Hiradó, 1954. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1954-07-29 / 30. szám
A szárazság és az “ártatlan” veréb Megsül a szárán a kukorica, a hires jersey-i krumpli aprón marad — hogy hirtelenében csak erről a kettőről beszéljünk. A szárazság jóvátehetetlen károkat okozott. Ha eső lenne, már az sem használna sokat. New York város piacán hiányzik a nagy jefsey-i felhozatal. Egyelőre főleg zöldségfélékben . . . S hogy a baj még nagyobb legyen, áz erdőtüzektől inkább tartani lehet az idén, mint a tavaly. Pedig tavaly is sok volt a kár. A madarak is keserűségét okoznak a gazdáknak. A verebek hatalmas rajokban lepik el a kukoricatáblákat. Velük együtt a vörösszárnyu fekete madarak. Nekiesnek a kukoricacsöveknek és ahol eljárnak, ott csak a csutka marad. Szakértők szerint ez a szokatlan arányú madárveszedelem azért van, mert a szárázság miatt a kukacok, giliszták is elpusztultak a földben, vagy olyan mélyen vannak, hogy a madarak nem jutnak hozzájuk. így aztán nincs más módjuk, mint kukoricával csillapítani éhségüket. A szakértők azt is megemlítik, hogy a nagyarányú termény-pusztitásban a verebek tulajdonképen ártatlanok. A veréb túlságosan gyönge és ügyetlen, smehogy képes volna megbántani a kukoricacsöveket. Ezt a feladatot más, bizonyára erősebb, nagyobb madarak végzik el. Persze, aztán a veréb él az alkalommal. Ez azonban inkább csak tudományos szempontból érdekes. A lényeg az, hogy a katasztrofális szárazság következtében nagy a kár. Olyan nagy, hogy egyelőre felbecsülni sem lehet. Egy szörnyeteg rémtettei Washingtonban a legtöbbet emlegetett szó mostanság ez volt: filibuster. Azt jelenti, hogy a Kongresszusban valamelyik politikai párt, vagy annak tagjai hosszú beszédekkel, vagy más eszközökkel megakadályozzák valamelyik törvénytervezet gyors letárgyalását és megszavazását. Az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos törvény módosítása körül alakult ki a filibuster. A szenátorok szeme vörös az álmatlanságtól és szokatlan mennyiségű kávé fogyasztásával próbáltak lelket önteni magukba. A késő éjszakákba nyúló tárgyalásokon ha valamelyik szenátor összeesett, beviszik a ruhatárba és lefektetik a hadseregtől kölcsönkért tábori ágyakra; de rövid szundikálás után felriadtak és vérbenforgó szemmel rohantak be az ülésterembe, ahol mindig ugyanaz a kép fogadta. Valamelyik kollégájuk beszél, beszél . . . Nem próbáljuk megmagyarázni a vita tárgyát képező módosító törvényjavaslatot. Kusza, szövevényes ügy ez. A lényeg belőle csak az, hogy a kormányzópárt és az ellenzék most első ízben csapott össze istenigazában. Ez már az őszi választások előfutama. Voltaképpen nem is erről a parlamenti szószátyárkodásról MAGYAR betűs, hordozható, majdnem uj írógép eladó. (Olympia Plana). Telefonáljon vasárnap, vagy este 9-11 között CH 9-4575. akartunk beszélni, hanem arról, ami kirobbantotta a vitát. Korunk szörnyetegéről, az atomenergiáról. Nincs nap és nincs óra, hogy erről a szörnyetegről ne hallanánk valamit. Régente a mesékben olvastunk olyasmit, hogy a varázsló kihúzta egy üveg dugóját és kilépett belőle a mindent eltiporni akaró szörny. Az mese volt. Ez a valóság. Azt már mindenki tudja, hogy mi lesz az atomerő rendeltetése háborúban. De hogy mit lehet csinálni vele békében, arról eltérők a vélemények. S hogy mennyire eltérők, azt éppen a washingtoni szópárbaj bizonyitj a. Szinte biztosra vehetjük, hogy majd a későbbi időkben a történelem ezt a korszakot atomkorszaknak nevezi. Senki sem tudna arra feleletet adni, hogy mit rejt méhében ez a korszak? Csak azt tudj uk, hogy a szörnyeteg itt van köztünk. Szeretnők, ha talamas erejét építésre használhatnók fel, de nem biruijk vele. Mi, emberek, egyre kisebbek leszünk, miközben ő állandóan növekszik, hatalmaskodik. A varázsló már nem tudja visszanyomni az üvegbe, ahonnét kiszállt. Itt van és itt lesz köztünk immár mindég. A szörnyeteg. Magyar siralmak Úgy érezzük, hogy' szólnunk kell az Amerikai Magyar Szövetségről. Az volna a feladata, hogy összefogja az amerikai magyar erőket és ezt az összefogott erőt éppen ott érvényesítse, ahol szükség van reá. Az amerikai helyi magyar egyletek virágoznak — hála Istennek! — és az egyes magyar emberek túlnyomó részben jómódúak. Akadnak köztünk gazdagok is. De ezzel éppen fordított viszonyban — úgy érezzük — az Amerikai Magyar Szövetség satnyul, tevékenységi köre zsugorodik, mert a központnak nincs elég pénze. Az uj központi titkár, a kitűnő és az önfeláldozásig magyar Báchkay Béla sok-sok lendülete megtörik a közönyösség falán. Nagy terveket készít, majd minden nap éjfélig dolgozik, vagy még tovább, s aztán végül be kell látnia: ezt sem lehet és azt sem, mert nincs rá pénz. ő nem panaszkodik, égő magyar lelke uj elképzelések felé hajtja. Mi pontosan tudatában vagyunk annak, hogy ez a néhány sornyi Írás nem nyitja ki a magyarok erszényét és nem indul meg a pénzesutalványok áradata az AMSz washingtoni központi irodája felé. De talán felfigyel néhány józanfejü magyar. Talán szóvá teszik itt-ott. Mert nem lehet az, hogy az Amerikai Magyar Szövetség egy-két egylet és néhány ember szívügye legyen csupán. Nem lehet, hogy nagy magyar ügyek kerékkötője mindig a pénzhiány legyen. Gondolkozzunk ezen és tegyünk valamit, kedves magyar testvéreim. NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT, ELŐFIZETÉSI NYUGTÁVAL A LAPOT! MINDEN eladó Hotel New Brunswick lebontása miatt. 19 szoba berendezése olcsón egy héten belül eladó. Telefon: délután 1-5-ig CH 9-4575. Nyitva esténként 6-9 között, szombaton 3-6 között. 26 Albany St. New Brunswick, N. J, Magyar származású püspök beszél a new yorki Szent István napon A külsőségekben is rendkívül diszesnek ígérkező new yorki Szent István ünnepség angol szónoka Amerika egyetlen magyarszármazásu püspöke,' Joseph Annabring lesz. A püspök Magyarországon született. A magyar szónok Főt. Magyary Gyula pápai prelátus, aki a római Vatikánvárosból repülőgépen érkezik New Yorkba. Mint ismeretes az ünnepség augusztus 15-én vasárnap délután 4 órakor lesz a St. Patrick székesegyházban, ahol Spellman new yorki bíboros érsek prezideál. A magyarok MáriaTzászlókkal, valamint amerikai és magyar zászlókkal vonulnak fel a Fifth Avenuen. Gyülekezés a 61-ik utcában, a Madison és Fifth Avenue közt, délután fél 3-kor. RÖVIDEN... Találták egy aranyórát . . . Egy párisi újságban nemrég megjelent ez az apróhirdetés: “A Luxembourg-parkban ma férfi aranyórát találtak. Aki elvesztette elmehet érte a . . . (következik a lakáscím). A rákövetkező huszonnégy óra alatt hatvanhét ember jelent meg e jelzett címen. Mindanynyian a Luxembourg-kertben vesztették el aranyórájukat. Az aki megtalálta, egyenként bocsátotta be az embereket, mindannyiszor gyönyörű aranyórát vett ki asztala fiókjából és megkérdezte: “Talán ez az?” Valamennyi jelentkező azt felelte, igen, ez az. Valamennyien örömmel fizették meg a becsületes megtalálónak járó törvényes jutalmat s azzal sietve távoztak. Otthon aztán megállapították, hogy az óra nem arany, hanem értéktelen krumpli. A szélhámos “megtaláló” néhány tucat értéktelen órát vásárolt össze abban a lélektanilag helyes számításban, hogy a becsületes “elvesztőnek” nem lesz sietősebb dolga, mint az órával odóbb állni. Földalatti kórház. Egy belga városkában emeletráépítéssel nagyobbitanak egy leányiskolát. Munka közben repedések mutatkoztak a falakban úgy hogy az építésvezető attól tartott, hogy a ház alapja sülyedőben van. Megindultak az ásatások s ennek folyamán 8 méter mélységben egy telj esen berendezett volt német hadikórházra bukkantak. A hadikórház létezése eddig a hatóságok előtt telj esen ismeretlen volt. Az iskolát házbeomlás veszélye miatt azonnal kiürítették. Az angolok és skótok. A skótok fukarsága Angliában közmondásos és a lapok hemzsegnek a róluk szóló anekdotáktól. A “Tit-Bits” cimü lap most a következő példával mutatja be az angolok és a skótok közti különbséget. Ha egy angol észreveszi, hogy kopaszodik, drága szereket vesz, hogy haja újra megnőjjön s végül sóhatjva állatpitja meg, hogy nerp használnak semmit. Ha azonban a skót ember úgy látja, hogy kopaszodik a feje, akkor sietve eladja a fésűjét és a hajkeféjét. T ülj ól sikerült a védekezés. Londonban cg- taxi sofőr állt vétkes gondatlanságból okozott emberölés vádjával a bíróság előtt. A sofőr azzal védekezett, hogy az utcakeresztezésnél, ahol a baleset történt az autóvezetőnek nincs áttenkintése és a baleseteket csak a járókelők vigyázatlansága okozza. Bírói szemlét rendeltek el s ebben a sofőrnek a járókelő szerepében kellett bemutatnia, hogy mennyire nem az autósokon múlik a baleset. Alig lépett a sofőr az útra, amikor egy tehergépkocsi kanyarodott a végzetes utkeresztezésre és elgázolta a sofőrt. Súlyos koponyatöréssel szállították kórházba. A figyelmes börtönőr. A labradori FrankÜnton börtöne arról hires, hogy ott a börtönőrök és a rabok igyekeznek egymás Markos Lajos kiállítása Fort Monmouth mellett, Tinton Falls hires Old Mill helyiségében 30 képből rendezett kiállítást Markos Lajos, a kitűnő magyar festőművész. Markos Lajos már az óhazában nevet szerzett magának. E- gész fiatalon, 1943-ban megnyerte a Zrinyi-nemzeti dijat. 1939-ben végezte a szépművészeti akadémiát. Amerikába vándorlása előtt két és fél évig élt Olaszországban. Olasz a felesége is. Gyönyörű hangú operaénekesnő. Megkérdeztük Markos Lajost, hogy milyen tárgyuak a képei? — Kivétel nélkül magyar tárgyuak, — felelte. — Nem is festek én már életemben más képet, mint magyart. Egyszerűen nem érzem át a más témát. A magyar nép arcát festem, a magyar táj levegőjében ... A kiállítás látogatóit magyar zene fogadja. Ha képeimet csakugyan értékelni akarja, a közönségnek bele kell élnie magát a magyar atmoszférába. kedvébe járni. Egy William Robinson nevű rab a következő figyelmeztető táblát akasztotta zárkája ajtajára: “Kérem, ne költsenek fel, szeretnék ma sokáig aludni, mert tegnap éjjel képtelen voltam lehunyni a szememet.” A figyelmes börtönőr csak késő délután kukkintott be a zárkába s egy szempillantással megállapította, hogy az üres. A rab átfürészelte a rácsot és megszökött. Kós Károly 70 éves. A hires erdélyi iró és építész most töltötte be a 70-ik életévét. Kós Károly már hosszú évek óta nem foglalkozik írással. Építészetet tanít, mert a komunista rendszer csak ebben a munkakörben tíiri meg. Tessék összeadni. A pennsylvaniai Lancasterben meghalt egy Zimmermann nevű 86 éves ember. Gyászolják: nyolc leánya, és ugyanannyi fia, továbbá 86 unokája, 274 dédunokája és egy ükunokája. FT. BÉKY ZOLTÁN BEIKTATÁSA “Megnyertük” a mohácsi csatát Az amerikai magyar cserkészek hadijátékában Zápolya idejében megérkezett Ft. Béky Zoltán főesperes leteszi a főesperesi esküt az Ur Krisztus testének és vérének szent jegyeivel megtérített urasztala előtt (A most következő helyszíni beszámolóban a nevek nem valódiak, sőt a helyet sem jelöljük meg. Lehet, hogy túlzott óvatosság, de könnyen lehetséges, a szereplőknek hozzátartozói élnek a szülőhazában és a zsatnokoskodó vörös bitorlókkal szemben sohasem lehet elég óvatos az ember.) Tökéletesen tudatában vagyok, hogy egy tisztességes beszámolót nem igy kéne kezdeni. S még hozzá történelmi beszámolót. De bizonyosan megbocsátja az Isten, ha ezúttal eltérek a szokásos bevezetéstől, figyelmen kívül hagyom a rétorika szabályait az érdeklődés felkeltésére vonatkozólag s egész egyszerűen — a végén kezdve— elrikkantom magam: “Megnyertük a mohácsi csatát!” Mondom, tökéletesen tudatában vagyok, hogy ‘lelőttem . a poént,” ahogy ezt Pesten szokták ilyen esetben megjegyezni. Dehát arra gondoltam, olyan ritkán van öröme mai világban a magyarnak s miért ne tudhatná meg mindenki idejében, hogy 427 év múlva történelmünk egy nagy csorbáját fényesre köszörültük. Szolimán készülődik A tengerpart közelében vagyunk, egy bővizű patak partján. A parton messzire láthátó tábla van, ezzel a felírással: Duna. Oldalt a bujazöld hajlatokba Szolimán, illetve Karsay Sanyi felvezette a vörös turbános sereget, ágyúit pedig meglepően előre tolta, amiből egyes semleges megfigyelők már a törökök könnyű győzelméről kezdtek jósolgatni. Mellettem valaki , a mohácsi csata idejéből származó fényképíező masinával próbálta a két szembenálló tábort megörökíteni, de a viharvert masina, éppen a történelmi pillanatban szétnyílt, mint egy bazsarózsa. Pedig lett volna mit fényképezni. Karsay Sanyi, az egyik cserkész csoport őrsparancsnoka Szolimán képében leborult napkelet felé. Az egész török tábor Allah nevét üvöltette és a prófétáét. Egyelőre csak ennyi történt a török táborban. A magyar táborban szorgosan köszörülték a kardokat s kongatták a vészharangokat. Általában minden lelkiismeretesen az 1526. évi csata előtti hangulatot sugározta. Még krumplihámozás közben Tóth Matyi, a király szakácsa is megjelent és felséges urához intézte a történelmi kérdést: “Hol készítsem el, Uram, az ebédet?” Mire Endresz Pista azt felelete, II. Lajos képében: “Isten todja, hogy hol fogonk ma ebédelni...” A magyar táborban topogtak az idegességtől. Úgy érezték, hogy ők most megverhetnék a kontyosokat, hacsak egy parányi épkézláb haditerv volna. Bizonyosan az efölötti elkeseredés hajtotta végül is Kovács Bandit. Azt mondta nekem: “Bácsi, mit szólna, ha én húsz főnyi jó kemény vitézzel megkerülném azt a szöllőhegyet s a törököt hátból kapnám . . .?” Egy stratéga biztosságával feleltem neki, hogy ennél okosabbat nem is tehetne. Végül kételkedésemet fejeztem ki, hogy vájjon a magyar tábor vezérkara ebbe belemegy-e . . .? Kovács Bandi szép gyermek arca pirosra gyűlt. “Biztosan nem akarnák. Már látom, hogy miattuk megint akár el is veszithetnők a mohácsi csatát. . .” A szememben lehetett valami biztatás féle, mert Kovács Bandi elrohant. Azt hiszem, a magyar táborban nem is sejtettek semmit a készülő hadicselről. Egy ló, amelyikben kevés a lelkesedés j; ; ’ t ■ ■ ■ ■ • \ Mostmár minden jel arra vallott, hogy kezdődik a csata. Kivezették a bokrok közül az öreg tábori paripát. Napi két dollárt fizet érte a török és magyar tábor közösen, de nem éri meg bérének még a felét sem. Gazdája már régóta csak családi ereklye gyanánt tartja, s ez meglátszik a kiérdemesült gebe viselkedésén. i ' • Y • w '' • - - .. •, : 5 • Pedig dupla teendőt várnak tőle. Először Szolimánt kéne a hátára vennie s aztán a csata második részében Tóth Matyival a Csele patak irányában távoznia. Már az első feladatnál nehézségek vannak, mert a harci mént nem érdekli a rivalgó trombita. Inkább enni szeretne. A két vezérkar láthatólag ideges s azt jól látóm, hogy Kovács Bandi húsz derék vitézével a bokrok közt ügyesen rejtőzve, néha kúszva rövidesen már Szolimán hátában lesz. A török táborban egyelőre a trombitát tulharsogja a gyaurok szidalmazása, de egyszerre riadtan elhallgatnak. Kovács Bandi már püföli őket, ahol éri. A magyar táborban a vezérkar csak ámul-bámul. Főleg akkor, amikor Zápolya János is megérkezik a derék haddal. “Laci, maradj a Duna túlsó partján!” — kiabál valaki Csekey Lacinak, de az úgy tesz, mintha nem hallana semmit. Belegázol a Dunába s utána a vitézei. A török tábort már rég megzavarta Kovács Bandi; Szolimán dühödten biztatta a közömbös gebét, de az inkább a bokrok rügyét rágta látható lelkesedéssel. A török had megbomlott. A szembenálló magyar tábort már semmiféle parancsnoki szó, a történelmi hitelességre utalás sem tudta megállítani. Rohamoztak és az ellenséget szétszórták, mint a pelyvát. A magyarok a csata hevében egyre inkább érezték, hogy nekik régi csorbát kell kiköszörülni. Ha akadt még okvetetlenkedő török, azt egyszerűen a Dunáhá hajították. A túlsó partra nem tudtak kiúszni, mert ott várták Zápolya hátrahagyott vitézei. Sok török turbán és lófark úszott a vizen. A bérelt paripát nem lehetett áthozni a másik oldalról Lajos király részére. Endresz Pista pedjg azt mondta, hogy gyalog nem menekül. Ez méltóságán aluli volna s különben sem felelne meg a történelmi tényeknek. Aztán miért is menekülne hiszen török nincs a láthatáron. A mohácsi csatát megnyertük. Még csak azt mondom el, hogy sorbaállították a derék magyaí cserkészeket. A legtöbb dorgá» lást Kovács Bandi kapta és Csekey Laci, aki kétségtelenül igen tettrekész Zápolyának bizonyult. Nagyobb baj nem lett. Végül is mindenki megértette, hogy ezek a derék magyar cserkészek itt Amerikában nem akarják még egyszer elveszíteni a mohácsi csatát. Azt hiszem, holnap is minden fordítva történik majd. Szigetvár stroma szerepel a hadijátékok műsorán . . .
