Hiradó, 1955. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-02 / 22. szám
Á belgrádi találkozó után Tito megkapta élete legnagyobb elégtételét. Akik — nem is olyan régen — kiközösítették, eborultak előtte és bocsánatáért esedeztek. Az áruló Titóból újra Tito elvtárs, sőt nagyrabecsült Tito elvtárs lett. A kommunista világban nincs párja ennek a jelenetnek. Mostanáig az árulónak csak egy vége lehetett. A halál. Csakhogy Tito legalább annyi hájjal van megkenve, mint a moszkvai nagy mogulok. Elvégre ugyanazt az iskolát járta. Bizonyára hívogatták is a belgrádi vörös marsallt Moszkvába, elvégre ez sokkal alkalmasabb hely a kedves megbeszélésre s azon kívül a kommunizmus Mekkája is, de Tito mester nem állt kötélnek. Megértjük, nagyon is megértjük. Nem akart koporsóban térni haza. Hruscsevnek és Bulgányinnak nem sikerült Titót visszaédesgetni a közös karámba. A délszlávok diktátora azt mondta, hogy ő továbbra is jó kommunista marad, hajlandó kereskedelmi és “kulturális” kapcsolatokra is, de hagyják csak békén. Hagyják csak a kerítésen kívül. Nagy baj, nagy baj. Nem is tudjuk, hogy magyarázzák meg ezt majd Hruscsevék a kommunista párt embereinek. Hát kétféle kommunizmus van? Lehetséges? — hörögnek a vörös atyafiak Pekingtől Budapestig. Idáig Moszkva csalhatatlan volt. Most pedig? Idáig Tito áruló volt s mint ilyent naponként hevesen gyűlölni kellett. Titóista magatartás miatt kivégeztek jópárezer embert a leigázott országokban. Magyarországon is jó párszázat, az élen Rajk Lászlóval. Most ezeket nehéz lesz feltámasztani. Van aztán még egy csomó kérdés, nem is lehet felsorolni itt, ezeken a hasábokon. Dehát minek is? Tény az, hogy a szovjet ideológia vasfala megrepedt s ennek majd még lesznek következményei. Hiszen azt jelenti, hogy a kommunista világban is lehet büntetlenül lázadni, s ha ez a gondolat megérlelődik a népmilliókban, — noshát akkor Moszkvának még nehezebb lesz a helyzete. Mert nehéz most is. A belső bajok még nagyobbak, mint a külsők. Próbálják titkolni, de itt is, ott is kilátszik valami a takaró alól. Ezeken a bajokon, befelé is, kifelé is, “rugalmas politikával” igyekeznek segíteni, de ez a manőver nem mindig jár a kívánt eredménnyel, mint most Tito esetében is. Tito kétségtelenül nyert ebből a belgrádi látogatásból. Talán a szabad világ nyerhet, ha azt a bizonyos ideológiai repedést ügyesen kihasználja. Az angol választások Csak örülhetünk annak, hogy Edén angol miniszterelnök a nyeregben maradt. Félős volt, VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lamagának, hirdetőinknek és púnkban hirdetnek. Ez önnekünk is javunkra lesz! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapotl hogy a munkáspárt győzelme esetén Anglia többet; kacsintgat Moszkva felé, mint amennyi feltétlenül egészséges volna. így most nem keli “újra átértékelni” a szbaad világ közös politikáját a Szovjettel szembeni Nagy hiba lehetett volna, ha most az Egyesült Államokat Bevan és társai arra kényszeritették volna, hogy legyén engedékenyebb Moszkvával szemben. A határozott, kemény politikára soha nagyobb szükség nem volt. Az az érzésünk, hogy most bizonyos fokú visszatáncolásra lehet kényszeríteni a moszkvai vöröseket. Két magyar bajnok Az angliai sportheteken két magyar futó — Tábori és Iharos — is résztvett és teljesítményükkel ámulatba ejtették nemcsak az angolokat, hanem az egész világot. A két magyar a.vasfüggöny mögül jött, de azért fenntartás nélkül örvendezhetünk. Nem a kommunisták tették világhírűvé a magyar sportot, i Világhírű volt az már előbb is. A kommunisták mindössze csak kihasználják ezeket az adottságokat. Valahányszor magyar sportgyőzelemről kapunk hirt, gondoljunk arra, hogy a magyar népben megvan még a régi életerő. Ezt az életerőt még a kommunisták sem tudták elpusztítani. MIELŐTT leragasztjuk a külföldre szóló levelet, álljunk meg egy percre és gondolkozzunk: sikerült-e barátot szerezni Amerikának ? EGYLETEK EGYESÍTÉSE A jövő héten Bridgeport felé fordul egész Magyar-Amerika figyelme, amikor konvencióra jönnek össze a Rákóczi Segélyző Egyesület delegátusai és mindenek előtt döntenek afelett, hogy akarják-e a két országos nagy egylet, a Verhovay és a Rákóczi egysitését. Az egyesítési tárgyalások: előzetes egyezmények, szerződési tervezetek elkészítése, feltételek lefektetése, stb. már mind befejezett dolog . . . sőt, a Verhovay Segély Egylet legutóbbi konvenciójának delegátusai már meg is szavazták az egysülést... igy hát most már csak a Rákócziakon múlik, hogy lesz^e egyesülés, létre jön-e ez az amerikai magyarság történetében rendkívül nagyhorderejű és nagyjelentőségű testvérsegitő-egyleti változás: két nagy egyletünk egyesítése? Véleményünk szerint csakis jó származhat a két egylet tagságára nézve abból, hogy ha az egyesülés megtörténik! Húszmillió dolláron felüli vagyonnal rendelkező hatalmas nagy egylet lesz egy csapásra ebből a két magyar egyletünkből, a haladás, fejlődés útja és sokféle ’lehetősége nyílik meg előtte és az a nagy publicitás, az a sok szóbeszéd, amit ez az egyesítési célkitűzés kapott szerte Amerikában, szintén csak hasznára lehet az uj, nagy egyletnek ... A végső nagy elhatározásnál és döntésnél, vagyis a Rákóczi konvenció delegátusainak szavazásánál egy esetleges nemleges véghatározat ellenben mindent elronthat, mindent visszájára fordíthat, amiből csak kára lehet mindkét egyletnek . . . “Az utón nem lehet megállni ...” — ez jut most eszünkbe — és valóban: a haladás és gyarapodás felé vezető utón nem lehet, nem szabad most megállni ... ki kell nyitni a kapukat, utat kell engedni a lehetőségeknek . . . komoly, megfontolt, sokat jelentő elhatározásra van most szükség! fi Mindkét egyletnek magunk is tagjai vagyunk, családostól. És sokan, nagyon sokan vannak, akik úgy a Verhovaynak, mint a Rákóczink kötvény-tulajdonosai. Ezeknek, az ilyen tagoknak a véleménye és óhaja is mérvadó kell legyen a fontos döntésnél: egyesítsük ezt a két biztositó egyletünket, mert egységben az erő és az ami a biztonságot jelenti, az erő és biztonság-tudat az, ami az uj tagokat hozza, ami a vonzó és ami a legfontosabb egy biztositó intézménynél! Ismerve az egyesítési egyezkedések részleg ismerve nagyon sok Rákóczi-tag véleményét ebben a kérdésben és ismerve azoknak a gáncsoskodóknak politikai, elvi és felfogásbeli mivoltát, akik a Rákócziaknál az egyesítést ellenzik, őszintén reméljük és hisszük, hogy a jövő héten összeülő Rákóczi Konvenció egy-kettőre meghozza döntését és kimondja az egyesülést . . . elfogadja a Verhovayak becsületes szándékkal odanyujtott kezét . . . s szeptemberben már egy közös nagy konvención fogjuk üdvözölni az uj, nagy egyletet! A többség határoz s mi hiszünk a Rákóczi delegátusok többségének komoly, megfontolt, bölcs határozatában, ami történelmi nevezetességűvé fogja tenni ezt a mostani bridgeporti nagygyűlést! Adja Isten, hogy igy legyen! A jó Isten áldását kérjük a Rákóczi konvenció munkájára! A New Brunswick junius 5-iki Az idei Sport Nap-ot a HAAC a szokástól eltérően nem a New Brunswick és Metuchen közötti piknikhelyen, hanem az újabban nagyon kedvelt és népszerű VÁRADY GROVE-ban rendezi meg, Fordson. A “programban” fellép az Atléta Klub dalárdája is, válogatott számokkal. Déli 12 órakor megkezdődnek a labdarugó mérkőzések, ame-i Magyar Amerikai Atléta Klub “Sport Nap” piknikjének érdekességei lyeken hat csapat fog játszani. Négy birkózó fog megküzdeni a “porondon,” ismert-nevü televízió-csillagok : Vidám István, a “Hungarian Blimp” Tony Martinelli, a jólismert birkózó Frank Dallo, a texasi bástya — és Fritz Zigfried, a nagyerej'ii német birkózó. Délre már készen lesz a finom ebéd. A konyhát a klub Női Osztályának tagjai fogják vezetni s ők készítik majd ott a helyszínen a jobbnál-jobb magyaros izü eledeleket. Lesz magyar gulyás, kolbász, pecsenye és hasonló ínyencségek. Kitűnő hűsítő italokban sem lesz hiány! A legjobb kiszolgálók fognak itt is dolgozni. Minden jel arra mutat, hogy Rt. Rev. Elko Miklós görög katolikus püspök felszentelése alkalmából kiadott pásztorlevele magyar nyelven, a magyar egyházközségek papjaihoz és tagságához RT. REV. ELKO MIKLÓS, püspök “Nem a tömegben van a Te erőd, Uram, sem a lovak erejében a Te hatalmad; a kevélyek meg kezdettől fogva nem tetszenek Neked, hanem az alázatosak és szelídek könyörgése volt kedves Előtted mindenkoron.” (Judit könyve 10, 16-17.) A Szentirás eme szavaival köszöntelek benneteket, kedves Magyar Testvéreim, püspöki az idei Sport Nap piknik talán még az előző éviek sikerét is felül fogja múlni, mert az idén nemcsak New Brunswick és környéke magyarsága vesz azon nagy számban részt, hanem a közeli Perth Amboy, valamint Carteret, Woodbridge, Fords és közeli és távoli vidékek magyarsága ad itt találkozót egymásnak! Ifj. Kopácsi József, a klub Vigalmi Bizottságának az elnöke, valamint a bizottság többi tagjai és a klub vezetősége, — Vértes Vincével áz élen, — mindent elkövetnek, hogy minél nagyobb közönség és minél megelégedettebb, jól ellátott, jól szórakozó közönség legyen ez az idei Sport Napon, ott kint a Várady Grove-ban . . .! Elsömisés amboyi gör. kát. pap Father Németh Imre most vasárnap, junius 5-én délelőtt fél 11 órakor énekli felszentelése utáni első szentmiséjét a Perth Amboy-i Szent Mihály görög katholikus .templomban; annak az egyházközségnek templomában, amelynek ő és jó szülei évtizedek óta tagjai. Father Németh Imrét a múlt vasárnap, Pünkösd napján szentelte fel Pittsburghban M. Rév. Elko Miklós, az amerikai görög katolikus magyarság uj »püspöke. Az uj magyal- körogkatolikus pap elsőmisején a környékbeli papság, valamint a esalad barátai, tisztelői és hívek nagy serege vesz részt. működésem kezdetén. A Mindenható Isten kegyes Gondviseléséből és dicsőségesen uralkodó XII. Piusz, római Pápa, atyai Jóvoltából én lettem kiválasztva arra, hogy nektek is püspökötök és atyátok legyek. Püspökké való szentelésemet az örök Városban, Rómában, nyertem el. A bíboros testület feje, TISSERANT JENŐ bibornok ur, aki egyben a Keleti Szent Kongregáció vezetője is, őszentsége után az első egyházi méltóság, volt az, aki engem a Szent Péter bazilikában 1955 március hó 6-án püspökké szentelt. Kedves Magyar Testvéreim! Én sohasem tagadtam, hogy szüleim a kedves és vadregényes Kárpátok vidékéről, a szép Kárpátaljáról valók. Onnan, ahonnan magyar híveim közül is sokan jöttek. S életem utolsó pillanatáig állandóan imádkozni fogok a boldogságos Szüzhöz, hogy hathatós közbenjárásával segítse és védje az óhazában maradt összes görögkatolikusokat, akiket ma az istentelenek egész hadserege készül szétszórni és teljesen tönkretenni. — Az óhazai görögkatolikusok történelme a sok nehézség és szenvedés mellett mutat nekünk néhány szellemi és vallási virágzástól telt oldalt is, melyekből mi lelkesedést és erőt meríthetünk lelkes munkásságunk továbbfolytatására itt az ujhaza, Amerika, földjén. Mi tudatában vagyunk annak, hogy az ujhaza, Amerika, mindnyájunkra kötelességeket ró: nekünk védenünk kelt ennek a boldog országnak az Alkotmányát, a Constituciót; dolgoznunk kell ennek az országnak anyagi és lelki fejlődésén és előmenetelén, mert hiszenpez most a mi hazánk. Azonban bem szabad elfeledkeznünk arról az országról sem, ahonnana elődeink, vagy mi magunk is jöttünk. Meg kell mutatnunk, hogy a mi uj hazánk, az istenáldotta Amerika, nekik is segítőjük és barátjuk; hogy amikor Amerika küzd az ember istenadta jogaiért, a szabadságért és az emberi személy tiszteltbentartásáért, ezt teszi azért is, mert tudja, hogy ezek a jogok a mi óhazai testvéreinknek is kijárnak s nekik is szent tulajdonaik kell legyenek. Nekünk nem szabad elfeledkeznünk a régi munkácsi és eperjesi egyházmegyékről, mert ezekből származunk mindnyájan. Ezekből alakult ugyanis a hajdudorogi egyházmegye és a miskolci Apostoli Kormányzóság, ahonnan a jelenlegi amerikai magyar görögkatolikusok valamennyien szárma znak. Büszkék kell legyünk múltúnkra s hagyományainkat odaadó lélekkel kell őriznünk, amint azt Anyaszentegyházunk kívánja és az amerikai Alkotmány engedi. Azonban értsünk meg egyet jól! Amikor mi a nemzeti hagyományok tiszteletéről és ápolásáról beszélünk, ezalatt nem azt értjük, hogy mi itt, Amerika földjén, egy uj ország felépítéséről álmodozzunk, hanem, hogy népi hagyományaink ápolásával erősítsük uj hazánkat, Amerikát. Nekünk Amerika fejlesztésén kell dolgoznunk, mert most már ez a mi hazánk! De mctgyciT'os becsületességgel és munkaszeretettel kell ezt tennünk! Itt, ezért az országért sok görögkatolikus ifjú adta életét az elmúlt két világháború alatt. Az ő vérük által is meg van szentelve Amerika földje s nekünk ezt nem szabad sohasem elfelejtenünk! Mint Főpásztor, különös módon kívánok foy'dulni az értelmiségi görög katolikusokhoz: az orvosok, ügyvédek, tanítók, ápolónők stb. csoportjához:'A közeljövőben ezekhez külön programmal fogok fordulni, mert ezeknek lesz a hivatása, hogy a lelkipásztorkodó papságot segítve, mint világi vezetők, dolgozzanak Isten országa kiépítésén és Keleti Rítusunk megszerettetésén. Az értelmiségnek igen fontos szerepe van az Anyaszentegyházban. Tisserant Jenő bibornok szerint a Keleti Ritus megismertetése elsősorban az értelmiség kötelessége, mert ők a világiak vezetői és irányitói. A mi hű és jó ifjúságunkhoz is van néhány szavunk! Keleti Rítusunk jövőjének ők a biztosítéka: Az ismert mondás szerint “akié az ifjúság, azé a jövő.” Mi a legnagyobb atyai szeretettel kérjük a görögkatolikus if júságot, hogy apostoli munkánkban segítségünkre legyen. Az ifjúság hivatása az idősebbek által megkezdett munkát folytatni és tovább-fejleszteni. A görögkatolikus sajtó, újság és folyóiratok megszervezése és kibővítése mind az ifjúság segítségére vár. Kell, hogy ifjaink és leányaink széles látókörüek legyenek; kell, hogy ismerjék Keleti Rítusunk jelentőségét; kell, hogy tudatában legyenek annak a nagy történelmi hivatásnak, mely szerint mi vagyunk az öszszekötö hid elszakadt testvéreink felé s általmik, a mi segítségünkkel reméli az Anyaszentegyház visszahozni az igaz hitbe elszakadt testvéreinket. A mi kis egyházmegyénkben három férfiszerzetesrend (bazilita, bencés és ferences rend) és két női szerzetesrend (bazilissza és az “Isten szolgáló leányai” rend) működik a paro(Folyt, a 2-ik oldalon)
