Hiradó, 1951. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1951-01-04 / 1. szám

VOL. XXX. ÉVFOLYAM — NO. 1. SZÁM.

Ára 10 cent.

PERTH AMBOY, NEW JERSEY

JhjL

PERTH AMBOY HERALD

Only. Xunyakian. TLawApafuUL faUisut and. (pubü&JuuL in. (pahlh.

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY

POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Our 30th Anniversary 30-ik Jubileumi Évünk

CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND

ümboy.

THURSDAY 1951. JANUARY 4.

A hideg háborúban fokozottabb figyelemmel kisérik egymás mozdulatait a szemben álló felek

A harctereken a felderítő járőrök jelentéseiből próbálják a különböző csapattestek parancsnokai megállapítani az ellenség várható mozdulatait. Ehhez hasonlóképen kutatj ák titkos kémszolgálat, sőt a hivatalosan elismert katon iamissziók utján a barátságtalan indulatu országok minden olyan tevékenységét, ami a háborúra készülődés jeleit mutatja. Ugyanis a színfalak mögötti készülődésnek kell megelőzni azt a nagy tragédiát, amit háború cim alatt az élet színpadán az embermilliók játszanak.

A régebbi időbken a katonai előkészületek egyenes arányban növekedtek a diplomáciai téren egyre feszültebbé váló eseményekkel. A mai modern világban, amit a hideg háború korszakának is lehet nevezni, a diplomácia elveszítette régi jelentőségét. A diplomaták ma már távolról sem olyan érzékenyek, mint régebben volta, s a legválogatottabb inzultusokat is szemrebbenés nélkül tűrik és arcukon valóban keményre vastagodott a bőr. Ma már nem sokat számit, hogy mit mondanak a diplomaták, de annál jobban figyelik, hogy mit csinálnak a katonánk? A múlt héten egy kis hirecske jelent meg az amerikai újságokban, ami szerint a mi hadvezetőségünk a beérkezett jelentések következtében igen valószínűtlennek tartja, hogy az orosz 90 napon belül háborút kezdene ellenünk. Ha ez a hir a közvéleménynek 3 hónapra megnyugtatásul szolgálhat is, a hadvezetőségünk változatlan energiával folytatja védelmi előkészületeinket. Egyre több fontos nyersanyagot vonnak ki a polgári használatra szánt árucikkek gyártásából és egyre több személyt hiVnak be katonai szolgálatra. Mi nem tagadjuk és nem titkoljuk, hogy háborúra készülünk. De nem támadóra, hanem védekező háborúra.

Megfélemlítés csak erősiti a gyűlöletet

Az orosztól függ, hogy mikor tör ki a harmadik világháború. Nekünk nincsenek terjeszkedési vágyaink. Mi nem akarjuk meghódítani, mi nem akarjuk a mi hatalmunk alá gyúrni a világot, s azért mi semmi esetre sem fogunk háborút kezdeni. Ezzel ellentétben az orosz a háború befejezése óta egyebet sem tesz, mint nyakra-főre kebelezi be érdekkörébe az ellenállásra képtelen gyengébb országokat. Európában az orosz népen kívül még vagy 150 millió ember (az úgynevezett csatlós országokban) semmi olyat nem tehet, ami nem az orosz parancsra történik. Aki ott más véleményen próbálna lenni, mint ahogyan azt az orosz parancsnak engedelmeskedő kommunista vezérek kívánják, annak élete egy fabatkát sem ér. Viszont az az élet sem ér egy fabatkát, amit az orosz parancs szerint kell leélni. Ebből igen egyszerű arra következtetni, hogy a csatlós országok 150 millió lakosának nagy része halálosan gyűlöli az oroszt és az ő helyi vezéreit. E gyűlöletet féken tartani az orosz csak megfélemlítéssel tudja. Ehhez nagy rendőri szervezetre és hatalmas hadseregre van szükség. Mig ez utóbbit külellenség ellen nem kell használni, addig a félelem erősebb a gyűlöletnél. Háború esetén azonban nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy az elkeseredett milliók megpróbálkozzanak azzal, hogy a zsarnokságot lerázzák lerázzák a nyakukról.

'Az orosznak is van Achilles sarka

A vasfüggöny mögött sínylődő népmilliók képezik az orosznak egyik Achilles-sarkát, a nagy orosz medvének egyik igen érzékeny részét, amelyen keresztül halálos sebet lehet ütni a máskülönben csak nagyon nehezen sebezhető monstrum testén.

De mig Achilles, a .görög mithologia egyik hőse, csak a sarkán volt megsebesíthető, mert a monda szerint mikor anyja őt a Styx folyó vizébe mártotta, hogy testét megsesithetetlenné tegye, a sarkánál fogva tartotta őt és igy a sarka volt az egyetlen része a testének, ahol megsebesíthető volt és Páris nyila tényleg ott ejtett rajta halálos sebet, — addig a mostani modern világnak fegyverei ellen a Styx folyó csodavize sem nyújtana elég védelmet. Az atombomba és az északi saroktól a déli sarkig Achilles sarkává tudja változtatni a világ bármelyik részét. Az kétségtelen, hogy nekünk igen sok atombomba áll rendelkezésünkre. Ellenben igen kétséges, hogy az orosznak tényleg van-e atombombája? Úgy tudjuk, hogy valahol Szibériában az oroszok felrobbantottak valamilyen “atombombát.” Azonban nagyon nvalószinü, hogy ez az atombomba nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert ha az orosznak tényleg lenne 100 százalékig megfelelő atombombájuk, akkor nem adnának nekünk időt arra, hogy mi annak rendj e és módja szerint készülhessünk egy esetleges orosz támadás ellen. Az orosznak óriási hadserege áll készenlétben, kimeríthetetlen ember-tartaléka is van, fegyverei is kitűnőek, azonban a mi fegyvereink jobbak és hatásosabbak.

Ennek következtében azt hisszük, hogy a Kremlin urai valahányszor a mi atombombáinkra gondolnak, úgy érezhetik magukat, mintha csizmáik Achilles sarkokkal len(Folyt. a 6-ik oldalon)

A “TAKARÓ-ÜGY” MARGÓJÁRA

Az Evangelical and Reformed Church magyar szinódusa (egyházkerülete) éveken át lappangó, 1948 júniusától kezdve pedig nyílt peres viszonyban élt Dr. Takaró Gézával, az ugyanazon egyháztest és szinódus new yorki 69-ik utcai egyházközségének lelkipásztorával. A pert az egyházkerület a maga részéről 1950 május 10-én, Ligonier-ban tartott évi gyűlése keretében azzal fejezte be, hogy 7 ellenében 46 szavazatos döntéssel Dr. Takaró Gézát az egyházkerület kebeléből kizárta. Dr. Takaró Géza ez ellen a döntés ellen az Evangelical and Reformed Church Egyetemes Zsinatához (General Synod) fellebbezett, jóllehet még a döntést megelőzően, gyülekezetével együtt, a magyar szinódusból kilépés és az E. & R. Church new yorki amerikai szihodusába átlépésért folyamodás mellett határozott. A kora ősz folyamán Collegeville, Pa.-ban ülésező General Synod a kerületváltoztatási kérelmet azonnal teljesítette, a fellebbezésnek pedig helyt adott és az ügyet legfelsőbb fegyelmi bíróságára bízta. Ez a tudtunkkal tisztára amerikaiakból álló tíztagú bizottság (Judicial Committee) 1950 november 1-én, minden szentek napján, hozta meg döntését. A döntés Dr. Takaróra minden ponton kedvező, felmentő, a magyar egyházkerületnek pedig itt-ott súlyosan odabillentő. Következésképpen a new yorki 69-ik utcai egyházban felemelkedtek, a magyar egyházkerületben pedig lekókadtak a fejek. Az egyik oldalon “teljes elégtétel” nyerést ünnepelnek, a másik oldalon pedig — hallgatnak.

Vájjon olyan teljes-e a győzelem az egyik oldalon, mint amilyenként ünnepelik és oly teljes-e a vereség a másik oldalon, mint amilyennek az formailag látszik?

Egy ponton úgy formailag, mint lényegileg tökéletes a Dr. Takaró győzelme. Dr. Takaró 1949 őszén a szenátus egy albizottsága előtt eskü' alatt azt vallotta, hogy a magyar egyházkerület feloszlatása 1950 nyarára, az E. & R. Churchnek a Congregational Christian Churches-szel a United Church of Christ név alatt egyesülése esetére, tervbe van véve.

Ennek a vallomásnak a hire futótűzként járta be magyar Amerikát. A Perth Amboyi Híradó szerkesztője azt lapjaiban szélesebb nyilvánosságra is hozta és kérdést intézett az ügyben a magyar egyházkerülethez. A hatás csihé-puhé ledorongolás, égre-földre tagadás, “büntető akció” szervezése, a független egyházi eszme és szervezet halálba jósolása, a Takaró szavahihetőségének teljes szabadszájusággal lebecsmérlése és ellene a hamisan esküvés vádjának az emelése volt.

Tagadhatatlan, hogy némi alapja volt is ennek a magatartásnak, mert az ügyben megkérdezett legfelsőbb egyházi személyek is falaztak, ily tervek létezéséről való minden tudomással bírást tagadtak. (Nekünk is birtokunkban van egy ilyen levél.) 1950 április 12-én azonban, öt hónappal a

függetlenek mckeesporti gyűlése után a kerület ezt a vádat, bíróságának perth amboyi ülésén már önként elejtette. Ekkorra már bizonyára kiderült s az Evangelical and Reformed Church General Synodjának az őszi gyűlésén be is bizonyult, hogy Dr. Takaró nem éppen az ujjáből szopta azt, amit ő már egy évvel azelőtt a szenátus albizottsága előtt eskü alatt vallott. A General Synod elé tényleg odakerült egy indítvány, mély a magyar egyházkerület feloszlatását javasolta, dacára annak, hogy a United Church of Christ nem jött létre. Ezen a ponton valóban teljes a Dr. Takar.ó elégtétele.

Akárhogyan eshetik is a m a g y a:r egyházkerületben tisztviselosködő ifjabb egyházi embereknek, az évek óta semmiféle hivatalt nem viselő Takaró jobban értesült embernek bizony üli, mint ők. Gyanúnk az, hogy nem egyedül ő volt értesülve Gyanúnk az, hogy a függetleneknek felkínált egységtárgy, fásban is része volt a veszélyről tudomással bírásnak. A l eiünk kapcsolatos elgondolás ; valószínűen az volt, hogy eglesülésünk vagy elhárít j? .a«mc.!yt; vagy magával sodor miteket is és akkor legalább nem maradnak bírálói, világgá kiáltói az újabb magyar lelki Triánonnak. Az Isten azonban vigyázott az Ő népére. Egyelőre odaát is, ideát is. Ezért kellene mindkét oldalnak, Isten iránti háladatosságból, szó nélkül is szót értve, együttműködni minden magyar református dologban. Mi erre mindenkor készen állunk. Csak azért cserébe egyházi önállóságunkat ne igényeljék.

A Dr. Takaró elleni második vád a kerület s annak tisztviselői, mint egyházi hatóság iránti engedetlenség (insubordination) volt. A zsinati bíróság ez alól a vád alól is teljes felmentést adott. Ezt azonban hajlandók vagyunk csak formai elégtételnek tekinteni. Annak, hogy valaki mint illeszkedik bele egy közösségbe, legavatottabb megitélői mégis magának az illető közösségnek a ' tag-Magyar könyveket kér a Roosevelt kórház

Beteg emberek egyik legfőbb boldogtalanitója a tétlenségre kárhoztatottság s annak nyomán az unalom. Éppen ezért betegek foglalkoztatására, időtöltésük elősgitésére minden kórháznak megvan a maga könyvtára. így van ez a tüdőbetegek számára kitünően felszerelt metucheni Roosevelt Hospitalban is. A betegeknek egy nagy százaléka azonban állandóan magyar és ezek számára nincs elég magyarnyelvű könyv a kórház könyvtárában. A kórház vezetősége a környék magyar társadalmához fordul és magyar könyveket kér magyar betegek számára. Könyvadományok postán küldhetők, vagy személyesen átadhatók ezen a címen: Library, Roosevelt Hospital, Metuchen, N. J. Ajándékkönyvek továbbítására bizonyára szívesen vállalkoznak lelkészi hivatalok is, úgyszintén szerkesztőségünk is.

jai; ebben az adott esetben az E. & R. Church magyar egyházkerülete. Ebből a kerületből gyakran hallatszottak hangok, amelyek mind azt bizonyították, hogy Dr. Takaró probléma-emberük volt, amióta a formális vezérkedéstől elesett vagy attól visszavonult. Külön utakon járása; mások, különösen ifjabbak vezetése alatt magát otthonosan érezni nem tudása állanáó súrlódásokra adott okot és nem szolgáltatott jó példát a hatóságok komolyan vételére, az egyházi rend és fegyelem megszilárdulására. Ez az általános magatartás volt az, amelyik végre is az idegeire ment azoknak, akiknek együtt kellett élniök Dr. Takaróval. Hogy milyen nagyméretű megunást és ellenszenvet váltott ki ez a magatartás, azt eléggé bizonyítja annak a kerületi gyűlésnek a szavazási arányszáma, amely gyűlés Dr. Takarónak a kerület kebeléből kizárását megszavazta, ötvenhárom papi és világi szavazóból 46-an szavaztak ellene és csak heten mellette. Ennek lesújtó lényegén vajmi keveset változtat tiz olyan amerikai urank a formális felmentése, akiknek nem kellett s nem kell Dr. Takaróval szorosabb közösségben és közelségben élniök és dolgozniok. A kerületi vád ezen pontjának igen gyenge képviseletére és fogyatékos előterjesztésére vall az, hogy ezt a széleseb szempontot a birákkal nem tudták megérzékeltetni, hanem engedték az ügyet holmi levelek meg- vagy meg nem-válaszolása kérdésévé leszűkülni.

A Dr. Takaró ellen emelt vád egy harmadik pontja az volt, hogy kommunistákkal társalkodóit (associated with Communists). A bíróság ezt a vádat is bebizonyitatlannak, alaptalannak minősítette és ez alól is felmentvényt adott. Amint az egész ítéletről kiadott ismertetésből látjuk, a bíróság a néhány évvel ezelőtti átlagos amerikait látta Dr. Takaróban. Azoknak az időknek a szemüvegén keresztül nézte, amikor az átlagos amerikai még valóban igen keveset vagy éppen semmit sem tudott a kommunizmusról és a kommunisták igazi arculatáról. A bírósági Ítéletben azonban utalás van arra, hogy ha a mai időkben történtek volna a kerület által panaszba tett dolgok, amikor már az egész Amerika előtt tisztán áll a kommunista veszedelem, akkor esetleg más elbírálás alá vették volna a vádat. Dr. Takarónak ez a vádakat időben visszavetitő és őt az átlagos amerikaival egy tájékozottsági nívóra helyező bírósági magatartás előnyére vált, mert hiszen felmentést hozott. De döntse el az ő tulajdon lelkében, hogy vájjon ő is, aki az első kommünt odahaza átélte, igazán csak ott tartott-é a kommunizmus ismeretében, ahol az átlagos amerikai ezelőtt öt-hat évvel. Az az amerikai magyar közvélemény, amelynek annak idején annyi belső nyugtalanságot okozott Dr. Takaró Gézának a kommunistákkal való asszociációja, aligha lát ünnepelnivalót a felmentő ítéletben. Inkább látja abban az amerikaiaknak azt az egész vonalon mutatkozó sajnálatos magatartását, mellyel maguk is tulmessze mentek a kommunizmus elnézésében, az annak megtérithetőségébe vetett bizalomban. Ezen a ponton a rokonszenv a formálisan vesztett magyar egyházkerület mellett marad, mert az legalább felelős erkölcsi fórumok elé vitte a kérdést és a maga részéről bizonyságot tett arról, hogy az általa képviselt hit és világnézet nem egyeztethető össze a kommunizmussal való együttműködéssel.

És ezen a ponton, amennyire azt a felmentő ítélet fentarthatása lehetővé tette, a bíróság is közel jött annak nyílt beismeréséhez, hogy az idők a kerületet igazolták. Keresztyén elvi kérdéseket azonban helytelen dolog külső szempontok, politikai hangulatváltozások szerint eldönteni.

Lényegében tehát sem a Dr. Takaró győzelme, sem a magyar egyházkerület veresége nem olyan teljes, mint amilyennek akár egyik, akár a másik formailag látszik.

A magyar egyházkerület legsúlyosabb vereségei a Takaróügytől elvonatkoztatottan, noha attól napvilágra hozottan, mutatkoznak.

Már rámutattunk arra, hogy a jelenlegi vezetők nyilvánvalóan nem élveznek annyi bizalmat, mint amennyi hivataluknál fogva megilletné őket. Nem egészséges helyzet az, hogy tisztséget viselő, felelősgéset hordozó, közbizalomból választott egyházi férfiak, — legyenek bár egyénileg bárkik avagy bármik, — csaknem egy esztendővel később ébrednek rá valamire, amire egy semmiféle külön tisztséget nem viselő “közpap” őket jóval megelőzve már esküt is tehet. Ez történt a magyar egyházkerület felosztását célzó készülődésekkel. A választott tisztviselőket mellőző és “benfentesekkel” dolgozó rendszer a lelkében sohasem volt alkotmányos, amint arra a magyar történelem habsburgi korszaka szolgáltathatja a legklasszikusabb példát.

Másodszor, a kerület nyilvánvalóan nem az a kiváltságos egyházi szerv, amelynek szószólói, elég nagyhanguan, mindig hirdették. Távolról sem “egyház az egyházban.” Bizony csak egy az harmincnégy más alárendelt adminisztratív egység, harmincnégy más szinódus között. Hozzá nem is a legnagyobb, elvárt kötelességek teljesítésében nem is a legpéldásabb, nem is a legtekintélyesebb. Mint a Takaróeset napnál fényesebben bizonyítja, végső fokon számitó törvényeit nem maga szabja, biráit nem maga választja, a döntő szó nem nála van. Nem kizárólagos jogú intézményes kerete a magyar református egyházi életnek. Alázatosságot és szigorú alkalmazkodást várnak tőle. A Takaró-féle Ítélethozatal egyes pontjaiból mintha egyenesen az tűnne ki, hogy ennek odadörgölése egyik vezérgondolata volt a bíróságnak.

Harmadszor, az is figyelembe veendő kérdés, hogy ennek az ügynek milyen kihatása lesz a kerület életére. Ennél az ügynél minden erejét, bátorságát, tehetségét — a jelek szerint az íigyészt kivéve — latba vetette a kerület és formailag mégis minden ponton s itt-ott lényegileg is kudarcot vallott. Nem elképzelhetetlen, hogy ez a körülmény másokat is egyénieskedésre csábíthat, a rendre és fegyelemre lazitólag hathat. Ezután bármely renitens papnak és gyülekezetének csak a bevált mintát kell követni. Az meg egyenesen feltehető, hogy választott tisztviselők pedig ilyen esetekben aligha fognak kedvet érezni a hivatalos közbelépésre. Hivatali terminusuk lejártáig inkább halogatni fogják a kényesebb dolgokat, csakhogy darázsfészekbe ne nyúljanak és viszonzásul orrot ne kapjanak.

Mindez bizony komoly kérdés a magyar egyházkerületre nézve, még ha vágya szerint végeredményben Dr. Takarótól megszabadult is. Persze az Evangelical and Reformed Church-nek ezek a dolgok aligha okoznak fejfájást. Noha a külön magyar al-egységek megengedése terén minden más amerikai egyháztestnél liberálisabbnak bizonyult, mégis bajosan állítható, hogy a külön magyar szinódus végnélküli fenntartása igazi érdeke és szívügye lenne. Azt készségesen elhisszük, hogy a kerület megszüntetésére kényszerítő lépést aligha fog tenni, de a new yorki esetből az is szinte bizonyítottnak látszik, hogy egyetlen belülről induló kilépési esetet sem fog megállítani. Előtte a fejlődésnek és amerikaiasságnak magasabb fokán vannak azok a magyar gyülekezetek, amelyek a területükön illetékes amerikai szinódusokhoz tartoznak és magyar eredetüket és sajátosságaikat csak helyi, gyülekezeti specialitásként kezelik és nem igényelnek külön magyar adminisztratív közösségben élést. Ez tagadhatatlan. Ezért nem akartak még csak hallani sem arról, hogy az egységtárgyalásokba ezek a gyülekezetek is belevonassanak vagy akárcsak egy felhívással megközeiittessenek. Ezért adták meg az amerikai kerületbe átmeneteli engedélyt a 69-ik utcai egyháznak is, még a lelkész ügyének eldöntése előtt, még a magyar egyházkerület óvásemelése ellenében is. Bármely amerikai protestáns belmissziói szerv s azt támogató egyháztest csak akkor hiszi el, hogy jól és igazán missziónál, ha egyúttal arról, is meg van győződve, hogy amerikanizál. Ennek ismérvét, bizonyságát pedig szinte kizárólagosan abban látja, hogy a misszionált, az anyagilag támogatott csoport mentül hamarabb feladja a külön egyházi egységben, adminsztrativ közösségben élés gondolatát. Az ő szempontjukból ezt — esetleg — kárhoztatás nélkül meg is lehet érteni.

Más dolog azonban, ha egy vallási csoport úgy akarja élni a maga egyházi életét, hogy az Evangelical and Reformed Church magyar egyházkerületét ért leintésekben ne lehessen része, hanem Isten után, a törvény és jog keretein belül, saját ügyeinek saját maga legyen a bírája a legalsó fórumtól a legfelsőbbig. Ezen a téren az ideál, az útmutató, a szerény, de Isten jóvoltából immár több, mint negyedszázados példa, amint azt minden gondolkodó magyar református nyilván beláthatja, még mindig a Független Amerikai Magyar Református Egyház.

DR. VINCZE KÁROLY