Hiradó, 1964. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-27 / 9. szám

8. OLDAL tt I ti Á D ö Thursday, 1964. február 27 SZERELEM K11ÁR.IAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Lola egy percig tétovázva állott meg a küszöbön < és tekintetével kereste az illetőt, ki úgyszólván delejes 5 erővel ide vonzotta őt. Egyszerre halk kiáltás röppent 1 ki ajkán s rögtön utat tört magának a táncoló páro- £ kon át. Egy pérc múlva egy nyúlánk termetű fiatal- 1 ember közelében állott, ki rőtt haja dacára, csinos- 1 nak lett volna mondható, ha arcáról a bűn bélyege már messziről le nem ritt volna. ] — Feri, kedvesem, — kiáltott szerelemittasan a leány. ‘ , . — Ah, Lola, te vagy? Végre megérkeztél! Hol vol­tál oly sokáig, leány? Nap-nap után hasztalan keres­telek, úgy eltűntél, mintha a föld nyelt volna el. Szólj, hol jártál, mit csináltál? — Ne kérdezz, Feri; az égre kérlek, ne fagass, mert úgy sem mondhatnám meg. Hanem ide a karod­dal—- fogd át a derekamat és táncoljunk — repüljünk, te már tudod, hogyan szeretem! Ami pedig a szerelme­met illeti, abban ne kételkedjél, az most is a tied, úgy mint annakelőttte! Soltész Feri körlüfogta jobb karjával az ingerlő leányka derekát. Lola szerelmes fohásszal hajtotta fe­jét a fiatalember keblére és ahogy a vidám zene hang­jai mellett végigrepültek a sima padlón, a leányka arca átszellemült, szemében föllángolt a tűz, a szerelem láza hevitette keblét és vonagló ajakkal, remegő hangon sugtar - ". .. . .... ---­— Jobban, erősebben szoríts magadhoz, Feri! Szi­vednek verését az enyémen akarom érezni, oh csak gyorsabban Feri, régen nem táncoltam, ki akarom pó­tolni, amit elmulasztottam! Forogni, kavarogni, ez az én elemem, mert még mindig keringőkirályné vagyok, a te királynéd — Feri, egyedül csak a tied! Soltész Feri és Lola nem is vették észre, hogy a végén már csak maguk járták. A többi táncolok nézők­ké változtak át és a csodálat moraja hangzott el min den ajkon. — Itt van újra, — mondogatták sorban. — Lola, a keringőkirályné újra itt van. — Vájjon hol lehetett? — kérdezgették mások. — Egy pár hétig igazán még látni sem lehetett. — Haha, — kacagott gúnyosan egy másik. —- El­képzelhetitek ,hogy nem töltötte haszontalanul az időt Sokkal csinosabb ő, semhogy hü maradhasson Ferihez Soltész Feri hirtelen abbahagyta a táncot, meri meghallotta a legutolsó csipős megjegyzést. — Lola, — szólt lihegve, mialatt a harag sötét pírja lepte izzadt arcát. — Beszélnivalóm van veled, menjünk át abba a mellékszobába. Lola el akart siklani, Feri azonban vasmarokkal elkapta a leányt és magával vitte őt. Beléptek a kis kabinetek egyikébe, melyek koszo­­rualakban övezték körül a tánctermet. Soltész Feri heves kézmozdulattal összehúzta az ajtófüggönyt és szemöldökét komoran összeráncolva, fürkésző tekin­tetét a leány arcába fúrta, ki tánctól hevülten, lihegő kebellel, kipirult ábrázattal állott előtte. — Lola, — kiáltott szakadozottan, — valid be, hogy jártál? Jól tudod, hogy őrülten szeretlek és nem fogom tűrni soha, hogy más is szeressen, vagy csak meg is érintsen a kezével téged. Kerestelek lakásodon minden nap — de hiába! Nap-nap után keserűen csa­lódva kellett eltávoznom onnét. Az öreg takarítónő vagy nem akart előhozakodni a titokkal vagy igazán ő maga sem tudta, hogy hova lettél. De most beszélj! Lola, jaj lenne neked ,ha más férfit is boldogítanál szerelmeddel. Ne feledd, hogy elszánt fickó voltam tel­jes életemben. Eddig csak betörők királya voltam, de lehetek gyilkosok királya is! — Az égre kérlek, Feri, — rimánkodott Lola, — ne fagass és ne kényszerits olyan titok közlésére, mely mind a kettőnk vesztét okozhatná. Nem mondhatok semmit, mert eskü által kötve vagyok. — Nekem is esküt tettél, hogy örökké enyém le­szel, — lihegte Feri. — Az ismaradok kedvesem, — rebegte Lola és rá­vetette szép szemét. — Bízvást megölhetsz, ha valami­kor eskümet megszegem. Látva Ferinek vésztjósló arcát ,sietve hozzá tette: — Már látom, hogy legalább félig föl kell lebben­­teni a fátyolt, mely titkomat fedi! Azt már tudod, hogy a takarítónő nem igazi anyám! Az, aki engem világra hozott, még zsenge csecsemő koromban hozzá adott dajkaságba. Hogy ki az anyám, azt sohasem tudtam meg. De nem is kérdeztem, nem igen vágyódtam a szü­leim után, akik sohasem törődtek velem. Ekkor egy­szerre — annak talán két vagy három hete lehet — egy előkelő finom urhölgy toppant be hozzánk és anyám gyanánt leplezte le magát előttem és elbeszélte, hogy atyámat hirtelen meglepte az utánam való vágy és tárt karokkal vár. Azt is mondta, hogy igen gazdag és előkelő. — És te hallgattál anyád szavára és elmentél vele? — Hogyne — csak nem tehettem, hogy ne enge­ílmeskedjek neki, anyámnak! De esküszöm, Feri, hogy lindig csak terád gondoltam. És most fényes kastély­án lakom, hintóbán járok sétálni, elegáns ruhák tucat­omra állanak rendelkezésemre, intésemre repülve innék a szolgák — szóval, mindenem megvan, amit :emem-szám kíván. Csak te hiányoztál! És hogy lát­­assalak téged, kedvesem, éjnek idején kilopózkodtam tyám kastélyából és idejöttem, hogy egy pár órácskát arjaidban tölthessek. Most mindent tudsz és talán ?ak nem leszel olyan bolond, ho^y összetörjed, meg­­;mmisitsed saját szerencsédet — mert ez lenne a kö­­etkezménye, ha engem atyám kastélyának el hagyá­sra kényszerítené!. Ah, Feri csak egy évet engedj ne­­em, akkorig milliók birtokába helyezem magam, me­zekben neked is lesz részed. A betörőkirály félig kételkedve, félig bosszúsan allgatta ezen szavakat. Mikor Lola bevégezte, Feri megragadta kezét s maga mellé húzta őt a pamlagra. izemét beletúrta a leány ábrázatába, mintha lelke mélyéből akarta volna kiolvasni legrejtettebb gondo­ltait. Intézkedés a csalárd eladók ellen - a vevők védelmében — Lola, hinni akarok neked. De megesküszöl-e, hogy a szerencse napjaiban sem feledkezel meg rólam? Megesküszöl-e, hogy állhatatos leszel s azok az urak, akik kétségkívül körül fognak rajongani téged, bírni nem fogják a szivedet soha! — Esküszöm, — kiáltott a lány. — Am jó! Ha áll a dolog, akkor tedd két első uj­jadat erre a tőrre s mondd utánam a következő sza­vakat: A rőthaju fiatalember előrántotta zsebéből a tőrt, melyet mindig magával hordott s melyen a markolat gomja halálfőt ábrázolt. Lola jobbkezének két első uj­ját rátette a csillogó acélra, miközben halk remegés fu­tott-végig tagjain. “Esküszöm, hogy soha más férfié nem leszek, ha­nem csakis Soltész Ferié. Ajkamat rajta kivül más fér­fi ne érintse, rajta kivül más át ne öleljen karjaival, senkié másé nem leszek, szerencsémnek, boldogságom­nak más nem lesz része, mint ő!” Lola halk, remegő hangon mondotta utána ezen szavakat. Feri egy percnyi szünetet tartott, majd ekkép ’olytatta tompa, félelmes hangon: “Ha megfeledkezem ezen fogadalmamról, ha meg­szegem eskümet, akkor ez a hideg acél fúródjék szivem­be, és ne mondhassa, senki, hogy gyilkosságnak, ha­­vem egy megcsalt szerető jogos bosszújának estem ál­dozatul.” Lola remegve suttogta az utolsó szavakat: “Ne mondhassa senki, hogy gyilkosságnak, hanem 3gy megcsalt szerető jogos bosszújának estem áldoza­tul.” A fiatalember most szenvedélyes hévvel szorította őt magához, ajkaiak összeforrtak a szenvedély Lolát is magával ragadta és puha karjaival átfonta Feri nyakát. Ekkor egyszerre szétrebebnt a függöny s rémület­től eltorzult arccal rohant be a “Zöld kakas” vendég­lőse a fülkébe. — Rendőrök vannak itt! — kiáltotta fulladozva. — Téged keresnek, Soltész Feri. Gyorsan menekülj a titkos folyosón, mert különben veszve vagy! Gyorsan, gyorsan el! Vad szitok tört ki a betörőkirály ajkán. E pillanat­ban a táncteremben egyszerre elnémult a zene, a tán­cosnők rémült sikoltozással menekültek a terem zugá­ba. Kiosonni már nem lehetett, mert a rendőrök meg­szállva tartottak minden kijáratot. A zűrzavaros lár­mából kihallatszott egy parancsoló hang, mely harsá­nyan ezt kiáltotta: — Innét ki nem mehet senki! Nem lesz bántódása senkinek sem, ha ellenállásra nem találunk. Soltész Ferit, a betörőkirályt keressük. Adjátok elő! — Haha, — kacagott föl gúnyosan Feri. — Előbb keljen az, aki engem el akar fogni. Hirtelen magához rántotta Lolát, miközben a ven­déglős villámgyorsan kirohant. — Lolám, édes szerelmem, először történik, hogy kénytelen vagyok megmutatni neked a titkos folyosót, mert a rendőrség kétségkívül házkutatást ofg itt tar­tani. Kövess gyorsan, mert különben veszve vagyok mindketten. Lola előtt összezavarodott a mindenség. Borzasztó helyzet volt ez. Neki sem volt szabad sokáig itt időznie, haza kellett sietni és reszketett a- gondolattól, hogy éj­jeli kirándulását otthon fölfedezzék. Ha igen, akkor mindennek vége! Ehhez járult, hogy a vendéglőt körül­zárták a rendőrök és egész reggelig megszállva tartják — milyen könnyen megeshetik, hogy Soltész Feri sze­retője gyanánt letartóztatják őt. E pillanatban képtelen volt Soltész akaratának ellenszegülni. A fiatalember iránt való szenvedélyes szerelme annyira uralkodott fölötte, hogy saját sorsá­ról csakhamar megfeledkezve, minden gondolata a sze­retett férfi sorsára irányult. Érezte, hogy ők ketten el­választhatatlanul össze vannak forrva egymással. Soltész ezalatt egy ugrással a pamlagon termett, egy nyomással lehajtotta a támlányt és ime, Lola ámu­­ló tekintete előtt egy sötét üreg társult föl — ez volt a titkos folyosó! (Folytatjuk) ** ** s-.tüu.li.aiíeiifcs,.— Amerikában mind sulyo-,: sabb problémát jelent a csa- 1 lárd eladás problémája. E'gy- i re jobban szaporodnak azok 1 az eladók, akik értékesebb- ' értéktelenebb árucikket ad­nak el a hiszékeny vásárlók­nak és amikor kiderül, hogy a vevő nem azt kapta, amit vásárolni akart, a vásárlási dij egyetlen centjét sem haj­landó visszatériteni. Hadd idézzünk néhány szemléltető példát a csalárd eladásra: Nemrégiben történt, hogy Illinoisban egy özvegyasz­­szony egy ‘59-es autót vett. A kocsiért készpénzzel fizetett. Két nappal később az au­tó egyszerűen megállt. Kiderült, hogy 360 dolláros javításra szorul. Ezenfelül: a mérföldjelző 23,000 mérföl­det mutatott. A kihívott szak emberek megállapították, hogy a mérföld jelzőt jóné­hány-ezer mérfölddel hát­rább tolta valaki. Az özvegyasszony elment az eladóhoz és visszakövetel­te pénzét, vagy legalábbis, a javításra kifizetett 350 dol­lárt. w-. — Sajnálom, asszonyom — felelte az eladó — Van az úgy néha, hogy az ember értéktelen holmit vásá­rol. Egyetlen centet sem va­gyok hajlandó fizetni. New York Cityben egy tisztviselőnő fényképezőgé­pet vásárolt. Csakhamar ki­derült, hogy a gép távolság­jelzője sérült és nem műkö­dik. Az eladó minden fele­lősséget elhárított magától. Connecticutban egy házi­asszony 205 font fagyasztott húst rendelt egy cégtől. A hús árát előre kifizette. El­ismervényt nem kapott. A szállítmány csakhamar meg­­. érkezett. A leszállított hús mennyisége mindössze 111 font volt. A háziasszony nyomban tiltakozott a vállalat managé­­rénél, aki azonban — írásé ■ beli szerződés és számla hij­­. ján — egyetlen dollárt sem volt hajlandó visszatériteni. Az amerikai igazságügy­minisztérium becslése sze- 1 rint, ehhez hasonló, csalárd > eladásokkal, többszázmillió dollárt csalnak ki az eladók ■ minden esztendőben az adó­­. fizetőktől. Előfordul azonban számta­- lanszor az is, hogy a csalárd . eladó más trükkhöz folya­modik. írásbeli biztosítékot ad arra, hogy például egy 2.98 dollár árucikkének az 1 árát visszatériri — amennyi- ben az eladott árucikk nem nyeri el a vevő tetszését. * Amikor a vevő jelentkezik pénzéért, az eladó nem tagad­. hatja meg kívánságát, hiszen aláiráásval nyújtott garan­ciát a visszatérítésre. Ilyen­kor azonban olyan hosszadal­> más és költséges eljárásnak- vetik alá a vevőt, hogy az vé­­: gülis feladja a dolgot, tekin­tettel arra, hogy az eljárás • (a ráfordított pénzt és időt figyelembevéve) legalább az ’ eredeti összeg tízszeresébe kerülne. A legutóbbi időkben azu­- tán az igazságiigyminiszté­- rium harcot kezdett a csa­lárd eladók ellen. Az ameri­kai államokban úgyszólván mindegyikében felállítottak c egy uj irodát, amelynek ne- 3 ve: Bureau of Consumer- Fraud. Ezek az irodák lényegesen különböznek a Better Busi­ness Bureauktól. A BBB iro­dák üzletemberek önkéntes > szervezetei, amelyeknek- azonban nincs törvénye? 1 kényszerítő hatalmuk. A Bureau of Consumer Fraud az illetékes állam hi­vatalos irodája, amelyet arra vonatkozott, hogy meg­tekintés végett, de vételi kö­telezettség- nélkül átvette a1 porszivó-gépet, voltaképpen kötelező adásvételi . szerző­dés volt. A Bureau of Con­sumer Fraud egyedül Maine államban 12 ilyen vállalatot szüntetett meg. Különleges üzletág a tele­víziós készülék javitása. A szerelő általában “nem tud­ja” megjavítani otthon a ké­szüléket és azt műhelyé­be kell vinnie. A készüléke néhány hétig ott tart­ja “megfigyelés” céljából és később, csak abban az eset­ben hajlandó azt hazaszállí­tani, ha előzetesen meg­fizeti a tulajdonos a “tárolá­si” költséget. A Bureau of Consumer Fraud New Yorki vezetője, Barnett Levy, a következő­ket mondotta az újság­íróknak : — Az esetek 90 százaléká­ban tudunk segiteni. Olykor előfordul, hogy az érdekelt vállalat csődöt kér önmaga ellen. Ilyenkor tehetetlenek vagyunk. ' Néhány esetben a vásárló panasza indoko­latlan. Ilyenkor közöljük a vevővel, hogy panaszát indo­kolatlannak tartjuk. Lefkowitz, New York ál­lam főügyésze, az alábbi nyi­latkozatot tette a sajtó kép­viselői előtt: — A vásárlóközönségnek sokkal óvatosabbnak kell lennie, mint amilyen általá­ban. Nagyon gyakran, maga a vevő a hibás abban, hogy becsapják. Az emberek nagy­­része sietve vásárol, anélkül, hogy tüzetesen megnézné a vásárolt árut és gyakran meg sem nézi, mit ir alá, sőt, nem egy Ízben hajlandó arra is, hogy üres blankettát Írjon a la. — Mielőtt jelentős bevá­sárlást végzünk, érdek­lődjünk a kereskedő felől a helyi Better Business Bureau szervezetnél. Amerikában jelenleg a kö ■ vetkező államokban mü ködnek kiterjedt Bureau oí • Consumer Fraud szerveze­■ tek: New York, Alaska, Gali­• forma, Connecticut, Illinois, , Kansas, Maine, Massachu-- setts, Michigain, Minneso­­. ta, Missouri, New Jersey ■ Ohio és Washington. Az igazságügyminiszté- i rium tervezetének érteimé­­. ben az elkövetkező két esz­tendő folyamán A merik;- minden államban felállita­­) nak ilyen irodát. í-ükség esetén a szövetségi [ a ormány is támogat. Ezek- t ek az irodáknak törvényes t ényszeritő hatalmuk és ha- j ískörük van. 1 Ezek az irodák már eddig c ? jelentékeny eredménye- s et értek el. Az elmondott i éldákra visszatérve: f Az illinoisi özvegyasszony legkapta az- autó-eladótól K , avitásárt kifizetett 350 dől- , írt, valamint 250 dollár kár­­éritést kapott azért, mert a ' nérf öld mutatót az eladó j dsszatolta. . A new yorki tisztviselőnő j. dsszakapta pénzét, amelyet, lz értéktelen fényképezőgé­­>ért kifizetett. A connecticuti házi­asszonynak szintén vissza­érhették a le nem szállított agyasztott bus árát. A kü­­önbség 94 fontot tett ki — ;gy fontért 57 centet fizetett vissza, a hús megszabott és íz asszony által kifizetett írat. A Bureau of Consumer, Fraud hálózat eredményes működését mi sem bizonyít­ja ékesszólóbban, mint hogy az elmúlt esztendőben, egye­dül New York államban, az iroda 9,200 panaszt orvosolt és a rászedett veőknek össze­sen több, mint 1,200,000 dol­lárt juttatott vissza. Ezeknek az irodáknak még egy rendkívül fontos hatás­körük van: megvan a joguk arra, hogy megismétlődő csa­lások és csalárd eladások ese­tén egyes részvénytársaságo­kat feloszlassanak. íme, néhány jellemző kö­rülmény, amikor a Bureau of Consumer Fraud közbelép­het és megszüntetheti az il­letékes vállalatot: Hamis garancia esetén Nagyon gyakran előfordul, hogy egygá .yájlajatok oly­képpen fogalmazzák még ga­rancia-leveliiket, hogy annak értelmében, voltaképpen —~ semmit sem garantálnak. Amennyiben a vásárló a ga­rancia érvényesítését kíván­ja, kudarcot vall kísérletévé!, mert pillanatokon belül kide­rül, hogy semmi olyan kár nem érheti az eladott árucik­keket, amelyre a garanciale­vél vonatkoznék. Nem ritkán előfordul, hogy a kereskedő olyasmit hirdet, ami nincs is raktáron. Mai­ne államban történt meg. hogy egyik este egy házaspár olyan hirdetést hallott a rá­dióban, amely szerint az egyik helyi kereskedő va­donatúj televíziós készülé két árusít 83 dollárért. A há­zaspár másnap reggel, 10 perccel üzletnyitás előtt, már már ott volt. A kereskedő kö­zölte, hogy a hirdetett áru­cikk már elfogyott, vannak azonban drágább televíziós készülékek. (Örök titok ma­rad, miképpen fogyott el a 83 dolláros TV — éjszaka fo­lyamán?) A házaspár nyomban a Bu­reau of Consumer Fraud-hox fordult. Az iroda kiküldötte csakhamar a helyszínre érke­zett és a kereskedő, kényte­len, kelletlen, mégis “talált” egy 83 dolláros televiziós ké­szüléket a raktárban. Ha nem “talált” volna — az iro­da becsukta volna üzletét, gyakrabban fordult elő, hogy ügynökök jártak házról-ház­­ra és porszívó-készülékeket árusítottak. A készülékeket otthagyták a háziasszonynál — megtekintés végett, azon­ban vételi kötelezettség nél­kül. Másnap érkezett a vállal­kozótól egy borsos számla, amelynek értelmében por­szivó-gépet ki kell fizetni, mert az a jegyzék, amelyet a háziasszony aláirt és amely ) A megzenésített enciklika PÁRIS.— A közelmúlt­ban avatták fel a francia rádió székházában épített modern, fényűzően beren­dezett koncerttermet. A fel­avató ünnepség kimagasló eseménye volt Darius Mil­haud neves francia zene­szerző korusszimfoniáj án'ak bemutatása, amelynek szö­vegéül XXIII, János pápa történelmi jelentőségű — “Pacem in terris” békéén­eiklikája szolgált. A kritikák egyhangú magasztalával emlékeznek meg a nagyszabá­sú zenei alkotás kiválóságá­ról, kiemelik, hogy a kom­ponista valósággal remek­műbe foglalta az elhunyt pá­pa . szózatának azokat a rész­leteit, melyek az emberiség mai legégetőbb gondjait és ; legőszintébb óhajait szólal­­j tátják meg. Darius Milhaud I az enciklika megzenésitésé- I vei monumentális müvet alkotott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom