Hiradó, 1953. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1953-12-31 / 53. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD 1 CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND JJísl Only* diumicViiaj'L ^ImvApjapsiA. fidHsuL curuL (pubh&hsA. in. (psüdth. Chnbűip YOL. XXXII. ÉVFOLYAM — NO. 53. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY 1953. DECEMBER 31. Megmozdulás Mindszenty hercegprímásért Az Amerikai Magyar Kato­likus Liga Mindszenty herceg­prímás letartóztatásának ötö­dik évfordulója alkalmából új­ból fel kívánja hívni az USA és az egész szabad világ figyelmét a nagy magyar egyházfejede­lem, szabadsághős martyrumá­­ra. Mindszenty hercegprímás személye a kommunizmus elleni harcnak egyik szimbólumává vált. ő volt az, aki felemelte til­takozó szavát a szabadságjogok, a faji üldöztetés és az emberi jo­gok védelme érdekében. Ezért már másodízben kerül börtönbe és mostani ítélete életfogytig­­lanra szól. A magyar biboros-herceg­­primás személye, mint útmutató és példaadó eszménykép nem­csak a katolikusok és magyarok, hanem a világ minden szabad­ságszerető polgára előtt kell, hogy éljen. Nekünk magyarok­nak, akiknek véréből származik a világtörténelem e modern hő­se, legelsőrendübb kötelességünk az, hogy mindent megtegyünk kiszabadítása érdekében és ad­dig is szenvedéseinek enyhítésé­ről igyekezzünk gondoskodni. Az Amerikai Magyar Kato­likus Liga ezért Eisenhower el­nökhöz az US szenátus és kon­gresszus tagjaihoz, valamint az amerikai püspöki kar összes tag­jához feliratot intézett. Amerikai püspökeitől a Kát. Liga kérte, hogy az első vértanú, Szt. István napján, dec. 26-án, az amerikai papság emlékezzen meg a szenvedő bíborosról és a kát. templomokban imádkozza­nak a börtönben sínylődő ma­gyar egyházfejedelem egészsé­géért és közeli kiszabadításáért. A továbbiakban kérte a Liga, hogy a törvényhozókhoz intézett kéréseket a püspöki kar támo­gassa. Az USA elnökéhez intézett feliratban és a törvényhozókhoz intézett levelekben a Liga tájé­koztatást adott a püspöki karhoz intézett kéréseiről, valamint fel­hívta a figyelmet azokra az ag­gasztó hírekre, melyek a Cardi­­nális egészségi állapotáról ér­keznek, s melyek az amerikai sajótban is olvashatók voltak. Az amerikai Magyar Kato­likus Liga ezért kéri, hogy tétes­sék meg minden lépés, az öt éve kommunista börtönben sínylődő Egyházfejedelem kiszabadítása érdekében, s a továbbiakban u­­gyancsak minden elkövetendő annak érdekében, hogy semleges államok polgáraiból alakult or­vosi bizottság látogassa meg a súlyosan beteg Mindszenty kar­dinálist. A Katolikus Liga vezetősége az akcióról jelentést tett a Szent Aytának, kérve áldását a mártír magyar Egyházfejedelem érde­kében történő kezdeményezés­re. A jelentést a Washington-i pápai nuncius továbbította Ró­­| mába. MAGYAR HADIFOGLYOK SORSA A szovjet kormány többször kijelentette már, hogy nincse­nek hadifoglyok a Szovjetunió­ban. Annál nagyobb csodálko-Labdarúgás HAAC NEW BRUNSWICK­­PATERSON INDIANS 3:0 Újabb győzelmet ért el csa­patunk hazai pályán az 1953-as év utolsó vasárnapján, mely győzelmeméi 11 pont birtokában a State Liga 6-ik helyére került. Az első félidő változatos és ér­dekes játékot hozott, nagy erő­vel küzdött mindkét csapat a ve­zető goal megszerzéséért. A mérkőzés 22-ik percében Czakó Gábor szépen rúgott szabadrú­gásával megszerzi csapatunk ve­zetését, 1:0. Fokozatosan erősít csapatunk és támadást támadás után vezet az ellenfél kapuja felé, melyet Embler Herbert ré­vén a 31-ik percben be is vesz 2:0. A második félidőben többet támad a magyar csapat, de a tá­madó sor tulkombinált akcióival nem tud eredményt elérni. A mérkőzés 24-ik percében Hor­váth Tibor jó érzékkel bevágja a vetődő kapus mellett á HAAC 3-ik gólját. Jövő vasárnap, jan. 3-án — hazai pályán a HAAC ellenfele a Deportivo Espanol csapata lesz. Mérkőzés kezdete fél 3-kor. B. MÁTYÁS HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tarto­zásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelené­se ezzel is biztosítva legyen! zást keltett a hadifoglyok visz­­szatartásának beismerése, ami­kor most az oroszok nagylelkűen újabb 13 ezer német hadifoglyot bocsátottak haza: tehát valóban még nagyon sok hadifogoly ra­boskodik a vasfüggöny mögött. S ezek között a szerencsétlenek között, akik teljesen ki vannak szolgáltatva a szovjet rabszolga­tartóknak, sokezer magyar is van. A jelenlegi hzaai kormány nem sokat törődik a szovjetben raboskodó magyarokkal és egy lépést se tesjz “gazdája” felé e­­zeknek a szerencsétlen magya­roknak érdekében. Az oroszok összesen 620 ezer magyart ejtettek fogságba — részben a háború alatt, részben a háború után. Sztálin maga is propagandisztikus Ígéretet tett — különösen a választások előtt, amikor a kommunisták helyze­tét erősíteni szerette volna, — hogy a hadifoglyokat hazaenge­dik. jMindez csak Ígéret maradt. A kommunista kormányt sem akkor, sem most nem érdekli a hadifogoly kérdés. Talán azért, mert ezek a magyarok, akik éve­ket töltöttek a szovjet területe­ken, nagyon j ól ismerik, mi is az a kommunizmus? Talán azért, hogy a magyar nép ne lássa, mi­lyen állapotban térnek vissza e­­zek a hadifoglyok, mennyire tet­te tönkre őket az a rendszer, a­­mely szemérmetlenül hirdetni meri, hogy “legfőbb érték az ember.” Ha néhány hadifogoly néha haza is tér, azokra a rendszer azonnal ráteszi a kezét, nem e­­resztik őket haza, családjukhoz, otthonukba, hanem lágerekben élnek, raboskodnak tovább és é­­pitik a “szocializmust.” Üzenet Amerikába! Nálatok a tenger habja fehér, a rónákon a fü zöld és kövér... Nálunk szárazság van évek óta, pipacs nélkül is piros a róna. A hadak utján vér folyt [szerteszét S naponta könnytől törli a [szemét az öreg, a fiatal, a gyermek s az életnek sem igen örvendnek, mert vizünk’ pirosra festi a [vér... Nálatok a tenger habja fehér! Nálatok békében él a család... nálunk a régi átok vert tanyát: Háború volt. Ránk szakadt az [ég, öt évig tombolt és még sem elég. A haza földje alattunk inog, százezrével hántolván a sírok, az özvegyek száma tán millió, az árvák kinja ki sem mondható. A farkas romokon üvöltöz át... Nálatok békében él-.g család! Nálatok még ünnep iß vagyon: születés, vagy névnap az [alkalom. Az ünnep nálunk mindig fekete, az életünk gyásszal van tele: meghalt a fiú, — az hősi halál, az apja sírja négy árvát talál... Minden családnak más baja van, szenvedésünk kinos, hangtalan... Ruhánk kopott, szavunk [fájdalom Nálatok néha ünnep is vagyon... Nálatok a harcban is béke volt... Nálunk is béke van, de felsikolt a martolócoktól vérző torok... Letették a fegyvert a magyarok, Az ellenség, nehezen, megverte, most nyakunkon a világ szemete. Tiltakozó szavunk nem ér oda, hol békét oszt a népek pásztora. Vártuk és átkozzuk a béke szót! Nálatok a harcban is béke volt! Kivándorolt testvérek! [Magyarok! Amerikába szakadt rokonok! Felétek nyújtjuk reszkető [karunk Hozzátok küldjük kérő [szavunk’: Segítsetek rajtunk!... Itt a harc [eldőlt, — megbünhődtük a múltat s [jövendőt!... Segítsetek gyorsan, mert úgy [lehet: Ránk teszik a koporsó fedelet és a sírból, melyet muszka [kéz ás, a magyarnak nem lesz [föltámadás! (Ezt a szivbemarkoló, meg­rendítő verses üzenetet az "A- amerikai Magyarság” c. laptár­sunk hozta, a szerző hevének, vagy álnevének megjelölése nélkül . . . Úgy érezzük, hogy minden magyarnak szól az az üzenet itt Amerikában s ezért ime “tovább adjuk” . . .) HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL A “MAGYAR KÖNYVES­HÉTEN” ALIG VOLT MAGYAR KÖNYV Az úgynevezett “magyar könyveshéten,” melyet az egész országban egyszerre tartottak, volt elég propaganda- és szovjet könyv, igazi magyar irodalom a­­zonban annál kevesebb. Az e­­gyik lap nyíltan meg is irta: “Kerestünk és nem találtunk a könyvhéten magyar klassziku­sokat, ifjúsági és mesekönyve­ket. A vásárlók keresték Illyés Gyula népmese-gyűjteményét, de az telj seen kifogyott. Sok szü­lő sóhajtott fel az olcsó szovjet könyvek láttán: “Miért nincs magyarul is ilyesmi!” A lap ta­nácsot is ad, hogyan lehetne se­gíteni a papirhiányon, mely a könyvkiadás főakadálya: csök­keni kell a népszerűtlen brosúra­­kiadványokat! (Tudniillik a bol­­si propagandairodalom képezi a brosúra-kiadványok nagy ré­szét.) POLITIKAI FOGLYOK VÁCON A magyarországi börtönök­ben a politikai foglyok ezrei szenvednek embertelen körül­mények között. Ezekre a szeren­csétlen magyarokra semmiféle amnesztiarendek nem vonat­kozik, hozzátas^Üik ’Se tudnak róluk semmit, mert a külvilág­gal se levelezhetnek. Egy nyugatra menekült váci fogoly most mintegy 81 nevet hozott nyilvánosságra. És ezek közt találhatjuk: Lukács István kereskedő, Máj Lajos gépész­­mérnök, Menyhért Lajos épí­tészmérnök, Nagy Kálmán ke­reskedő, Ottó Ferenc zeneszer­ző (aki az Egyetemi Énekkarral járt 1037-ben Amerikában), Ördög Ottó főhadnagy, Pászti János iparművész, Pászti János iparművész, Pásztor Tamás képviselő, Tabakovics Pál ügy­véd, Szabó József óbudai plébá­nos, Szacsvay Imre százados, Toldi Szabó Géza zászlós, Tóth Zoltán repiilőszázado^, Varga Jenő fogász, Vájná Viktor egye­temi hallgató. Vácról a gyüj tőfogházba vit­ték át: Regőczi Imrét, Plaskó Lajos sebészt, Reményi Miklóst, Sági István bírót, Sürü Béla re­pülőhadnagyot, Solti Molnár István századost. FÉM-HIÁNYRÓL PANASZKODNAK A vörös sajtó valóságos haj­szát indít országszerte hulladék fémek gyűjtésére, olyan nagy a nyersanyag hiány Magyarorszá­gon. A Szabad Nép hasábokon keresztül számol be az egyes me­gyék gyűjtéseiről és kevesli az ifjúság munkáját a gyűjtésben. Versenyeket hirdetnek minden­fele, de a gyüjtőállomásokban nem igen emelkedik a fémhulla­dékok nagysága. Félő, hogy szi­gorú rendelet fogja kényszeríte­ni a lakosságot, hogy mindenne­mű fémhulladékaikat haladék nélkül adják le a gyűjtőhelye­ken. ! SPORT A MAI KOMMU­NISTA POLITIKA SZOL­GÁLATÁBAN Az év elején az Országos Sport Bizottság körlevelet inté­zett az ország sportegyesületei­hez, melyben felhívja azokat, hogy legeredményesebb sporto­lóikat bírják rá az év közepén Mátraházán meginduló tanfo­lyamon való ‘önkéntes jelentke­zésre. A körjrat szerint a tanfo­lyamok célja az, hogy az élspor­tolók öntudata megerősödjék és ezáltal, külföldi szerepléseik al­kalmából az eddiginél nagyobb és meggyőzőbb mértékben bizo­nyítsák sportteljesítményeiket kizárólagosan a marx-lenini pp­­litikai elmélet gyakorlatba való átültetésének köszönhetik. Hogy a bizottság nagyobb kedvet csi­náljon az élsportolók “önkéntes” jelentkezéséhez, a köriratban azt is közzétette, hogy vala­mennyi 1952-es olimpiai bajnok és helyezett, tiszteletbeli tagja lesz az ideológiai tanfolyamok­nak. Ennek dacára az eredmény nagyon gyenge volt, mert alig volt néhány “önkéntes” jelent­kező, a mindennapi élet megél­hetési gondjaival védekezett a legtöbb sportoló. (Érdekes meg­figyelni, hogy az olympiai ma­gyar sikereket, legutóbb pe­dig a footbalosok nagy londoni győzelmét nem annyira a ma­gyar sport, mint inkább a vörös rezsim érdemének és dicsőségé­nek igyekeztek elkönyvelni és világgá kürtölni Moszkva csatló­sai...) Előadás a hun-szé­kely kérdésről Másfélezer évvel ezelőtt, Kr. u. 453-ban halt meg Attila hun király, akinek emlékét idézte dr. Szász Béla, a Clevelandban élő magyar történész, a hunok­ról szóló történelmi mii szer­zője, az Amerikai Erdélyi Szö­vetség new yorki szervezetének közelmúltban tartott előadásán. Főleg a hun-székely kapcsolatok kérdésével foglalkozott, de vilá­gos áttekintést nyújtott a hon­foglaláskori és korai Árpád-kori magyarság helyzetéről is. Visszaemlékezés negyven esztendő távolába... Irta: ZÁMBORY SÁNDOR, ŐFELSÉGE MAGÁNTITKÁRA . . . 1914 nyarának elején, amikor az amerikai magyarság Károlyi Mihály gróffal volt elfoglalva, a trentoni Függetlenség szerkesz­tőségébe, — amely szemléltető­­bizonyitotta, hogy az 1914-es pá­­nikb an igen nagy úrrá avan­zsált Dollár ott nagyon ritka vendég, — mosolyogva beállított egy hallatlan elegánciával öltö­zött fiatalember ... És én nem akartam hinni a szemeimnek, hogy aki előttem áll, az lovag Dr.; Steer Gida, őfelsége I. Ferenq József magyar király és osztrák császár első magántitkára (aki előtt őfelsége kegyét kereső nagy urak hajlongtak, a régen eltemetett és talán soha fel nem támadó monarchia volt urai . . . és aki minden reggel pontosan 6 órakor feszes vigyázzban refe­rált felséges urának . . .). Ahogy nézem az én volt isko­latársamat, elémbe szalad egy csőmé idecsuszott magyar nagy­ság . . . Látom az öreg Dun­­gyerszkit, a bácskai nábobot, aki egy pár tízezer hold bácskai föl­det elcigányozott s most abból él, hogy a new yorki cigányban­da után hordozza a cimbalmot. Aztán egy Soós nevű magáról el­felejtkezett kúriai biró, aki a harcos Kovács McKeesport-i plébánosnál lengyeleskedik (a­­mikor az első és legnagyobb Ka­­tolkius Ligát megszervező plé­bános elhunyt, az öreg bírót a városon kívül, egy dülledező paj­tában , megfagyva találták). — Egy kis new yorki vendéglőben pincéreskedik az akkori volt honvédelmi miniszter, volt hu­szárkapitány fia . . . Dr. Nessi Pál képviselő, a “Gotterhalte” hőse kölcsönkből nyomorog . . . A közkedvelt Boulevardban Herz manager ur már csak kapi­tánytól felfelé ad tányérmosoga­tó állást, mert a hadnagyi és fő­hadnagyi státus már betelt . . . Ezek után mondom az uj jöve­vénynek : — Gidám! Kossuth Lajoson kívül te vagy a legnagyobb ur, aki Amerikába csúszott! 1914-ben a gazdasági viszo­nyok Amerikában meglehetősen a fagypont alatt állottak. A dol­lárjaikat ma esztelenül dobáló Broadway-tömegek helyett 14- ben tizszerte nagyobb tömegek tolongtak a Times Squaren in­gyen-levest osztogató konyha körül... A féléves Függetlenség annyit nyújtott, hogy megboldo­gult Gerenday nyomdászommal napokon át szalonnán éltünk és azt is csak úgy, mert az egyik trentoni bucserosnak a könyve­lését csináltam . . . Egyszóval: nem voltak paradicsomi állapo­tok ! Azonban az én Gidám vidá­man vette tudomásul, hogy szo­bával, ággyal és szalonnás me­nüvel szolgálhatok addig is, a­­mig “majd csak kerül valami jobb” . . . Közben szól a telefon. Simko Father, a bethlehemi katolikus magyarok kedves papja hivott egy kis barátságos “magyar bib­lia-olvasásra.” — Viszek vendéget is — mon­dom a Fathernek, — egy kitűnő zongora és organa-müvészt, ta­lán lehetne belőle kántort csinál­ni .. . így lett lovag Dr. Steer Guido a bethlehemi egyházköz­ség kántora. Ahogy odakerült, meghalt egy bizonyos Özv. Hudák Mária. Szegény öreg asszony kapott o­­lyan kántoros temetést, ami­lyent Bethlehemben még nem láttak! Mert a kántor uram ki­öltözött cilinderbe, fekete zsa­kettbe, csikós nadrágba és fehér kamáslival borított lakkcípőbe és — monoklisan “circum-dede­­rozott” . . . * * * Amikor megnyílt a Transat­lantic Trust Co., Pirnitzer el­nök Steer Gidát maga mellé vet­te titkárnak. Már minden jól lett volna, ami Gidát illeti, ami­kor egy szép napon a szövetségi kormány emberei bezárták a bankot és a tisztviselőket, elnök­től lefelé, mint kémgyanus, el­lenséges idegeneket, őrizetbe vették. A bank, állítólag, a né­met kémhálózatto finanszírozta. Steer Gida a Mercer-megyei börtönbe került Trentonba. On­nan irt, hogy látogassam meg és vigyek neki Mecca-cigarettát és olvasnivalókat. Az én barátom azonban nem tudta, hogy mint kémgyanus, a szövetségi kor­mány foglya és mint ilyen: “lég­mentesen” lett elzárva. Még a feleségét sem engedték hozzá . . . Egy szép napon az irodámba beállított egy mags, szikár em­ber, — amolyan Connan Doyle kreálta Sherlock Holmes-alak — szükrehunyoritott, szúrós sze­mekkel és szótlanul az asztalom­ra dobta a névjegyét. Eltalál­tam, hogy detektív a jövevény, még pedig az Intelligence Bu­reau philadelphiai körzetének a főnöke. Mielőtt megkérdezhet­tem volna, hogy milyen szeren­csének köszönhetem a nagy ur látogatását, rámbölbölve kér­dezte : — Do you know Mr. Stir? Jagadólag ráztam a fejemet, amire az én Sherlockom felug­rott a székről éá vérvörös arccal reám bömbölte, hogy hazudok... Erre én is felálltam § szó nélkül az ajtót kinyitva a nagy urat ki­felé parancsoltam . . . Félóra múlva jött értem a U. S. Marshall egy elfogató pa­ranccsal és csak azért nem tette reám a karpereceket, mert visz­­szaemlékezett arra, hogy két hét előtt alaposan beboroztunk e­­gyütt... A szövetségi ügyészsé­gen azután kiderült, hogy akit a főnök ur Stirnek nevezett, az nem más, mint az én Steer Gida barátom... — No hát ez igen jó! — mondja a főnök és azzal hozzám j ött és semmivel sem kért keve­sebbet, mint hogy én Gidától tudj am meg, hogy a felesége mi­ért utazott háromszor Európá­ba, ki és miért fizette az útikölt­ségét, stb. . . . Erre én, a világ legtermésze­tesebb hangj án • megmondtam neki, hogy én lapszerkesztő va­gyok és nem detektív és nem va­gyok hajlandó a gyermekkori pajtásságot kémszolgálatra be­váltani, még akkor sem, ha nyomban fel is akasztanak... Steer Gida a háború végéig egy koncentrációs táborban volt őrizetben. Ott ismerkedett meg egy patersoni német selyemgyá­rossal, aki havi $500-ral titkár­jának nevezte ki. ... A kíméletlen Kaszás akkor ragadta magához Ferenc Jóska volt titkárát, amikor már gon­datlan úri életet élhetett . . LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK! *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom