Hiradó, 1960. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-30 / 26. szám

PERTH AMBOY HERALD JJfUL Only. TLunoakian. Thmapapax. Edited, and fuáŰAkad in. flatdiL űmhotf.. VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM — NO. 26. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. Emberfeletti embert követel a Fehér Ház elnöki szé­ke. Olyan embert, aki a világ legjobb kiilpolitikusa, ismeri a különféle országok belső erővi­szonyát, a hátsó mozgató ru­gókkal együtt. S egyben belpo­litikát, aki el tud igazodni a két nagy párt szövevényes? ügyeiben, naponta változó küz­delmüket megérti s a kellő pil-Julius 10 -én: Magyar Református Nap Az idei Magyar Református Nap 8 egyházközség közös ren­dezésében julius 10-én, vasár­nap lesz a Fareher’s Grove­­ban, Springfield Road, Union, N. J.-ben (a 22-es utón a “Flagship”-től nyugatra mint­egy fél mérföldnyire van a Springfield Road, ahol már kis magyar és amerikai zászlók fogják jelezni az útirányt). Reg-gel 10 órakor angol-ma­gyar nyelvű kulturális prog­ram lesz, 11 órakor szabadtéri magyar-angol i s t e ntisztelet, déli 12-től 2-ig ebédidő, dél­után 2-től kezdve műkedvelő előadás, ének, zene és sport­­jrogram, délután 3 órától kezd­ve pedig zene, tánc, kellemes további szórakozás. Hidi Ká­roly jónevü zenekara muzsi­kál. Finom magyar ételekről és italokról gondoskodik a rende­zőség, nyolc magyar reformá­tus egyházközség legjobbjai­­ból alakult nagybizottság. Az idei Magyar Református Napot a következő egyházak rendezik közösen: Elizabeth-i, Franklin-i, Manville-i, Ne­­wark-i, New Brunswick Somer­set Utca-i, Trenton-i, Wood­­bridge-i és Yonkers-i. A rende­zésben résztvevő egyházak elöljáróinál és lelkészi irodái­ban kaphatók a csekély 1 dol­láros belépőjegyek. (Minden résztvevő egyház az általa el­adott és felhasznált jegyek árát saját pénztárában tartja meg, te hát érdeke az egyhá­zaknak minél több jegyet elad­ni előre!) Mint minden évben, az idén is nagy várakozással tekint a magyarság ez elé a Magyar Református Nap elé, amely közeli és távolabbi vidékek ma­gyarjainak kedves találkozó alkalma szokott lenni kint a jó Isten szabad ege alatt, szép helyen, kellemes környezet­ben. Julius 10-én már kora reg­geltől kezdve, Istennek tetsző szórakozási alkalma nyílik mindenkinek a Union, N. J.­­ben levő Farcher’s Grove-ban, ezen a gyönyörű piknikhelyen, ahvá nem nehéz eltalálni. Köz­ponti fekvése révén alkalmas ez a hely úgy a keleti irányból oda igyekvőknek, mint a nyu­gati irányból jövőknek. New­­arkról a Somerset Bus Co. au­tóbuszai óránként, minden óra előtt 5 perccel indulnak a Broad St.-ről, a Washington Parktól. A Flagship-en túl egy fél mérföldnyire kell leszállni az autóbuszról a Springfield Road-nál, Unionban. Keleti irányból jövők is könnyen meg­találják a helyet. Készüljünk s legyünk ott a Magyar Református Napon va­sárnap, julius 10-én! lanatban és mértékben lép köz­be, ha az ország legmagasabb érdekei úgy kívánják. A Fehér Hz urának elvben a legjobb katonának kell lennie, elvégre ő az amerikai haderők legfőbb parancsnoka, ő dönt a béke és háború kérdéseiről és lehet, hogy eljön az idő, ami­kor egyetlen perc alatt hatá­roznia kell: melyiket választ­ja? De tehetséges közgazdász­nak is kell lennie, elvégre az amerikai dollár jövője rajta múlik; elvárják tőle, hogy a pénz vásárló erejét, ügyes sakkhuzások révén, növelj e,­­miközben csökkenti az adót, a nemzeti és egyéni jövedelme­ket gyarapítja. Mindezt elvárják, elvárjuk tőle. Legalább ennyit. És ezen felül még sok mindent. Legyen kiváló szónok és mindig mond­ja azt, ami tetszik, mert az amerikai állampolgár idegeit még az elnöknek sincs jogában kikezdeni és sorvasztani. Az amerikai alkotmány úgy rendelkezik, hogy minden külpolitikai kérdésben az el­nök és csakis az elnök dönt. Ezt a jogát senkire, soha rá nem ruházhatja. Jóllehet az alkot­mány nem mondja ki, de elvár­ják tőle, hogy a többi, néha egészen jelentéktelen kérdé­sekben is ő döntsön. Hogy úgy mondjuk, a szeme legyen rajta mindenen, elvégre ez a köteles­sége. Nyugateurópai barát aink mondják, hogy az ottani népek is nagy figyelemmel kisérik az amerikai elnökválasztás előjá­tékait, Azt mondják, hogy el­végre az amerikai elnökválasz­tás nem az Egyesült Államok beliigye. Az egész szabad világ ügye, mert a mindenkori Fehér Ház ura egyben a világ szabad népeinek is a vezetője és a rab népek reménysége. Ha igy van — és igy van! — akkor nagyon megfontoltan, a legnagyobb k ö r ü lt ekintéssel kellene az elnököt megválasz­tani. Ám, az átlag szavazó pol­gárt nem vezetik eféle meg­gondolások. Az elnökvárandó­sok közül arra adja a szavaza­tát, akinek az arca jobban tet­szik. Lesz olyan elnökjelölt, aki esetleg a hajviselete miatt nem kap elég szavazatot. De az is lehet, hogy éppen amiatt sokat kap. Tehát mindenben és mindennek az ellenkezője is bekövetkezhetik. Esetleg az is befolyásolhat­ja az elnöki szavazást, hogy valahol elvezetik-e, vagy nem vezetik el az utat, épitenek-e a helyi tűzoltóságnak tornyot, vagy nem. Az amerikai szavazók nagy többsége éppen csak azt nem mérlegeli, hogy valóban em­berfeletti ember-e a jelölt, vagy nem? Képes lesz-e nem­csak Amerika, hanem az egész világ vezetésére ? Mindez nem fontos. Esetleg az a döntő, hogy tud-e meg­nyugtatóan mosolyogni? Ha nem; jó pár millió szavazattól elesik. A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT 1776. julius elsején az angol flotta vörösruhás katonáit Howe generális a new yorki partra tette. Ugyanakkor 90 mérföldnyire onnan, Philadel­phiában az amerikai Continen­tal Congress vitatkozott a vir­­ginai gyarmat javaslata felett, mely szerint “az egyesült ame­rikai gyarmatok ténylegesen- és jogosan szabad és független államok.” A javaslatnak julius 2-án történt elfogadásával az ame­rikaiak függetlensége jogerőre emelkedett, a két nappal ké­sőbb jóváhagyott függetlenségi nyilatkozat ennek a határozat­nak a világ előtt való megindo­kolása volt csupán. A -massachusettsi John Adams vezérlete alatti sza­badsághősök már julius elsején este szereztek többséget és mi­kor julius 2-án George Wash­ington hírnöke a New York elleni támadás részleteit nyil­vánosságra hozta, a,még kétel­kedők és habozok is a javaslat mellé állottak, úgy hogy a 13 gyarmat határozatát egy­hangúlag fogadták el. “1776. julius 2-a — irta John Adams nejének, Abigail­­nak — legnevezetesebb nap lesz Amerika történelmében. Bizonyos vagyok abban, hogy késői nemzedékek is lelkesen Dr. Séllyei F. Lajos Egyelőre még nem tartunk a szavazásnál, csak a jelölésnél. Még alig pár nap és összeül a két nagy párt országos gyűlése, hogy megke­resse azt az embert, aki meg­­(Folyt. a 3-ik oldalon) Séllyei F. Lajos, Perth Am­boy város magisztrátusa (bírá­ja) és felesége életük egyik na­gyon boldog napjának köny­velhették el junius 16-át. Leg­idősebb fiuk: Ifj. Séllyei F. La­jos a Philadelphiai Hahne­mann Medical College-ben ak­kor kapta meg sokévi tanulásá­nak szép eredményét: orvosi doktorátusát. Séllyei F. Lajos, II, a Perth Amboy High School elvégzése DR. SÉLLYEI F. LAJOS után a Georgetown Egyete­men folytatta tanulmányait Washingtonban, az ország fő­városában, majd a philadel­phiai orvosegyete.mre iratko­zott be s állandóan a jó előrne­­netelü diákok közé tartozott. Tagja volt a Phi Chi Fraterni­­ty-nek. Nős, egy 6-éves fiacská­juk van, Louis F. Séllyei, III. “Intern” évét a floridai St. Pe­­tersburgban, a Mt. Park Hos­­pitalban tölti ki és a sebészor­vosi pályán specializálja ma­gát. Gratulálunk és sok sikert, szerencsét kívánunk Ifj. Séllyei F. Lajos doktor urnák, drága jó szüleinek pedig e helyről is egy meleg, barátságos “kéz­­szoritással” mondjuk el azt, aminek elmondását a szív dik­tálja. A jó Isten megáldotta őket, mert szép családot nevel­tek, Istennek, hazának, szülei és embertársai szeretetének és megbecsülésének nevelték fia­ikat! fogják ünnepelni ezt az évfor­dulót.” Julius 3-án kezdődött meg a vita a függetlenségi nyilatko­zat körül, amelynek szövegét Thomas Jefferson szerkesztet­te, hogy megmagyarázza az egész világnak, miért kellett az amerikai függetlenséget ki­kiáltani. Julius 4-én történt azonban a végső szavazás. A kiküldöttek, nem a saját sze­mélyükben, hanem a gyarma­tok nevében egyhangúlag ma­gukévá tették a történelmi ok­mányt. A nemzet a Declaration of Independence megszavazá­sát julius 4-én ünnepli meg ju­lius 2 helyett, amikor magát a függetlenséget kiáltották ki. E napon azonban csak John Hancock, a Continental Con­gress elnöke irta alá tényleg az okmányt, hogy az aktust “hi­vatalossá” tegye. A Kongresz­­szus többi tagjai — 56 férfi összesen — esik későbben, de valamennyien augusztus 2-ka előtt látták el azt kezeirásuk­­kal. Az okmány cime: Unani­mous Declaration of the Thir­teen United States of America. Itt szerepelt először országunk hivatalos neve. A történelmi esemény emlé­kezetére az első ünnepség már 1776 julius 8-án folyt le, az el­fogadást követő első hétfői na­pon, amikor is az Állami Épü­let kertjében, Philadelphiában felolvasták az okmányt a pol­gárok, harangzúgás és katonai parádé közepette. Julius 4-én tehát nemzetünk születésnapját ünnepeljük és báí az eredeti napon nemcsak örömhírek jutottak a nemzet­­alapitók tudomására, a szüle­tésnap örömünnep, amelyet mindenki vidám szórakozással töltsön el. De ha külföldre írunk beszámolót, jelezzük azt is, hogy julius 4-én az ameri­kai nép jogainak kinyilvánítá­sát ünnepeljük, az élethez, a szabadsághoz és a boldogulás hoz való jogait. American Council Engesztelő magyar zarándoknap Doylestownban A Pálos atyák a doylestowni “Czestochowai Madonna” kegyhelyükön a szokásos évi engesztelő magyar zarándok­napot az idén augusztus 14-én tartják meg a Nagyboldogasz­­szony tiszteletére. Ezen -a na­pon — mint az előző években is — több ezer magyar közös imádságban és engesztelésben könyörög a Nagyboldogasz­­szonyhoz Magyarország sorsá­nak jobbrafordulásáért és a vi­lágbékéért. Az ünnepségi rend­ről később közölnek részlete­sebb tájékoztatást. Az egyházközségi egyletek vezetői már most közöljék a ta­gokkal a magyar zarándok­napnak a fenti időben való meg tartását, ill. buzdítsák őket az azon tárasulatilag, vagy egyé­nileg való részvételére. A kö­zös Engesztelő Magyar Zarán­­déknapra minden magyart sze­retettel meghívnak a P á lo s atyák. Érdeklődni lehet: Pálos Atyák Kolostora (Pauline Fa­thers Monastery), P. O. Box 151, Doylestown, Pa. Tele­phone: Fillmore 9-4427, vagy Fillmore 8-4882. Elvégezte a közép­iskolát DIÉNES M. MÁRIA lapunk szerkesztőjének, Dié­­nes I. Lászlónak és feleségének legidősebb leánya sikeresen el­végezte a Metuchen High School-t, ahol a múlt hét szer­dáján tartották meg az ünne­pélyes diplomakiosztást. Diénes Marika az Ohio Uni­­versity-n fogpa az ősszel tanul­mányait folytatni, Athens, Ohioban. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL HOVÁ VISZIK AZ URÁNIUMOT? (FEC) A magyar forrada­lom óta sokféle hir keringett a magyarországi uránium lelő­helyekről. Megbízható hírek szerint a szovjet-uránium­­szakértőket nagymértékben ér­dekelték a magyar lelőhelyek és Magyarországon gazdag le­hetőségekkel számoltak. *A “Társadalmi Szemle” má­jusi számában egy cikk jelent meg “a magyar-szovjet gazda­sági kapcsolatokról,” amelyből nem nehéz kiolvasni, hogy a Szovjet a magyar urániumot is kézbevette. A cikk többek kö­zött ezeket közli: “A hazai uránium geológiai felkutatásá­ban és felmérésében, a bányá­szat megszervezésében sokat köszönhetünk szovjet szakem­bereknek, akik magyarokkal együtt megvetették ennek a fi­atal uj iparágnak az alapját.” A cikk azután dicséri a szovjet kölcsönöket, de arról már hall­­ga, hogy ezek kamata fejében oda kellett és kell adni a ma­gyar ipari termékek javát, de az urániumot is. MIT JELENT KÁDÁR AM­NESZTIÁJA A VALÓ­SÁGBAN A Basler Nachrichten beszá­molt egy Budapestről nemrég érkezett tudósítónak a ma­gyarországi amnesztiával kap­csolatos benyomásairól. Ezek szerint a politikai foglyok nem egészen öt százalékát érinti csak az amnesztia. A rosszhi­­rü recski és kistárcsai interná­­lótáborokaj; a rezsim julius el­sejéig fel akarja oszlatni. A tu­dósító szerint az internáltak legnagyobb részét u. n. “neve­lőtáborokba” akarja a Kádár rezsim thelyezni. Ilyen “neve­lőtáborok” az ország uránium AMERIKAI VENDÉGEK PESTEN Irta: KLAMÁR GYULA (Becs) Egy ismerősöm nemrégiben New Yorkból Bécsbe jött és mesélte, hogy a Queen Eliza­beth hajó szinte majdnem felé­ben magyarokat szállított Eu­rópa felé. A kapitány azt mon­dotta, hogy már vén tengeri ró­ka, de soha ilyent nem látott, hogy egyetlen nemzetiséghez tartozók — persze, kivéve az angolszászokat — annyira megtöltsenek egy luxushajót. Hja, a magyarok hazaszerete­te páratlan, legfeljebb a len­gyeleké vetekszik vele, a töb­bi náció nyomukba se jöhet. Ez a nagy vándorlás akkor indult meg, amikor az Egye­sült Államok elhatározta, hogy nem üti bele többé az útleve­lekbe azt a bélyegzőt, amely szerint az útlevél a világ min­den részébe érvényes — Ma­gyarország kivételével. Mind­azok, akik hosszú idő óta vár­ták ezt a pillanatot, most meg­váltják hajójegyüket és elutaz­nak rokoni látogatásra Buda­pestre, megnézik egy füst alatt a Balatont, a Mátrát és a Mar­gitszigetet, persze a Várat is és Budát, azonkívül egy-két vi­déki várost talán s megállapít­ják: ahhoz képest, amit Ma­gyarországról és Budapestről az utóbbi esztendőben gondol­tak vagy olvastak, az ország és a főváros sokat fejlődött. Azt is megállapítják, hogy a ma­gyar hatóságok mindenütt igyekeztek a kedvükben járni és még a hazai rokonok szájá­ból sem igen hallottak pa­naszt. Szóval Amerikába visszaté­résük után hajlandók lesznek — ha nem is éppen Kádárék propagandistájává lenni — de másképpen nézni a magyar kérdést és ennek megfelelően beszélni róla baráti, ismerősi körben. Az ilyen jóhiszemű, de vas­függöny mögötti világban já­ratlan turisták számára szeret­nék egyet-mást elmondani. Nem azzal a céllal, hogy visz­­szatartsam őket az utazástól; elvégre menjenek, látogassa­nak haza, öleljék meg szülei­ket, testvéreiket, rokonaikat, sütkérezzenek a múlt emlékei­ben — ezzel még senkinek sem ártanak. Csak azt ne gon­dolják, hogy a kommunisták valóban olyan szeretettel van­nak eltelve irányukban, aho­gyan mutatják. A kommunisták halálos el­lenségei a kapitalistáknak, A szemináriumok alaptétele min­dig is az volt, hogy a két világ közötti béke csupán “tartós béke” és nem “örök béke.” A két világ ellentéte — vallják a kommunisták — kibékíthetet­len, mint, ahogyan nem fér ösz­­sze tűz a vízzel, farkas a bá­ránnyal. (Persze, a “farkas” a kizsákmányoló kapitalista.) A tartós béke pedig addig tart, amig a Szovjetunió és a vele egyesült szocialista országok annyira meg nem erősödtek, hogy saját létük veszélyezteté­se nélkül harcba szállhatnak a kapitalizmus végleges legyő­zésére. Addig “békés együttélés” van, amely azonban nem je-és szénbányái mellett működ­nek, ahol máris rengeteg fo­goly végez kényszermunkát. Az amnesztiarendelet teljesen elfeledkezett a Szovjet-Unióba és Vörös Kínába deportált sza­­(Folyt, a U-ik oldalon) lenti az elvek feladását. A vas­függöny mögötti világnak min­denekelőtt időre van szüksége, mert előbb el kell jutnia oda, ahol már régen állanak a fej­lettebb kapitalista országok. Utói kell érni őket; e cél érde­kében kereskedni kell velük, mert szükség van nyersanyag­ra, műszaki tapasztalatra és a nyugati világ haladottságára, amit egyszerűen — időt és fá­radságot megtakarítva — át lehet tőlük venni. És szükség van a valutájuk­ra is, mert enélkül nem boldo­gulhatnak a világpiacon. Ez az érem egyik oldala. A hazai utazásoknak van azonban egy mellékterméke is, amelyet szintén nem lehet le­becsülni. És ez a propaganda­lehetőség. A kommunisták még nagyobb fontosságot tulajdoní­tanak a propagandának, mint az amerikaiak, akik pedig ma­guk is tudnak egyet-mást róla. Az amerikai rokon, akik végig­sétál a fényes Körúton, talán nem képes majd elhinni, hogy három esztendővel ezelőtt füst és korom volt a város a szovjet és Kádárék jóvoltából. Ahol ma újságárus pavilonok áll­nak, ott 1956-ban tankok me­resztették fenyegetően csö­veiket a békés lakóházak felé, a parkokban nem hortenziák virultak, hanem gyereksirokon kábult krizantémumok. Ami ma látható: a sebtében kitatarozott épületek, az os­tornyeles látnpák, az árkádosi­­tott utcák, mindez nem az iga­zi Magyaroszágot mutatja. Az igazi arculat mindezek mögött van és ez nem ismerhető meg három hét alatt. De nem ismer­hető meg a rokonok “őszinte” szavaiból sem. A testvér vagy szülő, akihez az amerikai rokon megérkezik, jól emlékszik még arra, hogy 1 személyi lapján ott díszelgett — s bizonyára még ma sem ■tüntették el onnan — a “meg­bízhatatlan” jelző. Az ok pe­dig semmi egyéb nem volt, minthogy bevallotta: testvére, rokona él az Egyesült Államok­ban . . . S ezért nem léphetett előbbre soha, nem kaphatott fizetésemelést, ezért nem vet­ték fel fiát az egyetemre. “Imperialista bére ncként” tartották nyilván, pedig esz­tendőkig egyetlen sort se irt Amerikába, sőt megesett, hogy az onnan érkezett levelet “A címzett nem fogadta el” meg­jegyzéssel ridegen visszairá­­nyitotta tengerentúlra. “Ó, mindez mr a múlté!” — fog legyinteni egyik-másik kommunista, talán maga a ro­kon is, de mindegyik tudni fogja, hogy semmisem válto­zott, mert a kommunizmus nem változik, legfeljebb az idő követelményeihez szabja pil­lanatnyi cselekedeteit. A mai idők pedig azt kívánják, hogy jó arcot vágjanak a játékhoz. Ne hagyják magukat elkábi­­tarii a propagandától. Kádá­­réknak nincs fontosabb céljuk, mint hamis látszatok alapján a konszolidáltság képét idézni a külföld elé. De mi közük a kommunistáknak ahhoz, hogy a Margitsziget gyönyörű és a Halászbástyáról a kilátás fen­séges? Gondoljanak a turisták arra, hogy mindez oroszok és Kádá­rék nélkül még sokkal, de sok­kal szebb volna! (Amerikai Magyar Népszava, 1960 junius 22) AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND THURSDAY — 1960. JUNIUS 3 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom