Hiradó, 1955. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-18 / 33. szám

AZ AMERIKAI IFJÚSÁG A Free Europe Radio és a budapesti vörös kormány Az újságíró felelőssége min­­digfokozott volt. A történelem során azonban azt a fajta “foko­zott felelősségrevonást” nem gyakorolta még soha államhata­­talom, mint amit gyakorol most a budapesti vörös kormány. A magyarországi hatalom bitorlói összefogdostatják a Szabad Eu­rópa Rádió munkatársainak hozzátartozóit és ezeket a sze­rencsétlen anyákat, testvéreket sokszor unokatestvéreket is — ismeretlen helyre szállítják. A vörösek “eltüntető gépezete” bi­zonyosan újra kifogástalanul működik és nagyon kétséges, hogy ezek a rokonok valaha is megláthassák Isten szabad nap­ját.­Mit tesznek a Szabad Európa Rádió magyar munkatársai, hogy a budapesti vörös kormány az ótestamentumi hetediziglén büntetéssel sújtja őket? Azt, ami a vörösek számára éppen a legelviselhetetlenebb. Az igaz­ságot hirdetik. A Szabad Euró­pa Rádió keretében működő ma­gyar szekció naponként 18 és fél órás rádióadás keretében meg­mondja, hogy a vörösek hazud­nak, hogy népámitás minden szavuk, nincs egy igaz tettük és mindent Moszkva parancsából tesznek. Ennek a hatalmas szer­vezetnek a munkatársai kihall­gatnak minden menekültet, ki­elemeznek, minden Magyarorszá­gon megjelenő nyomtatványt s aztán mindezt visszaolvassák a vörösek fejére. Nem handaban­­dáznak, hanem adatokat, bizo­nyítékokat vágnak a vörösek fe­jéhez, olyan bizonyítékokat, a­­melyeket otthon bárki ellenőriz­het. Ezért elviselhetetlen a ma­gyarországi vörösek számára a müncheni magyar műsor. Azt kellene hinni, hogy a ma­gyar emgráció lélekzetfolytva fi­gyeli ezt a viaskodást és minden porcikájával a Szabad Európa Rádió magyar munkatársainak drukkol. Annál is inkább elvár­ható lett volna, hiszen a munka­társakat különös gonddal vá­logatták össze és megtalálható köztük az utóbbi tizenöt év min­den politikai színárnyalata, kezdve szélsőjobboldalon, a “nemzetvezető íródeákján.” Ép­pen csak olyan nincs köztük, aki ma kommunistának vallja ma­gát. Azért történt ez a gondos összeválogatás, nehogy valaki ,azt mondhassa: hohó, hiszen itt egyetlenegy klikk, vagy politi­kai csoport képviselteti magát! Évek során azt tapasztaljuk, hogy a nyugati féltekén magya­rul njegjelenő újságok egyrésze rendszeres háborút visel a Sza­bad Európa Rádió magyar mun­katársai ellen. S köztük éppen azok a magyar újságok, amelyek melldöngetve a legmagyarab­­baknak szeretik márkázni ma­gukat. Nem akarjuk ezeket a magyar újságokat most felemle­getni, nekünk nem célunk a sze­mélyeskedés. Ha használni nem tudtunk, rombolni sohasem volt szándékunkban. De annyit mé­gis megmondunk: elérték célju­kat. íme, a Szabad Európa Rá­dió munkatársait a budapesti vörös kormány éppen olyan elvi­selhetetleneknek találja, mint itt, egyes emberek, akik — mert újságba írnak — újságíróknak nevezik magukat. Felőlünk ne­vezzék magukat továbbra is an­nak. De valamit meg szeretnénk mondani és ehhez jogunk van egy tisztességes szerkesztői és kiadói múlt után. Újságírónak lenni, nemcsak azt jelenti, hogy valaki le tud Írni egymásután néhány épkézláb mondatot és ezt az irományt — az Isten különös kegyelméből — ki is szedik és igy' nyomtatásban is napvilágot lát. Újságírónak lenni: elsősorban felelősség. Sőt: fokozott felelős­­<• ség. Handabandázni, kénkövet köpködni, a valótlant úgy tálal­ni a nyájas olvasó elé, mintha való volna, — ez bizony, kedves feleim, nem felelősség, hanem felelőtlenség, mégpedig a javá­ból. Bíráljunk, hiszen a bírálat Amerikában a legfőbb jogunk. Az újságírónak ezt a jogát nem vitatja senki. De viszont elvár­ható, hogy legalább amikor nagy nemzeti kérdésekről van szó, az újságíró vizsgálja meg önön lel­kiismeretét, s ha jóhiszemű, ne üljön fel mindenféle pletykának. A rosszhiszemű újságíróhoz nincs szavunk,mert amikor pa­pírra veti a sorokat, az irigység, a bosszú, a saját jelentéktelensé­gének tudata vezeti a kezét. Nem, mi nem akarunk szemé­lyeskedni, legalábbis addig nem, amíg nem kényszerítenek rá. Mindaz, amit elmondtunk, csak elvi megállapítás. Abban re­ménykedünk, hogy nemcsak a ma annyira “divatos” nyelvöltö­­getést, hanem az ilyen, tisztán elvi síkon mozgó gondolatfutta­tást is megértik azok, akiket il­let. San Marino és ayiagy amerikai lapok Az a kérdés, hogy az Appeni­­nik közt fekvő, harmincnyolc négyzetmérföldnél egy méterrel sem nagyobb, pár ezer lakosú parányi köztársaság — San Ma­rino — megtartja-e továbbra is kommunista kormányát, vagy sem (megtartotta!) szerfölött érdekelte a nagy amerikai lapo­kat. Első oldalra került az, hogy lesz szavázás; aztán az, hogy ma van a szavazás. No, és végül a szavazás eredménye. Ez még nem minden: vezércikkeket ír­tak róla, és ha az illető lapok san marinoi szakértője ki nem múlt időközben, még ma is rá­gódnak rajta. Az ember kényte­len feltenni a kérdést: miért ez a nagy hűhó? És főleg, miért a nagy hűhó a semmiért? A világ­­politika szempontjából igazán vajmi kevés jelentősége van an­nak, hogy az itáliai hegyek közt egy pár ezer ember hogyan szó­rakozik. San Marino — hála Is­tennek — nem oszt és nem szo­roz. Véletlenül a sah marinoi hű­hóval pgy nap jelent meg az a nyilatkozat, amely szerint a szovjet csapatok tovább is meg­szállva tartják Romániát. Tehát a Vörös Hadsereg nem vonul ki, mintahogy erre a moszkvai kor­mány békeszerződésben kötelez­te magát. Nem magukért a románokért írjuk ezeket a sorokat, ők erre nem szolgáltak rá. A szovjet kormány arra kötelezte magát, hogy az osztrák békeszerződés megkötése után Magyarország­ról és Romániából kivonul. En­nek a békeszerződésben vállalt kötelezettségnek nyílt megszegé-Sokszor emlegetik az ameri­kai ifjúságot és nem mindig hízelgőén beszélnek róla. Pedig az amerikai ifjak legnagyobb­­része egészséges, vidám, erőtel­jes, minden szépért és jóért lel­kesedő és leleményesebb, mint más nemzeteké. Húsz közül egy mégis bajba kerül időnként, a statisztika tanúsága szerint. Minthogy az utóbbi esetekről szenzációs újságcikkek számol­nak be, egyesek az egész generá­cióról, mint “ifjúkori bűnözők­ről” emlékeznek meg. Ez az ál­talánosítás legalább is igazság­talan. i A 19 éven aluliaknak a szama Amerikában 54.5 millióra rúg ma, akik közül 20 millió 10-18 éves. Ez a csoport 13 millió tag­gal szaporodott a második világ háború óta. Tizennyolc. százalé­kuk nem normális körülmények között él. Vagy csak az apával, vagy csak az anyával, vagy e­­gyikükkel sem. Halál és elválá­sok kedvezőtlenül befolyásolják az ifjak lelkivilágát. Ennek ellenére is, ifjúságunk­nak csak 5%-a kerül bajba, ki­vételesen. Kilencvenöt százalé­kuk tehát normális és kiegyen­súlyozott életet él. Az öt százalék azonban mégis problémát je­lent, amit tagadni nem lehet. Is­koláink tudatában vannak en­nek és az iskolai életen belül ta­nácsadással iparkodnak segíte­ni, azon kívül pedig szórakozta­tóprogramokkal kötik le gyer­mekek szabad idejét. Az egyhá­zak hasonlóképen ifjúsági prog­ramokat szerveznek és a helyes irányba terelik a gyermekek szellemi életét. A városi, állami és szövetségi hatóságok tör­vényhozási, igazságszolgáltatási reformok, egészségügyi és más intézetek felállításán fáradoz­nak az ifjúság érdekében. Az egész ország népe vállvet­ve dolgozik az ifjúság problé­máinak megoldásán. A kritiku­soknak a többség viselkedését is tudomásul kell venniök. A fiuk közül sokan újságot hordanak ki szélben, hóban, sárban. A lá­nyok kisebb gyermekek gondját viselik, mint “baby-sitterek”, segítenek a háztartás vezetésé­ben, tisztogatásban, mosogatás­ban és nagymosásban. Füvet vágnak a kertben, etetik a házi­állatokat, havat lapátolnak. Is­kola után sportolnak, biztatva barátaikat és örvendezve sike­reiknek. Télen korcsolyáznak a befagyott tó tükrén, nyáron úsz­nak és eevickélnek a tavakban, folyóban vagy az uszodákban. Vasárnaponként ünneplőbe öl­tözve mennek a templomba, résztvesznek az énekkarban, vagy gyertyagyujtó ministrá­­lásban. Az újságok is megemlékeznek néha-néha a kötelességtelj esités példáiról. Legutóbb huszonöt 15-16 éves fiú és lány, napi 6 órai munkával iskolát épített fel se elég ok lehetett volna arra, hogy az egész nyugati sajtó fel­hördüljön és ne egy vacak hír­ben intézze el az ügyet. A vas­függöny mögött százmillió nem kommunistáról van szó, nem pe­dig a san marinoi pár ezer kom­munistáról . . . Hol van az ame­rikai nagy lapok arányérzéke? Az emberi irgalmasság is azt követelte volna, hogy az uj szov­jet csalás kerüljön az első oldal­ra, s nem pedig San Marino. Egyes nagy amerikai lapok csúnya játékot űznek, S ezt a já­tékot nem most kezdték. Most csak tovább folytatják. a községüknek. A pennsylvaniai Bucks Countyban 16-20 éves zsi­dó fiatalemberek a leégett egy­leti házat restaurálták. A kvé­­kerek gyermekei a new jerseyi Lakewoodban 500 hontalan kal­mük részére állítottak fel jól felszerelt tábort. Az amerikai cserkészszövet­ség bőrbe kötött könyvet nyúj­tott át nemrégiben az Egyesült Államok elnökének, 1000 vállal­kozást sorolva fel, amelyeket 95,000 cserkész fejezett be a ha­lászatot, vadászatot, vízellátást és talajviszonyokat feljavítva. De a lánycserkészek sem marad­nak a fiuk mögött, kórházi pro­gramok sikeres lebonyolításá­val. Vérgyüjtő központokat állí­tottak fel és tartanak fenn a Vörös Kereszttel egyetértésben, sőt, rendszeres kórházi szolgá­latot látnak el. Az amerikai fiatalság túlnyo­mó része készséges segítője csa­ládjának, községének és az or­­szgnak. Ezek a tipikus képvise lői az amerikai ifjúságnak. A la­pok nem irnak szenzációs ripor­tokat a kótelességteljesités pél­dáiról, dej mielőtt “fiatalkorú bünözőkrőll beszélnénk, általá­nosságban,! gondoljunk a sok­millió pélcksviselétü gyermek­re is. És felsősorban róluk Ír­junk, ha a külföldi azt kérdezi tőlünk, ho;Á mi a véleményünk az ami : :W fiatalkori bűnözők garázdálkodásairól! Labdarugók figyelmébe! * A New Brunswick-i Amerikai Magyar Atléta Klub futbal-csa­­patának vezetősége felkéri mindazokat a magyar labdaru­gókat, akik e csapatban játszani óhajtanának, kedvelik a labda­rugó sportot és készek a magyar labdarúgás jóhirnevének az ér­dekében a HAAC csapatában játszani, lépjenek összeköttetés­be a csapat vezetőségével. Hívják fel telefonon fFliszár Ferencet (CHarter 7-8896) vagy Weiss­­mann Gézát (CHarter 9-3319), vagy pedig jelenjenek meg vala­melyik tréningen. (A tréning a New Brunswick-i Buccleugh Park-i pályán van minden ked­den és csütörtökön este.) A HAAC csapatának most több játékosra van szüksége, mert a ligában erősebb osztályba került be. TÉNYEK ÉS SZÁMOK Egy most lefolytatott kutatás megállapítja, hogy a mai auto­mobilok sokkal tovább tartanak, mint a régi gyártmányok. Az 1925-ben gyártott automobil át­lag 22 ezer mérföldet futott be, az 1945-ös gyártmány 81 ezer mérföldet. Alig hinnők el, hogy a világ leggyorsabb vonata 1905-ben száguldott a síneken. Az u. n. “Broadway Limited” akkor 3 mérföldet 85 másodperc alatt tett meg, óránként 127 mérföl­det futva be. Két uncia szenet (kb. 50 gramm) keik felhasználni ahoz, hogy egy tonna terhet egy mér­­földnyire szállítson el a gőzmoz­­don. A Diesel motor ugyanerre a célra csak két kávéskanálnyi olajat fogyaszt el. Rákosi íeje az alku Moszkva és Belgrad között Halperin a Neue Zürcher Zei­tung ismert keleteurópai tudósí­tója írja a svájci napilap au­gusztus 3-i számában: “Tito és pártja csak azzal a feltétellel hajlandó csatlakozni a kommunista világmozgalom­hoz, ha visszavonják az ellenük emelt vádakat és ha törlik a lát­ványos perek Ítéleteit. Az oro­szok ebben az irányban már nagy engedményt tettek, amikor szabadon bocsátották Noel Fiel­­det, azzal a határozott megoko­­lással, hogy a Rajk perben elle­ne emelt vádak valótlanoknak bizonyultak. A belgrádi repülő­téren tartott beszédében Hrus­csov formálisan bocsánatot kért Jugoszláviától s a viszály szitá­sával ‘a már elitéit hazaáruló­ka b, Beriát, Abakumovot és a többieket’ vádolta. Ez a formula ‘és a többiek’ nyílt fenyegetés volt még el ne mitélt kommunis­ta vezetők felé. Amint Tito legutóbbi beszédé­ből kiderül, ő most követeli, hogy a ‘többiek’ ellen is járjanak el, mégpedig olymódon, hogy e­­lőször Rákosit és a többi magyar és csehszlovák kommunista ve­zetőt, akik közreműködtek a lát­ványos perek rendezésében, biinvallomásra kén yszeritsék. Mivel pedig nem politikai hibák bevallásáról, hanem ‘Justizmor­­dok’-ban való büntársi szerep bevallásáról van szó, könnyen le­het, hogy egy ilyen vallomás e­­zeknek az embereknek a politi­kai, sőt valószínűleg a fizikai öngyilkosságát vopja maga u­­tán. Hogy Titónak sikerül-e ezt a követelését keresztülvinni, ez az egyelőre ellenőrizhetetlen moszkvai erőviszonyoktól függ. Valószínű, hogy most e körül fo­lyik a nagy küzdelem Moszkvá­ban és a csatlósállamok főváro­saiban.” HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGRÓL Hitler tábornokai... A volt názi hadsereg két ve­zető tábornoka, Hans Speidel és Adolph Heusinger vezető szere­pet kapnak Nyugat-Németor­­szág újonnan szervezendő had­erejében és mint rangidősek, ők fogják képviselni a németeket az európai szövetséges hadsereg vezérkarában. Az 58 éves Speidel tábornok Hitler eleinte nagy sikerrel operáló afrikai haderejének volt a vezérkari főnöke Rommell marshall alatt, Heusinger pedig a német fővezérkar operációs ü­­gyeinek volt a vezetője és most 57 éves. Mindketten megkapták ugyanazt a rangjukat, ami volt a második világháború idején. (A fenti hir olvasásakor ön­kénytelenül is felvetődik a kér­dés bennünk, magyarokban, hogy hát a volt magyar katonák­kal, sőt: a Szálasiék vezénylete alá került tisztekkel és közlegé­nyekkel hogy állunk ? ... Illetve: ők most hol állnak? Mert más elbírálás alá esik az, hogy valaki túlbuzgóságból, miből személy szerint bűnös volt, akár mint katona, akár mint magánember, . . . vagy pedig ha valaki-katona volt és csupán teljesítette a pa­rancsot, amit felülről kapott, a­­szerint hogy ki került feléje . . . vagy ki alá került . . .!—Szerk.) “BIZONFI” magyar-angol, kötet egybekötve $4.75. Megren­­angol-magyar szótár, — a két delhető lapunk utján. “RÁKOSI CSATTOGTAT­JA AZ OSTORT” (FEP) Ez a címe a bécsi Ar­beiterzeitung, az osztrák szociál­demokraták ismert napilapja jú­lius 8-i cikkének, melyet Oscar Poliak főszerkesztő irt a mai magyarországi helyzetről, annak feltűnően helyes ismeretében. A cikk szerint Hegedűs miniszter­­elnök a budapesti származású szovj et gazdasági szakértőnek, Varga Jenőnek a protezsáltja, a­­kinek helyzete Moszkvában az utóbbi időben bizonytalanná vált. A főprobléma: a mezőgaz­dasági válság, amely miatt ellen­tétek támadhatnak vagy máris támadtak Rákosi és Hegedűs kö­zött. “Az elkerülhetetlen tény az, — irj a Pollák — hogy a kommu­nista rezsim totalitárius módsze­rei a mezőgazdaságban tökéletes kudarcot vallottak. A rendszer nem bir megbirkózni a parasz­tokkal, a falusi körzetekben nincs elegendő műszaki és igaz­gatási szakember, és a kollekti­vizálás nem kenyeret, hanem rendeleteket, kényszerszabályo­kat, többnyire hamis jelentése­ket és éhséget produkál. Hogyan lehetne élelmezni a városokat, növelni a nehézipart és a fegy­verkezést, ha az országban nincs kenyér és nincs hús? Magyaror­szág Románia mellett a legjobb példája a totalitárius közgazda­­sági képtelenségnek, példája a mezőgazdasági nyomorúságnak, amely a Keleti Elölik minden ál­lamának a főproblémája.” “Rákosi csattogtatja az ostort fokozza az uj ‘régi kurzust’. He­gedűs miniszterelnöki kinevezé­se valószínűleg engedmény volt, amit meg kellett csinálni a mező­­gazdaság tényleges helyzetének láttára, de lehetséges, hogy ezt az engedményt a közeljövőben korrigálni fogják. Vagy az is lehet, hogy ez kezdetlől fogva csak egy trükk volt, hogy egy másik bűnbakot tegyenek oda, akit majd vádolni lehet a hiá­nyokért. Hegedűs viselheti u­­gyan a miniszterelnöki címet, a­­zonban Rákosi uralkodik és dik­tál.” A cikk szerint a Magyarorszá­gon most folyó kísérletezés e­­redményétől függ, hogy a Szov­jetunió ugyanezt a fnódszert nem vezeti-e be a többi rabál­lamban? “Az ostor csattogtatása példa, amit különféle tempóban valamennyi többinél is alkal­mazni fognak? — kérdi Pollak. — Ha ez az eset áll fenn, úgy kétségtelen, hogy valamennyien kudarcra vannak ítélve.” KÉT MAGYAR KATONA SZERENCSÉS SZÖKÉSE Két magyar határőr augusz­tus 2-án éjjeli őrjáratuk során átszökött Ausztriába. Schachen­­dorf községben az osztrák vám­őrséghez fordultak és menedék­jogot kértek. Sibecki István ha­tárőr 23 éves, Vékészi György 22 éves. Nyilatkozatukban kifej­tették, hogy a határőrség kö­zött igen kevés a#kommunista és több társuk szeretne szabad földre kerülni. UJ JÁRVÁNY MAGYAR­­ORSZÁGON A Magyar Nemzet augusztus 2-i tudósítása szerint az utóbbi hónapokban igen elterjedt a vi­rus által okozott fertőző máj­­gyulladás, különösen Budapes­ten és a főváros környékén. Az esetek száma igen nagy lehet, mert a cikk egyrészt a lakosság nyugtalanságáról beszél, más­részt beszámol arról, hogy a Vá­­ci-uton külön kórházat rendez­tek be a májgyulladásos betegek számára. A tudósítás szerint a betegség főoka: szennyezett, fertőzött ételek fogyasztása. NACIONALIZMUS AZ ' EGYETEMEN Sőtér István, a budapesti e­­gyete mprofesszora Írja a Felső­­oktatási Szemlében: “Az egyetemi ifjúság körében föl-föllépő ellenséges áramlatok részben az idősebb nemzedék tu­datában megmaradt káros néze­tek következményei. Ezek a né­zetek nemcsak a család, s általá­ban a magánélet környezetében tenyésznek, de néha maguk az iskolák a terjesztők. Alsó- és kö­zépfokú oktatásunkban még meg-megszólalnak a klerikáliz­­mus és sovinizmus nézetei; A marxista-leninista világnézet el­len- nyílt vagy burkolt módon fellépő oktatók néha a kötelező tankönyvek félrevezetésével ta­nítják homlokegyenest ellenke­zőjét annak a tudásnak, melyet mi aá ifjúságban meg akarunk gyökereztetni . . . Karunkon a nacionalizmus­nak két különösképp visszataszi­­tó formájával találkoztunk. Az egyik : a revizionizmus volt. Föl­keli figyelnünk arra, hogy a pro­vokációs módon hangoztatott revizionista érvek ellenében a becsületes, jószándéku hallgatók sem tudtak kellő ellenérveket felsorakoztatni . . . Egy másik nacionalista tünetként az anti­szemitizmus jelentkezésére kel­lett felfigyelnünk. Súlyosbította ezt a jelenséget, hogy az anti-, szemitizmussal egyidejűleg zsi­dó-nacionalista mozzanatok is megmutatkoztak . . . A nacionalizmus egyik legin­kább provinciális válfaja: ‘kul­­turfölényünk’ hangoztatása. A ‘kulturfölényt’ hirdetők a Szov­jetunióval és a népi demokráci­ákkal szemben hangoztatnak csak lefitymáló nézeteket, u­­gyanakkor azonban félistenként tisztelik a nyugati civilizáció a­­kármilyl kétesértékü megnyilat­kozását is. A ‘kulturfölény’ hir­detői bizonyos mértékben spor­tolóink sikerei miatt is jogosnak érzik felfogásukat.” HOGYAN NŐTT meg a VÁROSOK LAKOSSÁGA? A bolseviki propaganda szere­ti feltüntetni a városi lakosság nagyarányú növekedését a rend­szer tervgazdáldokási sikerének, noha ezt nagyrészben egyszerű közigazgatási i n tézkedésekkel idézték elő: környékbeli közsé­geket csatoltak a városokhoz. Miskolchoz csatolták Diósgyő­rön kívül Görömbölyt, Hámort és Szirmát, Győrhöz Pinnyédet, Szombathelyhez Gyöngyösher­­mánt, Herényt, Kámont, Oladot, Perintet és Szentkirályt, Pécs­hez Málomot, Mecsekalját és Va­sast, Várpalotához Inotát. 1949 óta városokká nyilvánították Törökszentmiklóst, Keszthelyt, Oroszlányt, Tatát, Várpalotát, Ozdot, Sztálinvárost, Komlót és Kazincbarcikát. 1949-ben 16 községet csatoltak Budapesthez s igy Nagy-Budapest 165,000 községi lakost kapott és a szom­szédos peremvárosok lakosságá­val együtt több mint félmillió­val emelkedett lélekszámban. KANADÁBÓL most érkező idősebb budapesti asszony olyan otthont keres, ahol nemcsak lakást, de tár­saságot is talál magának. Metu­­chen, New Brunswick, vagy közel­­környékén lenne legmegfelelőbb. Nevet, címet kérjük e lap szerkesz­tőségébe leadni. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom