Hiradó, 1960. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-05 / 18. szám
JJul Qm(* * dúuwnMtm* WawApapa*- £dthtd and, fiuiitihkad ml fiakik, (Imhntf YOL. XXXIX. ÉVFOLYAM — NO. 18. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY— 1960. MÁJUS 5 Édesanyám emlékére... Irta: KÓSA IMRE 1960 MÁJUS 8: “Magyar Szabadságharcosok Napja” NEW BRUNSWICKON New Brunswick város polgármestere az alábbi Proklamáció! bocsátotta ki: “MINTHOGY a szabadság a mi legféltettebb kincsünk; és MINTHOGY minden amerikai polgár teljes szivvel segíti és támogatja a politikailag elnyomott népeket abban a törekvésükben, hogy visszanyerjék függetlenségüket és szuverénitásukat — és MINTHOGY az amerikai nép bámulattal figyeli azt a szüntelen küzdelmet, amit a magyar nemzet folytat szabadsága visszanyeréséért — és MINTHOGY a Magyar Szabadságharcos Szövetség 3-ik Országos Kongresszusának színhelye lesz a város e hét végén és vasárnap, 1960 május 8-ik napján, amikor méltóképen fognak adózni azon hősök és hazafiak emlékének, akik életüket áldozták fel a szabadság szent eszméjéért: MOST TEHÁT ÉN, CHESTER W. PAULUS, New Brunswick (New Jersey) város polgármestere vasárnapot, 1960. május 8-át ezennel “MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK NAPJÁNAK” nyilvánítom és jelölöm ki és New Brunswick város minden lakóját felszólítom, hogy ünnepeljék ezt a napot és adózzanak kegyelettel és tisztelettel minden szabadságért harcolónak, szerteszét az egész világon. Kézjegyemmel és pecsétemmel elláttam 1960. május 6-ik napján. CHESTER W. PAULUS, polgármester” Az Atlas-rakéták “titkos” kilövő helyeit pontos térképeken, fényképes beszámolók keretében közük a nagy amerikai lapok. Az ember nem akar hinni a szemének. Lehetséges-e, vagy csak álmodunk? Nem álmodunk, minden tény és valóság. Holnap-holnapután élethalál kérdése lehet Amerikának és az egész szabad világnak az Atlas. Azon múlik minden, hogy az ellenség ne is sejtse, hogy az egyetlen rendszeresített, atomtöltet hordására képes távrakétánk kilövő helye hol van? A szovjet kémeknek nyilván sok fejtörést okozott a kérdés. Dehát ime, ezúttal is onnét kapják a segítséget, ahonnét sokszor elvárhatják, magától az amerikai sajtótól. Pontos térképpel, fénykép-felvételekkel. A sajtószabadságot nagy és szent dolognak tartjuk. Élni vele kimondhatatlanul jó érzés. Visszaélni vele: jóvátehetetlen hiba, sőt bűn. Az amerikai vezérkari főnökség részéről sok a panasz, hogy a lapok szenzáció hajhászása egyszerűen nem ismer határt, miattuk képtelenség katonai titkot tartani. De az Atlas kilövő helye — szerintünk — nem szokványos katonai titok. Jelen pillanatban ez a hosszutávu rakéta Amerika legfontosabb “megtorló fegyvere.” Mi lesz, ha az ellenség egyetlen jól irányzott lövéssel elpusztítja a pótolhatatlan berendezéseket s magukat a nagy kínnal és darab számara készült Atlasokat? A 'Sajtó mindig az államférfiak felelősségének kérdésében kotorász, még pedig könyökig. Hát a sajtónak nincs felelőssége? Politikai “Csucshurut” gyötri a négy nagyhatalom állam-, illetve kormányfőit, akik május 16-án Párizsban készülnek összeülni. Mérges előszelek fujdogálnak a párizsi csúcsértekezlet előtt s nyugati részről máris kész csömör észlelhető. Senkinek sincs már III Halál vagy vándorból New York városának Bronx választókerületéből az előtte elhangzott javaslathoz, hogy a Fehér Ház adjon ki deklarációt október 23-ikának egyszer s mindenkorra “Hungarian Independence , Day” ünneppé avatásáról. Brooklyn nevében Victor Anfuso hangsúlyozta, hogy 250,000 magyar inkább a halált vagy a vándorbotot választotta, mintsem belenyugodjék a kommunizmus nemzetpusztitó őrületébe. Szükségesnek tartja Anfuso, hogy a Captive Nations Week-et minden nyáron megtartsák és a szenátus, valamint a képviselőház által megszavazott szabadságrezoluciót terjesszék elő a Párisban májusban tartandó csúcskonferencián. John Rooney ugyancsak brooklyni honatya és Peter Rodino newarki képviselő szintén fogadalmat tettek, hogy nem feledkeznek meg a magyarság szabadságtörekvéseiről. California legtöbb magyart számláló világvárosa, Los Anke dve Hruscsovval egy asztalhoz ülni és egy tálból cseresznyét enni. Úgy volt, hogy a szovjet diktátor felhagy a fenyegetőzéssel. Ezt a kötelezettséget önként vállalta Amerikában. Most aztán Bakuban olyan beszédet mondott, ami súrolja az ultimátum fogalmát. “A Nyugat adja fel szép szerével Nyugat-Berlint, különben elveszem,” ez Hruscsov bakui beszédének a lényege. Igaz, hogy most a Nyugat nem ijed be oly könnyen, mint ahogy azt Moszkvában remélték. A Nyugat — úgy látszik — vállalja Berlinért akár a háború kockázatát is, de nem enged. Berlin nemcsak egy város, hanem sokkal több ennél. Ha itt a Nyugat visszavonulót fuj, sokminden vészit, amit többé pótolni nem lehet. A népeknek a nyugati erőbe vetett hitét. Az amerikai útlevelekbe ezután nem ütik bele azt, hogy “Magyarország kivé telével.” Mint tuljuk, eddig a Magyarodszágra utazáshoz az amerikai külügyminisztérium külön engedélye kellett, ami a budapesti kormánynak rendkívül kellemetlen volt. Mint már irtuk ezeken a hasábokon, a többi csatlós példájára, a budapesti vörös kormány is rendezni szeretné a szénáját Amerikával. Kádárék szeretnék, ha Amerika rendes követet nevezne ki Budapestre — a mostani ügyvivő helyett — s ha általában a feszültség engedne. Az amerikai külügyminisztérium tagadja, mintha az utazási tilalom feloldása bármit is jelentene. Amerika álláspontja ugyanaz M a g y a r o rszággal szemben, ami volt — mondják Washingtonban. Szerintünk nem egészen. Ezúttal a labdát Amerika dobta, Budapestről nyilván visszadobják. A kulisszák mögött valószínűleg már folynak a tárgyalások. S ha nem, akkor rövidesen kezdődnek. geles nevében a néhai amerikai elnök fia, James Roosevelt szólalt fel, egy uj magyar hajnalhasadás iránti reményének adván kifejezést. Newell George Kansas állambeli demokrata keményen megleckéztette azokat, akik felelősek voltak a második világháborút követő oroszbarát vonalvezetésért. “A 20-ik század újabb igazságtalanságokkal tét ézte az előző idők gazságait, újabb megpróbáltatásokkal sújtotta ezt a jobb sorsra érdemes, derék népet, amely ezer éven át küzdött a függetlenségéért” — mondotta George képviselő. Brooklyn képviselője, Abraham lVIulter a tehetséges és bátor magyarságról szólott, mely úgy a megszállott ősi földön, mint a'világ minden részében szétszórva a kommunisták kitakarodásáért sóvárog. Márciusi üzenetet küld Iowa államból Kossuth megye Baltimore demokratái nevében Samuel Friedel szorgalmazta, hogy a summit konfe(Folyt. a 3-ik oldalon) (özv. Kosa Ádámné, aki 1857 augusztus 1-én a Szabolcs-megyei Olcsva községben született és ugyanott halt meg 1959 december 29-én, 102 éves korában, két Ízben járt Amerikában, itt töltött körünkben öszszesen 14 esztendőt hosszú életéből, de hazavágyott, hazament, a szülőföldön akart meghalni ... A sokunk által ismert Kosa Imrének volt az édesanyja, aki igy emlékezett meg róla s akinek írása Anyák Napi cikknek most igen alkalmas. —Szerk.) Életemben sokféle köteléket tépett már szét a sors vihara, de azt az aranynál fénylőbb és pókhálónál finomabb szálat, ami engem az édesanyámhoz fűzött, lehetetlenség volt elszakítani. Sok arcot elfelejthetünk, de azt a megszokott drága arcot, amelyet elsőnek pillantottunk meg, mihelyt kinyitottuk a szemünket, amelyet először szerettünk, mihelyt karunkat ki tudtuk tárni, soha nem tépheti szét semmi. “Anyám” — ez az a nagy szó, ami mindvégig ott tündököl, ameddig tart a szív élete. Minden emberi nyelven az első, legszentebb és legédesebb név ez: ÉDESANYÁM! Ahogy egyetlen nap van odafent az égen, úgy idelent a földön is csak egyetlen édesanyánk van. Mi teszi az anyát oly naggyá, oly egyetlenné, oly drágává, senkivel sem pótolhatóvá? Az édesanya az, aki mindig ott marad mellettünk, akkor is, amikor hamis nyelvek a vádlottak padjára állítanak, ő az, akinek minden örömre van egy mosolya, minden fájdalomra egy könnye, minden nyomor számára vigasztalása, minden szerencsétlenségre egy sóhaja, minden csiiggedésben egy reménye, minden hiba számára egy mentsége. Az anyának minden szenvedést ki kell bírnia, túl kell élnie, ha vörösre sirt szemekkel is, de nem szabad kidőlnie az élettel vívott harcban, sem a gondokkal vívott csatákban. Én nem voltam jómódban élő, gazdag szülők gyermeke. Ruhám gyakran kopott volt, csintalanságom miatt gyakran el is szakadt vagy kopás által kilyukadt a nadrágom. Egy késő este az anyám foltozta a nadrágomat, anyag hiányában különféle szinü foltokat tett rá, másnap reggel az iskolában osztálytársaim, kik jobb módban éltek, jobb ruhájuk volt, kinevették az én tarka szinü, foltozott nadrágomat. Este sírva mentem haza, édes anyám megkérdezte, miért sírok és én elmondtam neki. Aztán este lefektetett, de én tovább is ébren maradtam. Hallottam hangos zokogását, hallható szóval mondta, hogy az egész fáradságos foltozás csak annyit eredményezett, amiért a fiuk az ő fiát kinevették az iskolában. Emlékszem, attól kezdve anyám elment másoknak mosni, vasalni, meszelni, takarítani, vagy jobbmódu családokhoz főzni, csak azért, hogy nekem jobb ruhát tudjon vásárolni. — Lehet ilyen önfeláldozást elfelejteni? Mindig hálás akartam sok jóságáért lenni. Bármennyit is tettem volna, sok jóságát, fáradságát soha nem tudtam volna visszaszolgálni. Legtöbb anyát akkor szokták igazán megbecsülni az emberek, amikor a két kihűlt ölelő kar elmegy porladozni a hideg, de nyugodt sir ölébe, ahol többet nem fáj semmi, nem bánt senki. Hány anya van, aki naphoszszat egy jó szót sem hall, sőt füle hallatára szidják. Úgy bánnak vele, mint egy útban álló törött karszékkel. Még a betevő falatot is sajnálják tőle. Az ablakban virító muskátli több szeretetet kap, mint az elöregedett édesanya. Sok helyen szívesen fizetnék a drága koporsót és a selyem szemfedőt, csak mielőbb földbe tehessék. Amilyen modorban az ember az édesanyjával beszél, abban benne van egész jelleme. Élettapasztalatom meggyőzött arról, hogy vannak fáradt és ideges anyák is, de az édesanyával még ha ingerült is, a hárfa halk hangján kell beszélni, hiszen az értünk való gondoskodás tette fáradttá és idegessé. Az anya, aki életét a konyha és a kamara közt éli le, még ha ideges is, megérdemli, hogy letérdeljünk előtte, letérdeljünk a gondok által eltaposott virágai, érdemei előtt. Sok gyermek nem tudja megcsókolni azt a ráncos arcot, amit az érette való gondoskodás vésett az anya arcára és homlokára. Sajnos, sok gyermek vak és érzéktelen és a szegény fáradt, szakácsnőkinézésü öreg édesanya feje fölött néz el, mert a mosások, súrolások robotja, az örökös gond elkoptatta. Legkevésbé a gyermek látja meg az édesanyja dús érdemeit. Van-e valaki, aki meg tudná mondani, hány mázsa a súlya annak a könnynek, amit az édesanya sir a másik szobában, vagy a pitvarban, hogy senki se lássa? Nagy szükségünk van ma, amikor aranykorát éri a bűn, sok-sok igazi anyára. Olyanokra, akik hosszú évek nagy kereszthordozásai között sem roskadtak le, hanem erejük egyre nőtt a sokféle megpróbáltatásokkal. Többször voltam otthon látogatóban; mindig nehéz volt a bucsuzás, de az utolsó, az elmúlt szeptember 5-én volt a legnehezebb. Érzem, tudom, hogy édesanyám ez utolsóra már nem emlékezett. Amig él bennünk anyánkapánk iránti szeretet, amig életüket be tudjuk ragyogtatni szeretetünk fényével, addig boldogok leszünk. Ha olyan szeretetet adunk nekik, mint amilyen szeretetet ők adtak nekünk, mindig megelégedettek, boldogok leszünk. Afrikai fegyverszállítások betiltása Londoni beavatott diplomáciai körökből eredő híradás szerint a nyugati nagyhatalmaknak szándékában van a küszöbön álló csúcskonferencia alkalmával a szovjetnek javasolni, hogy járuljon hozzá a nyugatafrikai újonnan alakult független államok felé irányuló fegyverszállítások betiltásához. Az eddigi fegyverszállítások ugyanis erősen fokozzák az uj államok közötti politikai feszültséget. A Közelkeletet nem szándékozzák e tilalom alá vonni a nyugati nagyhatalmak, mert véleményük szerint ez a csúcskonferencia számára komplikációkkal járna. PETŐFI Irta: TARNÓCZI ÁRPÁD Mint harag a háborgó égből, úgy lobbant ki a nép szivéből Petőfi lelke, s a gyávaságot felégette. A Rab ődöngve szédült talpra és kzüdött, pedig bilincsmarta magát se bírta. Isten szobát Petőfi irta. És fergetegbe, rengetegbe, aki csüggedt, azt szivén verte a Föld, az ősi: A rongyos, éhes, bus Petőfi. Nem volt menekvés, mind felrázta. A nagyuraknak magyarázta, a vén alvóknak, hogy ő a Nép és ő a Holnap. És aztán eltűnt. Mint nótaszó. Mint csaták után a riadó. Nem a halállal. Örök fények csillaghadával. Kényes kérdések (FEC) A budapesti Kossuth rádió ifjúsági adásában negyedik hete a hazafiasságról vitáznak. Az egyik adásban az alábbiak szóról-szóra hangzottak el: “Most K.T. budapesti hallgatónk levelét ismertetjük. ‘Kedves Ifjú Figyelő. Tegnapi adásukat hallgatva határoztam el, hogy megpróbálom egy pár sorban röviden összefoglalni nézeteimet . . . Először is ne tekintsenek engem se barátnak, se ellenségnek. Én pártatlan kívülálló szemszögéből vizsgálom az eseményeket . . . Maguk azt mondják, hogy a szocializmus a magyarság lélekvilágával rokon eszme. Először arra gondoltam, hogy vitába szállók ezzel a képtelen állítással, aztán rájöttem, céltalan dologra vállalkozom. Ugyanis önök sem hisznek ennek az állításnak igazában, önök épp úgy tudják mint én, hogy a kommunizmusnak csak annyi köze van a magyar néphez s egy nép kivételével minden más néphez, mint a holdvilágnak a nap csodálatos fényéhez. Csak nem arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy Marx volt az egyetlen magyar és hogy a haza nem Magyarország, hanem a nagyvilág, önök az utóbbi időben többet kezdenek beszélni a hazaszeretetről, őszintén teszik ezt? Nem taktikáról van szó? Korábban ugyanis nem igen hallottam, hogy a haza szent ügyét ajkukra vették volna, önök a nemzetiköziség prófétái és ezért számomra feltéve, ha nem ügyesen átgondolt sakkhuzásról van szó, érthetetlen miért beszélnek mégis oly hévvel az utolsó években a saját magyarságukról ? Tudom, e sorokat olvasva azt gondolják magukban, hogy én egy öreg, maradi ember vagyok, de tévednek. Csak a tárgyilagosság igénye vezet és megmondhatom, hogy sok olyan eszmével, melyet állítólag önök képviselnek, már akkor rokonszenveztem, mikor a kommunista párt még nem is létezett, legalábbis magyar földön, mint magyar párt. Hát ennyit a felvetett kérdéscekről. Tisztelőjük: K.T.” LABDARÚGÁS A múlt vasárnapi mérkőzések a nagy esőzések miatt elmaradtak. Most vasárnap, május 8-án a brunswicki Atléta Klub I. csapata a passaici Vistula csapat ellen játszik New Bjruns-A Kongresszusra a titkárság, illetve a rendező bizottság díszes, piros-fehér-zöld fedőlapu tájékoztató füzetet bocsátott ki magyar és angol nyelven, amelyben a sokat mondó emlékeztető képeken kívül a háromnapos gyűlés teljes programja fel .van sorolva. Amint már említettük, a Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének amerikai tagozata 3-ik országos kongresszusát május 6-7-8-án tartja New Brunswickon, a Magyar Ataléta Klub székházában. A kongresszus harmadik napján, vasárnap, május 8-án nyilvános záró-ülés lesz délután 3 órai kezdettel, amelyre a magyar egyházak és egyletek reprezentánsai és általában minden érdeklődő magyar testvér hivatalos. A záró-ülés műsora a következő lesz: Himnuszok — Megnyitó — Báchkai Béla, az Amerikai Magyar Szövetség titkárának üzenete — A Passaici Szt. István r. k. egyház énekkarának számai,. Bartkó Gyö^gyné vezényletével. —- A Szabadságharcos Szövetség országos elnökének köszöntője — Lendvay Lajos színművész szavalata — Takács J. József városi ügyész, a város polgármesterének hivatalos képviselője beszéde, aki a régiamerikás magyarság üzenetét is hozza. — Liszt: Magyar ünnepi dal (Szt. István énekkar) — A3. Szabadságharcos Kongresszus üzenete a magyarsághoz: Dr. Mikófalvi Lajos,-titkár — Dékány László színművész szavalata és — Magyar himnusz. — Műsorvezető: Hajdu-Németh Lajos. A záró-ülés után, kb. 5 óra tájban ismerkedési est lesz a Klub gyönyörű uj dísztermében, ahol a Kára-Németh zenekar hangulatos magyar muzsikája mellett falatozással, koccintgatással, jó hangulatban tölthetnek el néhány órát mindazok, akik ezen az Anyák Napján érdemesnek tartják elmenni egy ilyen találkozóra, ahol édesanyjuktól távol levő soksok szabadságharcos magyarnak örömet szerezhetnek megwickon a Recreation Park-i pályán, pontosan fél 3 órai kezdettel. * jelenésükkel. Belépődíjat nem szednek, a költségek fedezésére azonban adományokat elfogad a rendezőség. Menjünk el vasárnap, május 8-án délután az Atléta Klub dísztermébe, ahová az ország különböző részeiből jönnek a kongresszus delegátusai, azok, akik itt találták szemtől-szembe magukat először Amerikával, a Camp Kilmerbe, ahonnan elindulásukat mi egyengettük most három éve. Dr.- Mikófalvy Lajos, a Szövetség főtitkára az alábbi sorok közlésére kérte fel lapunkat, melyeket készséggel itt adunk: “Kedves new brunswicki és neiv jerseyi magyarok, akik a közeli Camp Kilmerben fogadtatok bennünket és, dolgoztatok értünk most három éve — oly sokan, hogy névszerint itt nem sorolhatjuk fel neveteket és anyagi lehetőségünk sincs arra, hogy személy szerint mindegyiketeket külön-külön meghívjunk — ti voltatok a mi vendéglátóink a könnyből, vérből, gazul eltiport szabadságharcunkból rongyosan ideérkezésünk idején . . . Amilyen szeretettel fogadtatok minket akkor, ugyanolyan szeretettel hívunk és várunk benneteket, jöjjetek el vasárnap ünnepélyes záróülésünkre és az azt követő magyarzenés vendégségre az Atléta Klub székházába! Töltsünk együtt ismét néhány órát . . . adjatok nekünk alkalmat arra, hogy személyesen és ismételten megköszönhessük jóságotokat . . . Anyák Napja lévén, talán úgy fejezhetnénk ki gondolatainkat legt alál óbban, hogy: amint hajdan, kezdő lépéseinknél az édesanyánk fogta a kezünket, úgy fogtátok ti is a kezünket ideérkezésünkkor és gyámolítottatok, irányítottatok minket, hogy itt uj életet kezdhessünk el. Három év elteltével most ezt a Kongresszusunkat ilyen érzésektől áthatva és vezérelve rendeztük itt, a ti városotokban, a Camp Kilmer ‘anyavárosában’ . . . őszinte hálánk igaz jeléül. Kérjük, tegyétek lehetővé vasárnapi megjelenésetekkel, hogy minél többen találkozhassunk!” HA AZT AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! Magyar kikelet Washingtonban CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEA8BEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD
