Hiradó, 1959. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-19 / 8. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független, POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND J/ul Only. MuiuvVijuul TlaivApapaJL £dU&iL and, (pjubliáJuuL in, fisüdk, űmhsxy. VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 7. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY — 1959. FEBRUÁR / (\ AZ AMERIKAI TESTVÉRISÉG HETE . — FEBRUÁR 15-22 — Az Egyesült Államok két nagy halhatatlanja: Washington és Lin­coln elnökök születésnapja közötti időben tartják Amerikában minden évben a “Testvériség Hetet.” A testvériség gondolatának szentelt hét során a felekezeti és faji különbségeken túlmenő közös felebaráti szá­lakat kivánják erős'iteni rádió-beszédekkel, szónoklatokkal, újságcik­kekkel és sok-sok művészi kivitelű képpel és plakáttal. Az itt közölt kép egyike a legsikerültebbeknek. Engedjék Amerikába rokonainkat! Évek óta fáradozik az Ame­rikai Magyar Szövetség wa­shingtoni titkársága azon, hogy ab eddiginél méltányosabban kezeljék a bevándorlási kérdése­ket az Egyesült Államok illeté­kes hatóságai. Részben ennek volt köszönhető, hogy a két év előtti szabadságharcot követően ez eredeti hatezres, illetőleg tíz­ezres '‘parolee’ keretet lényege­sen kibővítették és jóval több mint negyvenezer hazánkfia te­lepedhetett meg azóta a ma már 49 állam területén. Az első világháború óta azon­ban az úgynevezett “nemzetisé­gi kvóta” alapján szabályozzák a bevándorlást, ami a történel­mi Magyarországon születettek részére rendkívül hátrányos. A megcsonkított óhazából eszerint évente összesen 865, Romániá­ból pedig mindössze 289 kiván­dorló kaphat beutazási, illetőleg letelpedési engedélyt még akkor is, ha rokonaikhoz jönnének. Még sérelmesebb rendelkezés, hogy ezeknek az alacsony kelet­európai kvótáknak a felét hosszú évekre elöic lefoglalják, “mort­­gage”-olják olyanok részére, a­kiknek speciális képzettségére Amerikának szüksége van; esze­rint tehát az évi kvótaszám az eredetinek voltaképen csak fele. A rég esedékes bevándorlási reform irányában való törekvé­sek eddig hajótörést szenvedtek, mig most végül a többségben le­vő demokrata párt vezérei szin­tén magukévá tették az ügyet és hajlandók a republikánus kor­mány törvényjavaslatait bizo­nyos módosításokkal felkarolni. A módosítások beterjesztésekor készült fenti képünkön (balról jobbra) a keleteurópai szárma­zású amerikaiak titkár, Paul M. Deac; Senator Hubert H. Hum­phrey, Congressman Thaddeus M. Machrowicz és Báchkai Béla, az Amerikai Magyar Szövetség központi titkára láthatók a wa­shingtoni Capitol országházban. A Humphrey-Machrowicz tör­vényjavaslat hamarosan bizott­ság elé kerül és hacsak az ide­gen-ellenes érdekeltségek meg nem akadályozzák az abban fog­lalt könnyítések megszavazását, talán már ebben az évben meg­kezdődhetik a tengerentúlon levő családtagok, rokonok gyorsított ki vándoroltatása. WASHINGTON BÚCSÚZÓ SZAVAI Amerikai Kossuth bélyegek ára a magyarországi “feketepiacon” ‘Szeretett külügy­miniszterünk’ igy nevezte a beteg Dullest az el­lenzék vezére, Lyndon Johnson, a szenátus nyílt ülésén. Dulles külpolitikáját ma már senki sem bírálja, legyen az republikánus, vagy demokrata. Egyszerre mérhetetlen aggo­dalommal figyeli mindenki a washingtoni kórházat, ahol egy bátor öreg ember birkózik az e­­gyik legszörnyübb betegséggel, a rákkal. Több forog ma kockán, mint a republikánus, vagy de­mokrata érdek. Az egész ország, sőt a szabad világ léte. Az az ember, aki biztos kézzel kormányozta ennek a világnak a hajájót a külpolitika sötét vi­zein, egyszerre félreállt. Remél­jük, ideiglenesen. Csodák még történnek. Egy bátor, magabiz­tos és hivő ember a birkózásból győztesen kerülhet ki. John Foster Dullesben pedig megvannak ezek a kiváló tulaj­donságok. Mi, amerikai magya­rok is csatlakozunk azokhoz, a­­kik aggódó szeretettel veszik kö­rül a washingtoni kórház beteg­ágyát. Európa uj történelmet ir, ezt nem is vesszük észre a sok más fontosnak látszó kérdés kö­zepette. A Közös Piac-ba tömö­rült hat nyugateurópai ország e­­gyüttes gazdasági ereje messze meghaladja a Szovjetunióét. A Közös Piac több acélt, au­tót, és más iparcikket termel, mint a nagy garral hirdetett vö­rös népi paradicsom. Január ele­jétől a hat ország gazdaságilag egyesült s a vámhatárokat foko­zatosan lebontják. A gazdasági egyesülést egyben bizonyos po­litikai szövetség foglalja keret­be. Ma senki sem tudja meg­mondani, hogy ezen az utón ha­ladva, Európa hová fejlődhet? Lehet, hogy az Európai Egyesült Államok lesz a végső kifejlődés... A Közös Piac néven ismert Nvugateurópa máris szuper-ha­talom. Nem katonailag, vagyis: legalább még nem. Számokat itt nem akarunk írni. De egyet megjegyezhetünk. Nyugateuró­­pa ma sokkal több nyersanyagot importál, mint, például, a világ óriása, az Egyesült Államok. Az utóbbi tiz évben ipari fejlődése példátlan. Miközben az Egye­sült Államok 39 százalékos fej­lődést ért el, Anglia pedig 29-et, a Közös Piac országai 97 száza­lékos gyarapodást mutatnak fel, megdönthetetlen statisztikai a­­datok alapján. A másik fontos dolog, Nyu­­gateurópa és Amerika további közeledéséinek szinte naponként szaporodó jelei mutatkoznak. Az amerikai kormány most azt a­­jánlotta a Közös Piacnak, hogy kölcsönösen csökkentsék — 20 százalékkal — a vámilletéket. Jean Monnet francia állam­férfi nemrégiben kijelentette, hogy az Atlanti Óceán ma már nem jelent akadályt Európa és Amerika közt. “Eljön az idő, a­­mikor Európa és Amerika ösz­­szekapcsolódik, egy lesz, mert a nagy összefogások korát éljük.” Egy fővárost keres hat európai ország. Ma még nem tudjuk, hogy hol legyen a Közös Piac országának a központja. Azt szeretnék, ha valahol ‘füg­getlen’ területen lehetne. Valami aféle elgondolás kezd felülkerekedni, hogy valahol Európában egy területet kellene kihasítani s ott építeni fel az uj európai fővárost. Éppen az amerikai példa sar­kalja erre az európaiakat. Wa­shington, a főváros nem tartozik egyetlen államhoz sem, hanem külön kerület. A nyugateuró­paiak annyi nehéz kérdést oldot­tak meg már, annyi előítéleten tették túl magukat, amig a jelen­legi egység kialakult, hogy bizo­nyosan ezt is jól megoldják majd. Nagyon is érdemes most fi­gyelni Európa nyújtózkodását. Uj óriás van születőben. EGYESÜL A MÁVAG ÉS A GANZ GYÁR Január 15-én tartotta az egyesült Ganz-MÁVAG műszaki gárdája az első közös termelési tanácskozást. A vezérigazgató szerint az egyesítést a közös tra­díciók figyelembevételével, lé­­pésről-lépésre kivánják megva­lósítani. A két gyár. egyesítését a “dieselesitési” program meg- 1 indítása tette szükségessé. A Vatikán megemlé­kezése a Mindszenty perről Február 8-án vatikáni tiszt­viselők magyar menekültekkel együtt résztvettek a római Ma­ria Maggiore templomban tar­tott és Mindszenty hercegprimás perének tizedik évfordulójáról megemlékező misén. A szentmi­sét Confalonieri kardinális mon­dotta. A Vatikán hivatalos szó­csöve, az Osservatore Romano vezércikkben emlékezett meg az évfordulóról és megállapította, hogy Mindszenty hercegprímást nem azért állították a kommunis­ták bíróság elé, mert “reakciós” lett volna, hanem mert a hit és az egyház bátor harcosa volt. A pokolban, vagy a menyországban? Az angol sajtóban hire ment és nagy felháborodást keltett, hogy a bolsi hajlamú canterbury érsek 85-ik születésnapján azt mondta, hogy szerinte Stalin a menyországba került . . . Sokan leveleket Írtak a laphoz és azt Ír­ták, hogy ha Stalin nem a pokol­ban van, ahova való, akkor ők se akarnak a menyországba kerül­ni. sőt akkor sem, ha a canter­bury érsek odakerül. . . Teller anyja Amerikában A magyar kormány, hosszas huzavona után végre vizumot a­­dott a magyarszármazásu ame­rikai atomtudós, Teller Ede 75 éves anyjának, aki már útban van Amerika felé, hogy viszont­láthassa világhírűvé vált fiát, a­­kit általában a hidrogénbomba “atyájának” neveznek. Hitler és Éva holtteste ______ I Hugh Trevor Roper, az Ox­ford egyetem történelem-taná­ra közhírré tette, hogy Hitler és Braun Éva holttestét minden kétséget kizáróan az oroszok vit­ték el zárt koporsóban Moszk­vába, egyenesen Sztálin kíván­ságára, aki még egyszer akarta látni Hitlert, akinek azelőtt nagy csodáló ja volt. Az oroszok azért tartották titokban, hogy a holttesteket Moszkvába vitték, hogy Európát tovább izgassák a “bujdosó” Hitler legendájával. A hazatérők sorsa Aki ma Magyarországra ha­zamegy, az teljesen “el van vág­va.” Három dolog történhet egy hazatérőivel: az eltűnés, a mun­kanélküliség és a degradálás. A visszatérőket a rendőrség figye­li, eleinte jelentkezniük kell rendszeres időzözökben Később titokban figyelik, vagy figyelte­tik a házfelügyelővel, vagy más spiclivel. Aki a nyugaton elszen­vedett “nélkülözésekről” számol be rádión, vagy a sajtóban, az eleinte megkülönböztetett bánás­módban részesül. Hazatérők nem kerülnek vissza ugyanabba a be­osztásba, amelyet elhagytak — még szakemberek, szakmunká­sok és mérnökök sem, — hanem jóval alacsonyabb hatáskörbe, sokkal kisebb fizetéssel. Vissza­tért kisiparos nem kaphat ipar­­engedélyt. Amerikai lapok beszámol­tak arról a jellemző és érdekes hírről, hogy Magyarországon a bélyeggyűjtők — de mások is — hatalmas árakat fizetnek az amerikai posta által kibo^ csátott Kossuth bélyegekért. Amikor a “Szabadság Baj­nokai” sorozatban Kossuth La-Kádárt kinevették az orosz munkások Kádár a 21-ik Moszkvai párt­­kongresszus után meglátogatta a Moszkvics kisfogyasztásu ko­csikat gyártó gépgyárat. Kádár rövid beszédet mondott az össze­­csőditett orosz munkások előtt és a beszédet a budapesti rádió is közvetítette. Kádár beszédét a magyar forradalom leverésében résztvett leszerelt orosz katonák felszólalásai előzték meg. Mikor Kádár kijelentette: “Elvtársak, a magyar nép mély hálát érez a szovjet nép iránt azért, mert többször, a történelem súlyos ó­­ráiban testvéri segítséget nyúj­tott nekünk,” az összegyűlt mun­kás tömeg állandóan moraj lőtt cs a beszéd e részénél hangos ne­vetés csattant fel. VÖRÖS PANTHEON KÉSZÜL A KEREPESI TEMETŐBEN Március 21-én, az 1919-es proletárdiktatúra kikiáltásá­nak 40. évfordulóján avatják fel az akkori vörös rémuralom emlékművét a kerepesi temető­ben. jós képével bélyegeket adtak ki, Amerika olyan megtisztel­tetésben részesítette az 1848. évi magyar szabadságharc hő­seit, amilyenre — magyar em­berrel kapcsolatban — eddig még nem volt példa. A Kossuth bélyeggel ellátott leveleket azonban nem kézbe­­sitette a magyar posta. A kerü­­lő-utakon, borítékok belsejé­ben Magyarországra került Kossuth bélyegeket a gyűjtők hatalmas árakon kapkodják szét. A 4^-es bélyegért — ál­lítólag 8 dollárnak megfelelő forintot fizetnek a fekete pia­con. MAGYAR FOGLYOK KÉNYSZERMUNKÁN Amióta a kényszermunka törvényt nyilvánosságra hoz­ták a román hivatalos lapban, a foglyok százait helyezték át a temesvári, szatmárnémetii, brassói és kolozsvári közigaz* gatási területeken levő börtö­nökből a Dunadeltai kényszer­táborokba. A foglyok közt kö­zönséges bűnözők és politikai foglyok is vannak. Tekintettel arra, hogy a rabok áthelyezése a magyarlakta területekről történt, feltételezhető, hogy a foglyok közt sok a magyar. A kényszermunkásokat a Duna deltájában épülő nagy cellu­­lozegyár munkálatainál fog­lalkoztatják. A Duna-delta kii­mája igen rossz. Ezért a kény­szermunkások közt igen magas a halálozási létszám és a re­zsimnek állandóan pótolnia kell a kieső rabokat. Az amerikai Szenátus febru­ár 22-ki ülését egy évszázados szokás megünneplésének szen­teli. Pontosan déli 12-kor a Szenátus elnöke megnyitja az ülést és Washington György búcsúbeszédét olvastatja fel. Az amerikai Képviselőház ugyanezt teszi és felolvastatja azokat a szavakt, amelyeket a nemzet atyja elnöki tisztének befejeztével a nemzethez inté­zett. A haló poraiban másfél század óta nyugvó elnök gon­dolatai minden évben uj életre kelnek. Százhatvanhárom éve an­nak, hogy az amerikai kong­resszushoz intézett halhatatlan szónoklat először elhangzott a gyülekezet előtt, amely nagyon Kitüntetett diák Ifj. Diénes Lászlót, lapunk szerkesztő-tulajdonosának és feleségének fiát, ki a Metuchen IFJ. DIÉNES LÁSZLÓ High School utolsó éves tanu­lója, a National Honor Society tagjává választották. A kitünte­tettek országos egyesületének tagsága nemcsak azt jelenti, hogy a beválasztott diák tanul­mányi előmenetele szempont­jából kiválik az átlag közül, hanem vezetőszerep, jellem és munkateljesítmény szerint is az elsők között áll. William J. Nunan, az iskola igazgatója a szülőkhöz intézett szép levél­ben elmondotta mindezt és azt is, hogy a National Honor So­ciety tagsága mindegyik iskola tanulójára nézve nagy kitünte­tés, de különösen áll ez a me­­tucheni középiskolára, ahol “rendkívül szigorú mértékkel mérnek és a tanulók versengése is sokkal fokozottabb.” Február 6-án délelőtt a me­­tucheni iskola 800-valamennyi tanulója bevonult a hatalmas uj auditóriumba, ahol szertar­tásos ünnepség keretében szó­lították fel a színpadra azt a 7 fiút és 18 leány-tanulót, aki­ket ebben az évben ez a meg­tiszteltetés és kitüntetés ért. S a “közönség” soraiban, a leg­­hátulsó sorokban ott ültek a ki­tüntetettek szülei s nemcsak az édesanyáknak gyűlt öröm­könny a szemébe . . . Leslie Dienes újságírónak, illetve sport-cikkirónak készül. Több egyetemre adta be felvé­teli kérelmét s kitűnő előmene­tele alapján, illetve az igazga­tó ajánlásával sokféle ösztön­díjra számíthat, ha szüksége lesz rá. A Metuchen High School diák-újságjának a sport-szerkesztője, a Metu­chen Recorder hetilapnak pe­dig állandó sportrovat-vezetŐ- je Leslie Dienes, vagyis Ifj. Diénes László, akinek e téren nagy jövőt jósolnak mindazok, akik tevékenységét és képessé­geit ismerik. is tudatában volt annak, mi­vel tartozik az amerikai for­radalom győzelmes vezéré­nek. “Commander of Chief of the Continental Armies” (a hadsereg főparancsnoka) volt az első cime és első elévülhe­tetlen szolgálata, amelyért örök hála és tisztelet jár. Wa­shington tábornok vezérelte a polgársereget — rongyokba burkolt, csizmátlan, majdnem fegyvertelen felkelőket — az akkori idők legfélelmetesebb hadserege ellen. Hat éven ke­resztül vesztett el ütközete­ket, de Washington makacsul és lelkesen kitartott az utolsó ütközetig, az 1871. yorkfowni csatáig, amelyet megn/ert és amely eldöntötte a háború sor­sát a felkelők javár.a. De Washingtonnak a béke idején folytatott politikájáért is örök elismerés jár. ő elnökölt az alkotmányozó nemzetgyű­lésen és az alkotmányban el­rendelt országos választáson első elnökül Washingtont vá­lasztották meg a szavazók. A “Haza Atyának” nevezik őt, mert az elnöki székben — bár nem volt módjában útmutató példákat követnie — megal­kotta az első kormányt, mely­nek megszerezte az annak já­ró tekintélyt. Az elnyomott, háborútól feldúlt, véráztatott gyarmatokat egységes, erőtel­jes nemzetté kovácsolta össze. Búcsúbeszédében az ameri­kai kormány vezérelveit sze­gezte le. Nemcsak üres szertar­tás tehát, amit a törvényho­zás mindkét háza február 22- én elvégez, hanem megerősíté­se azoknak az elveknek, me­lyeket az amerikai nép megvá­lasztott képviselőinek követnie kell. “Politikai rendszerünk alap­ja az, hogy népünk maga álla­pította meg alkotmányát, me­lyet mindenkor meg is változ­tathat és amelynek tételei — mig azokat törvényes utón meg nem változtatják — mindenki­re nézve mindenekfelett köte­lezők. Az előirt módozat mellő­zése : jogbitorlás volna, mely­nek a történelemben számos példáját láthattuk, amikor sza­bad népek szolgasorsba kerül­tek.” Ugyanakkor az amerikai külügyi politika jövőbeli elve­it is körül irta, amelyeket ma is követnünk kell: “Minden nemzetet jóindu­lattal és igazságosan kell elbí­rálnunk . . . senkivel szemben sem érezhetünk megrögzött el­lenszenvet vagy indokolatlan vonzódást. Barátságunkra és méltányos elbírálásunkra min­denki számíthat. Az együttér­zést és szabad közlekedést az emberiesség törvényei és jogos érdekeink is megkövetelik.” Másfél évszázad távlatában mennyire időszerű a szózat: “Mindnyájan kívánjuk, hogy a háború rémségeit és pusztítá­sait az alkotás és termelés vált­­(Folyt. a 4-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom