Hiradó, 1954. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1954-12-16 / 50. szám

Magyar reménység a televízión... Karácsony hetének hétfőj én este ritka magyar ünnepség színhelye lesz a newyorki Du­mont televízió színház. Este (%9-kor Hajmássy Ilona, a szép­séges magyar filmszinésznő ar­ra fogja felszólítani a CBS állo­mások sok milliót számláló kö­zönségét, hogy karácsony esté­jén gyújtsanak zöld gyertyát reménységük jeléül. Zöld a re­ménység színe emberemlékezet óta; reménység az emberiség legnagyobb kincse e földön . . . “Aki szabad, az megtarthas­sa szabadságát — aki pedig el­vesztette azt, visszanyerhesse” ez Ilona Massey televízió műso­rának jelszava. Ezért gyújtsa­nak majd jelképesen zöld gyer­tyát a Columbia Broadcasting System valamennyi állomásán. De gyújtsanak zöld gyertyát u­­gyanennek a gondolatnak a je­gyében minden karácsonyfa a­­latt, úgy a Vasfüggönyön innen, mint azon túl — már ahol lesz a Vasfüggönyön túl az elnyoma­tás kilencedik évében kará­csonyfa ! New York magyarsága impo­záns külsőségek között működik közre Hajmássy Ilona, e derék honleány kezdeményezésében. December 20-ikán este számos vezető magyar lesz jelen a Du­mont televíziós színházban, hogy szemtanúja lehessen a ki­magasló eseménynek és szemé­lyesen mondhasson köszönetét Ilona Massey-nek, valamint a “remény-hadjárat” megindítá­sát lehetővé tevő amerikai vál­lalatnak. Az egész országban látható műsor után Hajmássy Ilona részvételével égő zöld gyertyák­kal vonul az Amerikai Magyar Szövetség keleti kerületének tagjaiból és lelkes magyarokból álló “fáklyásmenet” az orosz United Nations küldöttség Park Avenuen levő palotája elé, néma tiltakozásul. Gyülekezés 20-ikán, hétfőn este Vo9 órakor a 67-ik uccai Dumont színház előtt, a 2- ik és 3-ik Avenue között. Legyünk ott minél többen — a reménység karácsonyi zöld gyertyájával! Január 15-én Műsoros Estélyt rendez a magyarság a nagybeteg Zilahy javára Megírtuk, hogy a St. Peter Hospitalban, New Brun§wickon kórházban fekvő Zilahy Sándor érdekében általános megmozdu­lás indult el a magyarság körei­ben, hogy önnek a beteg színmű­vészünknek, aki egész életét az amerikai magyar színjátszásnak szentelte, valamiképen a segít­ségére legyünk s legalább anya­gi gondjain enyhítsünk ... A “megmozdulás” máris tettekbe lendült, amennyiben múlt vasár­nap, december 12-én délután a Szent László r. k. templom alatti teremben tartott gyűlésen meg­történt a “Százas Bizottság” formális megszervezése. Ha a gyűlésen nem is voltak 100-an, de elég szép számban vettek részt jószivü emberek, férfiak és nők, akik szívesen vállalták a teendő­ket egy műsoros estély megren­dezésére. Elhatározták, hogy 1955. január 15-én, szombaton a Szent László Hallban lesz ez a műsoros estély Zilahy Sándor javára s uzon magyar művésze­ink legjobbjait és Zilahy régi gárdájának tagjait kérik fel sze­replésre. (Többen ajánlották fel máris szereplésüket. A teljes műsorról néhány héten belől is­mertetést adunk.) A bizottságba, illetve az alka­lom rendezőségébe a jelenvoltak közül a következőket választot­ták meg: elnök Kára Péterné, alelnök Merbachné Horváth An­gela, titkár Sütő Ferencné, pénztárnok Eőry István. A mű­sor előkészítő bizottsága: Mer­bachné Horváth Angela, Farkas Antal, Kovács Imre, Egressy János és Varga (Peppy ( Gyula. Publicitás: Hegedűs Mihály és Sütő Ferencné (és e lap szer­kesztője). Jegy-bizottság: Hor­váth Vilmos, Eőry István, Jeli­nek Ferencné, Horváth Sándor, Várady Zoltánná, Evans János­­né, Hegedűs Mihályné, Szászi László, Biró Péter, Kovács Im­re, Pauk János, Szabó Meny­­hértné, Bodnár Istvánná, Chrin­­kó Ferencné, Kára Péter, Len­gyel József né és Sütő Ferencnél A teljes, bizottság tagjainak száma már elérte a 71-et. Aki még tagja akar lenni ennek a szép emberbaráti munkát válla­ló bizottságnak, jelentse a bi­zottság bármelyik tagjának eb­beli szándékát. Jegyek kaphatók lapunk iro­dájában is és mi magunk is min­den igyekezetünkkel azon le­szünk, hogy ez a szép megmoz­dulás sikeres, eredményes le­gyen és a magyarság együttes erővel jelentősen segítségére si­ethessen Zilahy Sándornak. Kö­zeli és távoli vidékekre is eljut­tatjuk a hivó szót, hogy Zilahy Sándor barátai és tisztelői érte­süljenek a brunswicki és kör­nyéki magyarság megmozdulá­sáról és bekapcsolódhassanak e nemescélu megmozdulásba . . . Lapunkban időről-időre be­számolunk a további fejlemé­nyekről. KIK SEGÍTETTÉK ELŐ A MAGYAR SAVINGS AND LOAN FEJLŐDÉSÉT Fazekas Károly 1902 április havában lépett partra az Ujvi­­lában. Nem volt senkije, aki meg­mutatta volna neki az érvé­nyesülés útját, de ez a barát­ságos, szókimondó magyar bi­zonyságát adta annak, hogy az ember önönmaga is megtalál­hatja az utat a siker felé. Tizenhét éves volt, mikor el­hagyta szülőföldjét. Először Northampton, Pa.-ba ment. A fiatalembernek kijutott a szo-TÜNTETÉSSEL FOGAD­TAK 1500 KÜLFÖLDI SPORTVENDÉGET MAGYAR RÁDIÓ­MŰSOR MINDEN VASÁRNAP D. U. 1-TŐL 2-1G a trentoni WTNJ rádió-állomáson (1300 ke.) A legutóbbi magyar-osztrák futballmérkőzésre bécsi turista­autóbuszokon több mint 1500 külföldi látogató ment el Buda­pestre. Útjuk a határtól a fővá­rosig valóságos diadalut volt, oly tüntetésszerü lelkesedéssel fogadták őket mindenütt, amer­re elhaladtak. Tiz év óta ez volt ugyanis az első eset, hogy ilyen tömegben jöhettek be külföldiek és a magyar lakosság a Nyugat iránt érzett rokonszenvének a­­dott ily módon kifejezést. A tu­risták ' szabadon mozoghattak Budapesten, s hajnalig mulattak a szórakozóhelyeken, ahol vad­idegen embereknek is megeredt a nyelve. Mindenki őszintén és szívből szidta a kommunista rendszert az osztrák vendégek előtt, akiknek feltűnt, hogy Bu­dapest mily elhanyagolt, az ut­cák piszkosak, az emberek ko­pottak, szegényesen öltözöttek. FAZEKAS KÁROLY * kásos magyar sors: a küzdelem a létért. Az első évben cement­gyárban dolgozott. 1903-ban eljött New Brunswickba. Ál­landóan az a vágy élt benne, hogy -valamilyen mesterséget tanul. Tervét tett követte: egy vas és réz öntődében kezdett dolgozni, ahol először eltanulta a vasöntöde formázó (molder) szakmát, később a vas és rözén­­tést is megtanulta. Attól kezd­ve állandóan egy szakmában dolgozott, mig 1953-ban nyu­galomba nem vonult. Megbe­csült munkása volt munkaadó­jának, a szakmában tanácsadó­ja és segítője munkatársainak. Az első világháború kitörése idején előmunkás lett (fore­man), mely állását meg is tar­totta 1953-ig, mikor koránál fogva penzióba lépett. Közéleti szereplése alatt szá­mos éven keresztül elnöke New Brunswick legrégibb, legna­gyobb magyar egyletének, a Szent Imre Herceg Egyletnek s annak vidéki szervezési mun­káiból is nagyban kivette ré­szét. Alelnöke volt a Segélyak­ció itteni csoportjának is. Fa­zekas Károly az első new NEMZETISÉGI STATISZ­TIKA MAGYAR­­ORSZÁGON Egy a multév folyamán kia­dott és most kiérkezett statisz­tikai tankönyv közli először az 1949-ben megtartott népszám­lálás anyanyelvi eredményeit. Eszerint Magyarország 1949 évi 9.205.000 lakosa közül 9,080,000 (98.6%) volt magyar, 29.000 (0.3%) szlovák, 20.000 (0.3%) német, 19.000 (0.3%) cigány, 18.000 (0.2%) román, 13.000 (0.1%) bunyevác és sokác, 8.000 (0.1%) horvát,, 3.000 (0.0%) szerb, 2.000 (0.0%) vendszlovén és 13.00 (0.1%) egyéb anya­nyelvű. Feltűnő a németek ala­csony száma, ami az akkor még fennállott kitelepitési veszélyre vezethető vissza. KARÁCSONY! második nagy lapszámunkat a jövő héten egy nappal előbb, szerdán készítjük el, hogy a lap még idejében eljusson ka­rácsony előtt olvasóinkhoz. brunswicki magyar települők egyike s mint ilyent valóban az úttörő magyarok közé számít­juk. Házasságát 1905-ben kötöt­te, akkor vezette oltárhoz Sági Katalint, aki Bakonytamás községből 1903-ban érkezett Amerikába. Boldog házassá­gukból két fiuk van: Ernő és Károly és van egy fiuunoka. Fazekas Károly 1943 janu­árban lett a Magyar Savings and Loan Igazgató Tanácsának megválasztott tagja, ahol sze­repét azóta hozzáértéssel tölti be. Most az értékbecslő bizott­ságnak is egyik tagja. A Magyar Building Loan megalapításának gondolatával akkor kezdett egy kis csoport magyar foglalkozni, mikor az első világháború után többen letettek arról a tervről, hogy a szülőföldre visszatérnek és azok közül is sokan visszajöt­tek, akik hazamentek, hogy azután végleg itt telepedjenek le. A kezdet nehéz volt. Mint minden eszmének, ennek is volt támadója s akinek terve nem sikerült, az oldalba rúgta az intézményt és otthagyta. A Magyar Savings and Loan a második évben a következőket segítette kölcsönnel, hogy saját házukban J^s/8-nak.; Háklár Imre, Mrs. Vahol, Mészáros Ignátz, Bencze Gyula, Simkó József, Németh Mihály, Kis Sebestyén, Péter Pál Frank, Li­zák György, Csigi Mária, Vas­vári János és Tupin Mátyás. MINDSZENTY ÁRTATLANSÁGA NYILVÁNVALÓ: a vörösek szabadon bocsátották Lapzártakon jelentik, hogy Mindszenty József Magyaror­szág bíboros hercegprímását a jelenlegi magyar kormány sza­badon bocsátotta. Az egész világ felháborodással vette tudomásul amikor most hat éve a herceg­prímást ártatlanul börtönbe ve­tették — és ugylátszik, a kom­munisták szeretnék valamikép­pen elfelejttetni a világgal a ma­gyar nép mártír sorsát! Remél­jük a hir valónak bizonyul. A VILÁG VILÁGOSSÁGA Irta: Nt. Ábrahám Dezső Próféták jövendöléseiben ol­vashatjuk, hogy amikor Isten népe az elnyomattatás legna­gyobb veszedelmének sötétségé­ben élt, akkor adta az Ur az ő vigasztalása drága balzsamát. Mint egy sötétben világitó lám­pás, szórja fényét a régi Ige: “Imé, a Szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuel­nek.” Isten utjai azóta is és örökké titokzatosak. A bűn és nyomoru­KARÁCSONYKOR A zúgolódás, gúny, harag Rég halva már szivemben. Egy szóval sem panaszkoclám A kis Jézuska ellen. Nem vádolám balgán azért, Hogy engem kifelejtett. Hogy nem hozott ajándékot, Szemem könnyet nem ejtett. Lelkem nyugodtan, csöndesen Átszáll a nagy világon. Imádkozom, hogy Jézusom Minden szegényt megáldjon. Ágyamra dőlök s álmodom Egy régi, édes álmot: Boldog, ki tűr és megbocsát, S ki szenved, százszor áldott! Hozzászólás az egyesülés kérdéséhez Irta: Dr. REMÉNYI JÓZSEF, egyetemi tanár A magyar emberről ellensé­gei is megállapítják, hogy ven­dégszerető, nyiltszivü s a se­gítségre szorulót nem utasítja el magától. Ugyanakkor azon­ban nemcsak ellenségei, ha­nem barátai is azzal vádolják, hogy összeférhetetlen termé­szetű, amiről gyakran nemcsak egyéni sorsa, hanem a magyar nemzet történelme is tanúsko­dik. Vájjon igazak-e ezek az általánosítások? Persze más népek és nemzetek is zavaros, nem egy ízben teljesen téves elbírálásban részesülnek. A tö­redék-igazságok veszedelme­sek, mert a tudatlannal elhite­tik a tudást, a felszínessel az alaposságot. Gyarlók vagyunk s az egye­temes látóhatáru igazság vilá­gában sokszor tájékozatlanok. Behódolunk a külsőségnek, a mikor azt véljük, hogy a való­ság győzött meg bennünket igazságáról. Ám gyarlóságunk ellenére néha megbízható Ítéle­tünk. Megbízható például, mi­kor kijelentjük, hogy a ma­gyar nemzet tragédiáját ismé­telten is az összeférhetetlenség okozta; tulgyakran egymás­nak estek azok, akiknek sze­retniük kellett volna egymást, vagy legalább is együttmüköd­­niök. A nemzet tragédiája ter­mészetesen más okokkal is ma­gyarázható, ám ahhoz kétség nem férhet, hogy a “turáni átok”-nak mondott gáncsosko­­dás, gyanakvás, félreértés lé­nyegesen hozzájárult a tragi­kus állapothoz. A fenti elmélkedés annak köszönheti időszerűségét, hogy immár hónapok óta tárgyalá­sok folynak a Verhovay Segély Egylet és a Rákóczi Segélyző Egyesület megbízottai között a két intézmény egyesülése érde­kében. Hírek szerint a tárgya­lások eredménnyel biztatnak; csakis idő kérdése e kívánatos terv megvalósítása. A két intézmény “belső éle­tét” nem ismerem. Annyit tu­dok, hogy mindkét egylet hasz­nos és szükséges tényezője az amerikai magyar életnek s hogy irányitói lelkiismerete­sek s tisztában vannak a tag­ságnak tartozó feladatukkal. Minden bizonnyal olyan erköl­csi, társadalmi és gazdasági okok jelentkeztek, amelyek az egyesülés célját indokolttá te­szik. Egy pillanatig sem gon­doltam arra, hogy a hagyomá­nyos magyar torzsalkodó szel­lemnek bármi része lett volna abban, hogy a két intézmény esztendőkön át a maga utján járt; ezt annak tudtam be, hogy az amerikai magyarság létszáma e két intézmény élet­­képességét biztosította. De ar­ra a következtetésre jutottam, aiz “egységben áz erő” elv alapján, hogy a két egylet egy­­bevonásával a magyar erő ér­zékelhetőbbé s hatásosabbá válik, mint amilyen eddig volt. Persze, nem érzem ma­gam hivatottnak arra, hogy eb­ben az ügyben tanácsot adjak; 'pusztán véleményemet fejezem ki. Az egyesülés igazolására maga az Amerikai Egyesült Ál­lamok a legjobb példa. Tessék elképzelni, hogy a Kanada és Mexikó közötti földrészen 48 állam helyett 48 ország lenne; 48 előítélet, 48 elszigetelt ér­dek, 48 hatalmi probléma. Amerika bámulói éppúgy, mint irigyei elismerik, hogy politi­kai, társadalmi és gazdasági jelentősége elsősorban arra ve­ság sötétségében botorkáló em­bereknek kinyilatkoztatott be­széde a sötétben világitó fáklya. Jézus Krisztus az az Immanuel, “velünk az Isten,” akit próféták vártak és akiről jövendőt mon­dottak. Krisztusról szólt a bi- * * zethető vissza, hogy a demok­ratikus eszmerendszer s az in­tellektuális, kereskedelmi és technikai kultúra vámhatárok nélkül érvényesülhet egy óriá­si területen. Függetlenül attól a tünemé­nyes példától, melyet az Egye­sült Államoktól kapunk az egység igazolására, érzésem szerint a józan ész is azt dik­tálja, hogy a lélekben és érdek­ben egymáshoz közelálló erők kezet fogjanak. A modern élet bonyolultságában fontos, hogy problémáinkat leegyszerűsít­sük. Szinte azt mondhatnám, hogy akár a közmondás vagy szállóige, amely néhány szóba való sűrítése egy oldalakat követelő fejtegetésnek, esetleg élettapasztalatnak, az egyesü­lés által leegyszerűsített prob­léma módot ad nekünk arra, hogy tisztán lássunk olyan kér­désben, amely egyébként tulbo­­nyolultnak látszanék. így, messziről, nem látok szembe­szökő ellentétet a Verhovay Se­gély Egylet és a Rákóczi Se­gélyző Egyesület között. In­kább azt látom, hogy a töretlen magyar hit és céltudatosság szellemében a két intézmény nagyon közel áll egymáshoz; ha ez igy van, miért ne egye­sülhetne? * Ha az idők építő természetű erői nem találkoznak a meg­értés porondján, ha erkölcsi fe­lelősség tekintetében az embe­riség nagy százaléka továbbra is kiskorú marad, akkor a pusztulás utján elkerülünk oda, ahol a halál mond Ítéletet elrontott életünk felett. Mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok megtanulta, hogy egységben az erő, éppúgy az egész világnak meg kellene ezt a leckét tanulnia. Ami dalmi jelenségekre is vonat­kozik; az egyénnek meg kell tanulnia, hogy önmagával össz­hangban legyen (ez az egysé­ge) s az olyan társadalmi intéz­ményeknek, mint teszem fel a Verhovay és a Rákóczi, meg kell tanulniok, hogy az egye­süléssel az eddiginél is ered­ményesebben szolgálhatják tagságukat s az amerikai ma­gyarságot s tág értelemben Amerikát és a nagyvilágot. zonyság: “de nem lesz mindig sötétség ott, ahol most szoron­­gattatás van, a nép, amely sötét­ségben jár lát vala világossá­got, akik lakoznak a halál árnyé­kának völgyében, fény ragyog fel nékik.” Igen érdemes megjegyezni ne­künk, a huszadik század modern korában élő embereknek, hogy a legbiztatóbb messiási Ígéreteket Isten mindig a legsötétebb kor­szakokban adta az ő népének. Ma is ez a vigasztalása a kará­csonyi történetnek. Lehet, hogy Európában a nagy bizonytalan­ság, vesztett háború utáni ro­mok és nyomorúság felette ba­­kacsin sötét felhője betakarja az emberek millióit, Ázia népeinek belviszálya és testvér-háborúi, az afrikai benszülöttek ébredező nemzeti öntudata és a mi atom- és hidrogén-bombás világunk­nak végső pusztulással fenyege­tő szörnyű réme sötét fátyollal takarja is el előlünk a jövendőt, de éppen ezekben az időkben él az emberek szivében leginkább a mennyei világosság és a beth­lehemi csillag után való vágy... Az első karácsonyt jelentő an­gyalok fényes kara és a keleti bölcseket vezető csillag csodás fénnyel csak keveseknek ragyo­gott a bethlehemi éjszakában. Azóta azonban Krisztus világos­sága az északi sarktól a déli sarkig, kelettől nyugatig, min­den fajú és szinü népek között megsokszorozódott erővel fény­lik! Különösen jellemző ez a ka­rácsonyi világosság, fény és pompás ragyogás Amerikára... Itt, ahol az otthonokban kigyul­­nak a karácsonyi lámpák, nyil­vános tereken a város állíttat fel óriási szebbnél-szebb karácsony­fákat s majdnem minden na­gyobb város főutcáit nappali fényhez hasonló díszes karácso­nyi fényár borítja, jusson e­­szünkbe az az első bethlehemi karácsony! Ne feledjük el ilyen­kor, hogy emberek, uralkodók, királyi családok és diktátorok nemzedékei az emberi fénynek és pompának óriási magasságá­ból hulltak alá az ismeretlenség sötétségébe, amikor Jézus Krisz­tus neve és országa mind fénye­sebben ragyog fel a világ előtt. Krisztus, a karácsonyi várako­zás beteljesülése, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad, szól hozzánk is 1954 karácsonyá­ban: “Én vagyok a világ vilá­gossága.” Nem gondolják sokan, hogy azért van annyi bűn, nyomorú­ság és háborúság a családban, egyházban, állmban, fajok és né­pek között, mert Krisztus nem született még meg sok embernek a szivében és nem foglalta el azt a helyet, ami őt megilleti. Legyen a sátán hatalma ret­tenetes, legyen a sötétség biro­dalma félelmetes, vagy szövet­kezhetnek az igazság ellen, a Világ Világossága eUen az ör­dögnek minden fejedelmei, a­­zoknak, akik az Istenben bíznak, nincs okuk kétségbeesésre! A legfélelmetesebb Cézárok feje is porbahullott, a legvéresebb zsar­nokok is mind visszatértek a földbe s a nép, amely. sötétség­ben ült, látott világosságot. Krisztusban vége van a faji gyű­lölet, politikai kegyetlenség, gazdasági igazságtalanság és minden másfajta sötétségnek. Benne elérkezett a világ vilá­gossága. Kövesd őt, hogy soha ne járj a sötétségben!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom