Hiradó, 1960. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-28 / 4. szám

PERTH AMBOY HERALD JhjL Önki* TiungwáarL TlßWApapax. fcdiisuL and. (pubÜAhad. in. fitüdk. úmbmf. VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM —NO. 4. SZÁM Nyugat vesztesége a most lejátszódó francia tra­gédia. Akkor csapott be a mennykő, amikor a Szaharába becsapni készül a francia atombomba, mely a Gloire nemzetének újabb emelkedé­sét jelentette volna. S termé­szetesen egész Nyugateurópáét is. Nagy ez a katasztrófa, ami most Algériában történik, bár a végső kimenetel, amikor ezeket a sorokat Írjuk, nem látható. Vannak, akik a markukba kacagnak. Elsősorban a moszk­vai vörösek, akinek aligha jö­hetett volna valami jobban, mint ez. Sőt még az angolok is. Londonban úgy találják, hogy De Gaulle szarvai már is túl nagyra nőttek s ha újabban tü­körbe nézett, a nyugati világ vezérét látta benne. Lehet, hogy De Gaullenak vannak hibái, de mégis rokon­szenves, hiszen — bizonyos vo­natkozásban — Európát kép­viseli. Valahogy benne teste­sült meg a feltörekvő Európa. S ha most elbukik, külön európai tragédia lesz. Amilyen már amúgy is oly sok volt. Erdély és Algéria párhuzamát vonta meg valaki a fülünk hallattára. Lényegé­ben azt mondta az illető, hogy meg kell érteni az elkeseredett algériai francia telepeseket, hiszen ők hazájuknak tekintik azt az afrikai országot. S aztán felénk fordulva hoz­zátette : — Ugy-e maga is hazájának tekintette Erdélyt? Pontosan igy vannak az algériaiak is. Elvégre ők ott születtek s ta­lán még az apjuk is. Tiszteletreméltó, hogy az al­gériai francia telepesek annyi­ra ragaszkodnak a földhöz, ahol születtek. De van valami lényeges kü­lönbség az algériai telepes és köztem, a székely ember közt. Nekem nemcsak az apám, vagy a nagyapám született ott. Akkor kerültek oda az elődeim ... — noshát ezt nem tudnám megmondani. Valamikor a tör­ténelem hajnalán. És hosszú évszázadokon ke­resztül mi épitettük Erdélyt. És főleg mi védtük, a népvándor­lás különféle hullámai, aztán török, tatár és Isten a meg­mondhatója, még hányféle ná­ció ellen. Szűz földjébe először a mi ekéink hasítottak bele és, mi épitettük patinás iskoláit is. Mindent mi tettünk, amit ott értéknek lehet nevezni, erdélyi székelyek, magyarok, és mel­lettünk a szászok. S aztán nem is az volt Erdély kapcsolata Magyarországhoz, ami Algéria viszonya Franc iaországhoz. Erdély valóban Magyarország része volt, ha a sors külön élet­re is kényszeritette bizonyos ideig. S aztán Algériában van egy millió francia, nyolc millió őslakó arabbal szemben. Er­délyben csak mérsékelt több­ségben vannak a románok. A primitiv népek mindig szapo­rák. Nagy vonalakban ez a hely­zet s mégis akadt egy francia, Clemenceaunak hívták, aki oly dühösen és tekintet nélkül trancsirozta fel Magyarorszá­got, vágta le róla Erdélyt, mint valami mészáros, aki vérbefor­gó szemekkel csap-üt a baltá­jával. Ezeket felejteni nem lehet. S nem furcsa, hanem egészen természetes, hogy mindezt el­mondjuk, ha valaki a fülünk hallattára von párhuzamot Er­dély és Algéria közt. Gates hadügyminisztert a szenátus valószínűleg nem erősiti meg tisztségében, ha­csak a józanság nem vesz erőt a nemes testületen. Gates azt merte mondani, hogy a Szov­jetunió előnye a rakétagyártás terén nem is olyan nagy, mint azt eddig amerikai körökben feltételezték. Sőt, valami áfá­iét is mondott, hogy háborús erő tekintetében Amerika még mindig fölényben van a Szov­jetunióval szemben. Nosza, egyéb sem kellett. A szenátus felbőszült. Hogy mer egy éppen csak kinevezett, de meg nem erősített hadügymi­niszter igy beszélni? Elvégre ez nem iliik bele a választási tervekbe. Mintha már nem is az volna a fontos, hogy mekkora Ame­rika katonai ereje. Orvtáma­dás esetén felveheti-e a küz­delmet a Szovjetunióval? Ha­nem csak az a fontos, hogy az országos választás egyik nagy jelszava veszélybe került. Legalább is ez látszik leg­fontosabbnak. Fényes magyar bál Philában Az Amerikai Magyar Szö­vetség philadelphiai osztálya az idén is megrendezi immár hagyományossá váló farsangi bálját. Szombaton, február 6- án este Philadelphiában, a Sheraton Hotel gyönyörű bál­termében rendezik ezt a gála­bált, amelynek fővédnökségét az állam kormányzója, a város polgármestere, számos szenátor és képviselő, egyetemi déká­nok, tanárok, az ipari élet szá­mos vezetője, stb., fogadta el. A szép magyar célokért dol­gozó Szövetség philadelphiai osztálya a szükséges anyagia­kat ilyen s hasonló estélyek rendezésével, illetve a magyar­ság támogatásával igyekszik előteremteni. A multévi bál tiszta bevételét a washingtoni központhoz, illetve európai magyar iskolák támogatására küldte el az osztály, valamint nemzeti ünnepek méltó megün­neplésének költségeire fordítot­ták. Aki tehát résztvesz ezen a bálon, nemcsak magának és családtagjainak szeréz egy kellemes estét, de egyben jó magyar ügyet is szolgál vele! Asztaligényléseket, a nagy keresletre való tekintettel szá­mozott asztalokkal, igénylési sorrendben elégít ki a rende­zőség és csakis azok számára, akik előre megveszik jegyeiket és egy teljes asztalt foglalnak le. Asztalígényléseket Keme­­nes Ernő alelnök intézi, kinek cime: 3422 Bleigh Ave., Phila­delphia 38, Pa. (Tel. DE 2- 9708). Nyitópárok összeállítá­sát intézi Bácskai P. Béla, ci­me: P. O. Box 304, Phoenix­­ville, Pa. (Tel. WElling 3- 4157). A bállal kapcsolatos bármilyen ügyben a Szövetség osztályának irodájához is lehet PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1960. JANUÁR 28 1. osztályú ingyen­jegy Moszkvába! Moszkva mellett zsinagógát gyújtottak fel az oroszok Kinek? Ki ad és kinek ad első­­osztályú ingyen jegyet Moszk­vába, méhozzá tetszés szerint re­pülőgépre, vagy hajóra? Kik e­­zek a kivételesen kiválasztott kedvezményesek ? Megmondj uk. A kivételesen kiválasztott kedvezményesek mindazok az elvtársak, tovari­­sok, akik nincsenek megelégedve a kiszipolyozó kapitalista-impe­rialista rendszerrel és inkább a moszkvai munkásparadicsomba vágynak. És ki az, aki a jegyeket adja? íme a cim, tessék jól feljegyezni: ANTI-COMMUNIST LEAGUE OF HARTFORD, Conn. Post Office Box 1867. Rajtja Elvtársak! Itt az alka­lom. Ilyen alkalom nem minden­kor kínálkozik. —o-­A történelemnek vannak néha humorosan komoly fordulatai is. Tizenkét évvel ezelőtt történt, hogy az American Anti-Com­­munist League of Hartford, Moszkvába szóló ingyenes uta­zást ajánlott fel azoknak a vö­röseknek, akik: HAJLANDÓK LEMONDANI AMERIKAI ÁLLAMPOLGÁR­SÁGUKRÓL ÉS KÖTELEZIK MAGUKAT, HOGY SOHASEM FOGNAK VISSZAJÖNNI A­­MERIKÁBA. Most ezt az Ígéretet megújí­totta. Ezeknek a kommunistáknak az Antikommunista Liga hajlan­dó elsöosztályu hajó-, vagy re­pülőjegyet adni és azonkívül is hajlandó minden egyéb segítsé­get megadni arra, hogy minél e­­löbb kerüljenek álmaik neto­vábbjába: Kruscsevék paradi­csomába. Noshát elvtársak, most már csak a kezeteket kell kinyújta­ni arra, hogy kékmadaras vágy­álmaitok netovábbjába: a Szov­jet munkásparadicsomba jut­hassatok ! Rajta, rajta elvtársak, tova­­risok, kamrádok, ne szalasszátok el a talán soha többé vissza nem térő alkalmat. “Fel-fel ti rabjai a földnek! Fel-fel te fáradt proletár.” Hagy játok itt gyorsan ezt a cudar ka­pitalista világot és siessetek a Szovjet tejjel-mézzel folyó or­szágába. “A szabadság napjai már jönnek...’ Ti átlépitek a népnyuzó kapitalista határt, és “rabságtoknak vége már...” Vágyatok eddig nem repülhe­tett a megvalósulás szárnyain, mert talán nem tudtátok a költ­ségeket megkeresni ebben a né­­pivérszipolyozó háborúra uszító országban. Most itt az alkalom, csak menjetek. Urak lesztek, úgy u­­taztok, mint egy vörös rabszol­gahajcsár, mint egy komisszár, mint egy Mikoján, vagy Kozlov: elsöosztályu hajókabinban, vagy repülőgépen. És ha megérkeztek, bizonyára boldogok lesztek abban az or­szágban, ahol egyedül a “nép u­­ralkodik,” ahol majd hamarosan megkóstolhatjátok, mi a sajtó­­szabadság, mi a szólásszabadság, mi a szovjet-gyülekezési jog, a szovjet szavazati jog, a szovjet közvetlen fordulni: 445 Dia­mond St., Philadelphia 22, Pa. (Tel. GL 5-1659). Szeretettel hiv és vár min­denkit erre a bálra február 6- án este 8 órára a Sheraton Ho­tel nagytermébe, Philadelphiá­ba, a RENDEZŐSÉG. sztrájk-jog, mi a 10 órás szovjet­jövedelem és mi az EGYSZO­BÁS vagy EGYÁGYAS szovjet­lakás ? De különösen ti pakoljatok össze gyorsan, ti akik Moszkva fizetett sajtócselédei, vagy poli­tikai ügynökei vagytok és akik­nek száján mindig pergetett mézként csordul ki a biztatás hogy csak az a jó, csak az a tö­kéletes, csak az az igazi tovaris boldogság, ami a moszkvai mun­kásparadicsomban van... Remélem jó példával fogtok elöljárai, sietve lemondtok csa­lárd utón megszerzett állampol­gárságotokról, sietve folyamod­tok útlevélért és elsöosztályu in­gyenjegyetekkel sietve a Moszk­vába induló hajóra, vagy repülő­gépre ültök...? Hiszen képzeljétek csak: ab­ban az országban fogtok élni, a­­hol az egész földkerekség Nap­ja: Sztálin uralkodott és helyébe most testvérnapja: Kruscsev elvtárs lépett. ... Látjátok, elvtársak, ott nem lesz sztrájk, (mert ha lesz, leütik érte a fejeteket). Ott nem lesz kiszopolyozás... (mert min­deneteket elveszik). Ott nem lesz elégedetlenség... (mertha kime­ritek nyitni a szátokat, kiverik érte minden fogakat.) Ott nem fogjátok kritizálni a munkaadót, hanem békésen, csendesen, le­hajtott fejjel, látástól vakulá­­sig fogtok robotolni Kruscsev Tatának, a világ nagy békeapos­­toIáinak és vodkachampionjának. Hát csak rajta: tegyétek meg örökös eltávozástokra az előké­születet még ma! Siesetek. Mert ki tudhatja, hogy amikor majd becsukódik mögöttetek a kapita­lista rabság nagy börtönkapuja: felnyilik-e ugyanakkor számo­tokra a népiszabadság és népi megváltás nagy Vörös Kapuja? És eszetekbe se jusson az^a két kelekótya “elvtárs,” akiket az amerikai bíróság néhány év­vel ezelőtt összeesküvésért hat évi börtönre, vagy:—Moszkvába való szabad visszatérésre Ítélt és ez a két kelekótya kamrád in­kább az itteni hat évi börtönt választota, mint a Moszkvába való szabad visszatérést! De ti erre ne gondoljatok, kamrádok! Ti csak ragadjátok meg a nagyszerű alkalmat, az elsöosztályu szabadjegyet és tűn­jetek el mielőbb álmaitok vö­röslő távolába: MOSZKVÁBA! Sz. L. “Egy szál virág.. A “New Brunswick Public Evening School” magyar tanu­lói $32.50-t adtak össze s jut­tattak el szerkesztőségünkbe azzal, hogy azt adjuk át a tra­gikus körülmények között meg­halt Szűcs István barátjának, aki a temetési költséget magá­ra vállalta. “Egy szál virág Szűcs István boldogtalan ma­gyar testvérünk sírjára” — ez volt a felírás a gyüjtőiven, ami­vel a pénzt maguk között ösz­­szeszedték és amelyen 30 ma­gyar név áll. A hozzánk küldött kísérőlevélben pedig azt írják az esti iskola magyar tanulói: “Köszönetünket fejezzük ki Szerkesztő Urnák, amiért lap­jában megemlékezett a tragi­kus körülmények között meg­halt Szűcs István boldogtalan magyar testvérünkről és a kö­rülményekhez képest igyeke­zett becsületét menteni a szi-UTOLJÁRA küldjük ki a héten a lapot több olyan “előfizetőnek,” aki már hosszabb ideje tartozik érte és fizetési szándékának legcseké­lyebb jelét sem adja; sem a lap tényleges előfizetését, sem tény­leges tartozását nem akarja megfizetni. Mi a lapot évekig küldtük többeknek anélkül, hogy külö­nösebben zaklattuk volna az áráért: “majd megfizet becsü­lettel” — mondottuk s nem kértük a pénzünket, ami tulaj­­donképeh a lap előállításának és postai szétküldésének a költ­ségét fedezi. Ez az újság nem üzleti vállalkozás, sem holmi magyarkodási próbálgatás — ami manapság oly divatos Amerikában is — hanem a ma­gyarság és a magyar ügy szol­gálata, becsületes célkitűzésű igaz magyar munka, amit évti­zedek mögöttünk álló tényei igazolnak. De legjobban bi­zonyítja ezt az, hogy mi azok­tól a régi olvasóinktól (sőt még újaktól is), akiknek anyagilag nem áll módjukban megfizetni a lap árát, nem is kérjük, el sem fogadjuk akármeddig jó szívvel, igaz magyar velükér­­zéssel küldjük újságunkat ne­kik. De aki nem szorul arra, hogy ingyen kérje, ingyen fo­gadja el tőlünk ezt a sok költ­séggel, sok-sok küzdelmes munkával előállított s minden héten pontosan szétküldött régi amerikai magyar újságot, az fizessen meg érte! Évi csekély 3 DOLLÁR előfizetési dij ma­napság oly kis összeg, hogy ezért más aligha tudna lapot küldeni a magyar portákra, de mi megtehetjük, mert mi nem akarunk előfizetőinken meg­gazdagodni. (Nem is tudnánk, mert a mai nyomdai árak és a január elsejével felemelt pos­tai szállítási dijak mellett ab­ból a 3 dollárból igazán nem sok marad a szerkesztőnek.) Aki a lapot továbbra is óhajtja ,(különösen akinek már hosszú évek óta jár) és aki tar­tozik érte, rendezze tartozását azonnal, mert jövő héten már hiába várja, nem fogjuk címé­re kiküldeni! Telefonáljon és megbízottunk kimegy a pén­zért. Ez az újság az itteni ma­gyarság érdekeinek szolgálója, az itteni “magyar élet” egyik fenntartó pillére, a magyar­ság szószólója és mindazok, akik fel tudják fogni és érté­kelni tudiák ennek fontossá­gát — különösen ma, amikor annyiféle “irány” útvesztőjé­ben tétovázik a magyar — azok tisztában vannak azzal, hogy amikor a 3 dollár előfi­zetést kifizették, jó célra ad­ták ki a pénzt! Kincsei ölték meg... Athénben a svájci repülőgép­ről eszméletlen állapotban vitték kórházba Joseph Bastur libanoni kereskedőt. De mielőtt segíthet­tek volna rajta, megfulladt. A- gyonszoritotta a keskeny haskö­tője. A haskötő azért volt olyan nagyon sztik, mert televolt sváj­ci karóra-szerkezetekkel, kb. 1500 darabbal. Megfojtották a kincsei . . . goru amerikai felfogással szemben. Mi őszintén sajnál­juk a két fiatal életet, különö­sen azért, hogy nem éreztek magukban elég erőt harcolni boldogságukért és megfuta­modtak az élet elől, amikor komoly probléma elé állította őket.” Az “Izrael Hangja” nevű izraeli rádióállomás nemrég bejelentette, hogy Sostikov, a Szovjet Vallásügyi Bizottság tagja megerősítette azt a hirt, mely szerint 1959 őszén zsidó Újév napján az oroszok fel-Bankettei ünnepük MIHALKÓ P. ISTVÁN volt Perth Amboyi városi taná­csosunk, akit a Perth Amboy Housing Authority igazgatójá­vá történt kinevezése alkalmá­ból, illetve hosszú éveken át becsülettel végzett városatyai munkájáért Perth Amboy ma­gyarsága bankettel ünnepel szombaton, január 30-án este 6:30-kor a Bel-Air Manor ter­mében. (Fayette St., Perth Amboy). A bankett rendező bizottsága élén Kovács Olivér városi tanácsos áll, aki Mihalko tisztjét kapta a városnál, a bi­zottság elnöke pedig Krilla János, tagjai: Mészáros János, Maskowitz János, Tóth Zoltán, Tóth János, Fohl András, Kruppa Lajos és Tóth Sándor. Az áldomásmesteri tisztet Francis M. Seaman városi ügyész fogja betölteni. gyújtották a Moszkva melletti malachovkai zsinagógát. A zsi­nagóga gondnokának 80 éves felesége szörnyethalt az ijedt­ségtől és több zsidó megszríilt A zsinagóga körül antiszemita röplapokat találtak. A szovjet rendőrség szerint a gyújtoga­tást “felelőtlen elemek” kö­vették el. Lemmer nyugatné­met miniszter szerint röviden sor kerül a kölni zsinagóga megszentségtelenitői elleni per tárgyalására és a tárgyalás be fogja bizonyítani, hogy az ak­ció mögött a Kelet-Német kom­munisták állottak. A “világ szeme” mindent lát Amerikában kísérletek foly­nak olyan mesterséges bolygók­kal, melyek a világűrből mindent “látnak” és szemmel tartják az egész Földet. Különleges készü­lékeik segítségével pedig fény­­képfelvételeket csinálnak az el­lenség készülődéseiről és titkos arzenáljairól. Ez a készülék arra szolgál, hogy esetleges orvtáma­dásokat idejében a katonai ha­­tósáígok tudomására hozzon. Amerika az élen! A légihaderő vezérkari főnö­ke, Thomas D. White tábornok szerint, minden ellenkező híresz­teléssel szemben, Amerika a ra­kéta-versengésben az élre került és általános katonai helyzetünk is biztonságosabb, VALÓDIBB, szilárdabb, mint a Szovjeté. U- gyanakkor erősen helytelenítet­te, hogy a B. 70 óriásbombázók gyártását abbahagyták. Ezzel csak a Szovjetnek tettek szí­vességet — mondja a generális., PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY Az AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG Igazgatósága az érvénybe lépett, uj Alapszabály értelmében nyilvános pá­lyázatot hirdet a KÖZPONTI TITKÁR állásának betöltésére. A pályázatok 1960 február 15-ig “PÁLYÁZAT” felírással, a kellő igazoló okmányok fotómá­solatával,'nyomtatásban megjelent müvekkel stb. felszerelve, külön lezárt borítékban küldendők be a Szövetség országos elnöke címére: 1426 West Front Street, Plainfield, N. J. — A pályázatok felett az Igazgatóság legközelebb tartandó gyű­lésén dönt. A megbízatás rendes körülmények között három évre szól. Pályázhat minden amerikai születésű vagy itt állampol­gárságot nyert magyar, aki az angol és magyar nyelvet szó­ban és Írásban egyaránt tökéletesen bírja; megfelelő gyakor­latot tud felmutatni mindkét nyelvű fogalmazásban, gépírás­ban, előadásban, irodavezetésben. Továbbá elegendő össze­köttetéssel rendelkezik amerikai hivatalos és társadalmi kö­rökben, behatóan ismeri az amerikai magyar életet és általá­ban olyan egyéniség, aki alkalmas a magyarság széles réte­geivel való kapcsolatok ápolására. Szükséges olyan cikk-irási készség is, amely a diplomá­ciai, kulturális, politikai, jogsegélynyujtási, szervezési: álta­lában a magyarság érdekeit szolgáló különböző tereken eddig elért eredményeknek folytatásával és lapjainkban ismerteté­sével a köz bizalmát megszerzi és megtartja; ugyancsak a Szövetség fenntartásához szükséges tetemes összegeket ön­kéntes megajánlások formájában elő tudja teremteni, mert a Szövetség évi költségvetésének mintegy kétharmadát egyé­ni adományok teszik ki, mig a működési alapul szolgáló egv­­harmadot három országos jellegű testvérsegítő intézményünk adja. A pályázónak számolnia kell azzal is, hogy kötelezettsége nem csupán a hivatali órákra szorítkozik, de minden időben (hétvégeken, ünnepnapokon is) készen kell lennie teendőinek végzésére. Javadalmazás megállapodás szerint. Az Igazgatóság megbízásából HAYDU K. GYÖRGY s.k. — RÉVÉSZ KÁLMÁN s.k. BORSHY K. GYÖRGY s.k. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ fiS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom