Hiradó, 1963. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-26 / 52. szám
6. OLDAL n i R a n ö Thursday, Dec. 26, 1963 SZERELEM kei Arjai Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Am legyen, -— szólt hirtelen összeszedve magát, j — Vezessen, doktor ur! — Jöjjön hát, gróf ur! — mondta kenetteljesen Morvay. — Gyűjtsön magába erőt a nagy pillanathoz, i mely — nem tagadom — borzalmas lesz. Mikor ön Técsőy Saroltát legutoljára látta, akkor ö még fiatalságának virágában volt; akkoriban ön isteni gyönyörrel zárta volt karjaiba az igéző leánykát. De most — most i nézzen oda, Szentiványi Géza gróf — mivé lett az egykor viruló leányka! Árnyék, akiben nincs élet, tetem, akiben nincs lélek. Morvay szétlebbentette a kárpitot. Géza az ajtóhoz támolygott s egy pillantást vetett a mellékszobába. Hirtelen jajszó, mintha szive szakadt volna meg, tört ki ajkán s térdre roskadt a küszöbön. Géza gróf könnybe borult szemével a szoba közepén egy fehérbe öltöztetett alakot pillantott meg. Sarolta volt ,ama nő, kit egykor szeretett s ki vakon feláldozta neki mindenét. Mily rettenetes, szivetrázó, borzasztó hatással volt rá az a tizenhét év, melyet a tébolydában töltött. Formás idomainak teljessége, mely oly sok gyönyört okozott szemének, ijesztő soványságnak engedte át helyét. Az egykor igéző szépség már csak csont és bőr. Összetöpörödött arca hamuszinüvé változott át. Csak nagy beszédes szemeiben volt még némi élet. A duzzadt ajkak azonban összesve,, félelmesen engedik kivillogni a hegyesen kiálló fogakat. Dús hajzata, melyre oly büszke volt s mellyel oly sokszor körülfonta Géza nyakát, hogy —mint akkoriban térfásan mondogatta —- örökre magához fűzze őt, elvesztette egy' kori aranyas fényét, mely a napsugár tündöklésével vetélkedett. Nem baj az már, hanem szürke kóc, mely arcába lóg — e nő megőszült, holott alig volt több harmincötévesnél. Harmincöt évvel agg nő lett belőle! Ez lett hü szerelmének jutalma^ igy fizetett neki Géza, ki mindenki iránt oly jó és gyöngéd tudott lenni. Egynéhány percig térdelő helyzetben maradt Géza s egy hangot sem volt képes kiadni magából. Végre azonban zokogás renditette meg őt egész lényében. Úgy érezte, mintha szivét erőszakkal tépnék ki kebeléből. — Szóljon hozzá, gróf ur, — mondta az orvos halkan. — Elméje el van ugyan homályosodva, ámde gyakorta megtörténik, hogy váratlan meglepetéstől, hirtelen világosságot kap az elme s a ráboruló sötét homály egy-kt pillanatra cszlandozni kezd. Kísérelje meg, gróf ur! Géza nagy erőfeszítéssel összeszedte magát s tétova léptekkel lehorgasztott fővel közelitett Saroltához, j Kezét vállaira téve ,lehajolt hozzá és szemébe mélvesztette tekintetét, mint egykor, a legboldogabb időben, midőn hallani akarta ajakéról ezen doldogitó szót: Szeretlek! Ajkával halkan súgta: — Sarolta, ismersz-e? Semmi válasz! Réveteg tekintettel nézett rá a tébolyodéit. De még más két szem is tanúja volt ezen jelenetnek. A függöny hasadékából két szent kandikált elő, tele kórörvendő diadalmaskodással a látottak fölött. —- Sarolta, nem ismersz? — kérdezte újólag Géza ! oly hangon, mely egyenesen szivének legbensőbb méj lyéből fakadt. — Én vagyok itt — a te Gézád! Hiába volt minden, a gróf nem kapott választ. Sa-; f rolta már elszokott a férfi nevétől, ki egykor legclrá■ gább volt előtte a földön. Ezen név, mely egykor volt fülének, ma már nem keltett visszhangot keblében. — Sarolta ,ime kétségbeesetten állok előtted, — folytatta Géza könnybefuló hangon. — Drága Saroltám, óh ha tudnád, mennyire fájlalom azt a roppant igazságtalanságot, melyet rajtad elkövettem. Életemet ; szívesen odaadnám, ha visszavonhatnék mindent, amit ; tettem! Sarolta — ne mereszd úgy rám a szemedet, : nem birom elviselni ezt a tekintetedet! Csak egyet j szólj, csak ezt az egy szócskát ejtsd, ki halkan: megbocsátok! Ekkor ezek az ajkak egyszerre megnyíltak, szeméből hirtelen egy pillantást vetett a még mindig szép férfira, ki a túláradó fájdalomtól egészen ihegsemmisülve térdelt előtte. Ah, most végre talán elröppen ajakéról a megváltó j igen, mely után Géza úgy vágyódik. Ehelyett azonban őrült kacaj harsogott végig a szobán. A tébolyodott sikoltozva kiáltotta: — Jaj, milyen hideg a viz — hah, a rózsák, ezek a szép rózsák vérrel vannak itatva — az én vérem festi őket ily szép pirosra —- oh ezek a rózsák . . . — Ezt nem birom elviselni! — kiáltott fel zokogva Géza és tompa kétségbeesésben temette tenyerébe kénytől ázott arcát. — Doktor, doktor, hát csakugyan nincs gyógyszer a lelki halálnak e sötét éjszakája ellen? A napnak nincs olyan sugara, mely ezt a sötétséget leg- j alább egy pillanatra megvilágítaná? Doktor, milliókkal jutalmazom meg azt, ki őt nekem megmenti. — Lehetetlen, gróf ur, ha mindjárt tízmilliót, vagy j a földnek minden kincsét adná is jutalmul, — súgta Gézának az orvos, mialatt kaján gúny torzította el arcát. Amint megöltünk, többé fel nem éled; amit lábunk agyontiport, többé ki nem kel a porból. Sarolta betegsége gyógyíthatatlan. Amilyennek most látja, olyan marad életének utolsó leheletéig. — Mind a kettőnknek halálos ítélete ez, doktor’ j Sarolta tönkrement és én követni fogom őt, — rcbegte i tompán Géza. A függöny kissé széttolódot és Ilka arca tűnt elő a redők közül. A kielégített bosszuérzésnek vad kéje torzította el vonásait. — Megálljunk csak, — szólt egyszerre Géza és felállott térdeiről. — Isten sugallatától egv eszmét kaptam, egy eszközt, mely talán képes lesz ezt a lelki sötétséget . . . Sarolta! — kiáltott a gróf, mialatt kétségbeesett lelkének egész fájdalma rezegte át hangját. — Sarolta, tekints reárn, itt vagyok, eljöttem, hogy,magammal vigyelek kastélyomba — ezentúl az lesz a lekóhelyed, fény és pompa, jólét és gazdaság lesz osztályrészed. Ami kincse van a világnak, mind, mind lábaid elé teszem! De mint van az, hogy egyedül vagy, holott én kettőtöket véltem viszontláthatni epedő szívvel. Sarolta, hol van gyermeked — a mi gyermekünk — szólj, hol a mi édes Rózsikánk? Ezen szavak villámként cikáztak át Sarolta sötét lelkén. Keble egyszerre hullámzani kezdett a kitörő érzés árjától, üterei lüktettek, vonaglás remegtette meg tagjait, ajkai mozogtak, szemei félelmesen kitágultak. Egyszerre kitört: — Rózsika — Rózsika — hol vagy édes gyermekem? Hah, elrabolták őt, adjátok vissza gyermekemet — Géza, Géza! . . . — Rám ismert, — rebegte megkönnyebbülve Géza. — Hála neked nagy Isten! — Géza, hol van a gyermekünk? — kiáltott a szerencsétlen és ujjaival görcsösen Gézába kapaszkodott, —- Szereted őt — óh tudom, hogy rajongsz érte — szabadítsd ki hát e nyomorultak kezéből! Röviddel ezelőtt hallottam a hangját — Géza, itt a házban egy közeli zárkából hallottam csengeni hangját — Géza. gyermekünk itt van s . . . Rekedt hörgés fojtotta el szavát s mint villámtól sújtva, összeroskadt. A lázas rohamot mély ájulás követte. Morvay doktor ijedten rezzent össze, midőn Sarolta kikiáltotta, hogy Rózsika hangját a közeli zárkából áthallotta. Ő tudta, hogy ez igaz’ A leány kétségbeesett kiáltásai anyjának fülébe juthattak s egy percre felvilágosítottá kelméjét. Örömére szolgált azonban, hogy ez a világos perc már elmúlt és ismét éj borult Sarolta lelkére. — Doktor! — kiáltotta Géza izgatottan, — mit jelent ez? Hogy ál a dolog Rózsikával? Úgy veszem észre, hogy a leánykát itt rejtegetik valahol az intézetben1 Mi történt vele? Adjon számot — hisz ön becsületes embernek mondta magát, akinek szive van! — Úgy is van, gróf ur, — válaszolt a vén lator ! a legbecsületesebb meggyőződés hangján. — Rózsika í itt volt — amennyiben itt látott napvilágot s bizony sok fáradságunkba került a gyenge teremtést életben tartani, mert ne adj Isten ,hogy a szerencsétlen anya kiadta volna kezéből. Éjjel-nappal vele volt s le nem vette róla szemét. Ekkor egy napon, egy másik őrülettel, szökési kísérletet tett. Saroltát szerencsésen viszszatarthattuk, a másik azonban, valami Dubay nevű ember, elmenekült s magával vitte a gyermeket. Azóta semmit sem hallottunk Rózsika felől. — Jól van, szólt a gróf, miközben arca lángra gyűlt és hajhatatlan eltökéltség sugárzott szeméből. — Rózsikét keresni fogom. Ha kell, átkutatom, felforgatom érte az egész világot s a földnek minden zugát, ahol emberek laknak. S ha még él, akkor rá is találok!. Érzem, hogy biztosan eljön még az a nap, melyen keblemre zárhatom szeretett gyermekemet! A mindenható Isten meg fogja hallgatni könyörgésemet — hiszen már eléggé büntetett. Megbünhődtem, amit a múltban vétettem ellene! Isten kegyelme határtalan, imádságomat meg fogja hallgatni és visszaadja leányomat. Géza kimerültén magába roskadt és kezébe temet- j te arcát. Kövér könnycseppek peregtek le ujjain át -— mialatt Morvay doktor és a függöny mögül kikandikáló Ilka tekintetei diadalmaskodva keresztezték egymást. Nagyon jól tudták, hogy a gróf erőfeszítései hajótörést fognak szenvedni. A gyermek, ki után oly forrón, epedve vágydik, egy sötét cellában sínylődött vasrosétly mögött! Fogva tartotta őt a doktor, ez a becsületes ember, ki nem egykönnyen adja ki áldozatát. Ilka pedig midőn mindezek után visszahúzódott az ablakfülkébe, ezt suttogta maga elé diadalmasan: — Meg fogod találni leányodat — igen, kebledre is zárhatod — de nem Rózsika lesz az. — hanem egy másik “leányodat” fogom én kezedbe játszani. Általa fogom kezembe kapni vagyonodat. Általa tökre leszel téve és ez lesz az én bosszúm! (Folytatjuk) FÉRJURAM JOBBAN TUDJA A U.S. Savings Bondoí névérteken alul vásárolhatjuk s névértékét hét és háromnegyed év alatt éri el. Például: 18.75 dollárért veszünk egy bondot és ez. hét és fél év múltán már 25 dollárt fog érni. De értékemelkedése ezzel még nem ér véget. Ugyanis ha nem váltjuk be, a bond tovább kamatozik és értéke automatikusan tovább emelkedik. A Savings Bond kamatjövedelem mentes állami és városi adóztatás alól, ami pedig a szövetségi jövedelmi adót illeti, azt csak a bondok beváltása után kell fizetni. (Ez az E bondókra vonatkozik, amelyeket a egtöbben vásárolnak.) U.S. Bondokat vásárolhat nem-polgár is, aki itt tartózkodik. Állampolgár mindenképpen jogosult bond vásárlásra, akár itt, akár külföldön lakik. Attól nem kell tartani, hogy Savings Bond vásárlás folytán pénzünk le van kötve és nem áll rendelkezésre, amikor hirtelen pénzre van szükségünk. A bondokat bármely bank beváltja bármikor — az első két hónap kivételével. A Savings Bond biztosabb mint a pénz, mert ha elvész, elég, vagy ellopják, helyébe újat kapunk, holott ha pénzünk valami módon élvész, bottal üthetjük a nyomát. Még valamit, egy érdekes adatot tud Mr. mondani Mrs.nek: 1943-ban, a világháború kellős közepén, majdnem minden hazafias érzelmű amerikai vásárolt bondokat,most érthetően sokkal kevesebben teszik ezt, mert nem látnak nemzeti szükséghelyzetet. És mégis — ma több bond van amerikaik kezében, mint volt akkor. NEVESSÜNK Egy irodalmi banketten, mikor már az ünnepi tósztok elhangzottak, Molnár Ferenc vette át a vezetőszerepet régi szokás szerint. Azt karrikirozta, hogy hogyan mulat a bensziilött pesti ficsur, aki a vidéki zsentri-tempókat akarja utánozni minden áron. Maga köré szedte- a cigányokat, és huzattá a betyáros nótákat egyre-másra, közben egy-egy kupiéval fűszerezve. Aztán kivette nagy bugyellárisát, megnyálazta az ujját és gavallérosan kurjantotta: — Azt a kutyafáját a teringettéjének! Told ide, móré, azt a rücskös orcádat. A bugyellárisból kiszedett egy százkoronás bankót, odaragasztotta a primás arcára és rideg üzleti hangon mondta: — Kérek vissza negyvennyolc koronát! Biró: a törvényszék felmenti önt a bigámia vádja alól. Hazamehet a feleségéhez. Vádlott: Melyikhez kérem? Hirdessen lapunkban A SZENTATYA NEM LEP JERUZSÁLEM FALAI KÖZE A javasasszony igy válaszol : — Hát hogy melyik napon hal meg Kádár elvtárs, azt nem tudom, — de hogy az egy nagy nemzeti ünnep lesz, az biztos! A népi demokrácia képviselői a kolhozokat ellenőrzik. Az egyik megkérdi a nagybajuszu Andris gazdát: — Mondja csak, elvtárs, hány marha van itl a kolhozban ? András gazda végigszámolja az ellenőrző közeg népes. csoportját és kivágja: ■ — Harminchét. — Hány baromfi? — Körülbelül ezerkétszáz. — Sertés? — Nyolcvanhét. Az ellenőrzők távozása után András gazda csöndesen megjegyzi: Azért szerencsénk volt ezzel a látogatással. — Hogy-hogy — kérdeztek a körülállók. —- Jó, hogy azt nem kérdezték, hogy hány kommunista van a kolhozban? VATIKÁN VÁROS. — A Szentszék titkárságának jelentése arról számol be, hogy szentföldi zarándokutja alkalmával VI. Pál pápa nem fog belépni Jeruzsálem falai közé, mert ott tartózkodása furcsa diplomáciai bonyodalmakat eredményezne. Jeruzsálem egyik része az izraeli övezethez tartozik és ezt a részt 1949 óta Izrael fővárosának tekintik. A város másik része felett Jordan gyakorolja a hatalmat és annak birtokában van — holott Jordan fővárosa Amman. * punál fog Izraelbe lépni. Ez az egyetlen összekötő hely a város két része között. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1947-ben kelt, | Palesztinára vonatkozó határozata szerint, Jeruzsálemet nemzetközi várossá kell ten-1 ni. A nemzetközi helyzet követ-i keztében ez a rendelkezés nem | valósítható meg, megvalósítását gyakorlatilag feladták, a rendelkezés azonban továbbra is a UN nyilvántartásában szerepel. A helyzet tehát az, hogy elméletileg Jeruzsálem nemzet-j közi város, a gyakorlatban azonban nem. A Szentatya belépése a város falai közé újjá-j élesztené a Jeruzsálem hely-' zetére vonatkozó vitát, holott, í ezt, éppen a béke érdekében, , _ „ . . . , . William J Bowen vasutast a New York Central vasuttarsasag Medal senki sem akarja langraloo- of Valor éremmel tüntette ki. elismerésül egy mentési kísérletéért: bántani. c>8y 4 éves fiú után a Harlem folyóba ugrott, de nem tudta kimen. , ,, , iteni. Bowen 49 éve áll a vasúttársaság szolgálatában, régen lóháton A papa a mandelbaum ka- vezetett a new yorki Tenth Avenuen N.Y.C. vonatot. Humor a vasfüggöny mögött Kádár Jánost balsejtelmek gyötrik. Halálos szó rongást érez. Álruhát ölt magára, elmegy egy javasasszonyhoz és megkérdi tője : — Mikor fog meghalni Kádár János ? — Egy nagy magyar ünnepen — feleli a jövendőmöndó. — Melyik : magyar .ünnepen?—kérdi ijedten Kádár. — Azt nem tudom — válaszol a mindentudó. —; Követelem, hogy megmondd, vagy elvitetlek az embereimmel! — tajtékzik a vezér. A mézöberényi Vörös Napfelkelte nevű termelőszövetkezet egyik tagját Imára elé idézi a párttitkár. — Idefigyeljen! — kiált •á.— Ma reggel megint megdöglött két disznó. Amicor maga még a sajátján gazlálkodott, szintén előforlult, hogy igy hullott a sertés ? — Nem -— hangzik á vá’asz. — Hát akkor mi lehet innék az oka? — Szerintem öngyilkosság - válaszolja az öreg paraszt.
