Hiradó, 1959. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-22 / 4. szám

PERTH AMBOY HERALD JJvl Only* ^iuiujahioji, cílAWÁpüfuüc ßditacL wuuL fiubiióJuuL in. fitütih, Úsnbútf, VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 4. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY — 1959. JANUÁR 22 Lógó orral, szitkozódva távozott Amerikából a Mikoján nevű ‘vendég,’ mert jó tapaszta­latokat szerzett ugyan, látott is, hallott is eleget, üdvrivalgásban is részesült, de üres markába mégsem kapta meg, amit remélt, sőt már szinte-szinte biztosra vett. Mikoján látogatásának egyik főcélja az volt, hogy a Szovjet­unió közép- és keleteurópai bi­torlásaira megkapja Amerika áldását. Nem azonnal, hanem majd egy későbbi időpontban, valószínűleg a tavaszon, amikor ‘uj genfi szellemet’ lehetne elő­készíteni. Valamelyes négyhatal­mi értekezlet lesz is, de ‘uj ;Genf­­ről,’ legalább is az idén, aligha lehet szó. Másik főcélja az volt, hogy hosszúlejáratú hiteleket biztosít­son Amerikában s ezek révén szabadon vásárolhasson az ame­rikai piacon. Hitelről szó sem lehe t— hangzott a hivatalos vá­lasz, — miután régi piszkos a­­dósságait máig sem rendezte Moszkva. Ezen kívül pedig, az úgynevezett stratégiai árucikke­ket ezután sem kaphatja meg a Szovjetunió, semmiféle pénzért. A régi trükk nem vált be, mert amerikai hivatalos körök­ben pontosan számontartják a múltat. Ahány gépet eddig a Szovjetunió vásárolt Ameriká­tól, mind-mind lemásolták s az­tán tovább gyártották.- Autókat, televíziós készülékeket és száz más egyebet. Ilyen, ‘üzlet’ nem kell Amerikának, főleg hitelben, mert Mikoján bevallása szerint, a Szovjetunió nemzetközi fize­tőeszköze egyedül az arany s ez is igen korlátolt mennyiségben áll rendelkezésére. Szóval, a Szovjetunióval ke­reskedni, még akkor sem volna érdeke Amerikának, ha történe­tesen nem volna világpolitikai feszültség, hideg háború. Az a­­merikai üzletemberek, akik a tit­kos adatoknak nem lehetnek bir­tokában, Mikoján mézesmad­zagjára kissé agyonlelkesedték magukat. A cuppanó csókok még inkább elvették amerikai hivatalos körök kedvét a szovjet embertől. S a magunk tehetet­lenségében mi, árva magyarok is, sokat gondolkoztunk ezen a különös jelenségen. Mindig azt hittük, hogy az amerikai társa­dalom áthatolhatatlan egész, vi­­hatatlan erős fal, hideg és forró háborúban egyaránt. Még ma is hisszük ezt, bár a mohó üzletembereket és a sza­lon-bolsevistákat kikapcsoljuk ebből a társadalomból. A cuppa­nó csókok és az örömujjongás bizonyára észheztéritette a jó­zan > amerikaiakat. Ezek közül egy azt irta valamelyik nagy a­­merikai lapnak: “Nyugodt lehet a szerkesztőség, hogy a tüntető magyarok sokkal inkább kifejez­ték az amerikai társadalom igazi érzéseit, mint azok, akiket bűvö­letbe ejtett a különben förtelmes szovjet mosoly.” Ezt különben üzenjük azoknak az amerikai honfitársainknak is, akik ‘politi­kai megfontolások miatt’ távol­tartották magukat a tüntetések­től. Magyarországról szólva Mikoján a gzemforgatásnak és aljasságnak valóban iskolapél­dáját szolgáltatta. ‘Boldogság van ott’—-mondta egy ízben, az újságírók feltett kérdésére vá­laszolva. Nem mondta senki neki, hogy hazudik. Azt azonban a televíziót néző átlagamerikaiak is észrevehet­­ték, hogy nincs ebben a szovjet emberben jottája sem az őszin­teségnek. Az újságírók minden feltett kérdésére mellébeszélt, véletlenül sem adott egyenes választ. Mindent összevéve, csúnya ügy volt ez a Mikoján látogatás. S még csúnyább az, hogy a la­pok azt kezdik pedzeni: ime a Mikoján látogatás bizonyítja, a rendőrség és a detektívek had­serege még Hruscsovot is meg tudná védeni . . . Nosza! Magyar menekültek kihallgatása Az 1956-i magyar szabadság­harc menekültjeinek kihallgatá­sa most indult meg a Bevándor­lási és Honosító Hivatal fiókjai­nál, hogy az ideiglenesen been­gedett magyarok itt tartózkodá­sát véglegesítsék és eredeti meg­érkezésüktől számított öt év múlva amerikai polgárságért folyamodhassanak. Megérkezése után körülbelül két év múlva minden menekült behívót kap a hivatalban való személyes megjelenésre, ha cí­mét a postán kapható űrlapon e­­lőzőleg bejelentette. (Itt jegyez­zük meg, hogy most januárban minden külföldi állampolgár is­mét köteles címét és más szemé­lyi adatait a postán kapható űr­lapon bejelenteni). A Bevándorlási Törvény álta­lános szabályai szerint az a kül­földi, aki az amerikai társada­lom terhére esett az első öt éven belül, deportálható, azonban a Hivatal arra az álláspontra he­lyezkedik, hogy miután majd­nem minden magyar menekült már úgyis közsegélyt vett igény­be, (Amerikába való utazása, Camp Khmerben való elhelyezé­se, állásszerzés, stb. körül) ezt a kérdést náluk liberálisan fog­ják elbírálni. Ha a magyar menekült mégis attól tart, hogy fehér kártyájá­nak zöldre való átcserélésénél a­­kadályok merülhetnek fel, aján­latos, hogy bevándorlási ügyek­ben jártas ügyvédhez, vagy jó­tékony egyesülethez forduljon tanácsért. Ilyen egyesület a Common Council for American Unity (20 West 40 Street, New York 18, N.Y.) amellyel magyar nyelven is levelezhetünk, vagy telefonálhatunk. A tanácsot a kihalgatás előtt kérjük ki és nem utána. Common Council Horthy özvegye meghalt Vitéz Nagybányai Horthy Miklósné, Magyarország volt kormányzójának özvegye 77 éves korában elhunyt a lisza­­boni angol kórházban. Horthy kormányzó fia, Horthy Miklós a portugáliai Estorilban él csa­ládjával. Horthynét a római katolikus egyház szertartásai szerint temették el Portugáliá­ban — férje mellé. VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz? “NEM ENGEDHETŐ BE . .. VISSZA!” UJ HARANGJÁTÉK KÉSZÜLÉKET ADOMÁNYOZTAK A TEMPLOMNAK A fenti képet már köszöltük egyszer, de hiányosan. Most itt adjuk teljes egészében. Almásy János (Woodbridge) átveszi Főt. Gayaos Alberttól, a perth amboyi Szt. Mihály Görög Katolikus Egyház lelké­szétől az elismerő oklevelet és köszönetét azért a hat “bazilika-harang­ért,” melyeket ő és' családja adományoztak az egyháznak. A villany­erőre működő harangjáték-szerkezet hangban tökéletes mása a vatikáni St. Peter templom liturgiái harangjának s a hang megfelel a 40,180 fontos, tökéletes tónusu öntött harangénak. Ugyanilyen van a chicagói Loyola egyetemen és a nebraskai Boys Town templomában is. A harangátadásnál, illetve a köszönő-okmány átadásánál a fenti képen jelen voltak (Almási János és nején kívül) Főt. Gáspár János, a manvillei St. Mary’s egyház lelkésze (balfelől), valamint Nagy János­­né, Almásiék leánya, Almásy Béla (Ft. Gajdos mögött), Ft. Szajkó Dániel segédlelkész, Ifj. Admásy János és felesége. Az értékes adománnyal ismét gazdagodott a Szent Mihály Egyház­­község, melynek kitűnő vezető pásztora, Father Gajdos Albert az elmúlt évtized alatt gyönyörűen felépítette az egyházat^ úgy lelkiek­ben, mint anyagiakban. Az uj St. Michael’s Auditorium és a tervezett uj papiak és apácaház, valamint a gyönyörű modern iskola, mind az o itteni működését dicsérik! érdekes az egész esemény mö­gött, ami bennünket nagyon is érdekel. Rendkívül nagy csodálko­zással és megdöbbenéssel vet­tük tudomásul, hogy milyen szépen rendeztek el itt számá­ra mindent. Valóban élvezte Amerikát, mert annyi de annyi emberiességgel találkozott és vették körül, hogy ezért termé­szetesen nem is vette ő sem ko­molyan a tüntetéseket és a ke­serves jajkiáltásokat, mint ahogyan azok sem, akik fogad­ták. Pedig ennek valóban van és volt háttere. Azonban valóban megráz­kódott a zember önmagában akkor, amikor a letiport és vér­sárban fetrengő népek és nem­zetek millió nevében tüntettek a hontalan történelmi áldoza­tok. És ezt nem vették komor lyan, sem figyelembe az ille­tékesek . . . sőt! A közelmúltban, napjaink­ban az éles ellentétek néztek farkasszemet egymással, de azért mégis egy tálból ettek és mosolyogtak egymásra. Ugyan mi lehetett ez? És miért? Már maga az a tény, hogy egy ilyen gonosztevővel egy asztalhoz ülnek felvilágosult emberek, aki nem is egyszerű gonoszte­vő, hanem az emberiség hóhér­jainak egyike, aki elmondhat­ja magáról, hogy a világnak nincsen népe és nemzete, melyből mutatvány-példánya ne volna, akár élve, akár hal­va! I tt csak egyet tudunk megállapítani és ez nem más mint: jellemhasadás, vagy ta­­lajtalanság! És mialatt a vörös hóhér kel­lemes és védett légkörben vé­gigkémlelte Amerikát és szót­­váltott a nagyokkal, azalatt a vasfüggöny mögött remegnek az emberek a holnaptól, mert az eddigi szomorú tapasztala­tok alapján biztosnak érezheti most már megint magát a Vö­rös Véreb, hogy nyugodtan dolgozhat, mert munkájába nem igen fognak most sem be­leavatkozni. Vajpon gondoltak erre a na­gyok is? Vájjon figyelmeztet­ték-e az esetleges következmé­nyekre, ha ismét vérfürdőzni akar a Véres Cár? Mikolján ur végigsétált az UNO arénáján, ahol 30,000 magyar ifjú életét kaszálták le. A szovjet approbálta és iga­zolta eljárását ... a szabad né­pek pedig elvetették, de csak szájjal! És most Mikolján ur büszkén és győzedelmes tudat­tal tapossa az UNO arénáján a véres emlékeket. Mi most már nyugodtak le­hetünk, mert az emberi logika alkotta lehetőségeket ez a lá­togatás semlegesítette. Ami ez után fog történni, az már olyan lesz, amit nem ember talált ki! Akik hittek, higgyenek! Akik bíztak, bízzanak, mert az idők teljessége közeledik. Ahol a méreg és ellenméreg kibirják egymást és nem tudnak ártani egymásnak, ott már olyan álla­pot és felfogás van, amely fö-‘ löslegessé tesz minden emberi elgondolást és emberiességet. A történelemnek is van lelkiis­merete, hatalma és ereje! Aki pedig afölött van, az majd el­intéz mindent. Mikolján megelégedve és jól kiszórakozva indult haza, vYsz­­sza a vérebek aklába, Moszk­vába. Amerika pedig készül -— mire? Talán az őszi választá­sokra, vagy az 1960 évi elnök­­választásra? Hírek Rabmagyar­országból “MIKÖZBEN A VILÁG­ŰRBEN NAGY ESEMÉ­NYEK TÖRTÉNTEK” . . A “Lunik” orosz űrrakéta ki­lövésének bejelentése napján a budapesti Kossuth rádió a kö­vetkező világrengető hírrel lep­te meg a magyar hallgatóságot: “Miközben a világűrben nagy e­­semények történtek, a Nagymező utcában az elhanyagolt állapot­ban levő 100 éves főnyomócső megrepedt és elárasztotta vízzel a terézvárosi templom sekres­tyéjét.” A RÉGI ÁVO-s EGYEN­RUHÁK ISMÉT FELTŰNTEK Az ÁVO-sok ma ugyanolyan egyenruhát viselnek, mint a for­radalom előtt: a sapkájukon és vállszalagjukon hordott kék sza­lag különbözteti meg őket a fegyveres erő egyéb szerveitől. ÚJABB DIESEL MOZ­DONYOK A Budapesti rádió jelentése szerint ebben az évben a MÁV újabb tiz 600-lóerős Diesel-moz­donyt kap, ezenkívül 40 négy­száz lóerős mozdony is érkezik a MV részére. Az idén részben enphitenek a személykocsi hiá­nyon is. A dunakeszi járműjaví­tó 100 személykocsit gyárt a ha­zai vonalakra, a nemzetközi for­galomba pedig 30 uj kocsit állí­tanak be. Ez utóbbiakat a győri vagongyár készíti. KÁRPÁTALJAI HÍREK Hromadka cseh kollaboráns református professzor nemrég Kárpátalját is meglátogatta. LTngvárott megbeszélést folyta­tott Gencsy püspökkel, a Kár­pátaljai magyar református egyház egyik vezetőjével. Gen­csy püspök szerint a kárpátaljai magyar református egyháznak majdnem 100,000 tagja van és 56 lelkész 90 magyar reformá­tus gyülekezetről gondoskodik. TOLLAS TIBOR TOLLAS TIBOR ELŐADÓESTJE NEW BRUNSWICK0N FEBRUÁR 1-ÉN, VASÁRNAP ESTE, VALÓSZÍNŰLEG A RUTGERS EGYETEM TERMÉBEN LESZ AZ IRODALMI EST talán nem is nagyon fontos, hogy mi volt a cél, mert ha ezt előre tudta volna Amerika, ak­kor talán nem is adott volna neki bejöveteli engedélyt, mint ahogyan a fő hóhérnak sem adta meg. Egyébként is nem a mi dolgunk. Van azonban valami nagyon nisták börtöneit végigszenve­dett, izzó magyar érzésű férfi­nek, most személyesen meg­hallgathatják őt előadó-estjén. Cikkünk nyomán, amit Tol­las Tiborral kapcsolatban ir­tunk, gyorsan peregtek a fejle­mények. Telefonhívások, leve-| lek árasztották el lapunk szer­kesztőségét s szinte órák alatt alakult ki a brunswicki Tollas- Est terve. A folytonosan utón levő költő barátai összekötte­tést találták a new brunswicki­­akkal és leszögezték, hogy egyetlen dátum maradt, feb­ruár 1, amikor Tollas Tibor elutazása előtt még körünkbe jöhet. Haydu K. György, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke vállalta a Tol­las-Est főrendezői tisztjét és a Szövetség brunswicki osztályá­nak égisze alatt, a new bruns­wicki magyar egyházak, egye­sületek és szervezetek közös rendezésével indult meg az elő­készítő munka. , Az előkészítő bizottság tájé­kozódott egy alkalmas terem irányában, felvázolta a prog­ramot s New Brunswick ma­gyar egyházainak és egyletei­nek, klubjainak vezetőit, tiszt­viselőit, képviselőit a Rendező Bizottság összeállítása céljából gyűlésre hívja meg, amely JAN. 26-ÁN, HÉTFŐN ESTE fél 8 órai kezdettel lesz a Pol­gár-teremben (Hamilton és High St. sarkán). Erre a gyű­lésre hivatalosak rhagyar egy­házaink vezető lelkipásztorai s vezetőemberei, valamint az ösz­­szes meghirdetetten gyűléseket tartó, vagy törvényes formasá­gok keretei között működő ma­gyar egyleteink, klubjaink és más szervezeteink felelős veze­tői vagy kiküldöttei. Az egész New Brunswick-i és környéki magyarság vendége lesz ezen az estén Tollas Tibor s érezze mindenki erkölcsi kötelességé­nek, a magyarsággal való kap­csolata sokatmondó megbizo­­nyitási alkalmának azt, hogy ott lesz hétfőn este ezen a meg­beszélő, rendező és fogadó­bizottságot végleg összeállító gyűlésen. Tegyük felejthetet­lenné 1959 február 1-ének es­téjét Tollas Tibor számára, an­­(Folyt. a 4-ik oldalon) A történelem kerekét nem lehet megállítani. Az esemé­nyek egymást kergetik annyi­ra, hogy ma már nagyon nehéz lépést tartani a mindennapi élettel. Egyszerűen nem lehet előlük kitérni. A mai bizonytalan életben Amerika áll az érdeklődés köz­pontjában. Nem ő akarta ezt, hanem az események erre kényszeritették. Mikolján Anasztáz, a szov­jet delegátus járt itt. Hogy va­lóban miért, azt eddig még senki sem tudhatja biztosan. Egy azonban tény, hogy nem minden cél nélkül történt. Most New Brunswick és környéke magyarsága bizonyára öröm­mel értesül arról, hogy Tollas Tibor, a szabadságharc költő­je, aki az egész amerikai ma­gyarság általános érdeklődése mellett járta végig az országot pár hónapos körútja során, mi­előtt február első napjaiban vissza megy Ausztriába, feb­ruár 1-én, vasárnap este New Brunswickra jön s mindazok­nak, akik kiváncsiak arra, hogy mi mondanivalója van egy ilyen istenadta tehetségű költő-embernek és a kommu­Magyarországon ütötték a kommunisták a fenti szavakat erre az Amerikából küldött szép levélboritékra, amelyen az amerikai posta által kiadott Kossuth bélyegek vannak, a kép Kossuth Bostonba érkezését ábrázolja, amint 1852-ben a fogadtatására kirendelt disZszázad előtt lóháton elhalad s a bélyegeken a kibocsátás elsönapi lebélyegszése van, a kettőskeresztes, hármashalmos magyar címerrel ... A kommunista magyar posta nem engedte be ezeket a leveleket Magyarországra . . . így fogadták Kossuth apánkat szülőhazájában, százegynéhány év után... (A boríték az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének igen nagy beccsel fogadott karácsonyi ajándékul került birtokunkba s azt ezuto nis hálásan köszönjük!----Szerk.) Gondolkozz . . . CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ ÉS, FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom