Hiradó, 1956. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
JPul Only* diwriyjoüdan* VlsutiApjapsüi. frdibuL' amL (publLümL in* fflsAlh* Ürnboy* VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 10. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY . Ára 10 cent THURSDAY— 1956. MÁRCIUS 8. “MAGYAR NEMZETI KERESZTÉNY NAPILAP” MOZGALOM Rendkívüli résvénytársasági közgyűlés, kiválogatott részvényesek meghívásával. . . furfanggal összeszedett proxyszavazatokkal. — Fáy elnöknek lapra van szüksége s ezért a napilap-tervből heti kétszeri megjelenésű lap-tervet csináltak. — A “kereszténység” álcája alatt gyülöletszitás és egymás ellen uszítás szellemében folyik a “mozgalom.” BUDAPESTEN FOGJÁK A LÁNCOT... IRTA FALUSSY C. ALAJOS Londonban van, hej, számos utca és azt mind-mind 'fellobogózzák a szovjet diktátorok tiszteletére. Áprilisben lesz ez a nevezetes alkalom. Tito után most Hruscsev és Bulgányin Anglia hivatalos vendégei. Anglia roppant kényes' a diktátorok megítélésében. Csak a vöröseket részesíti előnyben. Franco, a spanyol diktátor, például sohasem lehetne Anglia vendége. Hja, kérem, hogy is van csak? Hát, igen, Franco demokrácia-ellenes és a spanyol polgárháború idején ezrével mészároltatta a demokratikus gondolkozásu hazafiakat. Igaz, hogy ezeknek a demokratikus hazafiaknk egy jó része a Szovjetunióból került Spanyolhonba, egy kis vérfürdő rendezésére, dehát ezt már rég elfelejtette a világ. Csak az maradt meg, hogy Franco, igenis, demokratikus hazafiakat tett el láb alól. Világért sem akarjuk Francot védelmünkbe venni, erre nincs is szüksége. Csakhát a Downing street 10. számú palotában kétféle mértékkel mérnek, — ez mégiscsak furcsa. Annyira furcsa, hogy az ember nem győz álmélkodni. Ami azt illeti, a Titó-Bulgányin-Hruscsev triász kezeihez is tapad jó pár százezer 1 demokratikus hazafi vére. Ezek, az Angliában udvarképesnek ítélt férfiak valószínűleg nem is tagadnák, ha, megkérdezné valaki. Persze, hogy nem kérdezik meg. Elvégre az ilyen kérdések feltevését a jó Ízlés, az úri viselkedés tiltja Angliában. Nem könnyű mesterség a Dullesé, ezt elismerheti bárki, pártállásra való tekintet nélkül. Egyik vihart a másik után kavarja fel minden kijelentésével. Legszívesebben semmit sem mondana, de úgyszólván kényszerítik kijelentések megtételére s ha már megtörtént, akkor aztán kegyetlenül nekiesnek és szapulják minden oldalról. Egyszer, nem is olyan régen azt mondta, hogy országunk az elmúlt években már többször is állt a háború szélén. Ezért a nyilatkozatáért valósággal ujjal mutogattak reá, menesztését követelték, sőt olyasmit is olvastunk, hogy bíróság elé kellene állitaijj. Aztán néhány harckocsit küldött valamelyik arab országnak. Rettentő felhorkanás következett. Erre kijelentette, hogy egy amerikai alkatrész-szállítmány útban van Izrael felé is. Újabb megrökönyödés. Most azt mondta, hogy a Szovjet ma gyengébb, mint ezelőtt egy évvel volt. Erre tört ki aztán istenigazában a vihar. A szenátorok valósággal tobzódnak a Dulles-ellenes beszédekben. Szinte furcsa, hogy Dulles külügyminisztert első sorban New Jersey demokrata szenátora, II. Alexander Smith veszi védelmébe, ami különben útmutatás lehetne másoknak is, hogy ma a külpolitikát nem volna szabad belpolitikai szemüvegen keresztül nézni. Választási év, vagy nem választási év, ezeket a viharfelhőkkel terhes időket csak úgy vészelhetj ük át, ha külpolitikánk független marad minden kicsinyes szemponttól. A new yorki magyarság impozáns márciusi ünnepsége A new yorki és környékbeli magyarság minden rétegének együttes, minden eddiginél impozánsabb demonstrációja lesz az 1848 máricus Idusának emlékére megtartandó márciusi szabadságünnepség. Színvallás amellett, hogy a szabadság eszmék még mindig otthonosak a magyarság lelkében és azokért épp úgy készek sikraszállni, mint annak idején 1848-ban„ amikor a magyarság a tulhatalom elleni hősies küzdelmével az egész világ bámulatát érdemelte ki. Az ünnepség március 10-én, szombat este pontosan 7 órakor veszi kezdetét a Hunter College (East 68th St.,' Lexington és Park Ave. között) 2500 személyt befogadó dísztermében és bizonyos, hogy a magyarság azt teljesen meg is fogja tölteni. A magas színvonalú prüvészi műsorban közreműködnek: a new yorki Hitszava énekkar és a passaici énekkar, a magyar cserkészfiuk hangulatos | csoportja, Kapin Aranka és tánccsoportja, a magyarság Nagyasszonya, Ilona Massey világhírű művésznő, Tóbiás Margit énekmüvésznő, Mezey Zsigmond operaénekes és más művészek, Révay István minden izében magyar zenekarával készségesen járul az ünnepség hangulatának emeléséhez. Az ünnepség jelentőségét szónoklatokban fogják méltatni Ft. Gáspár János plébános (Passaic), Nt. Béky Zoltán főesperes (Trenton) és dr. Fábián Béla volt képviselő. Nagyajtay György elszavalja a Nemzeti Dalt és felolvassák a a magyarságot érdeklő kérdésekről szóló határozati javaslatot. Az ünnepség külső fényét emelni fogják a magyap ruhában megjelenő nők és gyermekek. — Belépti dij ezúttal sem lesz, a rendező magyar testületek az ünnepség sikere érdekében tett fáradozásaik, áldozataik ellenében elvárják, hogy azon minden jó magyar ember megjelenjen. Mindenki ott kell legyen, mutassák meg, hogy a magyarság zárt sorokban áll vezetői, a szabadság eszmék mögött, vegyenek példát az itteni többi népektől, amelyeknek fiai szent kötelességüknek tartják, hogy származási földjük nemzeti ünnepségén mind megjelenjenek. Amerika szemében annyit érünk, amennyit fel tudunk mutatni neki. — Az ünnepségről úgy a Voice of Anaerica, mint a Radio Free Europe helyszíni közvetítést ad le. A RENDSZERES HIRDETÉS folytán virágzóbbá teszi az Üzletét, — mig a folytonos panaszkodássál határozottan aláássa azt. (Elöljáróban el kell mondanunk, hogy az utóbbi napokban sokat gondolkoztunk afelett, hogyan, mikép írjunk erről az egész “ügyről,” foglalkozzunk-e vele egyáltalában és ha írunk, mit Írjunk és mit ne . . .? Az amerikai újságírás íratlan törvényének legelső tétele adta meg a feleletet erre a kérdésre. Az amerikai újságírás irányelve pedig az, hogy “The public has the right to know,” vagyis: amit a nagyközönségnek joga' van tudni, azt nem meg lehet, de meg kell írni! És akár vannak a mi lapjaink olvasói között olyanok, akik felsorakoztak az úgynevezett “keresztény magyar napilap-mozgalom” mögé és részvényeket is vásároltak már, akár nincsenek, írnunk kell erről a kérdésről, most érkezett el az ideje, hogy “érdeme szerint” foglalkozzunk vele. Egyetlen cikkben megírni mindazt, amit meg kell Írnunk, nem lehet s ezért a legvégén, a legutóbb történteken kezdjük s úgy fogunk időrendben visszamenni, egészen a dolgok kezdetéig.) i|: sjs A keresztény, nemzeti, magyar napilap létrehozására alakult “Magyar Publishing Co. Inc.” nevű részvénytársaság, — amelynek részvényesei főleg és javarészben az utóbbi 5-6 év alatt Displaced Person-ként ideérkezett “uj-amerikás,” beván-Már pedig a gyűlési meghívó angol szövegében ez áll: “If you do not expect to be present at the above-mentioned Meeting, please 'date and execute the enclosed form of proxy and mail it promptly —but latest as February 28.” Vagyis: február 28-ig kellett visszaküldeni az értesítést a “központba,” azt a levágandó és kitöltendő részt, amit február 29-én, egy nappal a határidő után küldtek ki. A részvényesnek, aki ilyen késve szétküldött meghívót és proxy-iirlapot kapott, nem állt módjában szavazatát érvényesíteni. Nagyon valószínű azonban, hogy azok, akiknek a proxy-szavazatára az “elnökségnek” szüksége volt, idejében, talán már február elején megkapták ezt a nyomtatványt és bizonyára megkapták azok is, akiktől “tartottak” ott bent ezek az urak . . . Csak a “népség, katonaság,” . . . jelentéktelennek vélt részvényesek nem kaptak semmi értesítést, vagy amit kaptak, azt jól kiszátottan későn kapták . . . Miről volt szó ezen a fontos gyűlésen, március 3-án? Arról, hogy a néhai Father Galambos József által kezdeményezett “keresztény nemzeti napilap”-ot — miután a tőke egyelőre nem elégséges, heti kétszeri megjelenéssel indítsák el. A kinyomtadorolt magyarok — március 3- án, szombaton rendkívüli közgyűlést tartott New Yorkban. A törvény szerint minden shareholdernek joga van ilyen közgyűlésen résztvenni és annyi szavazattal bir, ahány részvénye van. A részvénytársaság vezetőségének viszont kötelessége az összes részvényeseket idejében értesíteni, hogy mikor és hol lesz a gyűlés; különösen fontos pedig ez az előzetes értesítés akkor, ha azon a rendkívüli közgyűlésen a részvénytársaság eredeti célját megváltoztató javaslat felett kell a részvényeseknek dönteni. A Magyar Publishing Co. Inc. részvénytársaság 1956 február 1. keltezéssel adott is ki egy magyar- és angolnyelvü, de különböző szövegezésű nyomtatott körlevelet, ezt azonban a részvényeseknek csak egy része kapta meg, mert több olyan részvényesről tudunk, aki egyáltalán nem kapott ilyen meghívót, illetve értesítést és van olyan is — bizonyára nem egy — akinek Flushing, N. Y.-ban FEBRUÁR 29-ÉN adták postára ezt a nyomtatványt és csak március 2-án, egy nappal a gyűlés előtt kapta kézhez. “A nagyközönségnek joga van tudni”.... s ezért itt fényképmásolatban adjuk a későn küldött “meghívó” egyik ilyen borítékjának postabélyegzőjét, február 29-iki feladási dátuHimal). tott körlevél “Notice of Special Meeting of Shareholders” cimet viselő angol részében három pont van felsorolva, ami felett a részvényeseknek dönteni kell: 1. Az Igazgató Tanács javaslata felett, hogy mielőbb meginduljon egy hetenként kétszer megjelenő lap. — 2. Szavazni afelett, hogy hol, melyik városban adják ki a lapot és — 3. Más a gyűlés elé hozott ügyek felett! A kitöltendő proxy-szavazati “űrlap” azonban ezek közül csak a 2-es számú kérdésre szavazásra jelöl ki helyet, négy üres kockát, amibe keresztet kell tenni aszerint, hogy a szavazó, vagyis a részvényes Cleveland-ot, Detroit-ot, New York-ot, vagy Pittsburg-ot óhajtja-e a heti kétszeri megjelenésű lap színhelyéül . . . Nem a legfontosabb kérdésre kérik a proxy-szavazati űrlapon a választ, hogy napilapot akar-e a részvényes, vagy mást, hanem a másodrendű kérdésre, hogy hol adják majd ki a lapot. * A turpisság azonban itt meg nem ér véget. Turpisság van abban is, hogy az angol szöveg felsorolja: Fáy Zoltán elnök, Herbertbert Mindéi alelnök és Dr. Oscar Faber titkár nevét, akik(Folyt, a 2-ik oldalon) Zámbory Sándor nyugalomba megy Zámbory Sándor, a Perth Amboy-i William Dunlap és Delaney Homes alacsonybérü lakások igazgatója, egykori magyar lapszerkesztő kollégánk (Perth Amboy-i Híradónk és Trenton-i Függetlenségünk alapitója és volt szerkesztő-tulajdonosa) a Pert!) Amboy Housing Boardnál viselt állásából ez év junius 30-án nyugalomba vonul. Zámbory kollégánknak a nyugdíjtörvény értelmében már a múlt év januárjában, amikor betöltötte 70-ik életévét, nyugalomba kellett volna mennie, illetékes körök azonban honorálták a Housing Board kérelmét, hogy másfél évvel hosszabbítsák meg az otthonok igazgatójának működési idejét. Az amerikai magyar betű megbecsült és kedvelt veteránjának nyugalomba vonulása a Housingnál 18 évi eredményes és elismert munkának a befejezése lesz . . . Hogy mennyire megbecsülték Zámbory Sándor munkáját, minden szónál ékesebben bizonyítja az, hogy a Városi Tanács egyhangú határozattal az egyik utcát Zámbory Street-nek nevezte el, a Housing Board pedig, távozásakor fényes bankett keretében fog búcsút venni tőle. Kibővítik a ligonier Árvaház épületét Az Amerikai Magyar Református Egyesület Ligonier, Pa.ban levő Bethlen Otthon árvaházát egy 40x60 négyzetláb nagyságú épületszárnnyal megnagyobbítják s azt május 27-én fogják ünnepélyes külsőségek között átadni hivatásának. Az uj épületszárny földszintes lesz, téglából, mint az épület többi része. Nagy gyülekezőterem lesz itt, valamint az alagsorban szórakozó-termek, mosoda, zuhany, stb. A Bethlen Otthon 22,000 dollár költséggel épülő uj szárnya éppen idejében készül el arra, hogy a május 28- án kezdődő református egyesületi konvenciót itt tarthassák meg, illetve éppen ezért tették át az idei konvenció színhelyét Washingtonból Ligonier-be. Nemrégiben tartották meg az első kapavágást, amelyet Nt. Kecskeméthy László árvaatya és Nt. Szőke István, az igazgatótanács tagja végeztek. $1 a minimális órabér Az uj szövetségi munkabértörvény a minimális (legkevesebb) órabért 75 centről 1 dollárra emelte fel március 1-től kezdve. Ez azonban csakis olyan alkalmazottakra vonatkozik, akik oly ipari üzemekben, vagy cégeknél dolgoznak, * amelyek áruikat az állam határain túl szállítják, vagy amelyek termelése szoros összefüggésben van az államközi forgalommal. Az uj törvény betartásáról, illetve az estleges panaszok elintézéséről a washingtoni kormány Wage and Hour Division körzeti irodái gondoskodnak. (A mi közelünkbe eső ilyen irodák New Yorkban, illetve Philadelphiában vannak.) Moszkva kezei messzire nyúlnak, — ezt aligha kell sokat magyarázni, hiszen az amerikai élet — sajnos — túlsók bizonyítékot ad erre. De köztünk, amerikai magyarok között is itt motoszkál Moszkva keze, mégpedig Budapesten keresztül . . . Aki a közelmúltban az Amerikai Magyar Szövetség keleti kerületében végbement eseményeket s azok hátterét, következményeit figyelte, fontos tapasztalatokra tehetett szert. Jómagam sokat okultam s ezt szeretném tovább adni azoknak, akik talán munkájuk, vagy más elfoglaltságuk miatt nem szentelhettek elég időt és fáradságot a láncszemek egymásbafiizésére. Mert csakugyan láncszemek összetűzéséről van szó. Képzeletbeli játék ez s mondhatom, megéri a fáradságot. Ez a képviseletbeli lánc, ha kellő érzékkel összeillesztjük, nagyon hosszú. Átnyúlik az óceánon s valahol Budapesten, illetve Moszkvában ér véget . . . De menjünk csak sorjában. Az Amerikai Magyap Szövetség keleti kerülete az elmúlt jónéhány hónap során nagyszerű munkát végzett. Politikai gyűléseken, utcai tüntetéseken, televízión, újságokon keresztül komoly amerikai tömegek figyelmét sikerült a magyar ügyre irányítania. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az amerikai magyarság motorja lett a “keleti kerület,” tehát a New Yorkban és a környező államokban élő magyarság szervezete. Büszkék voltak ránk honfitársaink szerte az egész amerikai kontinensen s egy kicsit talán irigyeltek is, mert -4- mint mondták — “ti tudtok valamit csinálni.” Moszkva csatlósa, a budapesti vörös kormány, természetesen, nem nézheti ölhetett kezekkel ezt a lázas magyar munkát, hiszen minden mozdulatunk, az összetartásra hivó szavunk az ő elevenükbe vágott és vág. “Szét kell bomlasztani!” — adta ki a parancsot Moszkvában és Budapesten a népbiztos és ez a parancs szelek szárnyán repült az ügynökökhöz. A Magyar Szövetség szétbomlasztására irányuló törekvések, mint tudj uk, a múltban is voltak, de sohasem ilyen koncentrikusan, minden földalatti erőt befogva, mint most, amikor jobbról és balról egyforma lendülettel, teljes összhangban indult meg a keleti kerület ellen az a támadás, amely még korántsem fulladt ki, nem ért véget. Hacsak balról jönne a támadás, az természetes volna. De jobbról is jön és lehetetlen fel nem ismerni egyes baloldali és jobboldali akcióban a közös vonást, az összefüggést. Nem akarnék hosszadalmas lenni, de azt is el kell még mondani, hogy a bizonyos esetekben kitünően álcázott vörös ügynökök és cinkosaik bomlasztó munkája nemcsak New YArkra és a környező államokra szorítkozik, hanem kiterjedt az egész országra. Jelentés intézményeink vezetőit, tekintélyes magyar közéleti embereket próbáltak befolyásolni, a keleti kerület” robbantására” rábírni és ezzel párhuzamosan szennyes rágalmakkal vádaskodó iratok tömegével árasztottak el a washingtoni külügyminisztérium illetékes osztályait, a kongresszus tagjait, tehát mindenkit, akiket ők az anfferikai politikai életbe “valakinek” találtak. Nincs abban semmi furcsa, hogy a budapesti vörösek támadása az amerikai magyarság átfogó szervezete s annak éppen legdinamikusabb tagozata, a keleti terület ellen megerősödött, felfejlődött. Hogy úgy mondjam: számítottunk reá. Nem kell elfelejteni, hogy a budapesti vörös delegáció mostmár hivatalosan is befészkelte magát New Yorkba, az Egyesült Nemzetek palotájába. Ezek a különlegesen tenyésztett, emberszabású kommunisták távolról sem a nyugati értelemben vett diplomaták — ugy-e ebben valamennyien egyetértünk? — hanem különleges feladatok végrehajtására kiképzett alkotóelemei egy, az egész világot behálózó földalatti szervezetnek. Rövidre fogva, a budapesti vörös kormány közelebb került eddig kissé elhagyatott ügynökeihez. Nem kétséges, hogy egyik legfontosabb feladatuk az Amerikai Magyar Szövetség és éppen ennek keleti kerületét szétbomlasztani és az első rohamnak épve nmost vagyunk szenvedő tanúi. Biztos vagyok benne, hogy még sok “furcsa” dolognak leszünk még tanúi. A könyörtelen ellenség még sok-sok ravasz fogást tartogat számunkra. Nem kiméi semmi eszközt az amerikai magyarság szétporlasztására. Most élesítsük meg a szemünket !r Lássuk meg az összefüggéseket,. azokat a bizonyos láncszemeket! Lássuk meg a bennünket széthúzásra ösztökélőkben, a rágalmazókban, az utszéli hangú felelőtlen támadókban legnagyobb ellenségeinket, a vörös ügynököket s azok néha öntudatlan cinkosait. A kommunista érdekeket szolgálják ők, akár baloldali, akár jobboldali, vagy éppen demokratikus mezben is ágálnak köztünk. Erre pétiig a tisztességes amerikai magyar tömegek csak azzal felelhetnek, hogy összébb zárják soraikat. Ha egymás kezét megfogjuk s egyetlen szent ideált látunk magunk előtt: a magyar ügyet. Ennek képviseletére egyetlen tömegszervezet van a szabad világban, az Amerikai Magyar Szövetség. Mutassuk meg, hogy a moszkvai és budapesti ügynökök és cinkosaik nem tudnak léprecsalni bennünket és örömükben még korántsem dörzsölhetik a kezüket. Köztünk, amerikai magyarok közt lehetnek kisebb nézeteltérések az ut és mód keresésében, de egyek maradunk a magyar ügy szolgálatában. Ma kell összefognunk, mert holnap már késő lehet. Csak igy védekezhetünk a vörös bérencek ellen. S mától fogva ne felejtsük el, soha-soha egy pillanatra sem, hogy a jobbról-balról láthatatlanul — de nem érthetetlenül — összekapcsolódó láncszemek túlsó végét Budapesten, sőt Moszkvában fogják! i______________ Budapest hó alatt A Magyar Nemzet február 22.-I tudósítása szerint a Nagy- Budapest területére lesett hőmennyiség súlya kereken 20 millió tonnát tesz ki. Aznap délután 5643 rendkívüli hómunkás dolgozott a főváros utcáin és segítséget nyújtott a katonaság is. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP Közgyűlési meghívó postázásának dátuma
