Hiradó, 1959. július-december (38. évfolyam, 27-53. szám)

1959-08-20 / 34. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD JJul Only, düuuvjüwan, TbumpapaK. ídtisuL and. (puőüá/uut in. flaJdk. űmbtxq. VOL. 38. ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM A szuper hatalmak korát éljük. A közönséges érte­lemben vett nagyhatalmak — Anglia, Franciaország — nem sokat számítanak a legnagyob­bak — Amerika és Szovjet­­oroszország — párviadalában. Az elerőtlenedett nagyhatalmak, természetesen, érzékenyek, ép­pen ezért Eisenhower elnök sor­ra kilincsel náluk, hogy letörölje a sértődés könnyeit. Kétségtelen, hogy Ameriká­nak szüksége van kevésbé erős barátaira, mert a vehető nagy­hatalomnak mindig, még a leg­mélyebb béke idején is, háború­val kell számolnia, hmikor az ó­­riások mellett a törpéknek is kü­lönleges'értékük van. Mint tudjuk, manapság ‘mély’ békéről igazán nem lehet szó, a háború egy emberen múlik, Hruscsovon, aki már hencegve szólt imigyen: “Megnyomok egy gombot s maguk mennek a fe­nébe.” Mármint az amerikaiak mennek a fenébe! Másik ked­venc mondása az, hogy eltemeti az amerikaiakat . . . Megkezdődött a beteg menekültek kivándorlása Augsuztus 2-án egy hajó 100 Salzburgból érkező jugoszláv és magyar menekülttel indult Ausztráliába. A menekültek közt súlyos betegek és azok hozzátar­tozói voltak, akik előtt eddig a kivándorlási lehetőségek zárva voltak. Az ausztráliai kormány a súlyos betegegnek hat hónapi fizetett üdülési lehetőséget fog nyújtani és a szabadság letelte után könnyű munkát fog nekik kiutalni. A kivándorlási akciót a “menekült év” keretén belül rendezték meg. Moszkvai kiállítá­sunk sikere A moszkvai amerikai kiállí­tás előtt változatlanul nagy a to­longás, mert azok akik látták, egyre több csodát terjesztenek róla. A kiállítást eddig már kö­zel egymillió személy tekintette meg, annak ellenére, hogy a hi­vatalos sajtó egyre ócsárolja a kiállítást. Az oroszok nyíltan ver senyre hívták ki Amerikát saját newyorki kiállításukkal. De a kihívás bumerángnak bizonyult, mely az oroszokat ütötte meg. Páger Antal kom­munista házassága Amikor Páger Antal viszatért Pestre, feleségének, Komár Jú­liának azt Ígérte, hogy első ke­resetéből visszahozatja öt és két gyermeküket is Budapestre, E- helyett azonban válópert indított felesége ellen és Szilágyi Beát, az ismert kommunista rendező­nőt akarja elvenni feleségül. Pá­ger Antal, a hires magyar szi­­nész és a magyar filmek dédel­getett kedvence, annak idején nyilas beállitottsága miatt me­nekült el. És most a vörös bol­dogság révébe evez. Uj idők, uj erkölcsök. Most módot kap, hogy bepil­lantson ebbe az amerikai világ­ba. Esetleg belátja, hogy kár volna eltemetni. Megmutatják neki a kényelmesen berendezett amerikai lakásokat, abban a re­ményben, hátha megesik a szive s eltekint a temetéstől. Az amerikai kormányrúd mel­lett állók hisznek abban, hogy el­végre Hruscsov is ember, tehát rideg' tényekkel meggyőzhető. Mi tovább is tamáskodunk. A kommunizmus természetrajza éppen az, hogy nem engedi meg­győzni magát. Szavunkat hallatni jó lett volna és még mindig jó lenne, de — úgy látszik — nincs mód reá. Egy-egy ember táv­irata a kormányhoz, valamelyik szövetség, vagy egyesület nevé­ben vajmi keveset ér. Gyűlésre kellett volna összehívni a jófejű és^hideg koponyáju magyarokat az ország egész területéről, an­nak eldöntésére: mi is legyen a teendő? Hogyan is tudnánk leg­több súlyt adni a szavunknak, oly módon, hogy ne gáncsoljuk, hanem inkább támogassuk az a­­merikai kormányt? Ha máskor nem is, ezekben a napokbap minden jószándéku amerikai magyart össze lehetne fogni egy akaratban. Nemcsak ennyire volna szük­ség. Össze kellett volna fogni egy szervezetbe az összes olyan ame­rikai polgárokat, akik első, vagy másod-generációs fokon a vas­függöny mögül származnak. Legalább tiz millió emberről volna szó s ennek a tömegnek a súlya az amerikai belpolitikában nem “elhanyagolható mennyi­ség.” Nekünk, a magyaroknak kel­lett volna a< kezdeményező lépé­seket megtenni. Biztosra lehet venni, hogy a többi, vasfüggöny mögül származott amerikai pol­gárok egy hatalmas kongresszus­ra gyűltek volna a mi hívásunk­ra, ha kellőleg fogtunk - volna hozzá.. Sok a közömbös magyar, ennek tudatában vagyunk s még több a vezérkedő. Aki úgy érzi, hogy ő nem közkatonának ter­mett, hanem az élre szánta a Te­remtő. A közömbösök nagy tá­bora mellett az ilyenek a szét­húzok, akik izgatják a jóindula­tunkat s a lelkesedőknek meg­álljt kiáltanak. Lehetne ezt a kérdést tovább boncolni, de nincs értelme. Va­lamennyien tudjuk, milyen lég­körben élünk, mit várhatunk a másik magyar testvérünktől? Történelmi hivatását igy veszti el az amerikai magyarság. Ezért nem lehetünk az otthoni, az elnyomott nép" igazi szószólói. Széthúzunk, egymás ellen har­colunk s közben elsikkad a leg­nemesebb cél, amiért küzdeni ér­demes. Él egy pár tucatnyi ma­gyar itt,v Amerikában, aki a “nemzeti hivatást” abban látja, hogy egy másik pár tucatnyi magyart befeketítsen, tönkre te­gyen. így állunk ma, az Urnák 1959-ik esztendejében, Hhrus­­csov látogatása előtt. Elsősorban önmagunkat kellene legyőznünk, hogy aztán erőnket számbavéve. felvehessük vele a küzdelmet. De csodák nincsenek, főleg a mi amerikai magyar életünkben nincsenek. Szóljon, akiben több a bizakodás. Főleg, ha valóban okot lát a bizakodásra. _______________________PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent.___________THURSDAY — 1959. AUGUSZTUS 20_________ Mit tesz az Amerikai Magyar Szövetség Khrushcsev ide jöttével kapcsolatban NEGATÍV TÜNTETÉSEK HELYETT: POZITÍV ÉPÍTŐ MUNKA FOLYIK ORSZÁGSZERTE — INKÁBB ELNAPOLJÁK A KONGRESZ­­SZUST, NEHOGY FOGADNIOK KELLJEN A “VENDÉGET” — SZEMELVÉNYEK A WASHINGTONI KÖZPONT ELŐKÉSZÜLETEIBŐL Washington: Szó sincs arról, hogy Amerika beadja derekát! Ha nem is derült égből, de villámcsapásként érte a szabad világot és különösen az Egyesült Államok magyarságát az a hir, hogy Nixon alelnök oroszországi útját Eisenhoweré fogja követ­ni — ezt megelőzőleg viszont Khrushcsev szeptember közepén Amerikába jön! Az elnök meg­­lepetésszerü látogatása a vas­függöny mögé rendkívüli erköl­csi felelősséget ró a menekült magyarságra, mert hiszen bár­mennyire érthető Khruschev­­ellenes magatartásért a szovjet­kormány Eisenhower-en töltheti ki bosszúját — amiért azután az amerikaiak bennünket kár­hoztatnának . . . Ilyen körülmények között két­szeresen fontos a “többet ésszel, mint erővel” jótanács megfoga­­dása. Az Újvilág magyarsága, mint a szabad földön uj hazát lelt véreink legnagyobb lélekszámú tömörülése, történelmi hivatása teljes tudatában: méltóságteljes formában készül fel a bizarr e­­seményre és a demokratikus par­­lamentárizmus eszközeivel ó­­hajtja hallatni szavát az itteni szokásjogok megszabta keretek Brack Miklós, a U.S. Relief Parcel Service cég elnöke a na­pokban érkezett vissza Magyar­­országról, ahol 8 napot töltött. Budapesten a MONIMPEX, a magyar állami külkereskedelmi vállalat vezetőivel és a kormány hivatalos embereivel folytatott tárgyalásokat az IKK A csoma­gok ügyében, megkönnyitéseket és bizonyos előnyöket próbálva kieszközölni úgy a csomagok rendelői, mint címzettjei számá­ra. Budapesti utjának főcélja, mint mondja, az volt, hogy meg­tudja, miért szüntette meg a ma­gyar kormány a posta utján kül­dött használt-ruha csomagok vámmentességét. Azt a választ kapta, hogy “az eredeti ok az volt, hogy a budapesti ruha- és cipőkereskedők panasszal for­dultak a kormányhatóságokhoz, hogy képtelenek üzleteiket fenn­tartani, mert igen kevés a vá­sárló. Budapest és az egész or­szág el van halmozva Amerikád ból és a világ minden részében lakó magyarok által küldött használt ruhákkal és cipőáruk­kal, amiket fekete piacon érté­kesítenek. A “fekete piacnak” akar végetvetni a magyar kor­mány az uj vámrendelettel.” Arra a kérdésre, hogy lehet­séges lesz-e majd a feladónak külföldön előre leróni a csoma­gok vámját vámjegyekkel, mint régente, Brack Miklós azt a vá­laszt adta, hogy “az illetékes helyről kapott információk alap­ján közölhetem, hogy nem szán­dékoznak a vám jegyeket ismét bevezetni, mert annakidején, a­­mikor uj és használt ruhane­­müekre előre lehetett itt kifizet­ni a vámot, a csomagküldők egy része nem tartotta be a szabá­lyokat s a csomgakban meg nem engedett, illetve vámilletékes á­­rucikkeket, vagy használt ruhák helyett újakat küldtek használt között. Életbevágó jelentáségii ugyans, hogy az 1956-os szabad­ságharc által ismételten, köztu­­tudat élére segített magyar ügy számára továbbra is biztosítha­tó legyen az érdeklődés olyan körökben, ahol az emberiség sor­sát irányítják. Nem jelenti ez azt, hogy Khrushcsev látogatásával kap­csolatban el kellene hallgatnunk fájdalmunkat és óhazai véreink sorsa feletti jogos aggodalmun­kat. Korántsem! Hiszen olyan menekültjeink is vannak, akik kihallgatást szándékoznak ki­eszközöltetni Budapest lemé­­szárlójánál — elhurcolt, börtön­be vetett szeretteik kiszabadítá­sa érdekében. Számos más terv megvalósításán is folyik az elő­készítő munka, megannyi ma­gyarlakta városban- Ezeknek ha mindössze egyilce_másika kerül is megvalósításra: akkor is kiér­demelheti a közfigyelmet; az ős­lakosság meggyőzése pedig ma már nem reménytelen, hiszen 37 millió kelet-európai származású amerikai, javarészt szavazópol­gár befolyása, lángja újabban egyre jobban összecsendül a kivándorolt magyar hazafiaké­val . . . dolgok vámjegyeivel, ami által komplikációkat okoztak az otta­ni vámhivataloknak.” (Gyenge magyarázat ez, de abban a hely­zetben vagyunk, hogy kénytele­nek vagyunk elfogadni azt, ámít a magyarországi mai rezsim u­­rai mondanak és előírnak, ha szeretteinkén segíteni akarunk. —Szerk.) “A legjobbak és legalkalma­sabbak a magyarországi segély­küldésre az IKKA csomagok”— mondja az óhazából visszatért Brack Miklós, aki személyesen győződött meg az IKKA hatal­mas raktárában arról, hogy me­lyik csomagban mi j ut a címzett­hez. Megnézte a mintatermeket, ahol az IKKA-csomagokba kerü­lő áruk ki vannak állítva, vala­mint a kiosztó-helyiséget, ahol a csomagokat adják ki a címzet­teknek. “A segélyzés legcélsze­rűbb módja, ha szabadválasztás szerinti csomagokra küldjük el a Dollár-utalványokat. Az óha­zai rokonok szempontjából ez a legalkalmasabb, mert ők tudják a legjobban, mire van-szükségük. Az IKKA segélycsomagokat a címzett bármilyen magánsze­mélynek (nem hivatásos keres­kedőnek, vagy üzletembernek) szabadon eladhatja. Az IKKA segélycsomagok eladása, értéke­sítése nem ütközik a fennálló törvényekbe. Az ilyen csomagok értékesítésével a legnagyobb se­gítséget nyújthatja minden a­­merikai magyar Magyarorszá­gon élő rokonainak, mert min­den itt, Amerikában befizetett Dollárért jelenleg 32 Forint ér­téket kap a címzett. A Dollár hi­vatalos árfolyama a budapesti Pénzintézeti Központban, vala­mint nemzetközi kereskedelmi viszonylatban ma 11.60 Forint, tehát csaknem háromszorosát kapja ennek a címzett, ha sza­badválasztásra küld IKKA cso­magot. New Yorkban a világváros magyar közéleti vezetői pártál­lásra és vallásra tekintet nélkül, testvéri együttérzései tanács­koztak késő éjszakai órákig a teendőkön. A nemes példát más magyarlakta gócpontokon is át­vették és mintegy varázsütésre elevenedett meg a magyar élet szerte a nagy Amerikában. Clevelandban a United Hun­garian Societies a Felszabadító Bizottsággal karöltve, vállvetve dolgoznak az előkészületeken. Detroitban az Amerikai Magyar Szövetség ottani vezetősége és hetilapjaink szerkesztősége ál­lottak a . mozgalom élére. Az egyik legelső távirat, mely a Fe­hér Házba befutott, a Szövetség philadelphiai osztályának drá­mai erejű szövegezésében érzé­keltette az Egyesült Államok el­ső polgárával a magyarság ag­godalmait és óhajait. Ezek csak kiragadott virágok a sok nemes igyekezet csokrából, mert hiszen más városok magyarsága is egy emberként fogott munkához. Elképzelhető, hogy ilyen kö­rülmények között az'Amerikai Magyar Szövetség washingtoni központja is megtesz minden tő­le télhetőt. Bár a Fehér Házban kijelentették, hogy Eisenhower elnök minden idejét nemzetközi kérdések tanulmányozásával töl­ti, komoly formában merült fel, hogy helyette Nixon alelnök haj­landó fogadni egy reprezentatív magyar delegációt. Ugyancsak alakulóban van egy szenátusi és kongresszusi bizottság a rab­nemzetek ügyének ébrentartásá­ra; ennek tagjait arra kérte az A.M.Sz. központi titkára, hogy mint választott képviselők, sze­mélyesen győzzék meg Eisen­hower elnököt a magyar késdés állandó előtérben tartásának szükségéről, bárhol, bárkivel is tárgyal. A 98 szenátor és 437 képviselő legtöbbje rosszalja (ha politikai okokból nyilváno­san nem is nyilatkozik egyelőre) a titokzatos meghívást. A furcsa vendég érkezését számos nagy­­befolyású honatya a leghatáro­zottabban el is ítélte. Az orszá­gos törvényhozás kupolája alatt izgatott latolgatás folyik a “Cap­tive Nations Week” egész évre kiterjesztéséről. Sőt egyre széle­sebb körben hatalmasodott el az az elgondolás, hogy a legsürgő­sebb javaslatokat szeptember közepéig meg kell szavazni, mi­által a vörös tömeggyilkos meg­érkezése előtt el lehetne napolni az üléseket és Khrushcsevet ily módon meg se lehetne hívni a Capitoliumba . . . Az amerikai sajtó egy töredé­ke ugyan rendületlenül folytatja struccpolitikájáj t és igyekszik belügyi bonyodalmak görcsös felszínen tartásával leplezni a kényes külpolitikai szenzációt. Akad például olyan elvetemült “kolumnista”, mint a magát libe­rálisnak képzelő Walter Lipp­­man, aki nem átalja a keleteuró­pai rabnemzetek teljes feladását és a kommunistákkal való ge­rinctelen lepaktálást ajánlani. Szerencsére a komolyabb újsá­gok, élükön a “U.S. News & World Report” veterán főszer­kesztőjével, David Lawrence-cel, “Welcome, murderer!” címen vezércikkeznek és figyelmezte­tik Amerikát a várható követ­kezményekre. A Fehér Ház külpolitikával foglalkozó elnöki tanácsosai, úgyszintén a State Department illetékes diplomatái váltig han­goztatják, hogy szó sincs a Khrushcsev előtti hasravágó­­dásról, még kevésbé a rabnépek szánalmas sorsába való bele­nyugvásról. Sőt egyesek szerint Eisenhower állítólag hajthatat­lannak fog bizonyulni e kérdés­ben, ami talán még értelmet is kölcsönözhet a kínos meglepe­tést okozó fogadtatásnak. Ezzel szemben a látogatás hírére a honvédelmi kormányférfiak elő­ző meghívásokra készített be­szédeinek szövegéből töröltették azokat az idézeteket, amelyek Khrushchevet a sirásó színében tüntették fel . . . Mértékadó fórumokon általá­nos megnyugvást kelt, hogy az Egyesült Államok magyarsága megfontolja Nixon alelnök sze­mélyes kérését és tartózkodik a zajos uccai tüntetésektől. Azt az alkotmányadta jogunkat viszont senki sem vitatja, hogy méltó­, ságteljes formában, nyomatéko­­• san fel ne hívj uk az amerikai ; közönség figyelmét a tudniva­­| lókra. Ilyen amerikai jellegű tiltakozás lesz például az a nagy­szabású tömeggyülés, amit a Kö­zépeurópai Származású Ameri­kai Polgárok Szövetsége rendez New Yorkban, továbbá a külön­böző felekezetű egyházak hitszó­nokai által az istentiszteleteken és rádióban elmondandó alkalmi beszédek, több világlapban ké­szülő cikksorozat, sőt egész ol­dalas’hirdetés, stb. Gondviselés-szerüen még a Philharmonia Hungarica, sza­badságharcos menekültjeink e pompás hangversenyzenekara í­­deális időben érkezik amerikai kőrútjára, hogy a legnemesebb művészet magasztos eszközeivel is éppen akkor hirdese Amerika és Kanada szerte a magyar fel­támadást, amikor Khrushcsev a békeszerető turista álarcában megjelenik a láthatáron . . . Még a Bécsből érkező magyar szim­fonikusaink nyomtatott műsora is olyan tartalmas lesz, hogy né­pünk kultúrájának levegőjével fogja megtölteni az amerikai nagyvárosok hangversenyter­meit. Lesznek sok ezren velünk és mellettünk országszerte. Lesz­nek amerikaiak, akik “STOP KRUSHCSEV” feliratú papir­­lemezt ragasztanak automobil­jaikra. Lesznek, akik fekete gyászt öltenek, fekete karszala­got hordanak az orosz hóhér it­­tartózkodása idején, kégyeletes megemlékezésül a miatta halál­ba kergetett millió és millió em­bertársukért. Lesznek, akik fé­nyes napsütésben nyitott eser­nyővel tüntetnek némán — és mégis oly. sokatmondóan! Lesz­nek, akik legyőzvén kíváncsisá­gukat, egyszerűen hátat fordíta­nak, ahol csak megfordul “a fur­csa vendég.” És talán még repü­lőgépet is sikerül bérelni imitt­­amott, amely hatalmas füstbe­­tükkel irjá majd égbolto­zatra és vési be minden eddigi­nél mélyebben a szabad világ lekiismeretébe: ‘FREEDOM FOR HUNGARY” Vörös Kínában a ki­olvasott újságokat be kell szolgáltatni Tokiói jelentés szerint, a kí­nai újságok előfizetői kiolvasás után kötelesek a lappéldányokat hiánytalanul a kijelölt helyen beszolgáltatni. Aki ennek a ren­deletnek ' ellenszegül súlyosan megbüntetik. Ezzel a rendsza­bállyal a kínai népköztársaság kormánya azt akarja elérni, hogy megszűnjön a nagyobb vá­rosokban kiadott újságok vidék­re csempészése. — Ugyanis a nagyvárosok politikai napilap­jaiban több-kevesebb kritika je­lenik meg nyomtatásban és nem kívánatos, hogy azok a kritikák a parasztság előtt az egész ha­talmas országban ismeretesek legyenek. Okos ember újságol olvas Lelkiismeretes ember: előfizet Harry Truman éle­sen ellenez minden engedékenységet Harry S. Truman ex-elnök cikket irt a N.Y. Timesbe és ab­ban állást foglal a berlini kér­désben. Élesen ellenez minden engedékenységet. “Ha Berlinnél nem állítjuk meg Kruscsevet, írja, sehol másutt Európában nem fogjuk megállítani. Nem szabad további kalandokra biz­tatást adnunk a Szovjet vezetők­nek.” Truman energikusan elitéli azt is, hogy amerikai politikusok egymásután keresték fel Krus­csevet Hoszkvában, felelőtlenül tárgyaltak vele és utána a be­szélgetősek sajtó ismertetése ró­ván szószéket adtak Kruscsev­­nek az amerikai lapokban. Kü­lönösen Harriman volt neve yor­­ki kormányzó moszkvai útját Ítéli el. Az angolok csodát várnak A londoni Daily Mail azt Írja, hogy uj csodák korszaka érke­zett el aztáltal, hogy Kruschev Amerikába jön és Eisenhower Moszkvába megy és hogy ebből a csodából még újabb csodák származhatnak . . . Bámulatos, hogy egy világlap ilyen naivságokat irkái össze. Mi egyelőre csak azt csodáljuk, hogy az angolok mennyire be vannak gyulladva máris. Lehet-e sokat számítani ilyen szövetsé­gesre ? Pontosan kapja-e a lapot? Eérjük olvasóinkat, hogj ah valamilyen okból nem kapj e pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha hatóságnál. Brack Miklós Magyarországon járt f CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND

Next

/
Oldalképek
Tartalom