Hiradó, 1956. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1956-12-13 / 50. szám

JhsL Only* diunqahian, TlcwApapaA. frdittucL aiuL (puMiAhsucL ail ßsiAik.

CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND

Amboy,

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 50. SZÁM. w PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY— 1956. DECEMBER 13.

Történelmi felelősség

súlya nehezedik - az Egyesült Nemzetek Szervezetére. A világszervezet most is a támadások pergőtüzében áll, de majd később azok, akik ezeknek a napoknak a történetét harag és részrehajlás nélkül megirják, feltétlenül elmarasztalják a ne\V yorki üvegpalota szófecsérlőit.

Minden nap egyre bünösebb az Egyesült Nemzetek és mostani tehetetlensége könnyen jelentheti dicstelen sírját. Azt elismerjük, hogy nem könnyű a jóakaratu delegátusok dolga ebben a világszervezetben, ahol valamely indítvány mellé a többséget megszerezni néha alig-alig lehetséges s aztán ott van a vétójog, amelyet a Szovjet akkor és úgy használ, amikor és ahogyan neki tetszik.

De volt egy időszak, amikor az Egyesült Nemzetek és annak vezértitkára, Hammerskjold elmulasztotta a cselekvést. Arról az időszakról beszéltünk, amikor Nagy Imre törvényes miniszterelnök k é t s égbeesetten hívta az Egyesült Nemzetek bizottságát Magyarországra. És nem ipent senki . . . Akkor nem kellett volna engedélyt kérni a belépésre s a new yorki üvegpalotában a fülük botját sem mozdították. Miért? Ki tudna erre feleletet adni ? Ki, vagy mi tartotta vissza Hammerskjold urat az azonnali utazástól?

Ha akkor ő és a bizottság elment volna Magyarországra, ma valószínűleg másként állnának a dolgok. Az Egyegsült Nemzetek embereinek a jelenlétében a Szovjet aligha merte volna megrendezni az emlékezetes vérfürdőt. És bebocsátásért sem-kellene kunyerálni. Éppen csak menni kellett volna, de azonnal, amikor ott volt az ideje.

ökölbe szorul a kezünk

hogy micsoda törpe gondolkodás kormányozza ma a világot, amikor “véres homlokával” csak a magyar tud kiállani, minden nap megverve, de soha le nem verve, az emberiség szent eszménye, a szabadság mellett. A magyar szabadságharc sokmindenre megtanította az emberiséget. Többetk közt arra is, hogy a szabad világ csak papircafatokban tud gondolkodni, de amikor ezeknek a papirosoknak érvényt, kellene szerezni, a bátorság mindenkinek az inába száll. Az emberi jogokról szóló Charta is ilyen papircafatnak bizonyult.

Mindig egyg és ugyanaz a visszatérő érvelés; félnek a háborútól. Márpedig a háborút annak adják, aki nem akarja. Akár kell, akár nem kell, viselni muszáj. Ha nem akkor, amikor a Szovjet alapjaiban rendült meg, amikor elvesztette a talajt maga alatt, a vasfüggönyön innét pedig úgyszólván összes jelentős tömegeit és pártoló barátait, — majd viselni kell akkor, amikor Moszkvában jelölik meg az időpontot.

Nincsenek szavak,

amelyek alkalmasak volnának a magyar szabadságharc nagyszerűségének érzékeltetésére. Csak ámulünk és velünk együtt ámul a nagyvilág. A magyar nép még annyit sem kért, mint hajdanában Archimedes, aki azt mondta: adjatok egy szilárd pontot és kifordítom áarkaiból a világot. A magyar nép kifordította sarkaiból szilárd pont nélkül is a szovjet világot. . .

Mert többé már Moszkva a nyugalmi helyzetet visszaállítani nem tudja. Sem szuronyokkal, sem tankokkal, sem vérfürdővel. Nagy pillanatnak tanúja most a világ: a szovjet világhatalom felbomlásának kezdetét szmléljük. S ennek a behemótnak a torkába a magyar nép verte bele a kését. Az egyetlen “nagyhatalom” a világon a magyar nép, amelyik meg meri ezt tenni.

A világtörténelem lapjaira a magyar nép majd úgy kerül, mint a mesék lovagjai, akik el mertek indulni a sárkány megölésére, levágták legalább egyik fejét s ebbe a sebbe a behemót belepusztult . . .

Az események rohannak, senki sem tudja megjósolni,, mit hoz a holnap. Jóslásokba bocsátkozni dőreség is volna. A reményt elveszíteni viszont nem szabad. A magyar nép, igenis, megnyeri az utolsó csatát, ha |mi is a talpunkon állunk, ha nem szűnünk meg dolgozni, az óhaza nagyszerű népének segíteni. Ahol lehet és ahogy lehet.

Adományokat nem fordít másra a Szövetség

Az Amerikai Magyar Szövetség központjá adómentességi engedélyénél fogva nem fordíthat “charity” címen beérkezett adományokat admnisztrációra. Éppen ezért felkérjük a tagegyházakat, egyleteket, osztályokat, hogy megajánlásaikat szíveskedjenek késedelem nélkül beküldeni, hogy a Szövetség központja fennakadás nélkül végezhesse el, a rábízott nemzetmentő szolgálatot. A segéllyel kapcsolatos teendők oroszlánrészét Washington társadalmának neves hölgytagjai tiszteltreméltó szorgalommal mint önkéntes munkaerők látják el.

Magyar városokban lehet telepedni

Joseph Swing nyugalmazott tábornok, az Immigration and Naturalization Service országos igazgatója nagyjelentőségű elvi kijelentést tett a magyar menekültek elhelyezése tárgyában. Eszerint amint a State Department hatásköréből a bevándorlási hatóság hatáskörébe megy át a bevándorlók ügyének intézése, az eddiginél is nagyobb megértéssel fogják kezelni ügyeiket.

General Swing akként nyilatkozott, hogy egyegtlen menekültet sem küldenek olyan városba, avagy olyan munkára, amihez nincs kedve. Ily módon alkalom nyílik arra, hogy magyarlakta gócpontok magyarsága gondoskodjék az újonnan érkezettek magyar környezetben • leendő elhelyezéséről. Ugyancsak könynyebben lesz igy. megvalósítható, hogy baráti csoportok egymáshoz közel kezdhessenek uj életet.

Volt egy derék, hiv szolga, (Áldott legyen neve!) Szűz Anyánkat enyhité Pajtája melege. Máriának, Józsefnek

Ételt, szállást adott,

S feje fölött, cserébe

Dics fénye ragyogott.

Tárd ki hát a kapudat,

Bármily szegény portád, Bánat tépett emberek Térjenek be hozzád;

Ne zárj ajtót éjjelre,

Mécsed hívogasson, Havas utak vándora Küszöbödig jusson.

Volt egy sziveS, hiv szolga, (Mennyország lett bére), Máriának jó szívvel,

S szívesen segite;

Szűz Anyánknak fekhelyül Szalmát szórt a földre,

S a fején korom

Fénylett tündökölve.

Ajtód záratlan legyen,

Kapud sarkig tárva,

S ez éjjelen, óh el ne küld,

Ki űzött, fáradt, árva, Baj, hogy keskeny a portád?

Baj, hogy kicsiny házad? Vendéged jő, s mindenre Áldás fénye árad.

Volt egy vidám, hiv szolga,

Ki térdre roskadott Tündöklő jászoly mellett Ez áldott hajnalon.

Szive tele volt dallal,

Kacagott-sirt a lelke,

Hogy Jézuskának csöpp kezét Ajkához emelte.

Szived e boldog éjjelen Tárd ki, kétely árja El ne öntse lelkedet,

A messzi vándort várja. Szives szóval fogadjál.

Haj szoltat, riadtat,

S holnap, mint egy bölcső majd, Karod királyt ringat.

Fordította: TÓTH-KURUCZ MÁRIA

*) Joyce Kilmer, ir származású amerikai költő, mint önkéntes résztvett az első világháborúban és 1918-ban hősi halált halt Franciaországban. A magyar menekülteknek átmeneti szállást nyújtó “Camp Kilmer” neve az ő emlékét őrzi. A hősi halott Joyce Kilmer gyűjteményes kötetéből Tóth-Kurucz Mária, a száműzetésben élő magyar költőnő, ezt a költeményt fordította magyarra, amely karácsony hangulatában arra tanít, hogy fogadjuk be

azt, aki űzött, fáradt és árva. Amint a költőről elnevezett Camp Kilmer éppen ezekben a napokban fogadja be az űzött, fáradt és árva magyarokat, a szabadságharc menekültjeit és hőseit.

Az uj magyar szabadságharc igazi jelentősége

A magyar szabadság igazi képviselői e fenségesen tragikus napokban azok a halkszavu, szerény fiatal magyaro,k, kiknek szemében még ott izzik az átélt borzalmak lidérces fénye, az elvesztett családi tűzhely és hozzátartozók barbár elpusztításának megrázó élménye. Volt alkalmunk beszélgetni győri, budapesti, soproni, burgenlandhatári szabadságharcosokkal, honvédekkel, diákokkal, munkás if jakkal és ennek nyomán kialakulóban tárul ámuló szemeink elé az uj magyar csoda, a vérben, vasban összekovácsolod ott magyar nép újjászületése minden látszólagos leveretése ellenére.

Nem tudja ma már az eddig oly hiszékenyen nyugati közvéleménnyel sem elhitetni a kremlim agytröszt, hogy mindazt, ami ma a véráztatta magyar földöh történt, kizárólag a nyugati uszítás által felbátorított fascistáknak szabadföldi rádióleadások hatása alatt megtévesztett tömegeknek tulajdonítsák. Ezt a bárgyú dajkamesét egygetlen józanul gondolkodó nyugati polgár sem hiszi el ma már. A moszkovita terror által gyarmati sorsba taposott magyarság ösztönös szabadság utáni vágyódása, mint a gőzzel túlfeszített kazánt robbantotta szét bilincseit, melyet rabtartói olyan magabiztosan kovácsoltak rá, több mint 10 esztendő óta. A magyar Avosok rémtettei, a pártkorifeusok mértéktelen tobzódásai, minden jól fizetett

Nixon alelnök Becsbe repül

Richard Nixon, az Egyesült Államok alelnöke, Eisenhower elnök utasítására Ausztriába, Bécsbe repül, hogy a legrövidebb időn belől személyes tapasztalatok alapján adhasson jelentést a menekültek helyzetéről és általában a “magyar ügyről.”

giccses propagandánál, döntőbb szerepet játszottak az agyonhajszolt magyar nép élet-halál harcának kirobbantásában, melynek nyomán uj csoda született.

A magyar tragédia már anynyiféle változatban került az ámuló világ szemei elé, hogy nem akad látó ember, aki ennek a leírhatatlan álnok szovjet módszernek minden csinyjátbinyját ne ismerje, amely átmenetileg a hős nép fiainak borzalmas, áldozatokkal kivívott szabadságot megsemmisítette.

A csoda azonban nem halt meg ... az a páni félelem, mely eddig féken tartotta a bilincsekbe vert rabot, eloszlott már a lelkekről, mert akinek van bátorsága egy reménytelennek látszó küzdelemben is meghalni az eszméért, azt legyőzni nem lehet. A rémületes szovjet mumus gyengeségei, mint a lerántott álarc alól előtűnő hullafoltok leplezetlenül kitárultak a szabadvilág előtt.

A leplezetlen igazságra rá“ÁLDD MEG AMIT ADTÁL NEKÜNK. . . ÁMEN!”

A Camp Kilmer-be érkezett menekült magyarok egy csoportja első ízben ülnek terített asztalhoz Amerikában . . . Főt. Forro Alipius, Ferenc-rendi atya, akit George W. Ahr trentoni püspök rendelt ki a táborba a menekültek lelkigondozására, asztali áldást mond a Bernáth-család asztalánál . . .

(A képet a Monitor szívességéből közölhetjük).

“ELMULASZTOTTUK A NAGY ALKALMAT A VEZETÉSRE...”

A Life magazine éles vezércikkben bírálja a kormányt a magyar üggyel kapcsolatban

Politikai és sajtókörökben erős bírálatok hangzottak el kormányunk általános külpolitikai magatartása ügyében és főleg a magyar szabadságharc kapcsán. De talán egyik bírálat sem ment odáig, m'int a Life magazin vezércikke. A Life Amerika legnagyobb példányszámban megjelenő heti képes magazinja (több mint 5 millió példány) és véleménye nagy erkölcsi súlyt jelent.

— Mint egy hang a kriptából — hangzik a vezércikk — úgy jön felénk Magyarország hangja, amelyet még az orosz tankok dübörgése sem tud elfojtani. A véres mészárlás túlélői nemcsak sztrájkolnak, az' éhség és fagy dacára, hanem követeléseket támasztanak. Vájjon ezekkel az eseményekkel a háttérben, a helyzet magaslatára emelkedette Eisenhower elnök, a választás által megerősített mandátumával?

— Nem olyan - mértékben mint tehette volna — folytatja a vezércikk. — Sajtó-konferenciáján azt mondta, hogy első feladatának tekinti ezeknek a dolgoknak lecsillapítását, fagyon helyesen politikája az, hogy támogassa a UN törekvését egy békés megoldás felé és ne hozza veszélybe a UN főtitkárának “kényes tárgyalásait.” De amikor azt mondta, hogy “Amerika sohasem sürgetett egy nyílt lázadást,” bágyadtnak és passzívnak hangzott. A sajtókonferencia résztvevőiben az az érzés maradt vissza, hogy elmulasztottunk egy nagy alkalmat a vezetésre . . .

A vezércikk ezután hangoztatja,’ hogy “Amerikának mindent el kell követnie, hogy a szabad világ jogos haragját ébdöbbent szabad világ még nem tudott élni azzal a szinte ölébe hullott alkalommal, melyet a példátlan magyar hősiesség érlelt meg számára. Talán még a világ sorsát intéző hatalmasságok érzik át teljesen, hogy elmulasztottak egy soha vissza nem térő alkalmat, mikor aránylag kis kockázattal térdrekényszrithették volna a Damokles karjaként fejük fölött függő bolsevista világveszedelmet.

Mi árva magyarok porig le vagyunk sújtva, de nem akarjuk elhinni, hogy ne értse meg a nyugat, hogy a patakokban kiömlő magyar vérnek a világ nyugalma és biztonsága tekintetében van akkora jelentősége, mint .az arab világ olajforrásainak. Még nem akarunk csatlakozni annak az elkeseredett amerikai újságírónak a megállapításához, hogy a magyar szabadságharcosok férfiak voltak egy olyap korszakban, mikor a a világot törpék kormányozzák.

A magyar szellemiség, a magyar csoda érintésére hisszük, hogy a ma még törpéknek álcázott jelmezek, megannyi sárkányölő Szent György vitézt takarnak, akik végül is megadják a végső döfést a világ leigázására felkészült vörös kolosszusnak, hogy érvényt szerezzenek itt a földön a gondviselő Isten nemzeteket fenntartó akaratának.

MARKOS JENŐ

ren tartsa és tekintetét Magyarországra összpontosítsa.” A UN maga csak oly erős lehet, mint egyes tagállamai. Az elnök fellépése kétségkívül nem volt elég erős azokban a napokban, amikor nemcsak a magyarok nem voltak hajlandók behódolni a szovjetnek, hanem még a kommunista Titoban is védelmezőre találtak. A kormány által nyújtott segítségre a cikk megjegyzi, hogy “nagylelkűség és rokonszenv fájdalommentes erények a gazdagok és a biztonságban élők számára.” Többre van szükség: a pilgrimek bátorságára.

Az általános világhelyzetre áttérve, a cikk megjegyzi, hogy “ha kézzelfogható akciók Magyarország esetében nehezek is voltak, ez nem vonatkozik a közelkeleti helyzetre,” és sürgeti a kormányt, hogy tegyen meg “minden praktikus lépést a szovjet befolyás meggátlására.”

Látogatási szabá lyok Camp Kilmerben

A New Brunswick melletti Camp Kilmer katonai táborban egyre több menekült hazánkfia talál a közeli hetekben ideiglenes otthonra. Mivel a tábort az , amerikai hadsereg bocsátotta .rendelkezésre, •ott érthetően csak bizonyos korlátozások be-i tartásával lehet látogatást tenni.

“Visitor” engedélyt i bárki kap, aki meg óhajtja tekinteni a kiérkezettek névsorát. Ez a látogatás természetesen rövid tartamú és mindössze az egyik hivatalépületbe való belépésre érvényes. Ott alkalom kínálkozik a rokonnal, vagy ismerőssel-való személyes találkozásra is.

Azok részére, akik a táborban közreműködni óhajtanak az Amerikai Magyar Szövetség New Brunswick-i osztályának áldásos munkájában, forduljanak Sütő Ferencnéhez, avagy Kára Péternéhez, akik valóság- . gal őrangyalai menekült véreink megsegítésének. Mrs. Sütő, vagy Mrs. Kára az Önkéntes munkaerő részére ki tudja járni egy “Permanent” látogatási engedély megszerzését, amivel az étterembe is beengedik a vendégeket. Máskülönben a látogatók a tábor határán kívüli éttermet vehetik igénybe.

Lassú a vízumkiadás Budapesten

Sokan kérték az Amerikai Magyar Szövetséget, hogy sürgesse meg az Óhazában rekedt családtagok vízumainak kiadatását. A külügyminisztériumban azt a felvilágosítást adták, hogy egyelőre még nem állott helyre a normális szolgálat a budapesti amerikai követségen, sőt a külvilággal való összeköttetésük is szórványos. Mindenesetre megkezdték, ha korlátolt számban is a vízumok kiadását azok részére, akik magyar útlevéllel, illetőleg kiutazási engedéllyel rendelkeznek.

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY

polgárosító és független

POLITIKAI MAGYAR HETILAP

PERTH AMBOY HERALD

Kapuk és ajtók

IRTA: JOYCE KILMER*