Hiradó, 1959. július-december (38. évfolyam, 27-53. szám)

1959-11-26 / 48. szám

— AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD JJvl Only.. TiwnQjcüáarL, TlewApapaJk, £MisuL and, ßubÜAhod. in, fisudk, Ümbotp VOL. 38. ÉVFOLYAM — NO. 48. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY — 1959. NOVEMBER 26 MIT VÉGZETT AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG Báchkay Béla titkár jelentése a november 19-én megtartott közgyűlésen A Clevelandban három évvel ezelőtt tartott konvenció óta végzett teljesítményekről pon­­takba foglalva az alábbi vissza­tekintést adhatom: 1. MEMORANDUMAINK és azok szakszerű időzítése talán a legkimagaslóbb a Szövetség köz­pontja által elért eredmények között. A legutolsó ily ténykedés mutatta meg legvilágosabban az összeköttetések állandó (nem “part time”) ápolásának fontos­ságát. Ma már leszögezhetjük: ha befolyásos szenátorokat és képviselőket nem küldtünk volna sorozatosan az illetékes legfel­sőbb irányítók hivatalába — nem lett volna lehetőség a Mun­­ro Report szabályos beterjeszté­­sége és vitájára a United Na­tions General Assembly közgyű­lésén. Ha pedig ezúttal nem tű­zik tárgysorozatra, az. egész ma­gyar kérdés jövőre elévültnek lett volna nyilvánítható és Tibet, stb. esetében is káros precedenst jelentett volna. 2. A COORDINATED Hun­­garion Relief létrehozása, akár erkölcsi, jogi vagy pedig anyagi oldalát nézzük is a dolognak: mindenkor “jó pont” marad a Szövetség történetében. A Szö­vetséghez mindenünnen bekül­dött, több mint százezer dollár “pump priming” hatására a Re­lief eddig teljesíthette nemes emberbaráti feladatát. A titkár ezúton is köszönetét óhajt mon­dani a CHR egész vezérkarának, elsősorban a mindig szorosan e­­gyüttmüködő Dr. Mádaynak fá­radthatatlan ügyszeretetéért. E nélkül nem lehetett volna meg­valósítani a Philharmonia Hun­­garica amerikai dialdalutját sem, hiába szerezte meg hozzá hivatalos körök támogatását a Szövetség még 1957 legelején — amikor még egészen más remé­­náeink voltak! 3. A KOVÁTS-KULTUSZ, a­­mit évtizedeken át még honfi­társaink körében sem volt köny­­nyü népszerűsíteni, mintha a­­merikai téren is beérkezett vol­na. Négy évvel ezelőtt alig tu­catnyi magyar nézte végig a Szö­vetség konyhapénzből összespó­rolt Kováts-plakettjének átadá­sát ; szinte szégyelte magát az ember Charleston polgárai és 1,200 diszlépésben előttünk el­­masirozó amerikai tisztjelölt e­­lőtt . . . Ma már a Citadel a déli “West Point” uj gyakorlóterét és sportpályáját “Colonel Ko- Váts Field” néven ismerik és e­­zekután méltán remélhetjük, hogy az óbester egykori felvonu­lási útvonalát szívós, rendszeres utánjárás árán mint “Kováts Memorial Turnpike”-et használ­hatják a Floridába utazók. 4. TÖRVÉNYREFORMOK te­rén legtöbb érdeklődésre szá­míthat a 15 különböző javaslat, miket meganny iszenátor vagy képviselő nyújtott be — legtöbb esetben a Szövetségi kilincselé­sei nyomán. Amint a Judiciary Committee jónak látja ezeket vi­tára bocsátani magában a tör­vényhozásban: a létrejövő kom­promisszum csak jót jelenthet a 30 éve népünket sújtó bevándor­lási megkülönböztetések dolgá­ban. — Egy másik, széles kör­ben figyelmet érdemlő javasla­tunkhoz megannyi keleeurópai nemzetiség is csatlakozott; e.z a tengerentúlra küldött szeretet­­adományok és pénzsegélyek adó­mentesítése. Ha a központi tit­kárt nem temetik el aprólékos , detail-feladatok a következő fél­év során, úgy ennek a törvény­­javaslatnak a megszavazásában is bizakodhatunk. — Valaho­gyan ide tartozik annak megem­lítése is, hogy az eredeti 6,835 menekült helyett ma már több mint 40,000 érkezett az Egyesült Államokba. Ez nem elsősorban a mi érdemünk: “Isten hozott . . . de magas is igyekeztem!” 5. A KOSSUTH BÉLYEG-ak­­ció úgy erkölcsi, mint anyagi vo­nalon erősítette a Szövetséget. Kossuth Ház elnöke maga ál­lapította meg anakidején: “1852 óta ilyen megtiszteltetésben nem részesült a magyarság Ameriká­ban.” Anyagilag közel kétezer dollárral segítette ki a Kossuth bélyegakció a központot olyan i­­dőben, amidőn felelőtlen elemek lebeszélték füveinket az adako­zástól azon az alapon, hogy “hiá­ba küld azoknak: nem tudnak azok semmit sem elérni . . .” A Postaügyi Minisztérium, mos tmár elmondhatjuk, a Kos­­suth-bélyeg kiadása érdekében két teljes évvel halasztotta el a Masaryk-bélyeg kiadását, kéré­sünkre pedig közvetlenül a Kos­­suth-bélyeg után semleges, ma­gyar érdekeket nem szrtő fér­fiút tüntetett ki Ernst Reuter berlini főpolmármester szemé­lyében. Miután pedig a Masaryk­­bélyeg kiadását már a Kossuth bélyegét megelőzően elhatároz­ták (ami, állítólag, harmincezer dolláros cseh előkészítő munka eredménye), mintegy engesztelé­­sül: egyetlen Kossuth-bélyeget sem fognak megsemmisíteni. E- helyett 55 legnagyobb magyar­lakta város postahivatalaiban vezetik be újból e bélyegeket, sőt, ha 1960 végén is maradna fenn belőlük, azt a mennyiséget a Szövetségen keresztül fogják felvásárlásra felajánlani, per­sze eredeti névértéken. Nem lesz érdektelen megemlítenünk, hogy az elsőnapos lebélyegzést! Kos­suth borítékok piaci árfolyama az eredetinek a tizezsresét meg­haladja. 6. A NÉPSZÁMLÁLÁS terén a közeljövőben bevezetendő szempontjainkból igen lényeges változás szintén a Szövetség ne­véhez fűződik. Ugyanazt a refor­mot, amit a titkárnak 1930-ban Kanadában sikerült keresztül­vinnie, a Census Bureau 1960- tól kezdve az Egyesült Álamokk egész területén is alkalmazni fogja. Eszerint az anyanyelv lesz ezentúl a döntő, mely a be­vándorolt lakosság nemzetiségét nyomtatásban lerögzíti az utó­kor számára. Megszűnik tehát, hogy az 1905 előtt bevándorol­tak, mint osztrákok, az 1920 vi­tán kijöttek pedig javarészben ^mint csehszlovákok, románok, vagy jugoszlávok szerepeljenek az amerikai statisztikákban. Ha másért nem, hát ezért az egyet­len jogorvoslásért érdemes vol­na a Szövetséget létrehozni, vagy ha már megvan, támogat­ni ! Mindaddig ugyanis, mig össze-vissza 268,022 magyart tartanak hivatalosan nyilván Amerikaszerte: hiába szónokol bárki az angyalok nyelvén a millió magyarról! 7. MEDIA-kapcsolatok (saj­tó, folyóiratok,-rádió, televízió, hírszerző irodák) ápolása terén a Szövetség értékes felkarolás egészen impozáns sorozatára te­kinthet vissza. A központi titkár neve ismeretes az Associated Press, United Press Internatio­(FEP) Az Egyesült Nemze­tekhez küldött magyar kommu­nista delegáció munkájára sem az újságírók, sem a többi tag­nemzet nem figyelnek fel. Ennek több oka van. Először: mert a mandátumukat az előző üléssza­kokon nem ismerték el — jelen­­legin még nem volt döntés — tehát csak megtűrték. Továbbá: mert úgy a felszólalásuk, mint a felkészültségük, még a. megje­lenésük is primitívségükben messze elüt a többi delegációtól. Amikor néha megszólalnak, vagy üres a terem, vagy beszélgetnek a jelenlevők. (Elvégre elég a Szovjetunió képviselőjét meg­hallgatni, ismétlések nem érdek­lik a delegátusokat.) November 12-én azonban ha­tározott “sikerük” volt a magyar kommunistáknak és több dele­gátust megnevettettek. Ugyanis az ENSZ negyedik bizottságá­ban az afrikai népek ügyét tár-! gyalták és a vitában egy Lőrinc Tamás nevű elvtárs is résztvett, aki hevesen síkra szállt az afri­kaiakért, mondván, hogy elérke­zett az ideje annak, hogy az ENSZ a nemzetek egy csoport­jának is adja meg az állami ön­állóságát és ebben az afrikai né­peket támogatni kell, mert — tette hozzá Lőrinc elvtárs — az ENSZ alapokmánya szerint minden nemzetnek kijár a füg­getlenség. Azután arról beszélt, hogy nem szabad nemzeteket meggátolni abban, hogy szaba­dok és függetlenek legyenek. Mindenesetre a magyar kommu­nista delgáció ilyen és hasonló felszólalásokkal — szerencsére — erősen közreműködik abban, hogy ezen az ülésszakon se fo­gadják el mandátumukat. — Mint akrikai delegátusokat ta­lán, de mint magyarokat aligha! nal magyar szakértőitől kezdve a United States News & World Report-ig; ezer meg ezer szavas cikkek serege járta be a világot, ami egészben, vagy részben a Szövetség által szolgáltatott ada­­toakt ismertette. Egészen ritka sikerben volt azonban része an­nak az egészoldalas illusztráció­nak, ami a Saturday Evening Post ama számában jelent meg, mely a központi titkár szabad­ságharc alatti erőfeszítéseire is kitért. Ez az illusztráció, Doug­las Crockwell festőművész mun­kája, azóta 600 legbefolyásosabb amerikai ottohnában hirdeti a magyarság értékeit. Ez az a re­mekbe kötött, hófehér album, a­­melyet legutóbb Ft. Béky Zoltán püspök a Szövetség memoran­dumával együtt átnyújthatott Eisenhower elnökünknek a Fe­hér Házban. — Nem ritkaság, hogy New Yorkból telefonál a Tihe, vagy Newsweek szerkesz­tőségéből valaki, információkat, adatokat kérve vaalmilyen ak­tuális magyar kérdésben. Ha ez néha utánajárást is igényel, százszorosán megéri, mert a rég­óta felpanaszolt, bennünket ne­gativ oldalról történő megvilá­gításokkal szemben módot nyújt a pozitív pontok nagy példány­számban kolportázsára. 8. WASHINGTON, mint magyar gócpont kiépítése egy­általában nem utolsó fontossá­gú feladat, melynek megvaló­sítása örvendetesen halad elő­re. Az amerikai főváros mahol­nap kétezer magyarja nem is annyira számbeli, mint inkább “helyzeti energiájánál” fogva döntő szerepet játszhatik min­den történelmi kialakulás ese­­(Folyt. a 8-ik oldalon) Haydu K. Györgyöt újraválasztotta országos elnökévé az Amerikai Magyar Szövetség Az Amerikai Magyar Szö­vetség november 19-én tartotta háromévenkénti k ö z gy ü lését Washingtonban, az ország fő­városában. A konvención ösz­­szegyült igazgatók és kiküldöt­tek megállapodtak az uj alap­szabályok szövegében, melyek számos értékes rendelkezést tartalmaznak. Számbavették az eddig végzett munkákat és eredményeket s megtárgyalták mindazokat a lehetőségeket, amik a Szövetség előtt állnak a jövőben. A délutáni ülésszakban ke­rült a sor a választásokra. Haydu K. Györgyöt közfelkiál­tással újraválasztották az or­szágos elnöki tisztre. Alelnö­­kök: Sinkó Jánosné (Chicago) és Falussy Alajos (New York). Az igazgatóság elnökei« éven­ként felcserélődve: Borshy Ke­rekes György, Révész Kálmán és Suta Péter, a Szövetséget fenntartó legnagyobb országos testvéri egyleteink elnökei. A központi titkárt az alapszabá­lyok értelmében az igazgató­ság választja, igy arra ezúttal sor nem került. Pénztáros Esze­­nyi László. Ellenőrök: Nt. Kecskeméthy József és Szege­­dy István. A különböző egy­háztestek részéről az igazga­tóság tagjai: Ft>r Gáspár János (Passaic), Ft. Kish A. Gyula (Trenton), Msgr- Marina Gyu­la (New York), Nt. Dr. Szabó István (Cleveland), Ft. Dr. Bé­ky Zoltán püspök (Trenton), Nt. Nagy Ferenc (Canton, O.), Nt. Daróczy Sándor (Ligonier, Pa.). A magyar sajtó részéről az igazgatóság tagjai: Gombos Zoltán (napilapok) és Diénes László (hetilapok). Az uj igaz­gatóság összetétele olyan, hogy abban Magyar - Amerikának minden jelentős magyarlakta vidéke képviseletet nyert. New Jerseyből az igazgatóságba még a következőket választot­ták meg. Nt. Bertalan Imre (Passaic), Prof. Molnár Ágos­ton, N. Brunswick), Dr. Nagy János (New Brunswick), Bod­nár Gábor (Garfield), Séllyei F. Lajos (Perth Amboy), Radvá­­nyi Ferenc (Trenton), Ft. Thun Albin (Roebling). * # * A Co-ordinated Hungarian Relief segélyakció közgyűlésére pénteken, november 20-án került sor. A segélyakció a pénztárában levő alapból ausztriai és német­­országi magyar menekülttábo­rok segélyezésére utaltak ki na­­gyob összegeket, valamint az ot­tani magyar iskolák számára. A gyűjtést tovább folytatják, mert segítségre még mindig nagy szükség van odaát. Az elnöki tisztre újraválasztotta a köz­gyűlés Cholnoky Tibor New York-i közismert sebészorvost. Alelnökök: Ft. Dr. Béky Zoltán püspök és Dr. Irányi László és Mr. Rowan. Az uj titkár Hadik László. A végrehajtó bizottság HAYDU K. GYÖRGY ba beválasztották a volt titkárt, Dr. Máday Bélát, aki sikeres jó munkát végzett az elmúlt 3 év alatt. A bizottság tagjai még Nt. Borsy Kerekes György és Do­­bozy Arthur, a volt Magyar Se­gélyakció titkára. Ellenőr Pul­­váry Károly. A Segélyakció Igaz­gatóságának tagjai között is szá­mos New Jersey-i van, Séllyei F. Lajos, Diénes László, Nt. Berta­lan Imre, Kára Péterné és má­sok, akiknek nevét legközelebbi, közvetlenül a titkárságtól ka­pott cikkünkben fogjuk hozni. Csütörtökön az Amerikai Ma­gyar Református Egyesület lát­ta vendégül ebédre a közgyűlés tagjait és vendégeit. (Az Ameri­kai Magyar Szövetség konven­ciója által kiadott nyilatkozatot lapunk egy másik helyén teljes eredetijében közöljük, úgyszin­tén a központi titkár jelentését is). Eisenliower “jóaka­rat körútja” Eisenhower elnök december 4-től karácsonyig lesz utón Eu­rópában és Ázsiában. Ellátogat Olaszországba (a pápa is ki­hallgatáson fogadja), Francia­­országba, Görögországba, Tö­rökországba, Indiába, Afgha­­nisztánba, Perzsiába, Pakisz­tánba, Marokkóba, stb. Leg­fontosabb látogatása a párisi és indiai lesz, de Franco diktá­tornál Spanyolországban te­endő rövid látogatása is nagy­jelentőségű, mert amerikai el­nök eddig még ott aligha for­dult meg. ' AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG EZÍDEI KARÁCSONYI BÉLYEGE A magyar nép érdekeiért száll síkra az Amerikai Magyar Szövetség Az Amerikai Magyar Szövetség közgyűlésének határozata Washington, D.C. 1959, november 19 Az Amerikai Magyar Szövetség az 1965-os forradalom óta elsőrendű feladatának tekinti a magyar ügy ébrentartását. Az elmúlt hónapok során is mindent elkövetett arra nézve, hogy a magyar kérdés az Egyesült Nemzetek napirendjére kerüljön. En­nek érdekében minden súlyát latba vetette az Amerikai Kormány­­bál, az Egyesült Nemzetek illetékes tényezőinél és a szabad orszá­gok képviseleteinél. Mivel a magyar ügy egyben a szabad világ ügye is, a Szövetség törekvése minden illetékes helyen megértés­sel találkozott. A magyar ügy ébrentartása annál inkább parancsoló szüksé­gesség, mivel a szovjet-igában szenvedő magyar nép sorsában 1956-óta enyhülés nincs. A világtörténelemben példa még arra nem volt, amit Kádár-Münnich rendszer elkövet, amikor kiskorúa­kat tart börtönben hogy nagykorúságukat elérve, a törvényszerű­ség látszatával ‘küldje őket akasztófára. Az Amerikai Magyar Szövetség ez ellen a példátlan gonoszság ellen a világ lelkiismere­tére apellálva, a legerőteljesebben tiltakozik. Kádár János és tár­sai ugyan megpróbálták ezt a döbbenetes tényt cáfolni, de állítá­saikat semmiféle bizonyítékkal sem tudták alátámasztani. A Ká­dár-Münnich rendszer embertelenségét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a szabadságharc vérbefojtása után három évvel még mindig bosszútól liheg és egyszerűen nem mer általános poli­tikai amnesztiát hirdetni. Éppen a magyarországi terror bizonyítja, hogy a Szovjet­unióval mindenféle koexisztenciális kísérletezés tökéletesen hiába­való. Szovjet részről a ko-exisztencia emlegetése semmi egyéb, mint porhintés, amivel a szavad világot akarná félrevezetni, gyön­gíteni és becsapni. A magyar nép tövis a szovjet világ testében s ezért etniku­mában is megsemmisítésére törekszik Moszkva. Köztudomású, hogy a magzatelhajtást nemcsak propagálják, hanem hivatalosan segítik elő olyannyira, hogy a magzatelhajtások száma Magyar­­országon jóval meghaladja a születések számát. Úgy látszik, a Stalin-féle cinikus megjegyzések, miszerint a magyar kérdés pusz­tán “vagon-kérdés,” ez a Hruscov-féle az előbbinek még veszedel­mesebb változata. Az Amerikai Magyar Szövetség, mint összetételénél fogva az elnémított magyar nép legtekintélyesebb szabadföldi hangadója, a jövőben is teljes felelősségérzettel és odaadással szolgálja a ma­gyar ügyet, amelyik különben a szabadvilág ügyével teljesen azonos. Megmozdult Amerika magyarsága a Magyar Intézet érdekében Jó célra ad az, aki a postán nevére és címére érkező bélyeg-ivekért beküldi adományát a Szövetségnek! Az a gyűjtőakció, amit a Rutgers egyetemi Magyar In­tézet igazgatósága indított, eredményes lendületet vett. Az ország minden részéből érkez­nek adományok, ami azt mu­tatja, hogy a magyarság szív­ügyének tekinti az intézetet, mely minden politikai és val­lási ellentét fölé emelkedve a magyar kultúra, nyelv és tudo­mány ápolását tűzte ki célul s amely a Rutgers Egyetem tá­mogatásával és keretén belül egy állandó otthont igyekszik biztosítani a magyar tudásnak és értékeknek. Jönnek az adományok és amikor most az adományozók névsorát az intézet kérésére közzétesszük és köszönetüket tolmácsoljuk, egyben megismé­teljük a kérő szót mindazok­hoz, akik még nem adtak. Adni és adni tudni egy ilyen érdemes célra felemelő érzés. Különösen az, amikor magyar öröksége­inknek és kultúránknak aka­runk örök emléket, az utánunk következő nemzedékek szá­mára megőrző-helyet állítani. Minden, adományozó arany be­tűkkel írja be nevét adományá­val a magyar kultúra harcosa­inak és munkálkodóinak név­sorába és mulasztást követ el az, aki nem hozza meg azt a minimális áldozatot, ami min­den Amerikában élő magyar­nak . szinte kötelessége! Ada­kozzunk erre az igazán érde­mes célra úgy, ahogy az aláb­biak adakoztak, ki-ki tehet­sége szerint, ki-ki a szive és bölcs ítélőképessége szavára hallgatva! Legyünk méltóak a magyar névre! $1,200.00 adományt adott a William Penn Fraternális Egyesület, Pittsburgh, Pa. $1,000.00 adományt adott az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület, Washington, D. C. $200.00 adományt küldött Dr. Cornelius A. Navori, Det­roit, Mich. $100.00-t adtak: Ifj. Papp János, Perth Amboy, N. J. és Jean M. Riddell, Washington, D. C. $50.00-t adtak: Helen Gaal, Manhasset, N. Y.; Wm. Fell­ner és n., New Haven, Conn.; Kémeri Mikó Berta, New York; a Wm. Penn Egylet 48-V fiókosztálya, Pittsburgh, Pa.; Rév. Dr. Nyary Miklós, Bethle­hem, Pa.-$25.00-t adtak: F. A. Ar­­meny, New York; Geller Ru­dy, Flushing, N. Y.; Helmeczy Kálmán és n., Duquesne, Pa.; Wm. Hillcourt és n., No. Bruns­wick, N. J.; B. B. ,Jankung, Chicago, 111.; Dr. Takats Géza, Chicago, 111.; Varga Lajos, Wm. Penn alelnök, Bridgeport, Conn.; Dr. Kondor S. József, Trenton, N. J. $15.00-t adtak: Fodor Mik­lós, Wilmette, 111. és Körmendy János, New York. $10.00-t adtak: Dr. Alexan­der Ferenc, Los Angeles, Cal.; Bartha Albert tábornok és n., New York, Fisher Victor, New York; Gyüre János, Whiting, Ind.; Lynn Hamisén és n., Plas­­terco, Va.; Mrs. J. Horton Ijams, Név/ York; Kiss Nán­dor, West New York, N. J.; Stephen Koerper, Trenton, N. J.; Lukács Ferenc, Bridge­port, Conn.; Medgyesy L. L., Chicago, IJ1.; Dr. Gertrude Nielsen, Norman, Okla.; Qster­­(Folyt, a 2-ik oldalon) r-CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND A “magyar delegá­ció” Afrikáért

Next

/
Oldalképek
Tartalom