Hiradó, 1951. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1951-06-14 / 24. szám
4-ik oldal HÍRADÓ 1951. JUNIUS 14. NEW JERSEY-I MAGYAR SAJTÓ-NAP LAPJAINK A PERTH AMBOYI “HÍRADÓ” — A NEW BRUNSWICKI “MAGYAR HÍRLAP” ÉS A TRENTONI “FÜGGETLENSÉG” — VALAMINT A KÁRA ÉS NÉMETH TESTVÉREK KITŰNŐ MAGYAR ZENEKARA EGYÜTTES RENDEZÉSÉBEN 1951. Augusztus 12-én vasárnap, a Metuchen, N. J. közelében levő LINWOOD GROVE -ban A SAJTÓ-NAP BIZOTTSÁGÁNAK, VALAMINT MŰSORÁNAK ÖSSZEÁLLÍTÁSA MOST VAN FOLYAMATBAN — NEW JERSEY ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK HANGULATOS, NAGY TALÁLKOZÓJÁVÁ IGYEKSZÜNK TENNI EZT A NAPOT. — MINDEN JÓAKARATU MAGYAR TESTVÉR SEGÍTSÉGÉT ÉS RÉSZVÉTELÉT KÉRJÜK! További bejelentéseinket lapjaink legközelebbi számaiban fogjuk hozni a nagy Sajtó-Napra vonatkozólag. ÁLMÁBAN IS HAZUDIK Regény Irta: Tamás István Uj folytatásos regényünket már lapunk előző számában kezdtük közölni és egyidejűleg sok mutatványszámot is küldtünk ki. Lapunk barátai ezen a héten újabb címekkel halmoztak el bennünket. Ezért, legújabb olvasóink érdeklődésére való tekintettel regényünk első részét, (amelyet már előző számunkban is közöltünk) most megismételjük, hogy legújabb olvasóink is teljes egészében élvezhessék regényünket. Olvasóink a csillaggal megjelölt helytől kezdve találják meg regényünk legújabb folytatását, — tehát azt a részt, amelyet mai számunkban olvashatnak először. Ezúton is köszönetét mondunk cizoknak, akik beküldték részünkre ama barátaik és ismerőseik címét, akikről úgy gondolták, hogy szintén szívesen fogják olvasni lapunkat. Sok szeretettel köszöntjük uj olvasóinkat is és bízunk abban, hogy rövidesen őket is leghűségesebb olvasóink sorában tisztelhetjük! í. Egy augusztusi vasárnap délutánon magános taxi robogott a Keleti pályaudvarról a Margithid felé. Amerre elhaladtak, a fülledt, fojtó ragyogásban, csukott ablakok és zárt kapuk meredtek rájuk, mint hunyt szemek és összeszoritott szájak. Az izzó napfénnyel elárasztott körutak kihaltak, néptelenek, sehol állat, ember, az életnek semmi nyoma, mintha a milliós város lakossága borzalmas katasztrófától rettegve elmenekült volna. Éjjel, holdfénynél nem ilyen kísértetiesek a görög romvárosok, mint ez a koradélutáni verőfényben úszó néma metropolis. A meleg levegő valami visszafojtott izgalomtól remegett és az autó utasa, egy fiatal, simahajú, szemüveges amerikai, előbb csodálkozva, aztán már nyutalanul kopogott a kormánykerék fölé hajló soff őr hátán: — Helló! Mi történt? A soffőr oldalt fordult, félszemmel az utat vigyázva, amelynek olvadós aszfaltsikján az autó volt az egyetlen mozgó pont és a foga közül dünnyögte: — Semmi. Kétnapos ünnep van. — De hová tűntek a pestiek? — Kirándultak. Ilyen szép időben minden épkézláb ember künn tanyázik a zöldben. >, A fiatalember megnyugodva dőlt hátra az ülésen: — Akár ellophatnánk az egész várost. A kocsi már átszaladt a Margithidon és könnyed zökkenővel farolt a “Hotel Pimodán” elé. Az utas kiszállt, csengetett és végre megpillantotta az első eleven bennszülöttet az egyenruhás portás személyében, akinek intésére megelevenedett az elvarázsolt kastély. Lomha, csapottvállu londiner cammogott elő a forgóajtó garatja mögül és átvette a bőröndjeit. A fiatalember kifizette a taxit és szótlanul követte a portást a félhomályos hallba. A bejelentőlapra, amit TESTVÉR! Tízezrével kóborol a hazátlan magyar Európában. Kivándorolni csak az tud, aki erős, egészséges, munkaképes. De mi lesz az otthagyottakkal? Mi lesz az öregekkel, árvákkal, betegekkel? Ezeket támogatni a mi kötelességünk és célunk. Segíts nekünk, hogy segíteni tudjunk! Amerikai Magyar Segélyakció 246 FIFTH AVE. NEW YORK 1, N. Y. (Room 509) VÁGJA LE! TÖLTSE KI! KÜLDJE BE! AMERICAN HUNGARIAN RELIEF, Inc., 246 Fifth Ave. (Room 509) New York 1, N. Y. Mellékelten küldök..................dollárt tengerentúli nyomorgó magyar testvéreink segitésére: Név; .......... Ucca, szám.. Város ........ udvariastan eléje toltak, kövér pacnik hulltak a rágottvégü tollszárból. Erre felcserélte a saját csinos arany töltőtollával és lassan, megfontoltan irta a személyi adatait: Neve: Jimmy Hurst dr. Kora: 25 éves. Foglalkozása: Könyvtáros. Állandó lekhelye: Detroit. Családi állapota: Nőtlen. Mikor megfordult, hogy a töltőtollat ismét zsebre tegye, egy monoklis, halszemü, kopaszodó férfiúba ütközött, aki a válla fölé hajolva kíváncsian bámulta a bejelentőlapra rótt sorokat. — Pardon — mosolygott szeretetreméltón, de cseppet sem zavartan, amiért rajtakapták és bizalmas közvetlenséggel nyújtotta szeplős, vörös pihékkel borított kezét. — Plom vagyok, a Pimodán igazgatója. — Örvendek — szorította meg a szalonnásan lágy ujjakat a vendég. — Jimmy Hurst. — Haudujudu Mr. Hurst? — fitogtatta angol tudományát az igazgató — hosszabb időre jött Budapestre? — Előre láthatólag négy hétig maradok. — Ön jól beszél magyarul — csodálkozott Plom, a monoklijával játszadozva. — Az édesanyám pesti lány volt — felelte Jimmy és keresőn nézett körül a podgyászai után, amelyeket az előbb még a lába mellett látott. — A boy már előre vitte a szobába — magyarázta a portás, akinek gyakorlott szeme elfogta a kutató pillantást — parancsoljon felfáradni. Első emelet huszonhét ! Jimmy a liftfülke ajtaja elé lépett és csengetett. Az igazgató nyájas mosollyal követte: — Bocsánat, Mr. Hurst, de a lift véletlenül éppen javítás alatt áll. Szíveskedjék erre. Itt vannak a lépcsők. Ha megengedi, felkisérem... — Köszönöm — bólintott a vendég és megindult az igazgató oldalán, aki apró bakugrásokkal lendült lépcsőről-lépcsőre, mint á zergék. Lihegve és szuszogva gyalogolt fel az első emeletre, amelynek folyosóján, fonott nádasztalka előtt, egy vénségesen vén anyóka üldögélt nádkarosszékében és harisnyát kötögetett. Láttukra felpillantott, hunyorgó var j uszemével megcélozta az idegent, felmérte tetőtől talpig, azután tovább villogtatta a kötőtűt. Ilyen egykedvű arccal ülhettek a Gréve-téren az egykori halaskofák a guillottine körül. — Jónapot Patkós néni — köszöntötte Plom a vánasszonyt, aki erre megbiccentette ráncos fejét és mekegésszerü hang hagyta el vértelen ajkát. — Régi vendégünk*— magyarázta Plom az amerikainak, amikor befordultak a sarkon és megtorpant egy fehér ajtó előtt: — Itt a huszonhete appartement. Egyike a legszebb szobáinknak! Külön fürdőszobával! A diadalmas hangsúlyból, amely a “külön” szócskára nehezedett, Jimmy hirtelen fellobbanó gyanúval arra következtetett, hogy a szálló urainak túlságosan friss és nem mindennapos élményük a higiénia. Plom büszkén tárta fel az ajtót: A kis benyíló, amelyet némi túlzással halinak nevezett, a folyosóról kapta a bizonytalan világosságot. A sarokban heverő állt és széles garderob szekrény. Innen nyílt a fürdőszobába vezető diszkrét tapétaajtó is. An*nál kellemesebb látványt nyujttott a nagy, ötször négyméteres, erkélyes szoba, amelynek jobbsarkában műmárvány kandalló bóbiskolt, falait színes metszetek díszítették és egy hatalmas aranyozott tükör. Ablakai a Dunára néztek. Amikor felhúzták a sürü redőnyöket, az ibolyaillatu napsugár úgy zudult Jimmy nyakába, mintha tüzoltófecskendőből permeteznék. — Bizonyára lepihen és alszik egyet? — firtatta Plom, de Jimmy, aki az igazgató túlzott ragaszkodását a hagyományos magyar udvariasság terhére irta, a fejét rázta: — Kicsomagolok, megfürdöm, aztán körülnézek egy kicsit a városban... — Bernát! — ordított Plom a csomaghordó lajhárra, aki félárbócra ereszkedve állt mögöttük és a beszélgetést hallgatta — ereszd meg a fürdővizet! és amikor a régimódi zománcos kádba már zuhogott a viz, előzékeny meghajlással búcsúzott: — A viszontlátásra uram! Jimmy, hogy siettesse távozását, vetkőzni kezdett és amikor végre egyedül maradt, mezítláb, ingujjban kiállt az erkélyre. Meghatottan könyökölt a virágtartó rácsra, mély lélegzettel olvasztva magába a régen sóvárgott élményt, Budapestet. Lába alatt, alig néhány lépésnyire, a “kék” Duna és a sürülombu fákkal ékes földdarab: a Nyulak Szigete. Jobbra, le, ellátott a Parlamentig, balra fel az újpesti vasúti hídig. A folyón csónakok ringtak és a levegőben csókák marakodtak, vijjogó, vénasszonyhangon veszek edve. Szemközt, túl a szigeten, a pesti parton terült el az uj Szent Ist-TELJES GAZDASÁGI CSŐD A magyar kommunista rendszert súlyos gazdasági csőd fenyegeti. A totális háborús gazdálkodásra való áttérés, az evvel kapcsolatos szükségletek és a szovjet ipari kizsákmányolás mérhetetlen károkat okoznak a gazdasági életnek. Valuta-szükségletük a,, háborús készülődés folytán nagy mértékben emelkedett és emiatt semmiféle lépéstől nem riad vissza a kommunista kormányzat, csakhogy biztosítsa a hadigépezet zökkenésmentes ellátását. X70V» — , i 1 - L^v».-lxCV bérpalotáival, nyirott parkjaival és csillogó szökőkutjaival. — Walzmannénak igaza volt — állapította meg Jimmy és lelke mélyén hálát érzett a detroiti Városi Könyvtár hűséges olvasója iránt, aki a Hotel Pimodánt ajánlotta, mondván, hogy bár kissé egyszerű szálloda, de a fekvése elragadó. — Ha ezt szegény mami is megérhette volna — gondolta elérzékenyülten Jimmy, aki az anyjával együtt készült a magyarországi útra. É- desanyja, aki Budapestről vándorolt Amerikába, oltotta belé ezt a nosztalgiát az óceánon túli haza iránt, amelynek vonzóerejétől idegenben sem szabadulhatott. A fiát még gyermekkorában tanította az anyanyelvére és otthon, egymásközt magyarul beszéltek. Tiz éves volt, amikor meghalt az apja és az anyját alig három éve vesztette el, anélkül, hogy a derék teremtés örülhetett volna doktori címének és könyvtárosi kinevezésének. , * Nem láthatta, amint délelőttönkint ott trónolt a dobogóra emelt íróasztal előtt, az olvasóterem langyos csendjében, neszfogó perzsaszőnyegen, időnkint áttekintve az egész termet, mint kapitány a hajó parancsnoki tornyából'a fedélzetet. Köröskörül, kényelmes bőrfotelekben, az antik bölcsek gipszszobraitól strázsálva, a város betüszomjas női és férfiai üldögéltek és csak a lélegzetük halk nesze hallatszott, ahogy a zizegő lapokat forgatták az olvasás édes mákonyától bódultán, mint az ópiumszivók. Jimmy regényeket ajánlott és regényekről lebeszélt olvasókat, szolgálatkészen magyarázta a modern versek rejtett értelmét és kedvenc költőiért szembe szállt a lírától idegenkedő Wisney igazgatóval is, aki csak a kalandortörténeteket szerette. A detroiti hölgyek azonban korkülönbség nélkül szívesen hallgatták előadásait és mig Jimmy tüzbejött és szürkéskék szeme kigyult az aranykeretes szemüveg mögött, a nők ellentállhatatlan vágyat éreztek, hogy megsimogassák homlokába hulló lenszőke fürtjeit . . . Az ifjú könyvtáros már három éve gyűjtött, zsugorgatott erre az útra és havi négyszázdolláros fizetéséből olyan szerényen élt, hogy sikerült kétezer dollárt megtakarítania. Ebből most jó két hónapig gondtalanul kóborolhat Európában. Négyhetes szabadságát, amely évente egyszer törvényesen megillette, a múlt esztendőben nem vette ki, hogy ehelyett az idén két teljes hónapig maradhasson távol. MAGYARUL BESZÉLÜNK- Végre felvirradt a nap, amikor vonatra ült, hogy New Yorkban majd hajóra szálljon. Barátai, ismerősei elhalmozták szerencsekivánatokkal, tanácsokkal és megbizásokkal. Jimmy fanyar örömmel vállalta a kényelmetlen szívességeket és jegyzőkönyvecskéjében három oldalra rúgtak az apró-cseprő elintéznivalók. Wisney igazgató feleségének egy liter valódi francia kölnit kell hoznia Párisból, a lányának rúzst, pudert és selymet, még mintát is adtak, hogy milyen szinü legyen az anyag. Betty, a tennispartnere, höndörgőt kért, Ruth matyóruhát és árvalányhajas kalapot, mig Humphrey fagylaltgyáros, a könyvtár dúsgazdag mecénása, aki antik kandallópiszkálókat és pikáns metszeteket gyűjtött, a lelkére kötötte, hogy igyekezzék a számára felhajtani valami eredeti darabot . . . Valamennyinél nagyobb gondot okozott neki Katz, a garázskirály, az amerikaszerte ismert Napóleonrajongó, aki fáradtságot és költséget nem kiméivé vadászta szerte a világban a Napóleon relikviákat. Annak idején az Invalidesben erőnek erejével meg akarta vásárolni az üveg alatt őrzött Napóleon kardot és mert nem adták, csökönyösen egyre többet Ígért, hogy a muzeum igazgatóját végül is kétségbeej tette és a megzavart férfiú áttelefonált a kultuszminisztériumba, hogy tekintettel Franciaország pénzszűkére, nem kellene-e mégis fontolóra venni a bolond amerikai ajánlatát? Nos, elutazása előtti napon Katz, Detroit hetven autógarázsának tulajdonosa, magához hivatta Jimmyt és igy szólt hozzá: — Fiam, én már háromszor jártam Párisban és mindig szép zsákmánnyal tértem vissza. Persze sok szemét hamisítványt is rámsóztak, de az én Napóleon gyűjteményem kis hijján érdekesebb, mint a párisi, kivéve azt a tényt, hogy az övék Napóleon koporsója és a császár hamvai. De szeretnék még valamit, ami tökéletessé tenné, hogy ne mondjam: megkoronázná a gyűjteményemet. Valami olyan ritkaságot, amit az egész világ vitathatatlanul elismer és megcsodál... Ha ilyesmit meg tudsz kaparintani a számomra, úgy ha Wisney nyugalomba vonul, te leszel a könyvtár igazgatója, örök hálámról nem is beszélve... (Folytatjuk) Megyei frissen palackozott TEJ amely olyan izx, mint a tejszín • • SIMON’S DAIRY PRODUCTS COMPANY 192 First Street Telefon P. A. 4-3795 PERTH AMBOY, N. J. MINEK JAVITATNI A RÉGI MOTORT? . . . Teljesen felszerelve cilinder-tetővel, olajtállal, vizpumpával. KÖNNYŰ RÉSZLETEK ! PLYMOUTH BECSERÉLÉSI MOTOROK Ä Ä stsearl és JÓTÁLLÁSSAL cSak Úgyszintén olcsó áron kaphatók CHRYSLEIt-DODGE-DeSOTO motorok | m Tűi GROSS C21 437 Amboy Ave. Perth Amboy P. A. 4-4900 558 New Brunswick Ave., Fords P. A. 4-0500 _____________________________________________________KÖZVETLEN GYÁRI ELÁRUSÍTÓ___________________________________________________
