Hiradó, 1953. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1953-04-30 / 18. szám

JhsL Only- diunj^cüúaiL. ‘Ylo.wApapQJc ßdUs/L anti. (publiAhsitL in. (pahih. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND ŰmJbűip VOL. XXXII. ÉVFOLYAM— NO. 18. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1958. ÁPRILIS 30. Újság cikkel válaszoltak az oroszok Eisenhower béke beszédére Eisenhower elnöknek ápri­lis 16-án tartott történelmű értékűnek tekinthető béke be­széde, mit egyik kiváló angol államférfi Lincoln legnagy­szerűbb beszédeivel egyenér­tékűnek nyilvánított, az oro­szok, részéről egész a múlt szombatig válasz nélkül ma­radt. Ekkor jött az első hir Oroszországból Pravda-nak, az orosz hivatalos lapnak egy cikkén keresztül, hogy a kom­munista vezető körök nyilvá­nosan is tudomásul vették Ei­­senhowernek komoly béke tö­rekvését tartalmazó nagy be­szédét. Oroszországban nincs sza­bad sajtó és egy újság sem ir­hát fontos kül- vagy belpoliti­kai kérdésekben más véle­ményt, ami ellenkeznék a hi­vatalos körök határozott né­zetével. A Pravda-ban megje­lent cikkeket azért a vezetők kifej ezett akaratának lehet tekinteni. Az újság első olda­la kizárólag csak Eisenhower beszédével foglalkozott és megjegyezte, hogy a szovjet vezetők örömmel fogadnak minden lépést, ami akár az E- gyesült Államokból, vagy bármilyen más országból jön, ha ez a világ problémáinak barátságos megoldásához ve­zethet. Oroszország szívesen csatlakozik ahoz a háborúhoz, amit Eisenhower a szegény­ség és nyomor ellen akar in­tézni abból a nyereségből, a­­mihez a világ a háborús ké­szülődések és kiadások csök­kentése révén jutna, ha a fennálló ellentéteket békés u­­ton lehetne kiegyenlíteni. Szinte lehetetlennek látszik, hogy az oroszokkal kielégítő ■megállapodásra juthassunk Azonban Pravda cikkében volt egy pár igen ravaszul megfogalmazott mondat is, mikből könnyű megállapítani, hogy az oroszoknak vannak o­­lyan kívánságaik, miktől ők semmi körülmények között sem fognak eltérni, bármeny­nyire is örömmel látják Ei­senhower békés törekvéseit. Ez alapjában véve nem lehet­ne ok a nyugtalanságra, mert elvégre is ellentétek barátsá­gos kiegyenlítése érdekében mindig szükség van arra, hogy a tárgyaló felek egymás­sal szemben engedményeket tegyenek. Azonban a szovjet vezetői már jóelőre is nyilván­valóvá akarják tenni, hogy nekik vannak olyan kívánsá­gaik, amikből ők engedni nem fognak. Tekintettel azokra a kellemetlen tapasztalatokra, amiket a szovjettel kötött e­­gyezmények nyomán szerez­tünk, jogos bizalmatlansággal fogadhatunk minden olyan kommunista kijelentést, ami­ből csak a legngayobb jóaka­rattal lehet őszinte békés szándékra következtetni. Eisenhower optimizmusa békés szándékaink őszinte­ségének a jele Mindazonáltal Eisenhower próbálja optimizmussal meg­ítélni a helyzetet, amennyiben kijelentette, hogy a Pravda­­ban megjelent vezércikk az oroszok első határozottabb lé­pése a Kelet és Nyugat közötti ellentétek kiég yenlitésére. James C. Hagerty, a Fehér Ház sajtó titkára olvasta fel az újság riportereknek Eisen­hower nyilatkozatát, melyben az elnök a Pravda cikkét “enyhébb hangúnak” találja és hozzá fűzi azt, hogy “szíve­sen fogadott változás az eddig szokásos mérges támadások­kal szemben, miket az oroszok a múltban az Egyesült Álla­mok. és a szabad világ ellen in­téztek.” Igen helyesen megjegyzi a­­zonban az elnök azt, hogy a Pravda vezércikke nem he­lyettesítheti a szovjet vezetők hivatalos álláspontját. Vagyis vezércikk helyett szívesebben látnánk egy hivatalos helyről jövő nyilatkozatot, vagy leg­alább is olyan beszédet, mint amilyet Eisenhower mondott. Ugyanis nem gondoljuk azt, hogy Moszkvában nem isme­rik a nemzetközi viszonyla­tokban használt diplomáciai szokásokat. Ha az oroszok azt hinnék, hogy szükségük van ezeknek a szokásoknak a be­tartására, akkor igen udvari­as emberek is tudnának ők lenni. A baj az, hogy igen el­­bizakodottak lettek, mert saj­nos, sok dolog úgy megy a világban, ahogyan azt ők a­­karják. Eisenhower optimiz­musa tulajdonképen nagy ön­­megtartóztaásnak a jele, mert mi minden lehetőt elkövetünk, hogy elkerülhessük a harma­dik világháborút és ezért még optimisták is tudunk ott len­ni, ahol a pesszimizmusra sok­kal több okunk lenne. UJ MAGYAR BOLSI FILM! Tudomásunkra jutott, hogy a “Mágnás Miska” cimü uj magyar film, — amelyet most mutatnak be egy new yorki moziban és amelynek hirdeté­sét és zengzetes leírását közli a clevelandi napilap, — a mai magyar kommunista rendszer egyik célzatos propaganda­filmje, bolsi mézesmadzag, tvörös maszlag . . . Kötelessé­günknek érezzük tehát felhív­ni olvasóinle figyelmét arra, hogy ezt a filmet félrevezető módon ismertetik s magasztal ják a forgalombahozók, mert ez nem más, mint a “Ludas ’Matyi”-hoz ’ hasonló disznó­­ság, amit annakidején sike­rült a bolsiknak becsempész­­niök néhány jobb magyar mo­ziba is. Ezzel a “Mágnás Mis­kával” azonban közöttünk u­­gyan törököt fognak...! Felforgatok az IWO-sok! A Felforgató Tevékenysége­ket Ellenőrző Bizottság Brow­nell igazságügyminiszter felszó­lítására 12 amerikai szervezetet felforgatónak, illetve “kommu­nista frontszervezetnek” nyilvá­nított. Ezek a szervezetek már előzőleg is kommunista front­nak voltak nyilvánítva, a szigo­rú McCarran törvény alapján a­­zonban most fokozottabb mér­tékben fogják érezni e szerveze­tek vezetői és tagjai azt, hogy ebben a hazában nem kedves és nem kívánatos elem az olyan, a­­melyik egy másik ország érde­kében dolgozik, falaz, köpköd és mesterkedik . . . A felforgatónak bélyegzett szervezetek között ott van az IWO is, az International Work­ers Order, amelynek “magyar szekcióját “Testvériség” név a­­latt hirdették és próbálták kö­zöttünk népszerűsíteni éveken át a komik. (Sajnos e szervezet tagjai közé került, tudatlanul és félrevezetéssel, sok olyan ma­gyar testvérünk is, akinek sej­telme sem volt arról, hogy a biz­tosítási kötvényeladás csak esz­köz és külső takarózás volt a ko­mik számára, hogy szervezetük­be tömöritsenek egy sereg ma­gyart...) Az IWO feloszlatását, egyéb­ként, New York Állam biztosí­tási ügyosztálya elrendelte. Az IWO fellebbezett, de az állami Legfelső Bíróság a feloszlató rendelkezést h e 1 ybenhagyta. Most a szövetségi Legfelső Bíró­sághoz fellebbeztek a vörösek az ügyben, minden valószínűség szerint azonban végleg elvesztik perüket s jön majd a könny s a feledés . . . _ANYÁM... Babusgatott és szoptatott, Szép ifjúságot koptatott. Főzött, sütött, megágyazott, Hü szive felénk áradott. . . A vére értünk lüktetett, Mig mosdatott és fürdettet, Csak dolgozott és nevetett, És könnyezett és szeretett . . . Csak dolgozott, imádkozott, És temetett és siratott . . . FURCSA... FURCSA, hogy az “Uj Hun­gária” cimü müncheni hetilap “Amnesztiát Mindszenty her­cegprímásnak!” címmel hatal­mas vezércikket hoz s mozgal­mat akar elindítani anélkül, hogy okosabbakat és illetékeseb­beket kérdezett volna meg előbb a tek. Szerkesztőség, hogy mit is kéne tenni s hogyan is kéne va­lamit elkezdeni a mártír bíboros kiszabadítása érdekében... Mert nagyon hasonlít ez a “mozduljon meg a világ magyarsága” moz­galom-elindító cikk azokhoz a világrengető újságírói mesterfo­gásokhoz, amikkel egy Boros László nevíi volt bridgeporti lap­­szerkesztő operált annakidején (a husvét vasárnapján elmon­dott Voice of America rádió­prédikációit a lap nagypénte­ken megjelenő számában lekö­zölte, mint már megtörtént dol­got, hogy nehogy véletlenül va­lamelyik “laptárs” megelőzze ő­­ket a nagyhirrel...) Igen, ennek az “Amnesztiát Mindszenty her­cegprímásnak!” cimü cikknek is ilyenszerü mellékize van. U- gyanis: Mindszenty hercegprí­más szabadonbocsátása érdeké­ben történt már megmozdulás itt Amerikában, — mi magunk is jelen voltunk egy gyűlésen, a­­hol ezirányban határozati javas­latot fogadtak el, — de semmi esetre sem amnesztiáról, vagy amnesztia kéréséről volt szó, mert hiszen abban a pillanatban, mihelyt amnesztiáról beszél­nénk, a nagy magyar mártírnak bűnösségét ismernénk be, holott éppen az ellenkezőjét, az igazsá­got: az ártatlanságát kell han­goztatnunk! Per-ujrafelvétel ki­eszközlését kérhetj ük, mondj uk az Egyesült Államok kormánya, vagy a U. N. utján, a hercegpri­­njás szabadonvocsátása érdeké­ben, megmozdulhat az egész vi­lág magyarsága, de amnesztiát, kegyelmet nem kérünk a nagy magyar bíboros számára, mert nemhogy nem bűnös, de olyan magyar ő, akinek egykor a szenttéavatását fogják kérni a katolikusok a Vatikántól . . .! Bármit tettek is vele kínzói és fogvatartói, bármilyen testi és szellemi állapotban legyen is ma Mindszenty hercegprímás, am-MOST 164 ÉVE... volt George Washington be­iktatása 1789. április 30-án Az első elnök beiktatására eredetileg március 4-iét tűzték ki, de az utazás elé, tornyosuló nehézségek miatt, az újonnan választott kongresszus tagjai nem tudtak erre az időre meg­érkezni New York városába, a­­mely az első kormány első szék­helye volt. Csak április 6-ra vol­tak annyian együtt, hogy a hatá­rozatképesség bekövetkezett és ekkor hozzáfogtak a szavazatok megvizsgálásához, amelynek e­­redményeképen megállapítot­ták, hogy az elnökválasztás egy­hangúan George Washingtonra esett. A következő napon kül­dönc indult Mount Vernónba, hogy Washingtont a megválasz­tásáról hivatalosan értesítsék. Egy hétig tartó hajszolt lovag­lás után érkezett meg a hírnök Virginiába és az uj Elnök más­nap már meg is kezdte diadalut­­ját New Yorkba. Április 30-án a wallstreeti Federal Hall erké­lyén megesküdött az alkotmány­ra, amit New York város kancel­lárja vett ki tőle, hogy azután odaharsogja az uccán várakozó sokaságnak: “Éljen Washington György, az Egygesült Államok Elnöke!” Beiktató beszédét Wa­shington már a szenátus tanács­termében tartotta, többek közt igy szónokolva: “A szabadság szent lángjának ébrentartása és a köztársasági kormányforma életképességének próbája a kí­sérlet sikerétől függ, amelynek sorsa az amerikai nép kezében van.” nesztiát, kegyelmet ő maga sem fogadna el... Vagy azt gondolja a cikkíró ur, hogy a meghurco­­lás, meggygalázás, mártiromság szörnyű évei után kegyelemért esedezne az a nagy egyházi fér­fiú és korunknak az a legna­gyobb magyarja, aki a magyar nép szenvedéseinek vigasztalan óráiban a veszedelmek szörnyű idején a vörös pribékek által tör­tént elhurcolása előtti napokban azt mondotta: “Állok Istenért, egyházért, nemzetemért, mert ezt a kötelességet rója rám a vi­lágon legszerencsétlenebb né­pem szolgálata. Nemzetem szen­vedése mellett a magam sorsa nem fontos.” MI ÚJSÁG...? ÖZV. BELSŐ KÁROLYNÉ 74 éves korában, 342 Lawrence St.-i otthonában meghalt. Fia, leánya, nővére és más rokonsága gyászolják. Temetése szerdán ment végbe a magyar görögka­tolikus egyház szertartásai sze­rint. ROBERT B. MEYNER de­mokrata kormányzójelölt jelölt­sége nem olyan biztos, mint azt az előválasztási eredmények összeszámlálásakor sokan hit­ték. Elmer Wene, az egyik ellen­jelölt ragaszkodik a szavazatok, újraszámlálásához. A hivatalos végösszeg jelenleg: Meyner 107,752, — Wene 106,069. Te­hát csak 1,683 szavazatkülönb­ség van a két jelölt között. Az újraszámlálást megkezdték... ENDREY JENŐ és, Pádly Margit 22 éves new yorki rádió­órája most vasárnaptól kzedve uj rádió-állomáson és uj időben lesz hallható. Az uj állomás ne­ve: WLIB (1190 kilocykle) és május 3-ikától kezdve minden vasárnap d. u. 5 órától este 7 óráig lesz a magyar műsor. Kapcsolja be rádióját már most vasárnap 5 órakor a fenti állo­másra. MINDEN SZERDÁN “Ma­gyar Estély” van Woodbridgen, a Main St. 120 szám alatt levő “Melody Club” mulatóban, ahol' Csubák Pista és nagyszerű ci­gányzenekara muzsikál. STEVE CSUBAK Hírek a Budapesti Női Demokrata Klub köréből ANYÁK NAPI PARTY Anyák Napja alkalmából a rákövetkező szerdán, vagyis május 13-án este fél 8 órai kez­dettel a szokott helyen, a Keene Street-i teremben Anyák Napi Party-t tartunk, amelyre nem­csak a tagságot, hanem a roko­nokat és barátokat is szeretettel hívjuk és várjuk. Ebből az alkalomból egy gyö­­nyörüszép, színes, angolul és magyarul beszélő magyarorszá­gi filmet mutatunk be, pontosan este 8 órai kezdettel. Már csak azért az filmelőadásért is érde­mes lesz eljönni, Anyák Napi Partynkra! Testvéri üdvözlettel: Mitruska Jánosné, elnök A magyar hadifoglyok közül még mindig 200 ezer van Szovjet-Oroszországban. A Má­sodik Világháború már 7 évvel ezelőtt befejeződött. A magyar béke szerződést 1946-ban aláír­ták a nagyhatalmak s még min­dig 200 ezer volt magyar kato­nát tart rabbilincsben, kényszer­­munkán, vagy efribertelen fo­golytáborokban a Szovjet kor­mány. Erről a tragédiáról és nemzet-gyilkos emberpusztitás­­ról számolt be Magyarország né­pe előtt az “Amerika Hangjá”­­nak a magyar rádió leadása, a­­mikor 1953 április 10-én az a­­lább közölt üzenetet közvetítet­te: “Az amerikai sajtó állandóan nagy érdeklődéssel foglalkozik magyar ügyekkel, ami azt tanú­sítja, hogy a magyar nép sorsát, az Egyesült Államok népe válto­zatlanul a szivén viseli. A rádió hírmagyarázók is.gyakran szó­lalnak fel a magyar nép érdeké­ben. Az amerikai rádión legutóbb Howard Mayer, a közismert hír­magyarázó, azt fejtegette, hogy miután Moszkva az erőszakkal kicsikart önvallomások törvény­telenségét elismerte, revideálni kell Mindszenty bíboros, Grősz kalocsai érsek és sok száz más bebörtönzött pap ügyét, kiket testi és lelki kínzással kicsikart úgynevezett “beismerő” vallo­másuk alapján ítéltek el. Howard Mayer tegnap egy másik hírmagyarázatában is­mét magyar üggyel foglalko­zott : azoknak a magyar hadi­foglyoknak az ügyével, akiket a Szovjetunió több mint hét évvel a háború befejezése után még mindig fogva tart. A kiváló hír­magyarázó a szovjet amnesztiá­val kapcsolatban a következőket mondta: “Az uj szovjet kormány bizo­nyos foglyoknak amnesztiát ad: az öregeket, fiatalkorúakat, terhes nőket és kisebb bűnözőket szabadon engedi. Az amnesztia azonban nem vonatkozik azokra a milliókra, akiket a szovjet igazságszolgáltatás p o 1 i tikai foglyoknak nevez és akik rab­szolgamunkájukkal a kommu­nista állam gazdasági rendsze­rét szolgálják. A Szovjetunióban azonkívül még egy fajta fogoly! él, akikről az amnesztia rendelet és a szov­jet uj urai ugylátszik teljesen megfeledkeztek. A kelet-európai rab népek rab fiairól van szó, a­­kik a háború alatt orosz hadifog­ságba kerültek és akiket a Szov­jetunió minden jog és törvény ellenére annyi esztendő után még mindig fogva tart. A magyar nép előtt állandóan a szovjet-barátságot emlegetik, közben pedig a Szovjetunió 200 ezer magyar hadifoglyot tart még mindig fogva, nem is szólva azokról a szerencsétlenekről — ártatlan férfiak, nők és gyerme­kek ezreiről — akiket a háború óta raboltak el és hurcoltak szov­jet területre! Ezeknek a számá­ra nincs amnesztia! Ezeknek, a­­kiknek semmi bűnök sincs és SZÉNHIÁNY BUDA­PESTEN Budapesten a kommunista kormány szigorú rendeletet a­­dott ki, a szénhiányra való te­kintettel a fűtést illetően. A rendelet szerint a budapes.­­ti lakásokathetenként csak egy­szer szabad befűteni, a bérhá­zakban a melegvíz szolgáltatás szüenetel. Az irodák és egyéb hi­vatali helyiségek fűtése is en­gedélyhez van kötve. csak azért kerültek fogságba, mert hazájukat szerették, az uj szovjet kormány nem ad am­nesztiát. Milyen vádat emel a szovjet törvény ez ellen a 200 e­­zer derék magyar katona ellen, aki hazájáért harcolt, szenve­dett és szenved ma is? A Krem­lin az amnesztia rendelettel kap­csolatban az uj szovjet -igazság­szolgáltatás méltóságáról be­szélt — hol itt a méltóság és hol van az igazságszolgáltatás? — tette fel a kérdést az amerikai rádió hírmagyarázó. Micsoda jogrendszer az, mely 200 ezer embert minden bűnügyi vagy politikai vád nélkül fogságban tart? A jogtalanságot még fo­kozza, hogy ezek a szerencsét­lenek nem is polgárai annak az országnak, mely önkényesen fogva tartja őket: nem tatárok, nem ukránok, nem oroszok, ha­nem magyar állampolgárok! A szovjet kormány azonban a nemzetközi törvényeket éppúgy semmibe veszi, mintahogy saját törvényeit kénye-kedve szerint alkalmazza: ezt mutatja, hogy a 200 ezer magyar hadifogolyén kívül még 300,000 német, 180,- 000 román, 63,000 olasz és több mint 100,000 japán hadifoglyot is visszatart. Hogy lehet az, hogy a “Szabad Nép,” mely a szovjet igazságszolgáltatás nagyszerűségéről hasábokat ir, a Szovjetunióban törvénytelenül visszatartott 200 ezer magyar hadifogolyról egy szót sem szól! Nem kér igazságot, nem kér am­nesztiát, nem követeli, hogy a 200 ezer magyar hadifoglyot küldjék vissza! És hogy lehet az, hogy Rákosi, aki a magyar népet állítólag annyira szereti, a 200 ezer magyar hadifogolyról nem beszél. Pedig ez kitűnő alkalmat jelentene arra, hogy Rákosi Má­tyás a magyar nép iránt annyi­szor hangoztatott forró szerel­mét végre bebizonyítsa! Miért nem alkalmazza Rákosi Mátyás a sokat emlegetett diplomáciai ügyességét most arra, hogy ezt a 200 ezer magyar hadifoglyot hazahozassa ? Hiszen állítólag nagy befolyása van Moszkvá­ban, vagy legalább is volt. Hi­szen Stalin temetésén is részt vett és onnan épségben hazake­rült. Lehetséges volna, hogy Rá­kosi a hadifglyok hazaküldését nem tudja, kitől kérje? Ennek nagyon egyszerű a megol­dása: azonos szövegű jegyzéket kell küldeni a szovjet direktóri­umnak mind az öt tagjához és akkor nem kell attól félnie, hogy tévedést követ el. Ma Rákosi nem szólal meg, a hadifoglyok ügyében semmi sem történik, mert a magyar nép el van némit­­va — nincs hangja, nincs újság, nincs rádió a kezében, melyen keresztül fájdalmát kifejezhet­né és távolban szenvedő 200 ezer magyar hadifogoly visszaküldé­sét követelhetné. A magyar származású ameri­kaiak százezrei szivükön viselik szülőhazájuk sorsát és ugyan­úgy várják ennek a 200 ezer ma­gyar fogolynak visszatérését, mit a magyar anyák, felesé­gek, szülők, gyermekek és a fog­lyok többi hozzátartozói. Amerika népe szivéből kíván­ja, hogy ezek a foglyok család­tagjaikhoz a magyar városokba és falvakba mielőtt visszatérhes­senek. Most már csak az a kér­dés, hogy Rákosi Mátyás is ezt kívánj a-e? Kedves hallgatóink, az előbbi­ekben Howard Mayer, amerikai hírmagyarázó r á d ió beszédét j hallották.” AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom