Hiradó, 1956. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1956-11-15 / 46. szám
PERTH AMBOY HERALD JhjL Only. Tiunyahinii, TlüwApapaX. fcditsd, and, (pubütJuuL uv fisudk, Cbmbay. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 46. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1956. NOVEMBER 15. Időbe telik, mig lassan-lassan végül is kibontakozik a teljes, tiszta képe mindannak, ami az elmúlt néhány hét alatt történt Magyarországon, illetve az egész világon. Ma még csak mozaik-képeink vannak, melyek csak sejtetik összefüggésüket, de félő, hogy ami ma a világon történik, az mind egymással kapcsolatban álló és egy elkerülhetetlennek látszó harmadik világháború felé vezető mozzanat-sorozat. A fordulópont talán ott volt, annál a Kruschev-Titó találkozásnál és tanácskozásnál ... A két irányban haladó vörös diktátorok alighanem megegyeztek valamiben; talán abban, hogy felosztják területeiket és a titóista vonal átveszi Lengyelország, Magyarország, Románia és a többi eddig moszkvai járomba parancsolt országok “irányítását.” (Hogy ez az “átvétel” Magyarországon a nép szabadságharcához vezetett ,amelynek során a “megbízhatatlan” magyarok ezrei, százezrei pusztultak el, törtek le testileg-lelkileg, vagy menekültek nyugatra, annak Moszkvában éppúgy örvendenek, mint Belgrádban. . . . Ennyivel kevesebb soviniszta magyarral kell majd számolniok.) Könnyen lehetséges az is, hogy a Sztálin halála óta egymással viaskodó főkomcsik egy kérdésben egyetértenek s megegyeztek : a recsegő - ropogó kommunista világbirodalomnak csak egy újabb világháborúval lehet valami “chance”-e, tehát a torzsalkodás helyett legjobb lesz azt minél előbb, még pedig megfelelő előzetes tervekkel és sakkhuzásokkal elkezdeni. Ilyen előzetes sakkhuzás lehetett az Egyptommal, illetve Nasser-ral csinált titkos egyezmény és a Titóval való “kibékülés.” És minden megy a lefektetett vörös tervek szerint. Távolabbi célok . . .? Maga a tény, hogy az oroszok példátlan erővel fogtak hozzá Magyarország lerohanásához és a szabadságharcosok ellenállásának vérbefojtásához és hogy a magyarok ellen öszszevont óriási erő: mintegy 5,000 tank és 200,000 ember, vagy még ennél is sokkal több, semmiképen sem állt arányban a számítható magyar fegyveres ellenállás erejével, arra enged következtetni, hogy mindennek sokkal távolabbi céljai is vannak. Harmadik vlágháboru? A harmadik világháború rajtütés-szerü elkezdése az oroszok részéről egyáltalán nem lehetetlen. Tengeri, légi és szárazföldi haderőik készen állnak mindenütt, elvetemült csatlósaik haderőivel együtt: Kelet-Németországban (Lengyelországban?) , Csehszlovákiában, most már Magyarországon is, Romániában, a Közel-Keleten (Egyptom és az arab világ bevonásával) és a Távol-Keleten (Kínában) éppen úgy, mint bent az óriási kiterjedésű európai és ázsiai szovjetben. Tito szerepe is nagyon gyanús a Kremlin uraival történt legutóbbi személyes tanácskozás óta. A sóikra ... Egyáltalában nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy a magyarországi diákság és értelmiség tüntetésébe és békés eszközökkel jobb viszonyokért és engedményekért harcolni akaró megmozdulásába a szikrát Moszkvából, vagy Belgrádból dobták bele, hogy lángralobbantsák a magyar szabadságvágy történelemből ismert tüzét, jogcímnek használva ezt azután arra, hogy a roppant orosz katonai nyerserő az ausztriai határnál húzódó vasfüggönyig előregördüljön Nyugat felé. Mintahogy ez meg is történt. A szovjet “önkéntesek” táborzása és Egyiptom “védelmére” küldése egy másik trükk, egy újabb porhintés akar lenni a világ szemébe. Az olaj és a szuezi csatorna a vörösöknek éppen olyan fontos, mint Nyugatnak. Ha sikerül a világot rászedni azzal, hogy Egyptomot, szegény ártatlan Nassert csak “baráti védelmébe” veszi a Szovjet . . a vörös gőzhenger óriásit gurult előre itt is. A világ aggodalommal figyeli ezeket a jelenségeket, a vörösek függöny-mögötti mesterkedéseit, de ne higyje senki, hogy akár Amerika, akár a többi nyugati hatalmak nincsenek minden eshetőségre felkészülve ! A vörösek éppen ott játszák ki nagy ütőkártyájukat, hogy rávaszkodó sakkhuzásaikról azt hiszik, a világ nem lát mögéjük . .'. nem is sejti, mi lehet a tervük. Dehogy nem sejti, dehogy is nem veszi észre! Ha a harmadik világháborút a vörösek elkezdik, az egész világgal kerülnek szembe. S mialatt saját és csatlósaik “megbízhatatlan” embermillióival is szemben . találják' magukat, ugyanakkor a szabad világ minden országa és minden becsületes érzésű embere keményen összefog s vállt vállhoz vetve fog harcolni ellenük! Abban a percben, ahogy a háború kitör, a szabad világ egyöntetű, hatalmas egység lesz, felmérhetetlen fizikai és lelki erő-tömbbé válik, a vörösek “birodalmában” pedig ahány népcsoport, annyi ellenség lesz e “birodalom” ellen! Atomháború? Nem valószínű, hogy “atomháború” lesz a világnak ez a harmadik nekigyürkőzése. . . . Mint ahogy az elmúlt világháborúban sem használták egyik oldalon sem a gázt s a gáz-háboru borzalmait minden körülmények között szem előtt tartotta mindegyik ellenfél, ugyan úgy az elháríthatatlannak látszó harmadik világháborúban sem fognak a hadakozó felek sem gázt, sem semmiféle nuclear csodafegyvert, bombát és hasonlókat használni. A Nyugat pedig azt a háborút azért fogja megnyerni, meid óriási katonai és gazdasági erején kívül oldalán áll a legnagyobb erő: a szabadság-szeretet és a lélek ereje! Az Istenfélők fognak harcolni abban az uj háborúban az istentagadók ellen ... a földkerekség emberei az állatnál alacsonyabb emberforma szörny-figurák és gépszerü élőlények ellen! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Camp Kilmer a magyar menekültek telepe! Eisenhower elnök a múlt héten bejelentette, hogy utasította a bevándorlási hatóságot 5,000 Ausztriába menekült magyarnak soron kívül való beengedésére, akik az oroszok gazsága miatt lettek a magyar szabadságharc áldozatai és földönfutói. Ezt az ötezer uj magyar menekültet gyors utón fogják átszállítani Amerikába és itt a kormány a New Brunswick melletti “Camp Kilmer” katonai telepet jelölte ki számukra első letelepedő-helyül, AZ AMERIKAI MAGYARSÁG “ORSZÁGGYŰLÉSE” Clevelandban e hét végén tartja országos konvencióját az Amerikai Magyar Szövetség, az amerikai magyarság átfogó nagy szervezete. Az 50-ik jubiláris évében konvenciózó Szövetség ezen nagygyűlését méltán nevezzük az amerikai magyarság “országgyűlésének,” ahol egyházaink és egyleteink képviselői és mindazok, akik törődnek a magyarság ügyével és szivükön viselik a “magyar ügyet,” közös, együttes, erős munkában fognak össze. A jó Isten áldását kérjük Szövetségünk kpnvenciój ának munkájára! Soha sem volt nagyobb szükség arra, hogy egyetértsünk s együtt dolgozzunk népünkért, magyarok! “HOL VAN A CSATORNA”? A New York Times egyik számából vettük ezt a sokatmondó kis riportot: Egy Ausztriába menekült magyar katona elmondotta, hogy az első orosz katonák, akik Moson-Magyaróváron a házába beléptek, azt kérdezték: “Canal, canal, hol van a kanális?” Nyilván abban a tudatban voltak, hogy valahol a szuezi csatornánál vannak. A magyarok levitték őket a Dunához, amire az orosz katonák azt mondták: “Nem ez, nagyobb kanális, ahol franciák és angolok vannak?” Könnyen lehetséges, hogy Moszkva szemfényvesztői ezeket a szerencsétlen katonákat azzal indították útnak, hogy az angol-francia imperialistákkal fognak harcolni s ehelyett legyilkoltattak velük sok-sokezer ártatlan magyart. Szívesen megírjuk ha valamilyen családi esemény hírét szeretné közöltetni lapunkban. Az ilyen személyi hírek közlése nem kerül semmibe, de csak akkor tudjuk megírni, hogyha ki-ki értesít bennünket, mert riportereink, külön hírszerzőink nincsenek. Ne nehezteljen ránk senki, ha valamilyen hire kimarad a lapból, mert nem közölte azt velünk! — Kérjük olvasóinkat, küldjenek, vagy telefonáljanak be minél több hirt, szives örömest közreadjuk lapunkban! illetve elosztó központtul addig is, amig megfelelő lakást, elhelyezkedést találnak. Az első menekült-szállítmány — állítólag — már e hét végén megérkezik a Camp Kilmerbe. Repülőgépen hozzák őket. Ez a háború alatt igen fontos szerepet játszó katonai elosztó-telep évek óta csaknem telejsen üresen állt, de épületei között sok van, amelyben tiszta, rendes, lakható szobák vannak. Sok szobát annakidején az itteni magyarság rendezett be és csinosított ki függönyökkel, ágytakarókkal, stb. A sors különös iróniája folytán most éppen ide hozzák a mindenüket, még a hazájukat is elvesztett magyar háborús menekülteket. Az itteni magyarság köreiben máris mozgalom indult meg, hogy az ideérkező magyar testvéreket élelemmel, ruházattal segítsék. Capt. Collietől nyert értesülés szerint a menekülteket megfelelően ellátják a Camp-en, lesz meleg lakásuk, élelmük, de ruhaféléket bizonyára szívesen vesznek s ezért bármilyen ruhagyüjtő-akcióval gyors segítségükre lehetünk menekült magyar testvéreinknek ! * * * őszintén í'eméljtik, hogy a magyarság felekezeti és minden más különbség nélkül öszszefog most az egész államban, hogy úgy az ideérkező menekültek, mint az odaát maradók és az óhazában szenvedők érdekében egyöntetű, komoly, hathatós segitő-munkát végezhessünk. Minden becsületes érzésű magyar csak magyar legyen és se katolikus, se református, se bármilyen más vallásu e tekintetben. Ne legyünk most demokraták, vagy republikánusok, uj-amerikások, vagy régiek, csak egyek: magyar testvérek, akik testvéreink segítségére sietünk, közös, szép munkával! Amint nem voltak osztályozva odaát testvéreink se, csak magyarok voltak s egy emberként álltak szembe a kommunistákkal és az oroszokkal, egy emberként ontották vérüket a hazáért és a nemzetért. Azt is reméljük, hogy államunk kormányzója, Gov. Robert Meyner, aki máris megmu tatta, hogy velünk érez e nehéz időkben, talál valami utat-módot arra, hogy az ideérkező magyar menekültek állásbahelyezése, lakáshoz segítése, talpraállitása érdekében valamiféle organizáció, vagy központi iroda létesüljön állami segítséggel, ahová befutnak majd a munka-felajánlások, örökbefogadási ajánlások, ruhaadományok, stb. Véleményünk szerint ez volna a leghelyesebb és legmegfelelőbb megoldás ebben a kérdésben, mert most gyors cselekvésre és szisztématikus munkára van szükség! Alakuljon meg a Magyar Segély- Bizottság Perth Amboyban is! Miközben Amerika minden valamire való magyarlakta helyén a már meglevő egyház és egyletközi bizottságok, vagy a sietve megalakított segélybizottságok már hetek óta munkában vannak, hogy pénzadományokat, ruhanemüeket gyűjtsenek odaát szenvedő véreinknek, Perth Amboy magyarságát annyira készületlenül érte az uj magyar szabadságharc és az azt követő szörnyű orosz gazság, hogy semmiféle ilyen bizottsága nincs és még a mai napig sem alakult és szervezett gyűjtés sem indult meg. Időszerűnek és helyesnek tárj tűk, ha e helyről felkérjük a mi magyar érzésű, jószivü magyar városi bírónkat, Sélylyei F. Lajoát, hogy úgy is, mint a volt Amerikai Magyar Segélyakció országos elnöke, úgy is mint ä magyarmentő mozgalmak kormányzónk által megbízott embere, hívjon össze egy gyűlést, — hívja össze magyar lelkipásztorainkat, Perth Amboy magyar egyházi és egyleti vezetőembereit s alakítsuk meg itt is a közös magyar-mentő, magyar-segélyző bizottságot, hogy munkáját az haladéktalanul megkezdhese! ' Perth Amboy és környéke sokezernyi magyarsága áldozatkész lélekkel, felekezeti és minden más különbség nélkül minden bizonnyal egységesen fog felsorakozni ebben a mozgalomban, csak el kell indítani. Séllyei bírónk a múltban már számtalanszor hivott össze ilyenszerü gyűlést, valahányszor általános magyar ügyről volt szó s bizonyos, hogy lelkészeink, egyházi és egyleti vezetőembereink és általában a magyarság most is kész hivó szavára munkához fogni s közöá erővel sikerre vinni egy általános nagy gyűjtést. Szekesztőségünkhöz sokfélől jött kérés és kérdés erre vonatkozólag és mi azt tartjuk helyénvalónak, ha egy központi irányítással indul meg itt is az általános gyűjtés. Odaát a tél hidege, nyomor, szenvedés vár magyar véreinkre, akik mindenüket feláldozták a szabadság eszméjének oltárán . . . Tekintsünk feléjük, halljuk meg segélykiáltásukat s cselekedjünk . . . magyar szívvel, magyar testvéri összefogásssal! Minden hozzánk érkező adományt készséggel átadunk a megalakuló bizottságnak, mihelyt az munkához lát. Perth Amboy és közelkörnyéke magyarsága vegyen példát más városok magyarjaitól, akik bizottságokat alakítottak s együttes, közös erővel már sokezer dollárt gyűjtöttek össze szenvedő magyar testvéreink segélyezésére . . . Lapunk a legmesszebbmenő önzetlenséggel és segítő készséggel áll rendelkezésére minden ilyen közös magyar kezdeményezésnek és együttes, komoly munkának! Magyarok Testvérek! Most van az ideje a gyűjtés elindításának, nem holnap! Hálaadás 1956-ban A hálaadás ünnepe olyan régi, mint amilyen az emberiség története. Amióta ember van a földön, hálaadás is van, amikor az elvett természeti, lelki és egyéb javakért köszönetét mond az ember a Teremtő Istennek. De különösen jelentős a Hálaadás Napja itt Amerikában azóta a 335 évvel ezelőt megtartott Hálaadás Nap óta, mikor a zarándok atyák először ültek össze, hogy megköszönjék Istennek itt a szabad földön adott áldásait. Milyen rettenetes időket éltek akkoriban is az emberek! Az Angliában lévő Puritánok, vallási meggygőződésük és az evangéliumhoz való hűségűkért el kellett hagyják azájukat. Hollandiában, ahol pedig vendégszeretettel fogadták őket; sem találták magukat otthon s igy neki vágtak 1620-ban “Mayflower’ ’nevű hajójukón az akkor még félelmetesen hatalmas óceánnak. Három hónapi keserves és viharos, sok hányattatással teljes utazás után érkeztek meg Amerika partjaira. Élelmük fogytán volt. Betegség és halál a közel jövendőt sötét árnyékkal takarták el a ‘102 zarándok elől . . . Mégis, a reménység ott -élt a szivükben. Mégis volt bennük annyi hit, hogy ahelyett, hogy visszafordultak volna, nekifogtak az uj élet munkájának. Az első magvetést és arcuk verejtékével áztatott legnehezebb munkát az Ur megáldotta 1621- ben; akik sírva vetettek, most vigadozva jöttek el betakarítani termésüket. Bradford kormányzó elrendelte az Újvilág földjén az első hivatalosan ünneppé nyilvánított Hálaadást Napját. Meghívták a szomszédos indiánokat is, akik várakozáson felüli barátsággal, 90 főnyien jelentek meg a fehér emberek ünnepén. A halászat és vadászat, valamint az asszonyok munkássága révén azonban volt mit enni az ünneplő seregnek. Amerikában, ahol a vetés és aratás oly méretekben folyik, mint manapság, nemcsak az ittlakó millió és millió, mindenféle országból itt letelepedett lakosság jut bőséges táplálékhoz, hanem a feleslegből jut a világ minden részén éhező és nyomorgó embertömegeknek is. Szomorú, nehéz szívvel készül azonban ma minden amerikai igaz magyar az 1956-os Hálaadási Napra. Akkor lett volna igazán okunk a hálaadásra, ha a szabadság kibontott zászlaját nem tiporták volna le a barbár, istentelen és hitetlen orosz csordák. Akkor lett volna igazán oka minden szabad embernek hálát adni, ha a nemcsak Magyarország, hanem az egész világ szabadságáért küzdő hősies és vitézségében az egész vliágon elöljáró magyar népet a szabad nemzetek nem hagyták volna magára, a világ legrettenetesebb katonai diktatórikus hatalmával szemben. Amikor leülünk a Hálaadás Napi dúsan megrakott asztalokhoz, vájjon eszünkbe jut-e majd azoknak az éhező és nyomorgó magyaroknak a sorsa, akik az állati sorsot megutálva inkább a dicsőséges halált választották? Eszünkbe jut-e a világ nagy hatalmasainak, akik pezsgés kocintgatások közben adnak hálát, hogy az a vér, amit magyarok ezrei ontottak, az égre kiált és a fejükre, valamint az egész szabad világ népének fejére száll vissza és egyszer az Ur ítéletre vonja majd őket? Nem tagadhatom el, hogy ez a Hálaadás Napja'itt Amerikában nekem is és sok más jó érzésű magyarnak a gyász és szomorúság fátylával bevont, temetési torhoz hasonló ünnep lesz. Amig a maroknyi^ magyarságot letipró, vérengző, brutális és állati muszka csorda örvendezni és győzelmet ünnepelni jön öszísze, addig mi jöjjünk össze és ha innen messze távolról is, sirassuk meg a magyar szabadságért kiontott legszebb ifjú életeket, mélységes fájdalommal a gyász nemes és tiszta érzésével töltsük meg a mi lelkünket! Tanuljuk meg, amit a tatárjárás, török-dulás és' muszka-csapás tanít, hogy nekünk nincs se Nyugaton se Keleten egyetlen braátunk se! A jó Istenen kívül nem számíthat a magyar senkire! A nyugati nagyhatalmak hitegették a magyart, hogy csak küzdjön és erejét meghaladó módon harcoljon, inert a nyugati keresztyén világ mind mögötte van a csöpp magyarságnak... íme, most látjuk, mennyire van minden szabad ország mellette e szabadságért küzdő és vérét áldozó népnek. Szép szavak, apró kis anyagi segítség és más említésre sem méltó dolgok, ez az összes, de szabadságot és önállóságot, azt csak a jó Isten kegyelméből újra maga vívhatja ki magának a magyar. Hitünket és erménységünket azonban nem szabad elveszíteni még ekkora csapás láttán sem. Isten azt ígérte, hogy akik mindvégig állhatatosak maradnak és kitartanak, azoknak adja az örök élet koronáját. Ha minden ígérettől és földi támaszunktól megfosztottak is, ha a hősi küzdők vérrel irt levelei és halálhörgés közben elnémított rádióüzenetei süket fülekre találtak is a kényelmes és jólétben elzsirosodott szivü nyugati szabad világ minden vezetőjénél, akkor is emlékezzünk meg arról, hogy “megmarad a hit, remény és szeretet, e három és ezek között legnagyobb a szeretet.” I. Kor. 13:13. Akikben van valami e három keresztyén erényből, az hallja úgy is a hivó szót, amit most évi szokásunkhoz híven megismételünk: Jöjjetek, magyarok, ünnepeljetek velünk a Perth Amboy-i Magyar Református Egyház nov. 18-i Hálaadás Napi istentiszteletén du. 4-kor és vavacsoráján este 6-kor a Kirkland Place-i iskola termeünkben. ÁBRAHÁM DEZSŐ Megalakult a Magyar Szövetség New Brunswick-i osztálya Az amerikai Magyar Szövetségnek New Brunswickon is osztálya alakult, amely amolyan “egyház- és egyletközi nagybizottság”. szerepet fog betölteni ott, hogy minden érdemes magyar megmozdulásból együttesen vehesse ki részét a brunswicki magyarság. (A jövő héten erről bővebben írunk még.) KAPCSOLÓDJUNK BE mindenütt a nándorfehérvári diadal 500 éves jubileumi ünnepségeibe, hogy ezáltal amerikaiak előtt nép áldozatos ragaszkodását a nyugati életformákhoz. AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP
