Hiradó, 1963. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-16 / 20. szám
8. OLD At HI RÁ D 6 1363 MÁJUS 16 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND St. Francisville, Ill.-ban a tornádó felborította ezt a házat is. Jólöltözöttek paradicsoma az automatikus gépek korában Az amerikai dolgozó nép Nem emelkedett, hanem csökrétegeződésében uj korszakot nyitott meg a technológia legújabb vívmánya, a gépek munkáját szabályozó és ellenőrző gépek térhódítása. Közismert tény, hogy az eszes gép kiszorítja munkahelyéről az embert, akinek kezemunkáját jobb és gyorsabb munkával tudja helyettesíteni. De kevésbbé ismert, hogy ugyanakkor egyre nő az úgynevezett fehérgallérosok, a jólöltözött férfiak és nők tábora. Egyre kevesebb kétkezi fnunka folyik a gyárakban és műhelyekben és' egyre több íhúhkát kell végezni az- irodákban, hivatalokban, laboratóriumokban. A fehérgallérosok! stórhát ina 30 millióra- becsülik--3 ez a szám nagyon beszédes,'ha mindjárt hozzávesszük,' hogy másfél évtizedjdel éiáelőtt az irodai, üzlet. stb.K alkalmazottak ; száma 20 millió volt. A 10 milliós többletről fogalmat ad egy összehasonlítás: ennyi az összlakóssága Chicago, Detroit, Philadelphia és Los Angeles városoknak. Ugyanebben a másfél évtizedes időszakban az ipari és farmer dolgozók száma 31 millióról 29 millióra csökkent. A fehérgallérosok számának 20 millióról majdnem 30 millióra növekedése körülselül 50 százalékos emelkedés. Érdekes ez, összehasonlítva a következő százalékszerü változásokkal: 1. A lakosság ez idő alatt 30 százalékkal szaporodott. 2. A dolgozók összes száma 17 százalékkal nőtt. Világosan mutatják e számok a fehérgalléros dolgozók rohamos előretörését. Ez az előretörés legerőteljesebb a hivatások és a technikai szakmák körében, ahol a fehérgallérosok száma ma 112 százalékkal több, mint volt 1947-ben — valamivel több mint nyolc millió. Az érem másik oldala: kent a fehérgalléros kategóriába tartozó elárusító személyzet: ma 23 százalékkal kevesebb üzleti alkalmazott, sales girl van, mint volt 1947-ben. Ennek magyarázata egyszerű, mindenki mindennap látja, hogy nagyobb üzletekben self service van, az emberek kiválasztják a portékákat és odaviszik a pénztáros kisasszony asztalához, ott megfizetik az árat. Egyre ritkábban halljuk a kérdést: Can I help you? Amikor az acélipari centrumok táján sztrájkszelek fuj dogálnak, egyre hangosabb sirámokat hallunk: “Fogyunk, egyre fogyunk!? A gyári miun kasok sorai egyre gyérülnek. 1950 éá 1961 közt a munkások száma 503,000-ről 403,000-re csappant meg. Százezer acélipari munkással kevesebb — egy évtized alatt! És ugyanakkor az acélipari irodák-Shirley Temple az egykor világhírű amerikai gyermeksztár 05 éves lett. íme, egy múlik az idő. PITTSBURGH. — A belvárosban tűz ütött ki. Stephen Adley, tűzoltó-parancsnok szerint gyújtogatás történt. A keletkezett anyagi kár hozzávetőlegesen 200,000 dollár. NEW YORK. — A bronxi földalatti vasút egyik állomásán tűz ütött ki. A 45 percig tartó tűz alatt befutott szerelvénynek mintegy 100 utasa bennszorult. Sebesülés nem történt. NEW YORK. — A new yorki lapkiadók tárgyalásokat kezdtek Wirtz munkaügyi miniszterrel annak érdekében, hogy megállapítsák: miképpen lehet elkerülni a jövőben a nemrég történt new yorki és clevelandi ujságsztrájk megismétlődését. SAIGON, Dél-Vietnam — Kontumtól 40 mérföldnyire, a délvietnami kormánycsapatok és kommunista Viet Cong egységei közöss heves tűzharc zajlott le. Körülbelül 40 délvietnami katona és egy amerikai őrmester elesett. ban és laboratóriumokban a fehérgallérosok száma — 89,000-ről 117,000-re nőtt. A Philadelphiai Federal Reserve Bank, amelynek financiális hatáskörébe tartozik az acélipar jelentős része, fán kívül —- azt irta, hogy nincs messze már az idő, amikor egy tonna acél készítéséhez egy tonna papírra lesz szükség. Ezt — tréfán kívül — úgy kell érteni, hogy overallos munkások felvétele tovább is lanyha, fehérgallérosok : a munkavezetők, technikusok, laboratóriumi kutatók, adó és más kimutatások készitői, hirdetési kampányok rendezői, stb., stb. felvétele pedi? egyre élénkebb lesz. Ennek az igazát bizonyítja az a tény, hogy az utolsó nyolc évben ez a tendencia erősebb volt, mint a korábbi nyolc évben, a háború végétől kezdődően. És a dolgok ilyen állása mintha lecáfolná azt a meglehetősen általános nézetet, hogy az automatikus gépek — számoló, könyvelő, osztályozó, piaci viszonyok változását mutató, hibákat felfedő és egyéb automatikus gépek — az irodai személyzet csökkenésére vezetnek. . . íme egy számcsoport, amely világosan beszél: Az American Telephone and Telegraph mammutvállalat Bell Telephone ágazata jelenti, hogy az automatikus diaiozás kiterjesztése egyre nagyobb területekre azzal a következéssel járt, hogy a kezelő személyzetet 6000-el csökkenteni lehetett, illetőleg kellett a háború óta, annak ellenére, hogy a Bell telefonhálózat — azóta módfelett kiszélesedett. És mégis — Bell Telephone összes alkalmazottainak száma á háború óta 250000-el nőtt. Egyedül a mérnöki, tervezési osztályban 20000 ,uj munkahelyet teremtett meg az automatizálás, a munkapiac krákogó madárijesztője. És most némuljon el az az ijesztő mumus. Nem állásokban van hiány, hanem szakképzett emberekben. . . Rengeteg technikai, mérnöki tervező állás vár jelentkezőkre, de könnyen találnak alkalmazást gépirónők, könyvelők, ápolónők, ipari rajzolók és más fehérgalléros fér fiák és jólöltözött férfiak és nők. Ezt jelenti a munkaadók országos szövetségének statisztikai irodája. MILLIOMOS CSEMPÉSZEK A MEZTELEN SZIGETEN A Karibi tenger gyöngyfüzérszerüen sorakozó szigetei között fekszik — Saint Christophe-tól északra — Saint Barthelemy. (Mindkét szigetet Columbus keresztelte el, az egyiket patronusáról, Szt. Kristófról, a másikat öccséről, Bertalanról) Saint-Bart — ahogy röviden nevezik — egész lakossága annak az 58 normandiai telepesnek a leszármazottja, akik 1648-ban vándoroltak ki Dieppe mellől, s azóta egymás között házasodva a világtól elzárva élnek. A sziget Franciaországhoz tartozik. A világtörténelem egyik furcsasága folytán azonban ma is az 1878. évi svéd törvények szerint kormányozzák. A kis sziget 1774-ig francia birtok volt. Akkor III. Gusztáv svéd király — hogy előmozdítsa országa nyugatindiai kereskedelmét és az amerikai szabadságharc idején támaszpontot szerezzen — megvásárolta Saint-Bartot Franciaországtól Egy évszázaddal később a franciák 60,000 aranyért visszavették, de továbbra is a svéd törvények maradtak érvényben. Ezért Saint Bartnak vannak rendeletéi például a kóbor kutyákra és a kikötő tisztán tartására vonatkozóan, de a modern élet számos megnyilatkozására nincsenek: az ottani autóknak nincs rendszámuk, a lakosok nem fizetnek adót, nem katonakötelesek. Gustavia, a sziget legfontosabb kikötője, szabad, kikötő, ahol még a szokásos hat százalékos kirakodási illeték sem kötelező. Ezért azután a sziget tekintélyes átmenő jellegű raktárakkal rendelkezik. A csempészáru — Indiából és Puerto Ricoból érkező rum, Skóciából érkező whisky, stb. — itt kerül hamis név alatt futó hajókra, amelyek azután elszállítják azokba az országokba — főképp Amerika északi és déli részeire, — ahol a beviteli vámok magasak: a csempészés tehát kifizetődő. A lakosság — öt-hat ember kivételével, akik mint a Karibi szigetek csempészmilliomosai egész flottákkal és a környező országokban jelentős bankbetétekkel rendelkeznek — nagy szegénységben él. A szigetet meztelen szigetnek nevezik, mert teljesen kopár, egyetlen fa sem nő, egyetlen forrás sem fakad, a mészkősziklás talajon. A lakosság a ciszternákban összegyűlő esővizet issza és keveri el az egyes részeken termő kukorica lisztjével. Egész étlapjuk ebből, azonkívül tengeri halakból és a sziget egyetlen vegyeskereskedésében kapható legszükségesebb cikkekből áll. A lakosság életmódját, szokásait, erkölcseit a három-négy évszázados francia hagyományok szabályozzák, amelyek meglepően elevenen élnek Saint- Bart szigetén. A fehér mészkőből épült pirostetős házak egyetlen berendezése a kemény fekhely. Asztal nincs, az emberek állva étkeznek. Az asszonyok fehér kikeményitett normand főkötőt viselnek, a lányok kendővel megkötött szalmakalapot; a férfiak szalmakalapját fekete szalag díszíti, ősszel — valamely régen feledésbe ment normandiai szokásnak hódolva — szalmakalapjaikat és egész nyári öltözéküket elégetik. A házba belépő idegen kezét megmossák illatos vízben. Halgyományaik szerint történnek az eljegyzések és házasságok is. E kétezer normand paraszt mindmáig megőrizte a 17-ik század különös erkölcseit: igy például az idegenbe tévedt csirkét vagy tehenet megölik. A kis falvak népei egymással sem érintkeznek, az idegeneket megvetik, s éppen emiatt ellenállnak az egyetlen megoldásnak, amely megkönynyitené nehéz életüket: a turisták beáramlásának, pedig erre nagy lehetőségük lenne, mert a terméketlen sziget gazdag természeti kincsekben: homokos tengerpartja, holdformáju kecses öblei, hegyei az Antillák legvonzóbb szigetévé teszik. PÁRIS — Hivatásának áldozata lett Henri Durcault 65 éves sirásó. Egyik este éppen napi munkájának befejezéséhez közeledett, amikor az utolsó sir megásása közben rázuhant egy sírkő és agyonütötte. Az április 28-án Olaszországban megtartott választások előtt az utcákat a plakátok és jelszavakkal teletűzdelt zászlók borították el. A kormányt ismét Fanfani alakította meg (lent), de pártja sok szavazatot vesztett. — És aztán? Mit remélsz a jövőtől? — Mindent, amit a múlt megtagadott tőlem! — Mégis . . . — Elégtételt az Élettől, a Sorstól 1 . . .. Megtörtén, megalázottan látni azt a lányt, aki boldogtalanságomat okozta! ... , — Nos és ha azt elérnéd? — Egyébre nem vágyom . ... Akkor megbocsájtanék neki és boldogan meghalnék ,,,. , ... , r . — Rögeszme — hallatta cinikus megjegyzését Székácsy. — Legyen az, de én igy érzek, én már ilyen vagyok, Jóskám! Nos, segítesz rajtam? — Hát kérlek, ha éppen óhajtod, megköthetjük h'olnap a szerződést... : — Még ma! Egy percet sem akarok többé abban az elátkozott kastélyban tölteni! — Úgy légy addig a vendégem, amig elutazol... — Nem bírok itt maradni !... Lelkemre hat itt minden, de minden !... Fáj ez a vidék ... — De kérlek, az intézőm kezeli az ilyen ügyeket s ő csak holnap érkezik vissza. . . .. . . — Úgy majd máskor szerződünk, legközelebb... mire ide visszatérek... Egyelőbe csak annyit kérek, amennyi az utazásomhoz néhány hétre elegendő... — Kérlek, úgyis jár évbérlet a birtokod,után! Majd ideiglenesen aláírod kitöltetlenül á szerződési blankettát és majd, amikor visszatérsz végérvényesen. — Köszönöm, drága, egyetlen barátom! Milyen összeget óhajtasz? — Amennyit adsz ... — Parancsolj, — tett elébe több nagyobb bankjegyet — elég? — Ó hónapokig kijövök ennyiből! Talán majd meghálálom... •' — Nincs mit. A magadét adom . . . , nlósírí ÁH* — Még valamire kérnélek-.... . ::.Á...;0, Készséggel, ha módomban áll!: hűi&éüp — Mielőtt elutazom, úgy rendelkeznék^ hogy a kastélybeliéknél meghagynám, miként a hitelezőim, tehózzád forduljanak — Nem lesz köztük nagyobb*-'öáSZÖgfWigó-'-ttÉrtozás? — Csupa apró dolgok ... Szabószámlákj ; vagy kereskedők kisebb követelései... — Elintézem. ; i"" '*L“?6ur flf pífpjpsőiiT A gróf felállt s meghatottan bucsuzködottá' ; — Kő esett szivemről, Jóskám ... Úgy érzem, mint aki kapálózik, fuldokol az örvényben. Még aznapon délután céltalan, uttalan útjára utazott ... Ahogy kitette lábát barátja ajtóján, Székácsy neje szobájába tért s közölte vele az imént lefolytatott beszélgetést a gróffal. — Ó a vén bolond! — mulatott fölötte Székácsyné. Összenevettek .. . VÉRPATAK A KASTÉLYNÁL Székácsy Dénes az ápolónővel tudvalevőn, egy reggelen szerencsésen Kairóba érkezett, ahol másodrendű szállodában megszáltak., Odaérkezésük után Székácsy megkérte a lányt, hogy az neki öltönyt vásároljon, Hogy női ruháiból mielőbb férfiruhába öltözzék. A lány hamarosan elvégezte a rábízott ruhavásárlást s a becsomagolt ruhával visszatért a szállóba. . ., . .. Dénes gyorsan átöltözködött, majd odaszólt a lánynak: — Kérlek, drágám, rögtön visszaleszek, csak lemegyek s megrendelem a reggelit... — De ne maradj sokáig — kérlelte a lány. Székácsy lement s azóta nem látták egymást... Eltűnt, nyomaveszett... Az ápolónő estig várta, azután otthagyta a szállót, a közeli folyóhoz ment s elkeseredésében a folyóba vetette magát... Az elvetemült, a lelkileg is teljesen lezüllött, elaljasodott férfi a lány keservesen összekuporgatott pénzét magával vitte s a legközelebb induló expresszvonattal hazafelé vette útját. Téli alkony volt, amikor a kastélyhoz ért. Csöngetésére a portás kaput nyitott: — Méltóztatik parancsolni ? — kérdezte, minthogy Dénest nem ismerte. — Jelentsen be atyámnak! — szólt dölyf ősén. — Igenis! A kapus a kastélyba ment, ahonnét kis idő múltán az öreg Székácsy kíséretében visszatért a kapuhoz: — Mit óhajt? — volt az apa rideg kérdése ne- i veit fiához. — Atyám! kiáltotta az megrendültén. — Jó-jó ! . . .Tessék csak megvárni! Nemsokára jövök . . . Várjon ott az útnál! Lehozatom a télikabátomat, — hadarta idegesen s a portást a kabátjáért kiildfp
