Hiradó, 1951. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1951-06-14 / 24. szám

4-ik oldal HÍRADÓ 1951. JUNIUS 14. NEW JERSEY-I MAGYAR SAJTÓ-NAP LAPJAINK A PERTH AMBOYI “HÍRADÓ” — A NEW BRUNSWICKI “MAGYAR HÍRLAP” ÉS A TRENTONI “FÜGGETLENSÉG” — VALAMINT A KÁRA ÉS NÉMETH TESTVÉREK KITŰNŐ MAGYAR ZENEKARA EGYÜTTES RENDEZÉSÉBEN 1951. Augusztus 12-én vasárnap, a Metuchen, N. J. közelében levő LINWOOD GROVE -ban A SAJTÓ-NAP BIZOTTSÁGÁNAK, VALAMINT MŰSORÁNAK ÖSSZEÁLLÍTÁSA MOST VAN FOLYAMATBAN — NEW JERSEY ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK HANGULATOS, NAGY TALÁLKOZÓJÁVÁ IGYEKSZÜNK TENNI EZT A NAPOT. — MINDEN JÓAKARATU MAGYAR TESTVÉR SEGÍTSÉGÉT ÉS RÉSZVÉTELÉT KÉRJÜK! További bejelentéseinket lapjaink legközelebbi számaiban fogjuk hozni a nagy Sajtó-Napra vonatkozólag. ÁLMÁBAN IS HAZUDIK Regény Irta: Tamás István Uj folytatásos regényünket már lapunk előző számában kezdtük közölni és egyidejű­leg sok mutatványszámot is küldtünk ki. Lapunk barátai ezen a hé­ten újabb címekkel halmoztak el bennünket. Ezért, legújabb olvasóink érdeklődésére való tekintettel regényünk első ré­szét, (amelyet már előző szá­munkban is közöltünk) most megismételjük, hogy legújabb olvasóink is teljes egészében élvezhessék regényünket. Olvasóink a csillaggal megje­lölt helytől kezdve találják meg regényünk legújabb foly­tatását, — tehát azt a részt, a­­melyet mai számunkban ol­vashatnak először. Ezúton is köszönetét mon­dunk cizoknak, akik beküldték részünkre ama barátaik és is­merőseik címét, akikről úgy gondolták, hogy szintén szíve­sen fogják olvasni lapunkat. Sok szeretettel köszöntjük uj olvasóinkat is és bízunk ab­ban, hogy rövidesen őket is leghűségesebb olvasóink sorá­ban tisztelhetjük! í. Egy augusztusi vasárnap dél­utánon magános taxi robogott a Keleti pályaudvarról a Margit­­hid felé. Amerre elhaladtak, a fülledt, fojtó ragyogásban, csu­kott ablakok és zárt kapuk me­redtek rájuk, mint hunyt sze­mek és összeszoritott szájak. Az izzó napfénnyel elárasztott kör­utak kihaltak, néptelenek, sehol állat, ember, az életnek semmi nyoma, mintha a milliós város lakossága borzalmas katasztró­fától rettegve elmenekült volna. Éjjel, holdfénynél nem ilyen kí­sértetiesek a görög romvárosok, mint ez a koradélutáni verő­fényben úszó néma metropolis. A meleg levegő valami vissza­fojtott izgalomtól remegett és az autó utasa, egy fiatal, sima­­hajú, szemüveges amerikai, e­­lőbb csodálkozva, aztán már nyutalanul kopogott a kormány­kerék fölé hajló soff őr hátán: — Helló! Mi történt? A soffőr oldalt fordult, fél­szemmel az utat vigyázva, a­­melynek olvadós aszfaltsikján az autó volt az egyetlen mozgó pont és a foga közül dünnyög­­te: — Semmi. Kétnapos ünnep van. — De hová tűntek a pestiek? — Kirándultak. Ilyen szép időben minden épkézláb ember künn tanyázik a zöldben. >, A fiatalember megnyugodva dőlt hátra az ülésen: — Akár ellophatnánk az e­­gész várost. A kocsi már átszaladt a Mar­­githidon és könnyed zökkenővel farolt a “Hotel Pimodán” elé. Az utas kiszállt, csengetett és végre megpillantotta az első ele­ven bennszülöttet az egyenruhás portás személyében, akinek inté­sére megelevenedett az elvará­zsolt kastély. Lomha, csapott­­vállu londiner cammogott elő a forgóajtó garatja mögül és át­vette a bőröndjeit. A fiatalem­ber kifizette a taxit és szótlanul követte a portást a félhomályos hallba. A bejelentőlapra, amit TESTVÉR! Tízezrével kóborol a hazátlan magyar Európában. Kivándorolni csak az tud, aki erős, egészséges, munkaképes. De mi lesz az otthagyottakkal? Mi lesz az öregekkel, árvákkal, betegekkel? Ezeket támogatni a mi kötelességünk és célunk. Segíts nekünk, hogy segíteni tudjunk! Amerikai Magyar Segélyakció 246 FIFTH AVE. NEW YORK 1, N. Y. (Room 509) VÁGJA LE! TÖLTSE KI! KÜLDJE BE! AMERICAN HUNGARIAN RELIEF, Inc., 246 Fifth Ave. (Room 509) New York 1, N. Y. Mellékelten küldök..................dollárt tengerentúli nyomorgó magyar testvéreink segitésére: Név; .......... Ucca, szám.. Város ........ udvariastan eléje toltak, kövér pacnik hulltak a rágottvégü toll­szárból. Erre felcserélte a saját csinos arany töltőtollával és las­san, megfontoltan irta a szemé­lyi adatait: Neve: Jimmy Hurst dr. Kora: 25 éves. Foglalkozása: Könyvtáros. Állandó lekhelye: Detroit. Családi állapota: Nőtlen. Mikor megfordult, hogy a töl­tőtollat ismét zsebre tegye, egy monoklis, halszemü, kopaszodó férfiúba ütközött, aki a válla fö­lé hajolva kíváncsian bámulta a bejelentőlapra rótt sorokat. — Pardon — mosolygott sze­retetreméltón, de cseppet sem zavartan, amiért rajtakapták és bizalmas közvetlenséggel nyúj­totta szeplős, vörös pihékkel bo­rított kezét. — Plom vagyok, a Pimodán igazgatója. — Örvendek — szorította meg a szalonnásan lágy ujjakat a vendég. — Jimmy Hurst. — Haudujudu Mr. Hurst? — fitogtatta angol tudományát az igazgató — hosszabb időre jött Budapestre? — Előre láthatólag négy hé­tig maradok. — Ön jól beszél magyarul — csodálkozott Plom, a monoklijá­val játszadozva. — Az édesanyám pesti lány volt — felelte Jimmy és keresőn nézett körül a podgyászai után, amelyeket az előbb még a lába mellett látott. — A boy már előre vitte a szo­bába — magyarázta a portás, akinek gyakorlott szeme elfogta a kutató pillantást — parancsol­jon felfáradni. Első emelet hu­szonhét ! Jimmy a liftfülke ajtaja elé lépett és csengetett. Az igazgató nyájas mosollyal követte: — Bocsánat, Mr. Hurst, de a lift véletlenül éppen javítás a­­latt áll. Szíveskedjék erre. Itt vannak a lépcsők. Ha megenge­di, felkisérem... — Köszönöm — bólintott a vendég és megindult az igazga­tó oldalán, aki apró bakugrások­kal lendült lépcsőről-lépcsőre, mint á zergék. Lihegve és szu­szogva gyalogolt fel az első eme­letre, amelynek folyosóján, fo­nott nádasztalka előtt, egy vén­ségesen vén anyóka üldögélt nádkarosszékében és harisnyát kötögetett. Láttukra felpillan­tott, hunyorgó var j uszemével megcélozta az idegent, felmérte tetőtől talpig, azután tovább vil­logtatta a kötőtűt. Ilyen egyked­vű arccal ülhettek a Gréve-téren az egykori halaskofák a guillot­­tine körül. — Jónapot Patkós néni — kö­szöntötte Plom a vánasszonyt, a­­ki erre megbiccentette ráncos fejét és mekegésszerü hang hagyta el vértelen ajkát. — Régi vendégünk*— magyarázta Plom az amerikainak, amikor befor­dultak a sarkon és megtorpant egy fehér ajtó előtt: — Itt a hu­szonhete appartement. Egyike a legszebb szobáinknak! Külön fürdőszobával! A diadalmas hangsúlyból, a­­mely a “külön” szócskára nehe­zedett, Jimmy hirtelen fellobba­nó gyanúval arra következtetett, hogy a szálló urainak túlságosan friss és nem mindennapos élmé­nyük a higiénia. Plom büszkén tárta fel az ajtót: A kis benyíló, amelyet némi túlzással halinak nevezett, a fo­lyosóról kapta a bizonytalan vi­lágosságot. A sarokban heverő állt és széles garderob szekrény. Innen nyílt a fürdőszobába ve­zető diszkrét tapétaajtó is. An­­*nál kellemesebb látványt nyujt­­tott a nagy, ötször négyméteres, erkélyes szoba, amelynek jobb­sarkában műmárvány kandalló bóbiskolt, falait színes metsze­tek díszítették és egy hatalmas aranyozott tükör. Ablakai a Du­nára néztek. Amikor felhúzták a sürü redőnyöket, az ibolyaillatu napsugár úgy zudult Jimmy nyakába, mintha tüzoltófecsken­­dőből permeteznék. — Bizonyára lepihen és al­szik egyet? — firtatta Plom, de Jimmy, aki az igazgató túlzott ragaszkodását a hagyományos magyar udvariasság terhére ir­ta, a fejét rázta: — Kicsomagolok, megfürdöm, aztán körülnézek egy kicsit a városban... — Bernát! — ordított Plom a csomaghordó lajhárra, aki fél­­árbócra ereszkedve állt mögöt­tük és a beszélgetést hallgatta — ereszd meg a fürdővizet! és amikor a régimódi zománcos kádba már zuhogott a viz, előzé­keny meghajlással búcsúzott: — A viszontlátásra uram! Jimmy, hogy siettesse távo­zását, vetkőzni kezdett és ami­kor végre egyedül maradt, me­zítláb, ingujjban kiállt az erkély­re. Meghatottan könyökölt a vi­rágtartó rácsra, mély lélegzettel olvasztva magába a régen sóvár­gott élményt, Budapestet. Lába alatt, alig néhány lépésnyire, a “kék” Duna és a sürülombu fák­kal ékes földdarab: a Nyulak Szigete. Jobbra, le, ellátott a Parlamentig, balra fel az újpes­ti vasúti hídig. A folyón csóna­kok ringtak és a levegőben csó­kák marakodtak, vijjogó, vén­­asszonyhangon veszek edve. Szemközt, túl a szigeten, a pesti parton terült el az uj Szent Ist-TELJES GAZDASÁGI CSŐD A magyar kommunista rend­szert súlyos gazdasági csőd fe­nyegeti. A totális háborús gaz­dálkodásra való áttérés, az ev­vel kapcsolatos szükségletek és a szovjet ipari kizsákmányolás mérhetetlen károkat okoznak a gazdasági életnek. Valuta-szük­ségletük a,, háborús készülődés folytán nagy mértékben emelke­dett és emiatt semmiféle lépés­től nem riad vissza a kommunis­ta kormányzat, csakhogy bizto­sítsa a hadigépezet zökkenés­mentes ellátását. X70V» — , i 1 - L^v».-lxCV bérpalotái­val, nyirott parkjaival és csillo­gó szökőkutjaival. — Walzmannénak igaza volt — állapította meg Jimmy és lel­ke mélyén hálát érzett a detroiti Városi Könyvtár hűséges olva­sója iránt, aki a Hotel Pimodánt ajánlotta, mondván, hogy bár kissé egyszerű szálloda, de a fek­vése elragadó. — Ha ezt szegény mami is megérhette volna — gondolta elérzékenyülten Jim­my, aki az anyjával együtt ké­szült a magyarországi útra. É- desanyja, aki Budapestről ván­dorolt Amerikába, oltotta belé ezt a nosztalgiát az óceánon túli haza iránt, amelynek vonzóere­jétől idegenben sem szabadulha­tott. A fiát még gyermekkorá­ban tanította az anyanyelvére és otthon, egymásközt magyarul beszéltek. Tiz éves volt, amikor meghalt az apja és az anyját a­­lig három éve vesztette el, anél­kül, hogy a derék teremtés örül­hetett volna doktori címének és könyvtárosi kinevezésének. , * Nem láthatta, amint délelőt­­tönkint ott trónolt a dobogóra e­­melt íróasztal előtt, az olvasóte­rem langyos csendjében, neszfo­gó perzsaszőnyegen, időnkint áttekintve az egész termet, mint kapitány a hajó parancsnoki tornyából'a fedélzetet. Köröskö­rül, kényelmes bőrfotelekben, az antik bölcsek gipszszobraitól strázsálva, a város betüszomjas női és férfiai üldögéltek és csak a lélegzetük halk nesze hallat­szott, ahogy a zizegő lapokat forgatták az olvasás édes máko­­nyától bódultán, mint az ópium­­szivók. Jimmy regényeket ajánlott és regényekről lebeszélt olvasókat, szolgálatkészen magyarázta a modern versek rejtett értelmét és kedvenc költőiért szembe szállt a lírától idegenkedő Wis­­ney igazgatóval is, aki csak a kalandortörténeteket szerette. A detroiti hölgyek azonban kor­különbség nélkül szívesen hall­gatták előadásait és mig Jimmy tüzbejött és szürkéskék szeme kigyult az aranykeretes szemü­veg mögött, a nők ellentállhatat­­lan vágyat éreztek, hogy megsi­mogassák homlokába hulló len­szőke fürtjeit . . . Az ifjú könyvtáros már há­rom éve gyűjtött, zsugorgatott erre az útra és havi négyszázdol­láros fizetéséből olyan szerényen élt, hogy sikerült kétezer dollárt megtakarítania. Ebből most jó két hónapig gondtalanul kóbo­rolhat Európában. Négyhetes szabadságát, amely évente egy­szer törvényesen megillette, a múlt esztendőben nem vette ki, hogy ehelyett az idén két teljes hónapig maradhasson távol. MAGYARUL BESZÉLÜNK- Végre felvirradt a nap, ami­kor vonatra ült, hogy New Yorkban majd hajóra szálljon. Barátai, ismerősei elhalmozták szerencsekivánatokkal, taná­csokkal és megbizásokkal. Jim­my fanyar örömmel vállalta a kényelmetlen szívességeket és jegyzőkönyvecskéjében három oldalra rúgtak az apró-cseprő elintéznivalók. Wisney igazgató feleségének egy liter valódi francia kölnit kell hoznia Páris­­ból, a lányának rúzst, pudert és selymet, még mintát is adtak, hogy milyen szinü legyen az a­­nyag. Betty, a tennispartnere, höndörgőt kért, Ruth matyóru­hát és árvalányhajas kalapot, mig Humphrey fagylaltgyáros, a könyvtár dúsgazdag mecéná­sa, aki antik kandallópiszkáló­­kat és pikáns metszeteket gyűj­tött, a lelkére kötötte, hogy igyekezzék a számára felhajtani valami eredeti darabot . . . Valamennyinél nagyobb gon­dot okozott neki Katz, a garázs­király, az amerikaszerte ismert Napóleonrajongó, aki fáradtsá­got és költséget nem kiméivé va­dászta szerte a világban a Na­póleon relikviákat. Annak ide­jén az Invalidesben erőnek ere­jével meg akarta vásárolni az üveg alatt őrzött Napóleon kar­dot és mert nem adták, csökö­nyösen egyre többet Ígért, hogy a muzeum igazgatóját végül is kétségbeej tette és a megzavart férfiú áttelefonált a kultuszmi­nisztériumba, hogy tekintettel Franciaország pénzszűkére, nem kellene-e mégis fontolóra venni a bolond amerikai ajánlatát? Nos, elutazása előtti napon Katz, Detroit hetven autógará­zsának tulajdonosa, magához hivatta Jimmyt és igy szólt hozzá: — Fiam, én már háromszor jártam Párisban és mindig szép zsákmánnyal tértem vissza. Persze sok szemét hamisítványt is rámsóztak, de az én Napóleon gyűjteményem kis hijján érde­kesebb, mint a párisi, kivéve azt a tényt, hogy az övék Napóleon koporsója és a császár hamvai. De szeretnék még valamit, ami tökéletessé tenné, hogy ne mondjam: megkoronázná a gyűjteményemet. Valami olyan ritkaságot, amit az egész világ vitathatatlanul elismer és meg­csodál... Ha ilyesmit meg tudsz kaparintani a számomra, úgy ha Wisney nyugalomba vonul, te leszel a könyvtár igazgatója, ö­­rök hálámról nem is beszélve... (Folytatjuk) Megyei frissen palackozott TEJ amely olyan izx, mint a tejszín • • SIMON’S DAIRY PRODUCTS COMPANY 192 First Street Telefon P. A. 4-3795 PERTH AMBOY, N. J. MINEK JAVITATNI A RÉGI MOTORT? . . . Teljesen felszerelve cilinder-tetővel, olajtál­lal, vizpumpával. KÖNNYŰ RÉSZLETEK ! PLYMOUTH BECSERÉLÉSI MOTOROK Ä Ä stsearl és JÓTÁLLÁSSAL cSak Úgyszintén olcsó áron kaphatók CHRYSLEIt-DODGE-DeSOTO motorok | m Tűi GROSS C21 437 Amboy Ave. Perth Amboy P. A. 4-4900 558 New Brunswick Ave., Fords P. A. 4-0500 _____________________________________________________KÖZVETLEN GYÁRI ELÁRUSÍTÓ___________________________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom