Hiradó, 1963. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-21 / 47. szám

6. OLDAL SZERELEM KI I ÁIM AI Irta: KEHTESZ MIKLÓS--------------■ _____..................................................................................................... ■ ......................................................== Morvay ismét csak Ilkára mutatott, ki fogait ösz­­szeszoritva, mozdulatlanul állott és irtózatos felindu­lásában már lélekzetet is alig tudott venni. — Ez a te anyád, — mondotta. — Nem igaz, — kiáltotta Rózsika.— Ez itt nem anyám, szegénykét valahol rejtve tartjátok és nem akartok hozzá engedni. De van még igazság a földön! Megyek a bírósághoz s a törvény erejével fogom önö­ket kényszeriteni, hogy anyámat kiszolgáltassák. Ke­zemben Írások vannak, melyekből kitűnik, hogy Té­­csőy Sarolta leánya vagyok. Még egyszer kérem, ad­játok ki anyámat, mert különben rögtön törvény elé viszem az ügyet. Ám, ha kiadjátok őt — akkor min­dentől eltekintek és elmegyünk innét messzire, vissza Franciaországba, ahonnét jöttem. Nos? Nem akarjá­tok? Ám lássátok a következményeket! Ezzel az ajtó felé sietett. — Kigyó, — tört ki most Ilka rekedten rikácsol­va. — Törvény elé akarod vinni az ügyet? Majd tör­vényt ülünk fölötted mi! Hahaha! Ezt a házat ugyan el nem hagyod többé élve! Az őrültek házába jöttél — no hát, lelkem, itt is maradsz' mint őrült! — Úgy van, — erősítette az orvos. — Az il/er köz­­veszélyes őrültnek tébolydában van a helye. — Vissza, nyomorultak, — sikoltott fel Rózsika. — Hozzám többé ne közelítsetek — segítség, Aladár, ez a két nyomorult le akar engem fogni! Vadmacska gyanánt vetette magát Ilka a gyönge leánykára, mialatt Morvay doktor azon volt, hogy az ellenük küzdőnek a kezéből kikapja a veszélyes okmá­nyokat. Rózsika kétségbeesetten védelmezte magát, jól tudta, hogy lét és boldogság kérdése forog kockán. Ámde képtelen volt megbirkózni a két gonosztevővel, kik a gyöngéd teremtést földre gyűrték és kiszakították kezéből a fontos iratokat, melyeiket Rózsika már nem birt kebelébe rejteni. — Megállj, alattomos, gonosz macska, te — szi­szegte Ilka. — Meg fogsz te szelídülni a kezünk alatt! Egy magányos zárkában, kenyéren és vizen’ bűnhődni fogsz te arcátlan teremtés azért, hogy engem, anyádat, nem akarsz elismerni. Az orvos a földön fekvőnek, hogy további kiálto­zását meggátolja, betömte a száját, aztán megkötözte őt és ahogy csontos ujjai érintkezésbe jöttek az ártat­lan, csodaszép leányka szűzi idomaival, kénytelen volt bevallani, hogy Rózsika sokkalta szebb Saroltánál, ki nek bájai egykor lebilincselték őt. Föl is tette maga­­ban, hogy az igéző leányt magyáévá teszi. Ő, a vénülő ember, természetellenes vágyat érzett magában a tisz ta leányka igéző bájai iránt. Néhány perc múlva két ápolónő a félájult, remegő leánykát egy sötét, piszoktól éktelenkedő cellába hur­colta. És ahogy kétségbeesve’ könnybe úszva a földön térdelt, legalább egy vigaszt érzett szivében. Ez az a gondolat volt, hogy szeretett anyja egy födél alatt van vele. Érezte, sejtette, hőn szeretett szülője közel­ségét. Ezalatt pedig az orvos dolgozószobájában élénk beszélgetésben állott Ilka és az orvos. Átnézték az ok­mányokat, melyeket Rózsikától elragadtak. Egy sár­gult irat különösen lebilincselte Ilka figyelmét. Ez az a levél volt, melyben Szent iványi Géza gróf megígér­te Técsőy Saroltának, hogy egybe kell vele és szerel­mének zálogát el fogja ismerni. — Doktor ur, — kiáltott fel egyszerre az álnok nő, mialatt sátáni villongás tette izóvá tekintetét. — Ezzel az okmánnyal karmaim közé kaphatom a gróf vagyo­nát. Ezt az Írást az én törvénytelen leányomnak. Lolá­nak fogom átadni. Őt csúsztatjuk Rózsika helyébe, hahaha! Mily könnyen megkaphatja őt a gróf, nem is kell érte felforgatni a világot! Szerencse, hogy a gróf nem bir tudomással egy régi és még házasságom előtti ballépésemről. Ez most éppen kapóra jön és jó hasznát veszem. Rózsika éppen úgy el lesz temetve e házban, mint anyja — és Lola, bűnös szerelmemnek gyümöl­cse, fog Rózsika helyett bevonulni a Szentiványi grófi kastélyba! Ez lesz a bosszúm! VI. FEJEZET. Mire kénes a szerelem. Minden ható Isten az egekben, mi volt ez? — kiál­tott fel egyszerre Aladár s mintha kigyó marta volna meg’ úgy szökött fel a fűből. — Segélykiáltásokat hallok — ez Rózsika hangja — szende leány nevemet kiáltja — irgalmas Isten — erőszakot alkalmaznak az ártatlan gyermek ellen és lefogják őt, mint egykor az anyját. A holtraijedt ifjú előkapta puskáját. — Drága leányka, jövök már, — kiáltotta, mi­alatt a szerelem lángja és a halál megvetése tüzelte sze­mét. — Életed az enyém, enyém vagy Rózsika — jaj a nyomorultaknak, kik téged bántani merészelnek. RlHp ö Nov. 21, 1963. Egy két vad ugrással a rácsos kapunál termett és megragadta a csengő fogantyúját. Ekkor azonban még­is gondolt egyet. Nem jobb lenne-e a rendőrséghez siet­ni és a törvény segítségét igénybe venni? De nem! Ez nagyon sokáig tartana. A hőnszeretettnek addig iszonyú gyötrelmeket kellene átszenvednie. Nagy Isten, mit is kezdjek? Ekkor egy kalandos ötlet villant nieg agyá­ban. — Meg van! Menny béli atyám, légy segítségemre — őrültséget színlelek, mert csakis igy menthetlek meg, édes szende gyermek! Ám legyen! Örült gyanánt vé­tetem fel magamat e szörnyű házba. Ép elmével az őrültek között lakva fogom e borzalmas hely rejtelmeit kikutatni. Balga, mibe kezdesz7 Vissza, boldogtalan, nem is sejted, milyen iszonyú sors áll előtted! Kebelében hiába emelte fel szavát egy hang! Aladár e vakmerő tervtől annyira el volt ragadtatva, hogy nem volt hatalom a világon' mely képes lett volna őt s merész gondolat megvalósításától visszatartani. A csengő fogóját elbocsátva, ott hagyta a kaput. Lovát most eloldozta és szabadjára eresztette. Utána le­vetette kabátját és elrejtette a bokrok között, szintúgy kalapját is. Miután egész külsejének bizonyos elvadult kiné­­zést kölcsönzött, őrült gyanánt elkezdett száguldani az országúton a közeli falu felé, melyet csakhamar elért, — Tűz . . . tűz van . . . segítség! — kiáltozta sikol­tozva. — Nem látjátok égni a templom tornyát? Ég felé kígyóznak a tüznyelvek, segítség! Ijedten szaladtak ki házaikból a lakosok. Rémül­dözve hol a toronyra, hol meg a segítség után kiáltozó­­ra tekintettek, — de tüzet nem láttak sehol. — Hát nem látjátok, hogyan ég? — kiáltotta új­ból Aladás és őrült mozdulatokat tett. — Mitt álltok itt, — miért nem oltjátok a tüzet? Fejüket csóválták az emberek és zavarodottan néz­tek egymásra. A templom tornya rendes feketeséggel volt körülvéve s a legcsekélyebb tüzlángocskát sem lehetett fölfedezni rajta. — Ez meg van bolondulva, — suttogták egymás között az emberek. Nézzétek dúlt arcát, nyugtala­nul révedező szemeit, reszkető kezeit, már tajték is jön ki a száján — fogjátok meg — ez egy tébolyodott, mégpedig közveszélyes, ki a doktor Morvay intézetéből szökött meg. Néhány bátor férfi legott rávetette magát az ide­genre s le akarta fogni, Aladár azonban őrültként vag­­dalkozott maga körül és csak nagy tiggyelbajjal sike­rült a dühöngőt leküzdeni. Erre aztán a férfiak a fiatal grófot, kinek össze­kötötték kezeit, a faluból a közel levő tébolydába hur­colták. Dr. Morvay nagyot nézett, midőn a falu emberei hozzá hozták a vélt őrültet. Az orvos csodálattal szem­lélte a szép fiatalembert. Minden kérdését, melyet származására nézve e grófhoz intézett, válasz nélkül hagyta az utóbbi és csak zavart, kuszáit dolgokat beszélt össze-vissza. E mellett oly irtózatosan kiabált, dühöngött, szitkozódott és tom: bolt, hogy az orvos utoljára is kénytelen volt átlátni, hogy egy közveszélyes beteggel van dolga. Egyre-másra csóválgatta fejét dr. Morvay. A szép ismeretlen fiatalembert, ki oly rettentően viselkedett, igen különösnek- fölötte gyanúsnak, sőt határozottan fé­lelmesnek találta. — Csukjátok be őt egy zárkába, —■ hagyta meg az ápolóknak. — Holnapig meglátjuk, mi lesz majd ezzel az emberrel. Nemsokára egy szűk, koromsötét űrben találta ma­gát az ifjú. Megvárta, míg a távozó ápolók léptei el­hangzottak, aztán hangosan elnevette magát. — Hahaha! Azt hiszitek, hogy tébolyodottat fogad­tatok be magatokhoz? Nagyon csalatkoztok — Földváry Aladár nincsen megbolondulva — nincs! Elmém soha­sem volt tisztább, mint a jelen órában. Örömtelt, boldog vonás suhant át diadalmas arcán, midőn folytatta: — Rózsika, szende leánykám, te, most közeledben vagyok — jelenleg egy födél alatt időzöm veled, ked­vesem, többé nem vagy magadra hagyatva, védőt kap­tál magad mellé — és mint ahogy egy Isten van az égben’ oly igaz, hogy kiszabaditlak ebből a rettenetes házból, ahol bizonyára még többen is sínylődnek. — Morvay doktor, alávaló gazember te, gonosz üzelmeid általam le lesznek leplezve, meg fogja tudni a világ, mily rémes jelenetek játszódnak le e szürke fa­lak között. Elvetemedett, gaztetteidnek megtorlására ütött az óra! Egy ártatlan leánykára vetetted magad és ennek a szegény gyermeknek az anyja is már évek óta hiába várja a szabadulást. — Oh, Rózsika, szende angyal te, — kezdte Aladár újólag, — bennem megtaláltad a bosszúállót, hozzám való szerelmed legyen e tettemnek jutalma. Érzem, hogy nélküled többé nem élhetek! Igen, enyém vagy, tulajdonom vagy, — bírni akarlak örökké, — minden időkre’ a végtelenségig! Már holnap, kedvesem, ezzel a két karommal ki viszlek e szörnyű börtönből! (Folytatjuk) Gyilkos kerestetik BIRMINGHAM, Anglia — Az egyik napilapban a követ kező hirdetés jelent meg: — Ritka alkalom arra, hogy egy átlagos intelligen­ciájú férfi, rövid néhány percnyi, nem nehéz munká­val, ötven fontot keressen. Bizonyos kockázatot kell vállalni. Az alkalom nem is­métlődik meg. A hirdetésre egy Barry Breeze nevű, 22 éves fiatal­ember válaszolt, akit ezután megbeszélésre kéretett ma­gához a hirdetés feladója, Al­bert Hawkins. Amikor Breeze elment a férfi lakására, Hawkins vé­gignézett rajta és igy szólt hozzá: — Fiatal barátom, maga tetszik nekem. Azt hiszem megtaláltam magában a megfelelő embert. Megmon­dom őszintén: arról van szó, hogy a feleségemet, Ednát, meg kell gyilkolni, mert el akarom venni feleségül a sze­retőmet. Barry látszólag elfogadta a megbízást és amikor el­hagyta Hawkins lakását egyenesen a rendőrségre ment, ahol elmondotta a tör­ténteket. Albert Hawkinst félórán belül letartóztatták. Gyilkosságra való felbujtás­­sal vádolják, amelynek maxi malis büntetése életfogy­tiglani fegyház lehet. HALLOTTA MÁR . . . ... hogy angol törvény szerint az angol, aki felvesz? az amerikai állampolgársá­got, továbbra is angol állam­polgár marad addig, amig for­málisan nem mond le állam polgárságáról. . . . hogy Perzsiának 193' óta Irán a hivatalos neve. . . . hogy Irák a modern neve a bibliai területnek »mely a Tigris és Eufrátes folyók .közt terül el. Régebbi neve Mezopotámia (folyók kö zötti ország) volt. . . . hogy Alaszka két és félszer oly kiterjedésű, . . . hogy Dixie gyűjtőnévvel ma a déli államokat s azok íépét említjük, de ez erede tileg egy dalnak a time volt És ennek a dalnak a szerző­je nem déli lakos volt, ha lem Mount Vernon, 0. lakó­ja. Dixie volt a polgárhábo ruban a déliek leghíresebb : katonanótája. ' KÉT NYILATKOZAT A HAMZA ÍNYBEN Az Amerikai Magyar Református Egyházkerület nyilatkozata A Magyar Református Egyházkerület, amely a leg­nagyobb amerikai magyar református egyházi közös­ség 48 egyházával, kor­mányzószervének, az Egy­házkerületi Tanácsnak no­vember 12-én New York­ban tartott gyűlésén a kö­vetkező nyilatkozatot hozta egyhangú szavazással: A magyarországi lapokban református egyházi szemé­lyek állítólagos, a jelenlegi rendszernek kedvező nyilat­kozatokat közöltek, amelye­ket egyes amerikai magyar lapok átvettek. Az igy tá­madt vitákkal nem lenne idő szerű foglalkozni, de a tisz­tánlátás kedvéért szüksé­ges az Egyházkerület hivata­los álláspontjának a kinyil­vánítása. Egyházkerületünk tanácsa éppen ezért a kö­vetkező határozatot hozta: A magyarországi refor­mátus egyház helyzete az amerikai magyar reformá­­tusságot élénken érdekli és életét a vasfüggöny mögött féltő keresztyéni szeretettel figyeljük. Köztudomású,hogy a keresztyén egyházak hely­zete a vasfüggöny mögött általánosságban nehéz és a kormányzat kimondottan val­lásellenes álláspontja a val­lás szabad gyakorlásának lé­nyeges megkötője és az egy­ház hivatása betöltésének erős lefékező je. Köztudo­mású az is, hogy az egyházi tisztviselők megválasztása és általában az egyház min­den funkciója a vallásellenes állam közvetlen és hatásos ellenőrzése alatt áll. Minde­zek következtében az egy­háznak jutó működési terü­let lényegesen megszükült és az egyházi tisztviselők és hívek élete erősen és mél­tánytalanul megnehezült. — Hinnünk kell, hogy a közjó érdekében ez az állapot át­menetinek fog bizonyulni és eljön a végleges rendezés ideje, amely az egyházak Isteni rendelés szerinti sza­badságát visszaállítja. Ha a vasfüggöny mögötti egyházakkal való érintke­zés ma már általánosan kö­vetett szokássá vált is, az Egyházkerület Tanácsa meg­ismétli azt a határozatát,hogy egyházi férfiak ebben a vi­szonylatban az egyház ér­dekét szolgálják, ha külpo­litikai jellegű nyilatkozatok megtételétől tartózkodnak. Ha egyes egyházi férfiak ettől a gyakorlattól eltérnek, ezzel saját véleményüket fe­jezik ki, amikkel a Magyar Református Egyházkerület semmiképpen sem azonosít­ható. György Árpád, chicagói lelkész, az Egyházkerület elnöke. Marsaiké József, wal­­lingfordi lelkész, az Egyházkerület titkára. Az Amerikai Magyar Református Egyesület nyilatkozata Félreértések és gyanúsí­tások elkerülése végett szük­ségesnek tartjuk e helyen is nyomatékosan kijelenteni, rogy Amerikai Magyar Re­formátus Egyesületünk tag­sága és annak vezetősége egyáltalán nem ért egyet bizonyos, az utóbbi hónapok­ban Magyarországon látoga­tást tett egyének, lelkészek vagy világiak, olyan értelmű kijelentéseivel, melyek sze­rint ők származásunk ál­talunk hőn szeretett földjé­nek jelenlegi politikai, tár­sadalmi és egyházi állapotát “végleges”-nek, vagy csak “nem átrheneti”-nek is tart­ják. Ezzel szemben a mi meg­győződésünk és álláspon­tunk az, hogy magyarországi testvéreink ideiglenessel? egy rájuk kényszeritett hely­zet átkait szenvedik, amitől minél előbb szabadulni nekik leghőbb óhajuk, nekünk pe­dig ettől őket megszabadíta­ni legfőbb törekvésünk és erkölcsi kötelességünk. Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke. A KARÁCSONYI IKK A CSOMAGOKAT NOVEMBER 29-IG KELL MEGRENDELNI • • • hogy Detroit városát Antoine Cadillac francia ne nes alapította 1701-ben. . . . hogy a papirfedelü, ol csó könyvek eladása évrő' évre nő. üt év előtt 600 ily könyv jelent meg, most az évi termelés 23,600 könyv. Van 39 könyv kertészetről 78 sakkjátékról, 176 szakács­­könyv. 80,000 üzletben áru sitják az olcsó kiadásokat. . .. • hogy Californiában 25 millió aker erdőség van. . . . hogy az angol birodalmi koronában az Afrikai Máso­dik Csillaga nevű óriási gyémánt mellett még 2800 kisebb, de ugyancsak ragyo­gó gyémánt van. Afrika Első Csillaga az angol királyi kormánypálcát diszití. . . . hogy Lincoln volt a legmagasabb elnök. Madi son a legalacsonyabb. Brack Miklós, a newyorki U.S. Relief Parcel Service igazgatója —- aki nemrégen jött vissza Budapestről, ahol íz Ikka vezetőivel tárgyalt — ezúton közli olvasóinkkal, hogy karácsony előtt csakis azok az Ikka megrendelések kerülnek kiértesítésre, ame­lyek legkésőbb november 29- ig érkeznek be a newyorki főirodába. Akik a vidéki ügy­nökségeknél adják fel rende­léseiket, azoknak november 26-ig kell azt megtenni, hogy az ügynökségek a rendelése­ket kellő időben a newyorki főirodába eljuttathassák. A budapesti Ikka — mint közli — a karácsonyi szezon­ban nem fogja a. kábelren­deléseket előnyben részesíte­ni, mert ha ezt megtenné, úgy a jóval korábban fela­dott légiposta rendelések ki­osztásában torlódás és kése­delem állna be. Igyekezzék tehát mindenki karácsonyra szánt küldeményét mielőbb megrendelni. Főleg azok te­gyék ezt meg, akinek magyar országi hozzátartozója vidé­ken lakik, ahová a rendelé­sek kiküldése — különösem karácsony táján — tovább tart. Az ünnepekre az Ikka há­rom különböző tartalmú ka­rácsonyi csomagot állított össze. Árjegyzékkel szíve­sen szolgálnak a vidéki gyüj­­töállomások, valamint a new­yorki főiroda, amelynek cí­me: U.S. Relief Parcel Ser­vice, 245 East 80 st. New York 21, N.Y. Washingtonban vezetó-nélküli belvárosi kisautóbuszokat helyeztek forgalomba. A rövid ut végén, a a kiszálláskor, 5 centet dob be a ládába a becsületes utas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom