havi 1,500 fővel növekedett. Öt esztendővel ezelőtt de­rült ki, hogy Los Alamosban voltaképpen sekinek sincs magán tulajdona, tekintettel arra, hogy minden a federá­lis kormány tulajdona. Az AEC feladata az volt, hogy 23 esztendei fennál­lás után — hivatalosan vá­rossá nyilvánítson egy várost. Mindenekelőtt is, megálla­pították a lakbéreket. A há­zakban lakók kezdetben kifo­gásolták az Atomic Energy Commission által megállapí­tott lakbéreket. Egy három hálószobás butrozatlan lakás havi bére átlagosan 90 dol­lár, a közszolgáltatások in­gyenesek. Később, a házakban lakók megszokták a lakbért, amely egyáltalában nem magas, pusztán szokatlan volt, hiszen eddig nem kellett lakbért fi­zetniük. Ekkor azonban sor került a megyei kormányzat meg­alapítására, tekintettel arra, hogy az Atomic Energy Com­­milssion a kormányzásnak ezt a formáját semmiképpen sem vállalhatta, mindenekelőtt az­ért, mert arra nem illetékes. A megyei alapokmány meg­írása és végleges megszövege­zése még mindig késik, mivel közben kiderült, hogy az ere­deti tervezet számos tekintet­ben ellentmond az állami tör­vényeknek. A megyei alapokmány, ille­tőleg alkotmány megszerkesz­tésében, neves amerikai atom­tudósok is résztvettek. Ami­kor azonban a megyei alkot­mányt az állami megbizotttak elé terjesztették, azok egybe­hangzóan elfogadhatatlannak minősítették, mert az állami törvények nagyrészének el­lentmondott. Los Alamosban egy átlag­polgár évi jövedelme 10,000 dollár. Nincs Amerikában még egy olyan vidéki város, ahol az évi átlagjövedelem ilyen magas volna. Los Alamosban nagyobb a százalékszáma azoknak a csa­ládoknak, amelyek két auto­mobillal rendelkeznek, mint bármelyik amerikai városban, beleértve New York City is. Los Aalamos polgárai egy­re erőteljesebben követelik, hogy a városban építsenek egy magán-repülőteret is, mert sok ottlakónak van sa­ját repülőgépe. A los alamosi magán-repülőtér megépítésé­re minden bizonnyal sor ke­rül a legközelebbi jövőben. Kétségtelen az, hogy az Atomic Energy Commission nem vonul ki Los Alamosból egyetlen nap leforgása alatt. Ilyesmi gazdasági és pénzügyi katasztrófát jelentene a me­gye számára. Az Atomic Energy Com­mission fokozatosan, körülbe­lül 10 esztendő alatt akarja átadni az ügyek vitelét a me­gyének. Sokan azonban ugv vélik, hogy ez húsz évig is eltart majd. Az AEC mindenesetre azt reméli, hogy Los Alamos áru­ba bocsátásával, jelentős üz­leti vállalkozások indulnak majd ezen a területen és nem lehetetlen, hogy néhány éven belül Los Alamos, mint az Egyesült Államok leggazda­gabb és legvirágzóbb városa kerül majd bele az amerikai történelembe. Zsebrádió kell a kis-oserkészeknek CLOVIS, N. M. — Az As­sociated Press nevű hírügy­nökség jelentette: Az itteni Cserkész ' Szövet­ség ünnepélyes felvonulással nyitotta meg a National Boy Scout hetet. A megnyitó felvonulás elé azonban váratlan nehézség gördült: nem tudtak egyetlen olyan zenekart sem találni, amely a felvonulási indulót eljátszotta volna. Ekkor Bob Gold, a KCLV rádióállomás managere, a kö­vetkező javaslatot terjesztet­te elő: minden kis-cserkész vi­gyen magával egy zsebrádiót s a felvonulás idején a KCLV rádióállomás felvonulási in­dulót fog játszani. Az ötleteit rendkívüli si­kerrel meg is valósították. Összesen körülbelül 300 cser­kész és farkaskölyök vonult fel, mindegyikük zsebében apró rádióval. A menetet két US Air Force veterán vezette, akik­nek mindegyike a közelmúlt­ban tért haza Dél-Vietnam­­ból. Természetesen, a veteránok zsebében is apró rádió volt és ők is annak hangjára vonul­tak fel. Épségben leszáll Edwards Air Force Basen az XB70 hangontuli sebességű gép, de csak az mentette meg, hogy pilótája egy papír-kapcsolóval rövidzárlatot okozott, miáltal a beszorult sebességváltó megszűnt működni s így kikapcsolódott a gép sebessége. Mindenki nézi, amint Mrs. Lyndon B. Johnson Washingtonban a íöldmivelésügyi minisztériumhoz érkezik, hogy annak kertjében barackfát ültessen el. Jobbra Freeman miniszter. SOK A PÉNZBŐL IS MEGÁRT WASHINGTON. — Mig a szovjet időnként büszkén em­legeti, hogy az orosz nemzeti jövedelem növekedése évről évre menyire meghaladja (ál Utólag) az amerikai nemze­ti jövedelem növekedését, Amerikának, a vezető politi kai és gazdasági szakértők­nek, nagy gondot okoz, hogy újabban a nemzeti jövedelem veszedelmesen magasba szö­kött. Veszedelem? Az, hogy az emberek többet keresnek, gazdasági betegség jele? Igen, mondják a gazdasági szakér­tők ; ez veszedelmes, ha a dől tár felhigitásával jár együtt. Veszedelmes, ha inflációra ve­zet. Hogy itt kiismerhesse ma-, gát az újságolvasó, magyará zatra van szükség. Nos, ez év első negyedében a nemzeti jő vedelem (az összes termelt áruk és az összes szolgálatok ára) egész évre átszámítva 714 billió dollárnak felel meg. Tgen ám, de átszámítva 1958 ívi dollárokra, csak körülbelül 630 billió volt. A különbözet: felfújt árak, drágulás. Tehát: csak kisebb mértékben-(szak­értő becslés szerint egy és fél százalékkal) növekedett a va íódi nemzeti jövedelem ta valytól mostanig. Ha a lakos­ság jövedelme, dollárokban számítva, tovább nő, ez gaz­dasági veszély, arra vezethet, hogy egyre “könnyebb” lesz a dollár és egyre többen lesz­nek, főleg fix fizetésesek és nyugdíjasok, akiknek vásárló képessége zsugorodik. Wash­ingtonban attól tartanak, hogy már a jövő évben igazi inflá­cióval kell számolni, mert millióknak még több dollár­juk lesz. Azért kell ettől tar­tani, mert a jövő évben több nagy iparban lejár a kollek­tiv szerződés és az uniók újabb béremeléseket fognak kiharcolni. Több pénz felhajtja az ára­kat, általános drágulásra ve­iét. Ennek a veszélynek kivé­désére legalkalmasabb fegy­ver az adók emelése. Sok szó esik erről manapság. Igen ám, de választási évben vagyunk, nehéz lenne a kongresszust megyőzni adóemelés szüksé­gességéről. Az egész képvise­lőház és a szenátus egyharma­­la választásra kerül novem­berben; nem léphetnek a sza­vazópolgárság elé ujraválasz­­;ásért oly jelöltek, akik hozzá­járultak adóemeléshez.. . De az elnöknek, a kormány­zatnak mégis kell valamit ten­nie, mert a nemzetnek van­nak a novemberi választási győzelmeknél és vereségeknél fontosabb problémái. Mit le hét tenni, hogy az embereknek ne legyen túlsók pénzük? Csökkentem a kormány ki adásait, pénzköltségeit. Épit kezeseket későbbre hagyni. (Egy nagy Federal Building építését már elhalasztották.) A kormány nyersanyag tarta­lékát piacra vetni, hogy az árak ne emelkedjenek. Meg­drágítani, a kamatláb emelé­sével, a -hitelt. Turistákat rá­beszélni, -hogy itthon, ebben i szép nagy országban vaká hozzanak, vagy legalábbis amerikai repülőgéppel vagy hajóval utazzanak tengeren­túlra. A dollár nemzetközi értéke­lését is kedvezőtlenül befolyá solja az infláció. * * * Az automobil piacon mutat­kozó lelanyhulás egyik jele an­nak, hogy túl van feszítve a húr. A fenyegető infláció ki­védését megkönyiti a jövedel­mi adó levonások május else-A TŰRHETETLEN ILLATÚ FÉLSZERBEN EGY FIATALEMBER HULLÁJÁT TALÁLTÁK Clonesban (Írország) még élnek néhányan,-*-akik emlé­keznek a különös. bűntényre, amely 63 esztendővel ezelőtt történt és felzaklatta az egész országot. A fiatalabbak estén­­kint mesélnek a régi bűntény­ről és borzongva mutogatják a helyet: —- Itt állott a félszer, ahol 1903-ban megtalálták a húsz­éves John Flanagan hulláját. A rendőrségi nyilvántartás sárga lapjain különös és szin­te hátborzongató bűntény bontakozik ki . . . John Flanagan .tojáskeres­kedő, 18 esztendős húga és édesanyja, nem messze Clo­­nestól, Burdautienben lakott. John édesapjától örökölte az üzletet és tisztességesen el­tartotta édesanyját és csinos húgát. John átlagosan egy hónap­ban egyszer ment be Clones­­be ahol a farmerektől friss to­jásokat vásárolt. A tojásokat kocsijára rakatta, kifizette a farmereket, azután hazahaj­tott. Ez történt 1903-ban is. Ami­kor John Clonesbe érkezett, összesen körülbelül 400 dol­lárnak megfelelő összeg volt nála, részint készpénzben, ré­szint pedig csekkben. Ez az összeg elegendő volt arra, hogy a havi tojás-ada­got megvásárolja, valamint kifizesse a két segítőt, akik a tojásokat kocsijára rakták. A rakodás megkezdődött és Flanagan magukra hagyta a segítőket. Mindenki tudta, hogy ilyenkor régi barátjá­val, az ugyancsak 20 éves Joe Feevel tölti az időt, valahová talán betérnek egy-két pohár sörre. Joe Fee mészárosmester volt és ugyancsak özvegy édesanyjával élt együtt Clo nesben. John Flanagan körülbelül egy óra múltán tért vissza a kocsihoz. Segítőinek nem mondotta meg, mivel töltötte az időt. Majdnem befejezték a ra­kodást, amikor hirtelen meg­jelent a kocsi mellett Joe Fee. Gyere még el, valamit akarok mondani neked és kü­lönben is, visszaadom a pénzt, amivel tartozom neked — szólt Fee. Flanagan utána ment, visz­­szafordulva azonban, közölte segítőivel, hogy legfeljebb tiz percig marad távol. A tiz percből azonban egy teljes óra, majd két teljes óra lett és John Flanagan nem mutatkozott. Az egyik segítő, Patrick Mohan, aki jól ismer­te Flanagant, aggódni kezdett. Tudta, hogy a fiú nem szokott ilyen sokáig távol maradni és keresésére indult. Közben összetalálkozott Joe Feevel, aki a kérdésre azt vá­laszolta, hogy .több órával ezelőtt elbúcsúzott John Fla­­nagantól, aki közölte vele, hogy visszatér a kocsihoz és befejezi a tojásrakodást. A két segítő hazaszállította a tojást a Flanagan családhoz Burdautienbe. Napok, hetek teltek el és John Flanagan­­nak nyoma sem volt. Clonesben az a hir járta, hogy a fiú megszökött egy nő­vel. Édesanyja és húga azon­ban egyetlen pillanatra sem hitte el a hirt. — Ha igy is lenne, John­nie bizonyára értesített vol­na bennünket később — mon­dotta az anya. Amikor Joe Free füléibe jutott a hir, a fiú vállatvont és azt mondotta: a dolgot egy­általán nem tartja lehetetlen­nek. Később, egyesek tudni vélték, hogy a hirt voltakép­pen Joe Fee terjesztette ba­rátjáról. Hét hónap telt el és John Flanagan nem adott életjelt magáról. Joe Fee háza közelé­ben volt egy öreg félszer, amelyben a család minden­féle lim-lomot tartott. A sheriff egy ízben barát­ságosan figyelmeztette Joet: a félszert ki 'kell tiszfittatni, mert abbóL olyan tűrhetetlen iliat árad, hogy a szomszédok panaszkodnak. Joe Fee igazat adott a she­­riffnek és felfogadott két fér­fit, hogy tisztítsák ki a fél­szert. A félszer kitisztítása köz­ben, a két férfi, mélyen elás­va a lim-lomok és a szemét al­ján, egy oszlásnak indult fér­fi holttestet tálA’tv A sze­­* mélyazonosságot nem volt könnyű megállapítani, a ruha és a balkézen levő gyűrű azonban kétségtelenné tette: a félszerben a hét hónappal ezelőtt nyomtalanul eltűnt John Flanagan hulláját talál­ták meg. A rendőrség nyomban le­tartóztatta Joe Feet. Az ügyészség elkészítette a vád­iratot: a fiatalembert John Flanagan m e g g yil'kolásával vádolták. Most már többen visszaem­lékeztek arra, hogy Joe Fee, közvetlenül John Flanagan eltűnése után, nagyobb vásár­lásokat és beruházásokat esz­közölt a mészárosüzletbe — nyilvánvalónak látszott, hogy mindez a meggyilkolt John Flanagan pénzéből történt. Joe Fee határtalanul nyu­godt volt és mindvégig, az el­ső pillanattól fogva, ártatlan­ságát hangoztatta. Clones lakossága olyan bi­zonyos volt Joe Fee teljes ár­tatlanságában, hogy Írország egyik legkiválóbb ügyvédjét fogadták fel — közadakozás­ból. Az ügyvéd mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy Joe Fee nem is tudhatott arról, hogy a hölttest a félszerben van, hiszen küllői/Jen nem adott volna utasítást annak kitakarítására, vagy legalább is, előzőle geltávolitotta vol­na az oszlásnak indult hullát. Az esküdtek, többnapi ta­nácskozás után, képtelenek voltak egységes döntésre jut ni. Ezután, egy másik tárgya­jiével kezdődő felemelése, a magasabb Social Security- Medicare adó; ezek lelanyhiL ják a nagy vásárlási lázt. Per­sze az adóemelés lenne a leg­erősebb fegyver a költekezés ellen, de erre csak közvetlen nagy veszély esetén kerlü'het sor, ismételjük: választási év­ben. Bármily különösen, megle­pően hangzik, abban kell re­ménykednünk, hogy a máso­dik évnegyedben a vásárlási láz felenged és csökken a fel­fújt nemzeti jövedelem. Egyet lőre csak mérsékelt infláció, drágulás van. A munkaügyi minisztérium árstatisztikái legfeljebb 3 százalékos drá­gulást jósolnak ez év végéig. Ez majdnem duplája az 1965. évi drágulásnak, de még nem oly mértékben nyugtalanító,' hogy az elnöknek — és a kong­resszusnak — sürgősen kelle­ne valamit tenni. Van még né­hány hónap meggondolási idő. Amerikai előétel PÁRIS, Franciaország. —A francia miniszterelnökség pro­­tokoll-tisztviselői Charles de Gaulle elnök egy látogatását készítették elő a minap, Lille városába. Utasították a várost, hogy küldje el Párisba a teljes pro­gramot, hogy azt átvizsgálhas­sák. Amikor ez megjött, ami­­niszterelnökség urai elborzad­va látták, hogy a lillei elnöki ebéd menüjén az előétel a kö­vetkezőképpen van feltüntet­ve: — Rák, amerikai módra. — Nyomban intézkedtek, hogy ezt meg kell változtatni. A miniszterelnökség által jóváhagyott előétel neve ez­után igy hangzott: — Rák tatármártással. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy téves az a nézet, hogy vasárnap kiállított csekk nem érvényes. . . . hogy a kalória az a hő­mennyiség, amellyel 1 gramm viz hőmérsékletét egy Celsius fokkal fel lehet melegítem. Emlékérem Francis Spellman bi­­boros tiszteletére abból az alka­lomból, hogy 50 éve szentelték pappá. láson, szintén kátyúba jutott az esküdtek munkája. Egy harmadik tárgyaláson azon­ban az esküdtek bűnösnek nyilvámitották Joe Feet. A bíróság halálraítélté. Mielőtt 1905-ben felakasztották, Joe Fee kijelentette: Esküszöm, hogy ártatlan vagyok és nem félek a halál­tól. Egy különlös legenda sze­rint, Joe Fee és John Flana­gan húga között szerelmi vi­szony volt. Ez azonban nem bizonyos. Az íreknek van ér­zékük ahhoz, hogy egy-egy történetet még rémesebbé és szörnyűbbé tegyenek, mint amilyen az a valóságban. A Flanaganok és a Feek el­költöztek a környékről és nyo­muk veszett. A legenda a kü­lönös félszerről azonban ma is él és az emberek gyakran mondják borzongva: —Ezen a helyen állott a félszer, ahol John Flanagan hulláját megtalálták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom