Hiradó, 1955. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-05 / 18. szám

Az utolsó nagy zabrálás

A “zabrálás” szót nem ismerik a régi amerikai magyarok és jó hogy nem kellett megismerkedniük vele. Pedig ez a szó kitörülhetetlenül belekerült a magyar nyelvbe. Akkor bukkant fel a szó, amikor az első orosz katona magyar földre tette a lábát.

Jelentése rablás, eltulajdonítás féle, — de úgy, ahogy a szovjet katonák csinálják. Ahogy végig zabrálták Magyarországot. Zabráltak karkötő órát, ébresztő órát és toronyórát. Ezek a ketyegő masinák különösen izgatták primitiv képzeletüket. De zabráltak minden egyebet, ami a szemük elé került. Értékest és értéktelent, mert nem tudtak a kettő közt különbséget tenni. A zabrált holmi nagyrésze elrothadt valahol a vasútállomásokon, vagy az árok szélén, mert a holmik megőrzésére már nem volt eszük.

Most a kivonulni készülő oroszok utolsó nagy zabrálásukat hajtják végre osztrák földön. Mialatt a nagykövetek az osztrák békeszerződés szövegét Írják, a szovjet csapatok a vonatok egész sorát rakják meg zabrált holmival. Van köztük precíziós gép és törött székláb. Minden, ami mozgatható.

Az osztrákok fátyolos szemmel nézik ezt a műveletet és átkozzák a keleti rablókat, de legalább megvan az a reményük, hogy már nem tart sokáig.

Bárcsak a kifosztott, végig zabrált magyar föld népe is itt tartana.

Dulles és Vörös Kína

Múlt számunkban irtunk arról, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere egy asztalhoz akar ülni Vörös Kina véreskezü kormányelnökével. Furcsának találták, hogy egy tiszteletreméltó amerikai államférfi hajlandó egy asztalhoz ülni a Chou En-lai szerű vörös főpribékkel.

Valószínűleg Dulles külügyminiszter tanácsadói is ilyen értelemben nyilatkozhattak. Washingtonból cáfolják — ugyanis, — hogy a külügyminiszter direkt akarna tárgyalni Vörös Kina potentátjával. Nem, erről szó sincs. A tárgyalást egy “harmadik fél” — talán Anglia — közvetíti.

Angliában megtörténhetett, hogy Titót, a másik vörös betyárt a királyi asztalhoz ültették. Hála Istenhek, Amerikában több a jóizlés, mint a hagyományokban oly gazdag Angliában.

A Pulitzér-dij

Most osztották ki a Pulitzerdijat, amellyel Amerikában a legjobb irói és újságírói munkát jutalmazzák.

Sokszor el szoktuk mondani, hogy Pulitzer József, a róla elnevezett dij megalapítója, honfitársunk. De ehhez tegyünk hozzá néhány halk megjegyzést.

Való tény, hogy Pulitzer József Magyarországról vándorolt Amerikába, 17 éves korában. Apja makói kereskedő volt. Gazdag, nagyon gazdag ember lett Amerikában, de magyar célra egész életében egyszer adott. Tíz dollárt. Ez is való tény.

Atom-temető

sérleti atomtelep egyik magyar műszerészével, Korsós Tivadarral, Szegedről került Amerikába, 16 éves korában.

Megkérdeztük Korsós Tivadart, hogy véleménye szerint micsoda egy atomtelep legnagyobb problémája?

— Az, hogy mit csináljunk a veszedelmes rádióaktiv sugarakkal megfertőzött anyaggal. Elsősorban ilyen veszedelmes anyag az atom-kemencékben fennmaradó hamu, de ez még a kisebbik rész. Veszedelmes besugárzást kapnak gyakran a szerszámok, különféle gépalkatrészek, ruhák, csizmák.

— Na de nem lehet ezekből az anyagokból a sugarakat valahogy “kiűzni”? — érdeklődtünk.

Erre Korsós mester ezt a választ adta:

— Vannak esetek, hogy a rádióaktiv sugár bizonyos anyagokból ezer évig, vagy százezer évig sem távozik el.

— Tehát meg kell semmisíteni?

— Nem lehet megsemmisíteni. Ártalmatlanná tételére csak egy mód van: ha eltemetjük.

Óriási mélységben temetik el ezeket az anyagokat és betont öntenek rájuk. Vagy hordókba zárják, ezeket betonburkolattal veszik körül és a tenger fenekére bocsátják. Van most olyan terv, hogy rakétával kilövik a világűrbe. Dehát ehhez először rakéta kellene.

Egy kicsit gondolkozott s aztán hozzátette:

— Bizony, ez ma minden atomtelep legnagyobb problémája. A besugárzott anyagok eltemetése. Rengeteg pénzt, időt és energiát pocsékolunk el erre a temetésre. Különben egy idő múlva az atomtelep közelébe sem lehetne menni, mert ezek a besugárzott anyagok minden emberi lényt elpusztítanának.

Ezeket mondta Korsós Tivadar honfitársunk. Az ember nem is gondolná, hogy milyen problémákkal kell megküzdeni korunk boszorkánykonyháján,, egy atomtelepen.

Két baráti ország?

Franciaország és Németország elintézte függő kérdéseit. Megegyeztek s nincs akadálya immár annak, hogy Németországszág ismét független legyen. Mire ez a lap megjelenik, Németország függetlenségét elismerik a nyugati hatalmak.

Uj magyar egyházkerületi elnök

Az Evangelical and Reformed Church nevű amerikai református egyháztest Magyar Egyházkerülete a közelmúltban tartotta nagygyűlését Ligonier, Pa.ban. A Magyar Egyházkerület uj elnökévé Nt. Böszörményi Istvánt, a Bridgeport, Conn.-i egyházközség pásztorát választották meg egyhangúlag s ezzel az egyházkerület ismét innen, a keleti részről kapott elnököt. (New Jersey-ben, tudomásunk szerint, négy egyházközsége van a Magyar Egyházkerületnek.)

Néhány nappal ezelőtt elbeszélgettünk a brookhaveni ki-Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot!

“Kováts-Unnep” lesz Amerikaszerte szerda, május 11-ike

Az Amerikai Magyar Szövetség által országosan körözött felkérésre többszáz levéllel árasztották el honfitársaink a washingtoni törvény hozás mindkét házát. Úgyszólván valamennyi szenátor és képviselő, aki választóitól ilyen értelmű megkeresést kapott, magáévá

fayette, Pulaski, Von Steuben és Kosciusko, valamint más nemzetiségű hősök vitéz társaságába emelte Kovátsot. Nemzetünk függetlenségének kivívásáért hozott véráldozatuk és teljesítményeik az amerikai történelem el nem múló oldalait alkotják.

tette a gondolatot, hogy az amerikai szabadságharc lovasságát megszervező Kováts Mihály ezredes országos ünnepet kapjon a hivatalos amerikai naptárban.

Az eredetileg Finta Sándor szobrászművész által még a huszas években kezdeményezett mozgalom ezzel országos elismerést nyer. A washingtoni Szenátusban Prescott Bush connecticuti szenátor terjesztette be, Nt. Böszörményi-Bessemer István bridgeporti lelkész kérése alapján az alábbi törvényjavaslatot:

“Az Egyesült Államok törvényhozásának mindkét háza hatalmazza fel az Egyesült Államok Elnökét, hogy május Ilikét Kováts Mihály ezredes emlékére országos ünneppé proklamálja. E napon valamennyi állami épületre Kováts Mihály emlékére tűzzék ki az amerikai zászlót és szólítsa fel az Elnök az iskolákat és egyházakat, hogy megfelelő ünnepség keretében emlékezzenek meg az 1779-ben hősi halált halt ezredes-parancsnokról.”

A Szenátus kétszeri felolvasás után elfogadta és a jogi bizottsághoz áttette a javaslatot. Addig is azonban, mig alsóházi megszavazására sor kerül, Eisenhower elnök az alábbi levelet intézte Szántay Dánielhez, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnökéhez:

“Érdeklődéssel értesültem a Charlestonban Kováts ezredes emlékére rendezendő ünnepségről, mert hiszen az amerikai szabadságharc e magyar származású hőse csatában esett el 1779 május 11-ikén.

A fiatal és küzködő amerikai nemzetnek tett szolgálatai La-Kováts ezredes hősi halálának 176-ik évfordulóján üdvözleteimet küldöm az Amerikai Magyar Szövetség és a Society of the Cincinnati* tagjainak, valamint nUiidrauoimoli, »kik Kováts Mihály emlékének tisztelettel adóznak.

Dwight D. Eisenhower, s. k.”

(*A Society of the Cincinnati az Egyesült Államok első elnöke, Washington György tábornok által alapított katonai egyesület, melynek tagjai az amerikai szabadságharcban küzdöttek leszármazottai. Ez az egyesület külön ünnepséget rendez majd Kováths Mihály tiszteletére, aminek részleteire még visszatérünk.)

PRESCOTT BUSH

szenátor, aki május 11-ikének országos Kováts Mihály ünnepé nyilvánittatását javasolta a washingtoni törvényhozásban. 1952 óta ő Connecticut vezető szenátora, akinek azt megelőzőleg nagy érdemei vannak Greenwich város felvirágoztatása terén. A katonaviselt honatyát országosan ismerik, mint a USO és a National War Fund éveken át volt elnökét. Bush szenátort a

Anyák Napján...

IRTA: NT. ÁBRAHÁM DEZSŐ

“Nagy gazdasági fellendülés várható Amerikában”

Sinclair Weeks kereskedelmi miniszter, — gazdasági szakértőivel egyetértőleg — azt jósolja, hogy Amerika hatalmas gazdasági fellendülés előtt áll és <fa boom” periódus csak most kezdődik. Mikor ér véget, erre jelenleg senki sem tud felelni. De a borutlátók, az aggodalmaskodó óvatosak, akik folyton depressziót, inflációt, munkanélküliséget jósolnak, tévedtek. A tények ennek éppen ellenkezőjét bizonyítják.

TÁMOGASSUK A SZÖVETSÉGET

Az Amerikai Magyar Szövetség független, kizárólag közadakozásból fenntartott intézmény. Tegyük lehetővé fennmaradását azáltal, hogy testületeink, egyházaink, egyleteink, társadalmi alakulataink pártoló tagokként csatlakoznak. Rendezzünk összejöveteleket, piknikeket a Szövetség javára! Az AMSz a miénk — ne nézzük tétlenül, hogy állandóan anyagi gondokkal kell megküzdenie, mig valamennyiünk érdekeiért, népünk jövőjéért fáradhatatlanul közbenjár.

legkiválóbb amerikai közgazdasági szakemberek egyikének tartják, akit még sportkörökben is rendkívül nagyra becsülnek, mert hiszen a U.S. Golf Association országos elnöke és bajnoka is volt. Eisenhower elnök Foreign Economic Policy tanácsadó bizottságának egyik kimagasló egyénisége.

Szeretném a szivemben lévő mély érzéseket úgy kifejezni, hogy aki olvassa ezt a pár sort, az megérezzen valamit az édesanyai szeretetből. De azt kérdezem, lehet-e a tenger mélységét megmérni, vagy a kék ég magasságát, vagy az egész világon lévő végtelen dolgokat, melyeknek sem kezdetét, sem végét nem ismerjük ... ki tudná emberi gyarló mérő eszközökkel körte fontra tenni és megmérni?

Valahogy úgy vagyunk az édesanyai szeretettel is, hogy ott volt bölcsőnk felett, amikor még semmit sem tudtunk magunkról, ott volt gyermekkorunktól kezdve el egészen a mai napig, vagy amig szerető szive dobogott mindig velünk volt. Ha mi elhagytuk volna, ha mi elfeledkeztünk volna is róla, ő soha el nem feledkezett az ő véréből való vér*és csontjából való csont: drága gyermekéről.

Édesanyám. Tőle tanultam az első szavakat, tőle tanultam az első kis imádságot, tőle tanultam szeretni és becsülni az embereket; ő volt az öröm, boldogság és napsugár az én és a te életedben, ő virrasztóit betegágyadnál, ő volt, aki megpróbáltatás és baj esetén türelmével és kiapadhatatlan segíteni készségével átvitt minden próbán. Óh, ha él még az édesanyád, ne légy fukar hanem köszönd meg a szeretetét, ha nem élne, borulj le imádságban az Ur színe előtt és adj hálát az ő áldott tanításáért és mindazért, amit te éretted cselekedett.

Vajha lennének ma is olyan szigorú, de szerető szivü anyák, akik nevelnék gyermekeiket Istenfélelemben és emberszeretetben. Nem lennének akkor fiatalkorú bűnözők, nem lennének akkor gyermek rablók, gyilkosok és börtöntöltelékek. Magyar véreim, Amerikának ma leginkább erre van szüksége: derék, tisztes és becsületes édesanyákra. Olyan nőkre, olyan asszonyokra van szükség, akiknek a kezéből felnövő ifjak- az anyaszentegyház alapjait, a Szentirást tisztelő és becsülő emberek lesznek. A legnagyobb baj a nagy anyagi jólétben itt az E- gyesült Államok területén, hogy a családi otthon, a szeretet, ami összetrtotta a rokonokat és felebarátokat, lassan kezd “kimenni a divatból.” A pénz mint sátáni elem, elfoglalja az emberek szivét, az édesanya dolgozó nővé lesz, a kis gyermekeket a szomszéd kislányok őrzik és az utca neveli, s nincs aki a legszükségesebb dolgokra a legfogékonyabb korban megtanítsa őket. Ezért van az, hogy 17 millió fiú és leány nő ma fel Amerika területén, akik nem hallottak sem Istenről sem Bibliáról, sem semmi más hasonló nemes dolgokról. Ezért van hogy a bünkrónikák szerint a mai bűnözők 85 százaléka fiatal 25 éven alóli ifjú bűnöző. Ezért van, hogy 1855-ben Amerika az egész világon, mint a legtisztességesebb, legtörvényszeretőbb országok egyike büszkélkedett. Ezért van, hogy ma éppen Amerikában van a legtöbb bűn és törvénytelenség, válás, széttépett családi otthonok, rablás és gyilkosság.

Isten Igéje tanítja, hogy a szülők tiszte, hogy gyermekeiket neveljék és tanítsák. Sok szülő bűnös mulasztást követ el, amikor a kis gyermeket felülteti egy képzeletbeli trónra, és a mihaszna kis csemetéje előtt hajbókol. Mindent megenged a gyermeknek, s amit kellene, a tisztes fegyelmezés és Istenfélelemben való oktatást pedig következetesen elmulasztja. Csodálkozunk akkor, ha a vége nyomorúság, katasztrófa és teljes kiábrándulás lesz? Nem, mert amit vet az ember azt aratja is. Amerikai édesanyák, térj etek vissza az Istenhez, tanitsátok gyermekeiteket, és az Ur nem távozik el mi tőlünk, hanem továbbra is áldás lesz ez az ország.

Adja Isten, hogy úgy legyen.

ELTÉVESZTETTÉK A CIMET...?

A “Magyar Népköztársaság” néven csúfolt magyarországi Jíűnttnunista-áiiktatura „washingtoni-, követségétől - levéL* érkezett szerkesztőségünk címére s abban azt kérik, hogy a levélhez mellékelt szöveget, mint fizetett hirdetést közöljük lapunkban, 2 hasáb 16 inch terjedelemben, a számlát pedig kiegyenlítésre küldjük meg nekik. A hozzánk küldött szöveg pedig nem más, mint a “Népköztársaság Elnöki Tanácsának” kegyelmet hirdető rendelete azok számára, akik más bűnt nem követtek el, mint 1954. január 1 előtt elmenekültek a kommunisták-uralta magyar hazából ...

Az amnesztia-rendelet leközléséért négy lapunk után összesen 128 dollárt számlázhatnánk az azt szöveghirdetésként megrendelő követségnek, de nincs Rákosiéknak a magyar nép verejtékéből és magyar nemzeti vagyonból összeharácsolt pénzből elegük ahhoz, amennyiért mi akár ezt, akár a magyar kommunista kormány bármely más közleményét lapunkban kinyomtatnánk! A kommunisták minket se pénzzel, se máskép meg nem vásárolhatnak, lapjainkban szót nem kaphatnak és ezt, feltételezzük, ők tudják is. Éppen ezért nyilván eltévesztették a címet, amikor- levelükkel és kérésükkel hozzánk fordultak; ilyen levéllel eredményesen fordulhatnak a Magyar Szó c. magyar-nyelvű kommunista, vagy ugyanannak a nyomdának másik, newarki termékéhez, de nem hozzánk!

Azok az amerikai magyar újságok, amelyek eddig esetleg palástolni tudták, hogy mi az igazi álláspontjuk a kommunistákkal és a mai magyarországi kommunista uralommal szemben, ennek a kétszínű kegylem-rendeletnek a leközlésével, vagy le nem közlésével most végre szint kell valljanak. Mert a kegyelem-hirdetés nem más, mint arculcsapása az igazságnak: azt akarja a világgal elhitetni, hogy Magyarországra — ahonnan még ma is, minden drótakadály és határmenti aknazár dacára is ezrével szöknek ki a vörösek rémuralmát elviselni nem tudó magyarok — hogy erre a kommunista járomban nyögő Magyarországra egy ilyen rendelet nyomán akadna, aki visszamenne, hazamenne . . . (Majd elválik, hogy hány akad . .. !)

Nem, washingtoni magyar követ és konzul urak, mi nem közlünk lapunkban sem ilyen, sem más kommunista hirdetményt, semmi pénzért a világon! És aki megteszi, amelyik magyar lap leközli az önök korjnányának kegyelem-rendeletét, tudva, vagy nem-tudva bűnrészesévé válik egy mézesmázos szóval hazacsábitgató, jó magyarokat honvágyuknál fogva hazacsalogató s földi pokolba juttató gonosz mesterfogásnak !